Cím: Az egyezség
Sorozat: Túlélők klubja 2.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 304 oldal
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vincentet,
Darleigh vikomtját ki akarja házasítani a családja. Vincent jó parti,
gazdag, hatalmas birtok tulajdonosa, kitűnő társalgó, kedves mosolyú,
fess férfi. A Túlélők Klubjának vak tagja. És elege van az anyja, a
nővérei gyámkodásából meg a leendő ara elfojtott, mégis szinte égető
ódzkodásától. Úgy érzi, menekülnie kell, el mindentől, ami a vakságát
bélyegnek, őt magát fogyatékosnak tartja. Elszökik, és meg sem áll
gyerekkora kedves színhelyéig, Barton Coombsig, ahol ünnepséget
rendeznek a tiszteletére. De mintha itt is visszaélnének azzal, hogy nem
lát; egy sznob család kiszemeli őt a lányuk számára, és tőrbe csalva
házasságra kényszerítenék. A lehetetlen helyzetből azonban kimenti egy
lány, egy szinte láthatatlan kisegér, akit alig ismernek a városkában.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.
Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.
Ki Sophie Fry? És miért avatkozik bele ő is az életébe? Vajon jó szándék vezeti? Vincent szíve azt súgja, igen, így a jótett és egy meghitt beszélgetés tapasztalatára hagyatkozva ajánlatot tesz a fiatal nőnek: legyen a felesége.
Mary Balogh romantikus története az elfogadás, a kinyíló világ meséje. Egy nőé és egy férfié, akik a másik segítségével megtalálják a saját függetlenségüket, azt a fajta szabadságot, amely az embert minden igaz szerelemben az egekbe repíti.
„Amikor Vincent Hunt, Darleigh vikomt
belátta, hogy ha a tavasz végéig otthon marad, kétséget kizáróan vőlegény,
talán férj is lesz belőle még a nyár beállta előtt, elmenekül.”
I: Nem csak a lapokon, a filmvásznon is nagyon szeretem. Nagy kedvenceim a kosztümös
Említettük
már, hogy idén szeretnénk több történelmi romantikus regényt olvasni, ez a
könyv is passzol a terveinkbe. Nézni is ugyanennyire szeretünk ilyen témájú
filmeket, mint olvasni?
filmek. Sokszor anyukámmal szoktuk őket együtt nézni, de van, amikor csak én egyedül. Kedvencem a Tartózkodó érzelmek (2007), bármikor képes vagyok újranézni.
P: Konkrétan filmet azt hiszem, ritkábban nézek, amik korábbi évszázadokban játszódnak, viszont sorozatokban nagy kedvenceim ezek és mondhatni sokat nézek is, sőt keresem az újabb hasonló „kosztümös” történeteket. Persze ezek is akkor tetszenek még inkább, ha minél több benne a romantika. :P
„Egy olyan házban lakni, ahol van egy nagy
könyvtár, az csaknem olyan, mint a mennyországban élni.”
Ebben a részben az elnyomás elől menekülő Vincent és Sophia történetét ismerjük meg, aki eddig észrevétlenségbe burkolózott. Mivel tette érdekessé az Írónő a kalandjukat?
I: Ebben a részben megismerjük a vakká vált Vincent, és a kisegérnek kikiáltott Sophia történetét. Talán sose találkoztak volna, de a sors mégis egymás mellé sodorja őket. Mind a ketten küzdenek, a múlt sebet ejtett rajtuk, amiket eddig nem tudtak teljesen feldolgozni.
![]() |
Vincent (forrás) |
P: Ez pont jó kérdés, mert a kis érdekességet hiányoltam a történetből. :D A két főszereplő találkozása nem mindennapi, normál körülmények között valószínűleg nem találkoznak, de Vincent vaksága más érzékszerveit tette élesebbé, és így figyelt fel a mások által szinte láthatatlan Sophia-ra. A címből ki lehet találni, hogy nem mindent elsöprő érzelmeik vezetik őket egymás karjába, mások az indítékok. Az egész alapszituáció, az alapanyag nekem nagyon tetszett, de nem éreztem teljesen befejezettnek a könyvet. Inkább egy tökéletes vázlat volt ez, ami némi javítással, feszültséget keltő jelenetekkel, több szerelmes, szenvedélyes pillanattal fűszerezve, sőt esetleg még pár igazán váratlan fordulattal egy remek olvasmánnyá válhatott volna. A vége is kicsit egyszerűre sikerült, felesleges drámázás nélkül, pedig sokszor írtam már, hogy arra is szükség van. Még a konfliktust adó negatív szereplők se tudtak igazán kibontakozni, minden ármánykodás hamar le lett zárva, legalább azzal fel lehetett volna dobni az egészet.
„– Ó, Martin – mondta Vincent kifulladva –,
kijöttem a gyakorlatból. Ma csak nyolcvanig jutottam.
Mr. Fisk morogva félretette a kötelét,
aztán rákérdezett:
– A rúd következik? Huszonöt gyakorlat?
– Rabszolgahajcsár – felelte Vincent, és felállt.
– Puhány alak.”
– Puhány alak.”
Vincent vakon tért vissza a háborúból, egy ekkora változás felbolygatja az ember életét, ő hogyan dolgozza fel ezt a veszteséget?
I: Vincent helyzete egyáltalán nem nevezhető könnyűnek. Háborúba vonulása megváltoztatja eddigi életét. Mindent elölről kell kezdenie, megszoknia, hogy ezentúl sötétben kell élnie, és a többi érzékszervére kell hagyatkoznia. Próbálja legjobbat kihozni új helyzetéből, de már nem ugyanaz a férfi aki eddig volt. Családja túlzott törődése szinte megfojtja. Nem bírja a rá nehezedő nyomást, és megszökik, hogy kicsit fellélegezhessen. Sajnáltam nagyon Vincent-et, nehéz volt neki megszoknia a vakságot, és hogy többet nem
lehet teljesen a maga ura. Nagyon tetszett, ahogy az ő fülén, és tapintásán keresztül ismertem meg a történetet. Egy nagyon erős férfi, aki küzd és próbál felül emelkedni a problémáin. Nem gondolta volna, hogy ebben egyszer egy nő fog rajta segíteni, és mellette fogja megtalálni azt a szabadságot, amire mindig is vágyott, sőt még a boldogságot is megleli Sophia oldalán.
P: Vincent majd összeroppan a nyomás alatt, ami nőrokonai raknak a vállára. Nem tudják elfogadni, hogy vak emberként is lehet teljes életet élni. Vagy ha nem is teljeset, de egyáltalán nem kell nyomoréknak bélyegezni valakit emiatt. Úgy érzik kötelességük gondoskodni Vincentről, sőt nem csak gondoskodni, de egyengetni egész életét. Egy férfi, aki nemrég vakult meg, nem arra van szüksége, hogy megfojtsák. Ha nem akarja elveszíteni férfiként önmagát, akkor meg kell tanulnia a helyzetből a legjobbat kihozni. Vincent, főleg barátai segítségével, nem is szeretne elmerülni az önsajnálatban, szeretné tovább élni az életét, és egy mondhatni meggondolatlan pillanatban úgy érzi, Sophia lehet minden bajára a megoldás.
„- Sophie – mondta neki -, számomra te
minden porcikádban igazi nő vagy.”
Sophia elvesztett mindenkit, akik számára fontos volt, azóta szürke egyhangúságban telnek napjai. Milyen volt látni, hogy Vincent mellett talál önmagára?
I: Sophia eddig elnyomásban élt, egy megtűrt rokon, akinek egy szava se lehet nagynénje
![]() |
Sophia (forrás) |
P: Az Írónő is nagyon egyszerű, hétköznapi lányként jellemzi Sophia-t és nem is sikerült teljesen kitörnie ebből a könyv végére se. A régi berögződéseket nehéz levetkőzni, de azért nem egyszer megcsillogtatta büszke, bátor énjét is, aki ki mer állni magáért, ha szükség van rá. Kicsit viharos sebességgel haladnak itt az események, és úgy gondolom, még több idő kell, hogy ki tudjon bontakozni, de azt láthattuk, hogy jó úton halad. Vincent az első, aki a kisegér álarca mögé néz és felfedezi Sophia igazi értékeit, szellemes, okos énjét és szerető szívét.
„Te minden porcikáddal látsz, csak a
szemeddel nem.”
A kettőjük között kialakult kapcsolatról is mesélnénk kicsit?
lassúság tetszett benne. Nekik erre volt szükségük, hogy együtt győzzék le a félelmeiket, és egymást támogassák ebben a kapcsolatban.
P: Fentebb is említettem, hogy nem elsöprő szerelemről van szó az ő esetükben, bár azért Sophia egyből felfigyelt a sármos vikomtra és Vincent is valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nem akart elszakadni a lánytól. De az biztos, hogy hamar rájönnek, hogy kölcsönösen segítséget nyújthatnak egymásnak. Utána viszont vártam, hogy mikor érkezik el az a pont, ahol megvilágosodnak és teret adnak akkorra kialakult érzelmeiknek és ezt sajnos csak részben kaptam meg. Az igazi szenvedélyt hiányoltam a történetből, nem az a baj, hogy nem egyből alakul ki a szerelem, de legalább idővel látni szerettem volna, hogy több van bennük.
„Valóban őszintén remélem, hogy ön az az
angyal, Lady Darlegih, akiért imádkoztam az én Vincentem számára.”
Kedvenc jelenetem:
I: Amikor bejelentik házasságukat.
P: Fürdés a tóban.
P: Fürdés a tóban.
Kedvenc szereplőm:
I: Sophia, Vincent
P: Sophia
P: Sophia
Kinek ajánlom:
I: Úgy gondolom érdemes folytatni a sorozatot. Nem kell túl sok mindent várni tőle, de a maga lassúságában szerethető.
Hasonló könyv:
Hasonló könyv:
P: Julia Quinn Bridgerton család sorozata.
Az Egyezség főhőse, Vincent Hunt megvakult a háborúban. Mi volt a legvonzóbb és leginkább kihívást jelentő része az írásnak emiatt?
Nagyon fiatal volt – csak 17, amikor megvakult. El kellett
képzelnem, milyen lehetett a korai napokban és később, amikor végre elfogadja,
hogy sose láthat többet, és nem lesz képes olyan dolgokra, mint korábban. Ez
volt Anglia a Régenskorszakban. Nem volt segédeszköz, mint manapság – például a
braille írás. Kihívás volt hihetővé és realisztikussá tenni a dolgot, hogy
igazi főhős váljon belőle, olyat, aki fogyatékossága mellett is mozog, aktív és
értelmes életet szeretne teremteni magának, önsajnálat és keserűség nélkül. És
valaki szeretheti őt, anélkül, hogy függene a szeretett nőtől. És valójában a
kihívás és a jutalom is ugyanaz volt – elhárítani a kihívásokat és figyelni,
miként birkózik meg velük.
Sophie Fry egy árva, aki rokonai kedvességétől függ. Hogyan szemlélteti Sophie az adott korban lévő nők korlátait?
Amikor Sophia apja meghalt, még csak tini volt, nem lett volna ereje saját lábra állni. A rokonai irgalmára volt bízva, akik befogadták, de nem szeretetből, csak kötelességből, így az életét se tudták boldoggá tenni. Amikor meghiúsította a Vincent elleni terveket, hiába kérte meg az ő kezét a férfi, nem fogadta el. Valószínűleg az utcán végezte volna, ha nem gondolja meg magát. És miután a felesége lett a tulajdonává vált és az ő kegyelmére volt bízva. Ezek voltak a tények az ő korában élők nők esetében. Természetesen a nők sokat tettek azért, hogy javítsanak a helyzetükön – és ezen sokat segített, ha olyan férfi mellett voltak, aki tiszteli őket és nagyobb szabadságot ad nekik. Amikor hozzáment Vincent-hez, egyezséget kötött vele, ami elméletileg szabadságot biztosított volna számára egy év elteltével (a válás nem volt része az alkunak). De az alatt az egy év alatt az élet mindkettőjük számára kényelmessé és kellemessé vált. Sophia egy harcos, egy túlélő. Amikor esélye volt, átvette az irányítást az élete és a világa felett. És minden jó hősnő ezt teszi!
Hogyan marad friss, lenyűgöző a történet ennyi könyv után? Honnan merítesz inspirációt?
Tényleg hiszek benne, hogy írásra születtem, ahogy mások nagy zenészeknek vagy sportolónak. Ez az én ajándékom. Mindig is történeteket írtam. Előjöttek, amikor azt akartam. Viszont nem tudom, honnan jönnek. Néha ránézek egy könyvre, amit régen írtam, és csodálkozok honnan jöhetett ez a jelenet. Így egészen könnyűnek hangzik az írás folyamata. Pedig nem az. Az ötleteken tovább kell dolgozni a történet előrehaladtával. Gyakran a kötődő gondolat nem jön, egészen az írás végéig és vissza kell mennem, hogy átírjam és beépítsem a cselekménybe, hogy érthető legyen. És ettől minden más lesz. A szereplők mindig újak és mások a korábbiaktól, még ha vannak hasonlóságok is – épp úgy, mint az embereknél! Mert például két szereplőm is katona volt korábban és megsebesült a Napóleon-i háborúkban, az életük és a személyiségük más, ahogy a családjuk, és hogy mi történik velük, körülöttük, a hősnőikkel. Nincs két egyforma ember (még az ikrek se!), csak két kitalált szereplő.
Forrás
Sophie Fry egy árva, aki rokonai kedvességétől függ. Hogyan szemlélteti Sophie az adott korban lévő nők korlátait?
Amikor Sophia apja meghalt, még csak tini volt, nem lett volna ereje saját lábra állni. A rokonai irgalmára volt bízva, akik befogadták, de nem szeretetből, csak kötelességből, így az életét se tudták boldoggá tenni. Amikor meghiúsította a Vincent elleni terveket, hiába kérte meg az ő kezét a férfi, nem fogadta el. Valószínűleg az utcán végezte volna, ha nem gondolja meg magát. És miután a felesége lett a tulajdonává vált és az ő kegyelmére volt bízva. Ezek voltak a tények az ő korában élők nők esetében. Természetesen a nők sokat tettek azért, hogy javítsanak a helyzetükön – és ezen sokat segített, ha olyan férfi mellett voltak, aki tiszteli őket és nagyobb szabadságot ad nekik. Amikor hozzáment Vincent-hez, egyezséget kötött vele, ami elméletileg szabadságot biztosított volna számára egy év elteltével (a válás nem volt része az alkunak). De az alatt az egy év alatt az élet mindkettőjük számára kényelmessé és kellemessé vált. Sophia egy harcos, egy túlélő. Amikor esélye volt, átvette az irányítást az élete és a világa felett. És minden jó hősnő ezt teszi!
Hogyan marad friss, lenyűgöző a történet ennyi könyv után? Honnan merítesz inspirációt?
Tényleg hiszek benne, hogy írásra születtem, ahogy mások nagy zenészeknek vagy sportolónak. Ez az én ajándékom. Mindig is történeteket írtam. Előjöttek, amikor azt akartam. Viszont nem tudom, honnan jönnek. Néha ránézek egy könyvre, amit régen írtam, és csodálkozok honnan jöhetett ez a jelenet. Így egészen könnyűnek hangzik az írás folyamata. Pedig nem az. Az ötleteken tovább kell dolgozni a történet előrehaladtával. Gyakran a kötődő gondolat nem jön, egészen az írás végéig és vissza kell mennem, hogy átírjam és beépítsem a cselekménybe, hogy érthető legyen. És ettől minden más lesz. A szereplők mindig újak és mások a korábbiaktól, még ha vannak hasonlóságok is – épp úgy, mint az embereknél! Mert például két szereplőm is katona volt korábban és megsebesült a Napóleon-i háborúkban, az életük és a személyiségük más, ahogy a családjuk, és hogy mi történik velük, körülöttük, a hősnőikkel. Nincs két egyforma ember (még az ikrek se!), csak két kitalált szereplő.
Forrás
Sorban haladva az első három borító mind angol nyelvű kiadáshoz tartozik. Az első mondható az eredetinek, a másik kettő már újítás. Közülük a kék ruhás tetszik legjobban. A francia következik, ott nem igazán értem, hogy miért pont egy hosszú, szőke hajú hölgy került rá, hiszen Sophia elég máshogy néz ki. A horvát az egyik kedvencem ezek közül, különleges a kép és egyszerűen jól esik ránézni. A németek vörös ruhás borítóját se érzem igazán a könyvhöz passzolónak. Sophia inkább visszahúzódó, szürke kisegér, a borítón lévő nőről, nem ez jut eszembe. :S Az olaszok is két verzióval készültek, de igazán egyik se nyerte el a tetszésemet. A szlovák is kicsit nyers, egyáltalán nem passzol a történet hangulatához. Az utolsó, a szlovák borító viszont szerintem egészen jól sikerül, a legjobbak között van. :)
Köszönjük a Recenziós példányt a General Press Kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése