Író: Julie Garwood
Cím: A menyasszony
Sorozat: Skót urak menyasszonyai
Kiadó: Gabó kiadó
Kiadás éve: 2004.
Terjedelem: 390
Fülszöveg:
Julie
Garwood legújabb romantikus regényében egy össze nem illő párt mutat be, akik
azonban különböző társadalmi hátterük és természetük ellenére is megszeretik
egymást. A menyasszony a középkori Skócia csodálatos vad világába viszi el
olvasóit. Alec Kincaid, a leghatalmasabb skót uraság a király parancsára
nősülni kényszerül. Angol lányt kell elvennie. Jamison báró legkisebb lánya,
Jamie a választottja. Attól a pillanattól, hogy először megpillantotta a büszke
és gyönyörű angol lányt, felkavarodott benne valami kínzó vágy, hogy
megérintse, kényeztesse, birtokolja… örökre. Jamie az a nő, aki pontosan
megfelel egy rettenthetetlen harcos elvárásainak.
Ám a
házastársi eskü kimondásakor Jamie titkos fogadalmat tesz: soha nem ajándékozza
meg szerelmével a felföldi barbárt. A férfi képviseli mindazt, ami ellen a
szíve lázad – vad, gőgös akarnok, akinek nyers, de vonzó külseje és csábító
ölelése felperzseli a lány vérét. Mégis, amikor furcsa balesetek történnek, és
lábra kap a pletyka, hogy Alec megölte első feleségét, valami ismeretlen, a
vágynál is sokkal veszélyesebb erő készül legyőzni az ébredő szerelmet.
"– Soha nem viselünk páncélt – magyarázta Alec. – A legtöbbünk csak plédet hord. A viharedzett harcosok persze jobban kedvelik a régi módit.– Az milyen?- Nincs rajtunk semmi."
Véleményem:
Keresgettem a történelmi romantikus regények között. Megakadt rajta a szemem, és úgy láttam nagyon jó értékeléseket kapott. ezek után nem is volt kérdéses, hogy el fogom olvasni.
Megjelenik a nagy, vad barbár akinek léptétől a föld is megremeg, nézésétől meglett férfiak is megijednek, ellenben a nők, asszonyok, lányok elolvadnak tőle. Nagy tettekre hivatott, nevét mindenki ismeri.
![]() |
Jamie |
Itt van hősnőnk, akit mindenki félreismer. Azt hiszik róla, ostobácska, hiszékeny, és a külseje is hagy kivetni valót. De mi tudjuk, hogy nemes jellem, kedves, találékony, és közben szép is.
Mikor ez a két ember összetalálkozik elkezdődik egy szenvedélyes kapcsolat. Két külön világ találkozik egymással, teljesen más nézetek a világról, a családról, hittről. Hiába vannak köztük ellentétek, a szívnek nem lehet parancsolni.
Jamie egy igazán érdekes hősnő. Szerethető karakter, de néha a naivsága már nekem is sok volt. A családjáról jobb nem is beszélni. Ennyire puhány, és szélhámos bandával már régen találkoztam. A húgától Mary-től pedig a falnak tudtam volna mászni. Tetszett, ahogy próbált beilleszkedni, de közben saját szokásait is megtartani.
Alec pedig egy igazi harcos férfi. Akinek szükséges volt erre a fiatal nőre, színfoltot hozott az életébe. Ki ne szeretne bele egy ilyen emberbe. Bátor, rámenős, sajátos a humora, és "állatias" ösztönökkel rendelkezik.
![]() |
Alec |
Az erotikus részek is jól megvoltak írva, és beillesztve a történetbe. A bonyodalmat nagyon jól kivitelezte az Írónő. Sokáig találgattam ki is lehet a tettes, s közben izgultam, és alig vártam, hogy kiderüljön. Meg mondom őszintén őt, is gyanúsítottam, de mégis meglepetésként ért amikor végül is kiderült.
Ez volt az első könyvem az Írónőtől, nagyon örülök, hogy rá akadtam a moly-on. Mert minden olyan elemet tartalmazott, amit én egy történelmi romantikus könyvben szeretek. Tele van szenvedéllyel, konoksággal, csipkelődéssel, és persze szerelemmel.
Kedvenc jelenetem: Alec kikötése, mi történik majd, ha Jamie a plaid-jét fogja viseli
Kedvenc szereplőm: Jamie, Alec
Kinek ajánlom: Történelmi romantikus rajongónak, mindképpen!
Értékelésem: 5 ékkő
Érdekesség: Olyan sokszor emlegeti Alec a plaidjét, így egy kicsit utána néztem, mit is érdemes róla tudni.Egy korabeli leírás szerint: „helyezzük a bőrövünket a földre, majd a szövetet fektessük rá hosszanti irányban. Ezt módszeresen hajtogassuk össze a közepén, mindenkinek méretétől függően az öv fölött addig, amíg mindkét végén ugyanakkora rész lóg ki, és kellően fedi a test elsõ részét. Ráfektetve az övre, hajtsuk össze, míg a végek átfedik egymást. Kössük körbe az övet, és addig engedjük le a széleket, amíg férfiasságunkat kellően eltakarja, mondjuk térdhajlatig (!). A szövetet vessük át a jobb vállunkon, és rögzítsük egy brossal, kitűzővel”.
A felföldi nők hordtak olyasmit, mint a férfiak plédje, s amit earasaid-nak hívtak (angolosítva arisaid). Sokkal finomabb és hosszabb volt viszont, mint a pléd, leért a földig, és egy vastag, hosszú ujjú alsóruhával hordták. Az arisaid általában fehér volt, a férfiak tartanjainál nagyobb és világosabb mintával, s ugyanúgy berakták, mint a plédet. Övvel rögzítették a derekuk körül, míg a maradékot a válluk köré tekerték, és egy gombostűvel rögzítették a mellkas előtt. Általában elég anyag maradt ki ahhoz, hogy rossz idő esetén csuklyát formázva a fejükre húzzák. Az arisaid felett a nők gyakorta hordtak tartankendőt, amit gael nyelven tonnag-nak hívnak. Az arisaid kényelmes volt és meleg, ezen felül kiválóan alkalmas volt babák anyjuk számára is kényelmes módon való szállítására.
forrás forrás2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése