2015. 08. 15.

Michelle Hodkin: Mara Dyer eszmélése



Író: Michelle Hodkin
Cím: Mara Dyer eszmélése (The Unbecoming of Mara Dyer)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
2015
Terjedelem: 488 oldal
Fülszöveg: 
Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.



  

Véleményem:

Vannak könyvek, amikről első ránézésre tudom, hogy kedvencemmé fog válni. A Blogturné miatt figyeltem fel rá, illetve olvastam pár lehengerlő értékelést, amik teljesen meggyőztek. Lehet, hogy azért nem kellett csalódnom, mert végig úgy is álltam az olvasáshoz, hogy ez milyen nagyon jó lesz, de tény, hogy imádtam. :)
Már az első lap teljesen felcsigázott. Azzal kezdődik az egész, hogy megtudjuk, Mara valójában nem is Mara, ez csak egy álnév. Fogalmam se volt, hogy mire számítsak. Az első fejezet a múltba kalauzolt minket és szintén csak a kíváncsiságomat növelte. Majd végre belecsöppentünk a jelenbe sok-sok nyitott kérdés társaságában. Mara balesetet szenvedett, túlélte, de a barátairól ez nem mondható el. A legfurcsább, hogy nem is emlékszik arra, hogy mi történt azon az estén. Szerintem már ez az eleje megadja az egész hangulatot, és hozzájárul ahhoz, hogy letehetetlen legyen ez a könyv. Talán legjobban azt szerettem, hogy több szálon futott a történet, és hogy először csak azt hittem megismerjük a múltat és a jövőt, de újabb mellékszálak tűntek fel.
Mara Dyer

A fő kérdés, ami az olvasás során hajtott, hogy mégis hogyan zajlott az a bizonyos baleset. Milyen körülmények között haltak meg Mara barátai. Másrészről a lány jelenét is nyomon követhetjük, ahogy igyekszik feldolgozni az őt ért tragédiát és egyre több furcsa jelenséget tapasztal. Aztán természetesen feltűnik „A” srác és szurkolhattam, hogy egymásra találjanak. De még itt se fogytak el a részletek. Noah körül se stimmel minden, az ő titkaira is rendkívül kíváncsi voltam. Na itt már azt hittem, nem lehet ennél több, de a könyv második felében még Mara apukájának a pere is érdekesebbé vált. Ott is egyre több furcsaságot tapasztalhattunk. Tehát izgalmakban nem volt hiány. :)

Noah Show
Az ízlésemnek pontosan megfelelt ez a könyv. Mara és Noah kapcsolata éppen úgy alakult, ahogy szeretem. Nem omlanak azonnal egymás karjaiba, megvan kezdeti évődő szakasz, ahol mi már tudjuk, hogy oda vannak egymásért, de ők még tartják magukat. Sok érdekes, rejtély furcsaság övezi szereplőink életét, és pont annyira hátborzongató a történet, mint ami még nekem is megfelel. A főhősnőnk nem fogott meg annyira, mint pár kedvencem. Nem emelkedett ki túl sok dologban, mert nem bátrabb, nem makacsabb, nem erősebb, mint a többiek. Majdnem átlagosnak is mondható (pár dolgot leszámítva…), én mégis nagyon megszerettem. Noah pedig… huh. Tipikus beképzelt, öntudatos álom pasi, akiért mindig odavagyok. Természetesen a kötelező „eddig nőcsábász voltam, de miattad megváltozok” elem is felbukkant, örömömre. Ő viszont nekem mégis különlegesebb, mert valahogy máshogy viselkedik, mint a többiek. Ezen még agyalnom kell, hogy szépen megfogalmazzam, de a lényeg, hogy ő igazán nem kedvencem lett. :D

A befejezés elég katartikus, függővéges. Rengeteg kérdés nyitva maradt és pont emiatt várom epedve a folytatást. Addig is böngésztem kicsit az interneten, hogy egyéb érdekességet is megtudjak ennek a könyvnek a hátteréről.
 
Kedvenc jelenetem: Az a reggel, amikor Mara Noah-nál ébred.
Kedvenc szereplőm: Noah
Kinek ajánlom: Akik szeretik az izgalmas, kicsit hátborzongató, rejtélyekkel teli történeteket.
Értékelésem: gondolkodás nélkül 5 szál cigaretta
Érdekesség: Lentebb – írónő, borító, ötlet

Egy értékelésben akadt meg a szemem azon a tényen, hogy Michelle Hodkin-nak ez az első regénye. Ha ezt nem tudom biztos, hogy magamtól nem is gondolok rá. Sokszor kell pár könyv, ahhoz hogy egy író rátaláljon az igazi stílusára, kiforrott művet alkosson. Itt egyáltalán nem éreztem, hogy bármi gond vagy kritizálni való lenne a műben. Sehol nem laposodik el, mindig pont jókor van váltás egy-egy szál között, így végig egyformán fenn tudja tartani az érdeklődést. A két főszereplő nagyon jól ki van dolgozva, összetett, érdekes személyiségek. És nem lő el minden patront az első részben. Körvonalazódik a rejtély Mara körül, de éppen csak sejteni kezdjük a megoldást.

Hatalmas öröm, hogy a Könyvmolyképző megtartotta az eredeti borítót, hiszen nagyban hozzájátszott az is a könyv szeretetéhez. Igaz nagyon komor, mint a három rész képe, de mégis olyan szép, és tökéletesen illik a történethez. Egész fotósorozat készült a regényekhez, párat a lenti montázsba is becsempésztem, mert szerintem mindegyik igazán gyönyörű. A legtöbb ország szintén megtartotta az eredeti borítót.



Kedvcsináló előzetesek is kerültek fel a netre a könyvekhez, érdemes megnézni őket:

http://maradyer.com/video.html

A sorozat honlapján találtam egy érdekes irományt, arról, hogy mi is inspirálta az írónőt az könyvek megírására:

„2007-ben, 24 éves voltam. Éppen új helyre kerültem és letettem a szakvizsgámat. Felkértek, hogy gyakoroljak egy millió-dolláros terror finanszírozási perben.
Egy nap, egy New York-i kirándulás során az egyik meghallgatásra, beszélgetésbe elegyedtem a munkámtól – ami gyakran megtörténik egy olyan munkánál, mint az enyém. A nő, akivel beszéltem nagyon érdeklődő volt. A tizenéves lánya balesetet szenvedett a barátaival és egyedül ő élte túl. PTSD traumában szenvedett, amiről én túl sokat tudtam, a munkámnak köszönhetően.
Ahogy a nő mesélt nekem arról, hogy ő és a férje éppen gondolkozik egy ingatlanügyi perben a tulajdonos ellenében, egy lány jelent meg mögötte és én azonnal meghökkentem a jelenlétén. A lány gyönyörű volt, de valahogy kísértetiesnek is tűnt.
Az anyja és én információt cseréltünk, és megállapodtunk abban, hogy ajánlok neki egy ügyvédet, aki nagyon ért az ilyen ügyekhez. De amikor a nő elfordult a lány rám nézett és kirázott tőle a hideg. A pillantásból tudtam, hogy több van a történetében, mint azt bárki is tudná.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történhetett vele.
Ugorjunk 2009 május 14-ére. Újra New York-ban voltam, nem meghallgatás miatt, hanem a bátyám diplomaosztója miatt. Az ünnepség után valami elhangzott, ami arra késztetett, hogy a lányra gondoljak. Nagyon érdekelt, hogy mi történt vele.
Még aznap felhívtam a számot, amit a nő adott, de már kivonták a forgalomból. Rákerestem a nevére is, de sehol nem találtam meg.
Elkezdtem írni az első szavait Mara Dyer eszmélésnek aznap éjjel. Másnap hajnali 5-ig írtam, akkor már 5000 szónál jártam. A történet egyre növekedett és az a lány volt a középpontban. Sose használtam az igazi nevét, ezért lett ő Mara. Héberül keserűséget jelent ez a szó.
Pár héttel később csomagokat kezdtem el kapni.
Képeket egy összeomlott épületről. Egy vázlatfüzetet rajzokkal. Tovább folytattam az írást, ami egy történetet mesél el tárgyakon és emlékeken keresztül egy életről, ami úgy tűnik nem is létezik. Tudunk róla, de mélyen eltemetjük. Én pedig továbbra is kaptam leveleket és csomagokat.
És egy nap levelet kaptam egy tizenéves lánytól. Amit mondott az teljesen lehetetlen. De azt hiszem ez sose derül ki.”
Érdemes az írónő oldalán böngészni, mert sok érdekességet lehet még ott találni a sorozatról, például lejátszási listát, interjúkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése