Cím: Scarlet
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 496 oldal
Fülszöveg:
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál cellájából, de még ha sikerül is neki, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet csak még tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő pankrátorral, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet csak még tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…
„– Egyébként Ran vagyok.
– Scarlet.
– Skarlátvörös? Mint a hajad?
– Nahát! Ezt még senki nem mondta!”
„A meccseken csak Farkasnak neveznek.”
– Scarlet.
– Skarlátvörös? Mint a hajad?
– Nahát! Ezt még senki nem mondta!”
„A meccseken csak Farkasnak neveznek.”
A
Cinder után már teljesen megszerettem ezt a jövőbeli világot és az érdekes
lezárás után, nem meglepő nagyon vártam a folytatást. A második részben Piroska
története kapott új
megközelítést és már az elsőt is szerettem, de ez talán még
jobb volt. :) Az előző kötet, hiszen sorozatindító, még nagyrészt bevezető
volt. Megismertük az adott világot, berendezkedését és főszereplőnk a fiatal
kiborg lány volt. Pekingben játszódott a történet ahol folyamatos készenléti
helyzet él, hiszen a Hold Királysága, élükön Levana királynővel, el akarják
foglalni a birodalmat. Cinder akaratlanul is az események sűrűjébe kerül és
kiderül, hogy sokkal fontosabb szerepe van neki, mint gondoltam volna. Épp a
nagy titok lelepleződése után lett vége a könyvnek és csak néztem, hogy mi
van???
„– Egy félénk pankrátor? – Scarlet intett, hogy
nem kér. – Te hallod, hogy miket beszélsz?”
![]() |
Scarlet |
A
második részben látszólag más vizeken folytatódik a történet. Itt már sokkal
inkább szerteágazó a történet és „több” cselekményt kaptunk, ez már az
oldalszámból is szembetűnő. Ahogy fentebb is írtam, középpontban az új köntösbe
öltöztetett Piroska és a farkas mese került, de nem is akármilyen ez az új
köntös! A könyv legelején szembesülünk azzal, hogy Scarlet nagymamája eltűnt a
lány pedig mindent megtesz, hogy felkutassa. „Útja” során találkozik egy
Pankrátorral, akit milyen vicces, épp Farkasnak hívnak. Ő fog mellészegődni a
keresés során. A mesében Piroska kissé naiv leányka, de ebből itt semmi sem
érezhető. Scarlet igazán öntudatos, bátor és önfeláldozó. Ha kell, ezer
emberrel is szembeszállna a nagymamájáért, még akkor is, ha tudja, semmi esélye
nem lenne a fogva tartóival szemben. Már Cinder jellemét is nagyon szerettem,
de Scarlet egy hajszálnyival jobban a szívemhez nőtt, mint a műszerész lány.
„– Azt mondtad, nem akarod, hogy féljek tőled.
Hát, most félek.”
![]() |
Farkas |
A másik főszereplő Farkas. Igazán
rejtélyes, nem lehet róla sokat tudni. Pár héttel korábban feltűnt a kicsiny
francia faluban, ahol Scarlet is él, és pankrátor küzdelmeken vesz részt. A
lánynak nagyon gyanús, nehezen tud megbízni benne, viszont kényszerűségből
mégis engedi, hogy vele tartson. Számos titkot hordozhat és emiatt végig
érdekelt, hogy mi állhat a dolgok hátterében. Mindketten nagyon erős, makacs és
irányító személyiségek, mégis képesek megtalálni hosszas huzavona után a közös
hangot. Általában a hozzá hasonló, mogorva főhősöket szoktam szeretni, úgyhogy
itt egyértelmű, hogy sokkal jobban megszeretem, mint Kai herceget.
„– Az állatok általában nagyon szeretnek.
– Azt elhiszem – mondta Scarlet színlelt bátorítással a hangjában. Bevágta az ajtót, és már csak magának motyogta félhangosan: – A háziállatok majd' megvesznek a farkasokért…”
– Azt elhiszem – mondta Scarlet színlelt bátorítással a hangjában. Bevágta az ajtót, és már csak magának motyogta félhangosan: – A háziállatok majd' megvesznek a farkasokért…”
És mindeközben ne feledkezzünk meg Cinder-ről
se, mert hát az ő helyzete még függőben van. Az előző könyv végén fogságba
került, és amikor újra találkozunk vele, épp szabadulni
próbál a cellájából. Kicsit
elszámította magát, hiszen ügyködése közben találkozik egy másik rabbal is,
Thorne kadéttal/kapitánnyal (:P) és kényszerűségből ők is egymás társai lesznek
ebben a részben. Neki is igazán kalandos napjait olvashattuk most, tetszettek
az ő fejezetei is. Igyekszik elfogadni az önmagáról kiderült titkot, próbálja
kitalálni, hogy mit kezdjen ezzel az információval. Vicces volt a páros, mert
két teljesen más személyiség, de ők is képesek voltak összefogni. Együtt
nyomoztak Selene hercegnő után és ebben a részben már nagyot lépünk előre az
ügyében. Úgy ahogy van, imádtam ezt a részt is, tökéletes volt, izgalmas,
szerelmes, lebilincselő. :))„– Egy kapitány tudja, merre van a hajója. Ez amolyan mentális kapcsolat.
– Ezért lenne jó, ha lenne itt egy kapitány.”
Kedvenc jelenetem: Scarlet és Farkas vonatutazása.
Kedvenc szereplőm: Scarlet és Farkas. :D
Kinek ajánlom: Bár ifjúsági könyv, de minden korosztálynak bátran ajánlom. Remekül vannak átalakítva az eredeti mese elemei a modern világba és remek a történet is, mindenki élvezheti. :)
Értékelésem: Már az előzőt is imádtam, ez is 5 zsebmonitort érdemel. :)
Érdekesség: Hoztam egy előzetes a könyvhöz és interjút az Írónővel. :)
Érdekesség: Hoztam egy előzetes a könyvhöz és interjút az Írónővel. :)
A
Holdbéli Krónikák első kötete, a Cinder, Hamupipőke meséjét dolgozza fel. Miért
választottad a következő résznek Piroska történetét?
Amikor először vázoltam fel a sorozatot, volt egy tízes listám a kedvenc tündérmeséimről, és nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy kitaláljam, milyen módon tudok nekik sci-fi vonalat adni. Piroska nagyon sokszor felbukkant, és tudtam, hogy elég ismerős az olvasóknak és azonnal kapcsolódnak hozzá, miközben sok hely van még számomra, amit átdolgozhatok a jövőbeli világomba. És különösen izgatott, hogy mit tudok kezdeni a Nagy Gonosz Farkassal.
Amikor először vázoltam fel a sorozatot, volt egy tízes listám a kedvenc tündérmeséimről, és nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy kitaláljam, milyen módon tudok nekik sci-fi vonalat adni. Piroska nagyon sokszor felbukkant, és tudtam, hogy elég ismerős az olvasóknak és azonnal kapcsolódnak hozzá, miközben sok hely van még számomra, amit átdolgozhatok a jövőbeli világomba. És különösen izgatott, hogy mit tudok kezdeni a Nagy Gonosz Farkassal.
A
Scarlet kötetben a világ új részeit is megismerjük. A Cinder Kínában
játszódott. Scarlet és a nagymamája miért egy francia kisvárosban lakik?
Mert tudtam, hogy itt ki lesznek emelve a „vérfarkasok” (bár nem egészen így látjuk őket itt), olyan helyre akartam helyezni a történetet, ahol gazdag történelme van a vérfarkasoknak és a mitológiájuknak. Természetesen, farkas történetek léteznek az egész világban, így nehéz volt leszűkíteni a dolgokat. Majd egy nap láttam egy dokumentumfilmet a TV-ben „The beast of Gévaudan” címmel, ami arról szólt, hogy különböző lények uralták a 18. században a francia vidéket. Számos gyilkosság volt vidéki városokban és a lakosok egy vérfarkasnak tulajdonították az eseteket. Ebből a legendából származik az a hiedelem is, hogy ezüst golyóval lehet ártani nekik. Tehát ez az egész történet inspirált arra, hogy Scarlet könyve is itt játszódjon.
Mennyiben
más a jövőben a farmon élni, mint most? Milyen újításokat kreáltál?
Valószínűleg a legnagyobb különbség az, hogy androidjaik és gépeik vannak, amik segítik a munkát, mint a szántást vagy a betakarítást. Nem hiszem, hogy ezzel nagyon elrugaszkodtam volna, hiszen ez reálisan várható a jövőben. Bár Scarlet és a nagymamája kicsit régimódiak, és szeretnek maguk is dolgozni, veteményeskertet gondoznak, csirkét etetnek, összegyűjtik a tojásokat, megfejik a teheneket stb. A jövőben már ezekre is vannak beprogramozott androidok, de a nagymamája szerint, jobb lesz a termés, ha saját kezűleg is gondozza, és Scarlet is ezt vallja. Én is úgy hiszem, hogy akármennyit fejlődik a világ, mindig lesz olyan, amit saját kezűleg jobb lesz megcsinálni.
Scarlet
nagymamája nem egy magatehetetlen öreg hölgy és Scarlet se az a naiv lány a
meséből. Miért változtattál?
Nem akartam a sztereotípiákra támaszkodni, és el is akartam ezeket kerülni, ahol csak
lehetett. Hamupipőkével kezdődött – Cinder nem könnyű eset és Kai Herceg se piperkőc – és remélem később is így lesz. Számomra, nem lett volna élvezetes az eredeti karakterekről írni. Szeretem a bátor hősöket, akik kiállnak amellett, amiben hisznek és igazságtalanság ellen. Persze, hibáik is vannak.
Mit
élveztél legjobban Piroska történetének átírásában, hogy illeszkedjen a
Holdbéli Krónikákba?
Nagyon élveztem felfedezni Farkas-t és a „falkát”, ahova tartozik – „Az Ordas Rend”. Sokat kutattam a farkasok után, a hierarchiájuk, a társadalmi struktúrájuk, kommunikációjuk és vadász képességeik után, hogy a szereplőknek is adhassak ilyen tulajdonságokat, ugyanakkor arra is figyeltem, hogy tudományosan alá lehessen támasztani ezeket a változásokat.
Scarlet
nem az egyetlen főszereplő a második könyvben: Cinder visszatér és igyekszik
kiszabadulni a börtönből és Kai igyekszik vezető szerepéhez alkalmazkodni.
Miért döntöttél úgy, hogy visszatérnek és az egész sorozatban találkozunk
velük?
Ez volt az eredeti terv, hogy mind a négy könyv egy folytatódó történetet ad, és a teljes sorozat két fő karakter körül zajlik: Cinder és Levana Királynő körül. De a számomra szórakoztató rész az volt, hogy ehhez hozzáadjam a többi mesét is és a szereplők útjaik keresztezzék egymást. Ahogy halad előre a történet, láthatjuk, hogy Hamupipőke hercege hogyan reagál a Nagy Gonosz Farkasra vagy Csipkerózsika, hogy jön ki Hófehérke vadászával, stb. Tehát igen, Cinder és Kai mind a négy könyvben felbukkan majd, és a szereplő gárda egyre bővülni fog.
Szeretted
a tündérmeséket kiskorodban? Melyik volt a kedvenced?
Abszolút – Disney meséken nőttem fel, mint a legtöbb generáció! De igazán fiatal voltam, amikor megkaptam Hans Christian Andersen mesekönyvét a Kis Hableányt, és emlékszem sokkolt, mennyire más ez a Disney mesétől. Nagyon érdekelt, hogy a többi mese mennyiben tér el a mozitól, amit ismerek és ez lenyűgöz a mai napig is. Lehetetlenség egyet választani, de természetesen a Holdbéli Krónikákba választott négy történet az élvonalban van (Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Hófehérke)!
Felnőtt
fejjel mesét olvasva, látsz eltérő dolgokat benne, mint gyerekkén?
Ó, igen. Részt vettem egy „tündérmese és fantázia irodalom” kurzuson a főiskolán, amin sokat beszélgettünk a pszichológiai és a szimbolikus hátterén a meséknek. Hogy bizonyos elemek „kód” szerűek, célozgatnak dolgokra, mint a társadalmi elégedetlenség, szexuális érettség, vallás és erkölcs, stb. Bár a gyerekeimnek is olvasom ezeket, mégse tudok már ugyanúgy nézni rájuk.
Mi
volt a kedvenc reakciót a sorozat rajongóitól?
Imádom a fanartokat. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, hogy inspirálom őket, és nagyon élvezem ezeket az alkotásokat, az olvasók hogy képzelik el a szereplőket vagy egy-egy jelenetet. Ez azt mutatja, hogy még több időt szeretnének eltölteni a Holdbéli Krónikák világában, és nincs ennél nagyobb bók.
Mit
remélsz a második rész fogadtatásától?
Remélem az új szereplőket is épp annyira megszeretik – Scarlet, Farkas és Thorne Kapitány – mint amennyire Cinder-t és Kai-t szerették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése