2016. 08. 15.

Anne Bishop: Vörös betűkkel

Író: Anne Bishop
Cím: Vörös betűkkel
Sorozat: Mások 1.
Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 512 oldal
Fülszöveg:
Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.
Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

"Nevezd őket embereknek, amikor a boltban vagy."

"Fizesd ki a könyveket, mielőtt átmész a Kis Harapás helyiségébe, különben nem kicsit harapunk beléd."

A fülszöveg elolvasása után teljesen biztos voltam abban, hogy ez egy nekem való könyv/sorozat. Most még úgy látom, hogy a paranomális alkotások mindig különleges helyet fognak elfoglalni a szívemben. Egyszerűen imádom ezeket a világokat, ahol ennyi különböző lényt ismerhetünk meg. Azt azért nem mondom, hogy rég olvastam ilyen remek fantasy-t, mert most pont egy hónapja olvastam Kresley Cole-t, de mindig felüdülés ilyen érdekes világokkal megismerkedni. :)

"Legyél a tieid vezetője. Legyél a hang, amely életről, halálról határoz az Udvarban. Eljön a nap, amikor valaki, akinek megmented az életét, megment valakit, aki kedves neked."

"Az emberekben van bátorság; rugalmasak és kitartóak."

Meggie (Forrás)
Tetszett, hogy nem egy hosszú bevezetővel indul a könyv, hanem az első pár oldalon gyorsan megismerhetjük ennek a kreált helyzetnek a sajátosságait, az itt élő fajokat. Így hamar képbe is kerülhettem és egyből a cselekményre lehetett koncentrálni. Ezek után találkozunk egy leányzóval, aki menekül valaki vagy valami elől és épp kapóra jön neki, hogy az Udvarban, a Mások által lakott ”településen”, emberi összekötőt keresnek. Szerencsére a vezetőjük, Simon meglátott benne valami, ami miatt hosszú procedúra nélkül is felvette dolgozni. Persze azért a pár oldal nem volt elég, hogy az egész társadalmat megismerjük, de Meggie-vel együtt felfedeztük az Udvar életét és lakóit. Így még inkább tudtam azonosulni vele, mert teljesen olyan volt, mintha az ő helyében lettem volna.

„- Ó, Simon! Ugye nem a Hollóra bíztad a pénztárt?
- Nem lesz semmi gond – felelte Simon komoran.
- Majd akkor mond ez, amikor záráskor megszámolod a készpénzt.”

„A boldogság forrása a szabadság, a szabadság pedig a bátorságon múlik.”

A történet maga teljesen lekötött. Hajtott a kíváncsiság és tényleg nehéz volt letenni. Meggie menekül a könyv elején, de mi elől? Nagy szerencséje volt az
állással. Az Udvar egy nagyon zárt közösség, a félénk lány meglepő módon mégis hamar beilleszkedik. Sok-sok aranyos jelenetet olvashattunk, amiből látszódik, hogy az ott lakók is mennyire megkedvelték a vérprófétát és ragaszkodni kezdenek hozzá. Az izgalmakat meg a korábban feltett kérdés biztosította, honnan szökött meg Meggie? Szép lassan lehull a lepel mindenről és kiderül, hogy rosszabb a helyzet, mint hihettük. A végére természetesen fokozódik az izgalom, csatajelenetet se kell hiányolnunk, tehát végig élveztem. :) Egy hajszállal azért több izgulni valót elviseltem volna, de már megszoktam, hogy a folytatások szoktak pörgősebbek lenni, így szemet tudok e felett hunyni.

"A halál valahol az Udvarban vár rá. De ma még nem jön el érte. Ma éjjel senki nem jön érte."

„Miután ő már túlélte Tél tombolását, szinte sajnálta azokat az embereket.

Szinte.”
 
A kivitelezésnél örültem a váltott szemszögnek, mert én mindig jobban szeretem az ilyen könyveket is, úgyhogy ez is piros pont volt nálam. A főszereplő, Meggie vérpróféta, ez kész
Simon (Forrás)
újdonság. :) Különleges ez a képesség, de azonnal megismertük ennek árnyoldalait, úgyhogy nem irigylem szegény lányt. Vámpírok és vérfarkasok bármikor jöhetnek, nálam nem lehet velük mellélőni. Rajtuk kívül is találkozhattunk még érdekes teremtményekkel és mindenképp szeretném, ha még sokat szerepelnének a későbbi könyvekben is. Nem tudnék mindenkit felsorolni, de párat szeretnék kiemelni. Az itteni alakváltó lényeg inkább állatok, akik emberi formát is tudnak ölteni, ezért még úgy is megtartják viselkedésük sajátosságait. A hollók nagyon szórakoztatóak voltak. A csillogó tárgyak vonzzák őket és emberként is voltak ehhez kapcsolódó vicces megjegyzéseik. A vámpírok házának feje, Erebus nagyapa is szerethető karakter volt. Ereje miatt mindenki fél tőle, tisztes távolságot tartanak tőle, nem is barátkozós típus. Meggie-vel mégis kivételt tesz és nagyon is megszerette a lányt. Végül szintén érdekes szereplők voltak az Elementálisok. A természeti erőket uralják, de tényleg nem sok emberi tulajdonsággal rendelkeznek. Nagyon vigyázni kell velük, mert ha felhergelik magukat, körülöttük kő kövön nem marad.

„Minden vágás közelebb visz a vágáshoz, ami a halálodat okozza. Ha rendszeresen használod a pengét, egyszer majd kiszabadulsz erről a helyről; akkor saját gyilkosod leszel.”

Ilyen számomra egy jó könyv, nagyon örülök, hogy elolvashattam és láttam, hogy értékelések alapján ugyanilyen remek folytatásokra számíthatok, remélem, nem kell sokat várni. :) Az egész történetből érződött, hogy nagyon feszült a helyzet a Mások és az emberek között, úgyhogy bőven van lehetőség még különböző konfliktusokra, tényleg nagyon várom, hogy milyen kalandokba keveredik még Meggie.


„Egy pillanatra megdermedt, megborzongott. Végigfutott a hátán a hideg. Ha az Elementálisok haragja a világra zúdul, a terra indigene közösség tagjainak is kellett egy kis idő, amíg elmúlik a félelem…”

Kedvenc jelenetem: Az a jelenetsor, ahol Jake (holló) és Meggie tárgyakat cserélgetnek.
Kedvenc szereplőm: Tél, Erebus, Simon, Meggie
Kinek ajánlom: A paranormális sorozatot kedvelőknek ez is tetszeni fog.
Értékelésem: Egy picit lehetett volna izgalmasabb, de annyira vékony ez a választó vonal most, hogy megérdemli nálam már most az 5 vágást. 
Érdekesség: Szeretném megmutatni nektek az amerikai kiadásokat, hogy lássátok mennyivel szebb, amit a Twister Media választott. A következő rész fülszövege se maradhat el és természetesen interjú se. :)
A koncepció tetszik a borítóknál, viszont olvasás után Meggie-t máshogy képzeltem el. Kicsit kedvesebb, ártatlanabb arcot kapcsoltam hozzá, ezért idegenkedek picit ezektől a képektől.

Cím: Holló a hollónak
Sorozat: Mások 2.
Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: még kérdéses
Meggie Corbyn elnyerte a Lakeside Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak nehezen jön rá, mit is jelent köztük élni. Emberként Meggie aligha lehetne más, mint megtűrt préda, de vérpróféta - cassandra sangue - képessége teljesen más helyzetet teremt.
Két erős függőséget okozó drog erőszakos cselekményeket váltott ki az emberek és a Mások között; mindkét fajból többen meghaltak a közeli városokban. Így amikor Meggie látomásában véres hó és fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard - a Lakeside Udvar alakváltó vezetője - elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy jövőbeni eseményt látott-e.
Ahogy a késztetés a próféciamondásra egyre gyakrabban gyötri Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Másoknak és annak a maroknyi embernek, akik velük laknak, együtt kell működniük annak érdekében, hogy  megállítsák az embert, aki elszántan vissza akarja szerezni vérprófétájukat... És felszámolhassák a veszélyt, amely mindannyiuk pusztulásával fenyegeti.
 


Cím: Ezüstös képek
Sorozat: Mások 3.
Kiadó: Twister Média
Kiadás éve: még kérdéses





Azoknak, akiknek új Anne Bishop neve, mondanál pár szót magadról?
New York-ban élek és azóta írok történeteket, mióta megtanultam írni. Első regényem a
Daughter of the Blood még 1998-ban jelent meg. Tavasszal és nyáron az időm nagy részét a kertben töltöm, miután befejeztem az írást. Igyekszem barátságos lenni a nyuszikkal, akik a kertemben táboroznak, de elhangzottak már kemény szavak, amikor az egyik nagy virágcserépbe másznak a fiatal hajtásokért. Valószínűleg a Mások sorozat Farkasai ezért esznek nyuszit ebédre.

Olyan sorozatokról ismerhetnek, mint például a Black Jewels fantasy sorozat. Mért döntöttél úgy, hogy a fantasy-ról urban fantasy-ra váltasz? Mi vonz ebben a műfajban?
Számomra ez nem igazán váltás. Inkább olyan, mintha másik környékre költöznék egy városon belül. Ugyanúgy írok, mint eddig, de kicsit tágabb a világ. Élveztem ebben a sorozatban, ahogy a Mások felfedezik, hogy miket szeretnének megvenni és mit nem.

Honnan jött Namid világának és a benne lévő lényeknek az ötlete? Ahol a legtöbben az alakváltók emberi oldalára fókuszálnak, te épp az ellenkezőjét teszed és a ragadozó oldalukat mutatod be (és ez milyen üdítő változatosság!).
Új világot felépíteni lassú folyamat. Évekkel ezelőtt arra gondoltam, milyen jó móka lenne vámpírokról és vérfarkasokról írni, de nem tudtam még, milyen környezetbe helyezzem őket. Pár ével később kezdtek felhalmozódni az információk és az ötletek. Amikor eljött az a pont, ahol rájöttem, hogy mi lenne, ha a Másokat teljesen más fajok alkotnák, már képes voltak a hátteret is megteremteni. Így született meg a világ, amit Namid-nak neveztem el.

Nagyon élveztem a humort, amivel a terra indigene tagjai próbálják megérteni az embereket. Ezt tudatosan tervezted vagy inkább spontán jött?
Amikor egy karakter szemszögében írok, akkor a szemén keresztül látok. Egy Farkasnak és egy embernek lehetnek azonos céljaik – élelem, víz, óvni a családot – de mégse ugyanúgy látják a világot. A Mások viselkedését évszázadokon keresztül figyelték, de most már van esélyük kérdezni is. A kérdésre válaszolva, a humor nem igazán tervezett, inkább annak az eredménye, ahogy a szereplők foglalkoznak egymással.

Úgy tűnik a Másik két kultúra összecsapásaként jöttek létre. Egyik oldalon ott vannak terra indigene lények, akik kapcsolatban állnak a természettel. Másik oldalon ott vannak az emberek, akik úgy tűnik elfelejtették, hogy ők is részei annak. Ez fontos kérdés a számodra?
Sok évvel ezelőtt, egy természet közeli szervezet küldött nekem egy matricát, amin az állt: „Egy Föld, Egy Esély.” Sok dolog eldobható ebben a világban és ebben a korban, de a Föld nem tartozik ide. Igyekszek emlékezni erre.

Meg-en és Simon-on kívül (ők túl tökéletesek) melyik szereplő a kedvenced és miért?
Ó, Nem tudok kedvencet választani abban a történetben, amit írok. De ott vannak a pónik. És Sam. És Vlad. És Henry. És Tess. És Óceán (még nem találkoztatok vele. És…

A saját szereplőidet leszámítva, ki a kedvenc hősnőt? És a kedvenc hősőd?
Sose tudok egyet választani. :) Tehát hősnő Mercy Thompson (Patricia Briggs) és Elizabeth Bennett (Jane Austen) lenne. És hős Roarke (J. D. Robb), a Virginia-i (Owen Wister) és Walt Longmire (Craig Johnson).

A világ a végéhez közeledik és össze kéne állítanod egy ötfős csapatot, kik kerülnének bele?
Daemon Sadi, Lucivar Yaslana, Ladvarian és Cassidy (a Black Jewels-ből) és Glorianna Belladonna (az Ephemera-ból).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése