2016. 09. 16.

Anne L. Green: Eltitkolt múlt

Író: Anne L. Green
Cím: Eltitkolt múlt
Kiadó: Álomgyár 
Kiadás éve:
 2016.
Terjedelem:
  408 oldal
Fülszöveg:

Megszelídülhet egy vérbeli szívtipró?
„Alexander Cross vagyok, egy veszedelmes és vakmerő csábító, a határtalan gyönyörök legfőbb rajongója. Az erotikus hódításaimat hobbinak tekintem, a kapcsolataimból kizárok minden lehetséges érzelmi kötődést, életem elsődleges célja újabb és újabb nő meghódítása. Szándékaimat sosem titkoltam, éppen ezért nem is értem, mit esznek rajtam olyan nagyon a nők? Tényleg ennyit jelentene a külső? Az előkelőség? A gazdagság? A szép szavak? A szemtelenség valóban lefegyverző lenne? Vagy talán csak a rossz, a bűn, a gonoszság izgalma csalogatja őket?”
De mi történik, ha egy ilyen férfi beleun az addigi egyhangú, felszínes és érzelemmentes életébe és önmaga elszámoltatása közepette véletlenül elüti azt a nőt, aki életében először másképp tekint rá? 
Amikor Alex belenéz szépséges áldozata kék szemeibe, minden megváltozik, függővé válik. Megtapasztalja, milyen szeretni, gondoskodni és szeretve lenni. Idővel ráébred azonban, hogy Lexie nem az a nő, akinek hitte, múltja tele van szenvedéssel, titkokkal és fájdalmas rejtélyekkel, ám addigra már késő: elnyeli őt a mély, őszinte érzelem, amit a lány iránt táplál.
Vajon a múlt sötét titkai engedik a fiatal szerelmeseket új életet kezdeni?


„Az élet olyan, mint a zongora. A fehér billentyűk jelentik a boldogságot és fekete billentyűk a szomorúságot. De soha ne feledd, hogy a fehér és fekete billentyűk együtt adják nekünk a dallamot!”

Figyelemfelkeltő reklámozást kapott ez a könyv, így nem tudtam nem felfigyelni rá. Előtte is találkoztam már az Írónő nevével, ezért kíváncsi is voltam. Viszont nálam egyértelműen a
cím és a borító választás segített eldönteni, hogy el szeretném olvasni ezt a regényt. Titokzatos, szomorkás a lány, de mint minden romantikusnál, feltűnik már egy férfi is, akiből még nem sokat látunk. Mit jelképez ez? Na és persze milyen titkokat rejt a múlt? Olvasni akartam. :D Az Írónőről most már meg tudom állapítani, hogy szívesen megismerném más könyveit is, mert a stílusát megszerettem, az ilyen élmények után szavazok egyre könnyebben bizalmat a magyar szerzőknek is. Elsőre fel se tűnt, hogy sorozat lenne, de kis keresgélés után kiderült, hogy hősünk már korábban is feltűnt, még sincs a könyvön sorozat címke. Most már tudom, hogy nem véletlenül. Teljesen érthető előzetes ismeretek nélkül is a történet. Talán annyit segített volna korábbi kötet olvasása, hogy jobban megismerem Alex korábbi, nőcsábász énjét is.

„A boldogság egy szívverésnyi idő csupán, amely a végtelenségig is tarthat. Néha lelassul a világ, és kettőnk szív dobbanását összeköti a szerelem, egymáshoz forrasztja az örökkévalóság.”

A történet stílusát szerettem, de a cselekménnyel kapcsolatban hullámzó érzelmeim voltak. Igazán eseménydús ezt nem lehet tagadni és ez volt a bajom is, hogy tulajdonképpen
Lexie (Forrás)
túlságosan eseménydús is lett. Alex a könyv elején ráeszmél, hogy szeretne változtatni korábbi életstílusán, és nyugodtabb napokra vágyik. Találkozik egy gyönyörű, de csendes lánnyal, aki teljesen más, mint korábbi partnerei, mégse tudja kiverni a fejéből. A szituációból sok elem adódik, ezekkel nincs is baj, és hogy érdekesebb legyen a dolog Lexie múltja sok titkot is rejt. Élvezhető helyzetek alakultak ki kettőjük között, de ennyit nem éreztem szükségesnek. Ha 1-1 kimaradt volna és cserébe a többi hosszabb is lett volna, nálam kicsit nyerőbb lett volna a dolog. Vagy ha csak a vége hosszabbra sikerül. :D A lány titka is elég hamar kiderült, ami nem biztos, hogy baj, mert így kevésbé volt sablonos a dolog, de kicsit borzolta volna a kedélyeket a hosszabb várakozás. Nem mondom, hogy nem tetszett a könyv, mert jó volt. Műfajában teljesen megállja a helyét, csak ezek miatt nem tudtam maximálisan értékelni. :)

„Egyre jobban beszippantott az érzés: felemésztett a múltam.

Alex (Forrás)
A szereplőket szerettem, nem volt olyan részük, amit kifogásolni tudtam volna. Szeretem az ilyen típusú hősöket és hősnőket is. Alex végre megtalálja a lányt, aki mellett megnyugodhat, aki mellett önmagát adhatja és kiegészül az élete. Lexie a külvilágnak egy visszafogottabb énjét mutatja, de Alex meglátja benne a jót. Ő is a férfi miatt nyílik meg és megváltoztatják egymás életét. Ez a része mondhatni tökéletes volt a könyvnek. A szenvedély tapintható volt, jól átadták a sorok, itt se tudnék semmit kifogásolni. Megismerkedésük bearanyozta az életüket. Lexie-nek van egy kisfia, aki sok férfit elijesztene. Alex esetében szerencsére nincs így, és ezt a kis fiút szeretném kiemelni. Borzasztóan aranyos volt, örültem neki a könyvben. Az ő korában lévő gyerekeket csak imádni lehet. Egy jobban nyílik ki a szemük a világ dolgaira, egyre több mindent vesznek észre, de még csak a saját módjukon értelmezik a dolgokat. Nyíltszívűek és barátságosak, tényleg csak szeretni lehet őket. Nem tudtam én se ellenállni neki. :)

„Az a nő elvett tőlem mindent, a büszkeségem, az önbecsülésem, a hitem és ami a legrosszabb, a reményem.


Kedvenc jelenetem: Talán a legelső találkozásuk, az egyedire sikerült. :) 
Kedvenc szereplőm: Aiden
Kinek ajánlom: Érdekes és izgalmas romantikus regény keresőknek.
Értékelésem: A miérteket igazából fent kifejtettem, úgyhogy 4 zongorát tudok adni a könyvre.



Érdekesség: Azt hiszem nem meglepő, hogy interjút hoztam. :D Meg pár könyvet gyűjtöttem még nektek, ahol szintén megjelenik kisebb-nagyobb maffiás szál a romantikus könyvben.

Az írói állásból meg lehet élni?
Szeretek írni, de nem ez a legfőbb bevételi forrásom. Ez SZÁMOMRA egy kellemesen kifizetődő hobby. Sajnos Magyarországon kicsi a piac, és kezdő íróként nehéz eljutni az emberekhez. Talán idővel könnyebb lesz.

Volt már, hogy nyilvános helyen jutott eszedbe, egy eszeveszett jó sztori? 

Persze. Az ember fantáziája az impulzusoktól indul be igazán. Volt, hogy egy beszélgetésből, egy képből, egy illatból, egy érzésből született egy fejezet.

Milyen érzés, hogy az alkotásaid, rengeteg ember, könyvespolcán megtalálhatóak?
Félelmetes, de ugyanakkor leírhatatlan. Minden könyvbemutató előtt pont ezért vagyok
ideges és feszült. Az első kritikákat mindig összeugrott gyomorral olvasom. Mégis mindig csodás élmény, amikor először emelem meg a már külsőleg-belsőleg könyvvé érett kéziratomat. A lelkem egy újabb darabját.

Van olyan szereplő a történeteidben, akit családtagodról/barátodról mintáztál?
Nem. Ez abszolút elszakadás a valóságtól, de nem állíthatom, hogy valaki nem ismer rá magára a történetekben. Egy-egy szó, egy-egy pillanat, de a karakterekre nem jellemző. Az első könyvemnél kaptam meg az ismerőseimtől, hogy Amy karakterére én vagyok. Ezt eleinte hárítottam, ma már látok a jellemében sok hasonlóságot, de igyekszem elvonatkoztatni a környezetemtől. Ez egy másik világ, egy másik élet.
Forrás

Honnan jött az első történeted ötlete?
Nehéz kérdés....Egyszerűen fogalmazva a fejemből, a fantáziámból. Nagyon sokan teszik fel nekem ezt a kérdést, de soha nem tudok erről egyértelműen nyilatkozni. Olyan könyvet szerettem volna írni, ahol nem feltétlen a férfi szereplő az, aki az eszmei álomképpé válik. (legtöbb romantikus történet alapja ugyanis valljuk be ez). Kíváncsi voltam tetszene e a nőknek, ha egy nő is erős karakter, tudja mit akar, és van bátorsága küzdeni az álmaiért.
Volt néhány hozzászólás, amely arról árulkodik legalább elgondolkodtattam őket:
"Kettőjük közül Amy karakterét szerettem jobban, mert Ő sokkal erősebb volt. Neki sem volt könnyű élete, de a nehézségek ellenére talpraesett, bátor nő, aki nem fél a kihívásoktól, és akart harcolni a szerelemért. Általában a férfi karakterek szoktak szimpatikusabbak lenni, de most egyértelműen Amy vitte a prímet."
"Számomra Amy karaktere, egy olyan nőt mutat be, aki képes megküzdeni az élet akadályaival, kitartó és nem riad meg semmitől." Megvádoltak a közeli barátok: Amy te vagy, a szavai a te szavaid! Párhuzamot vontak az életem és az ő élete közt. Tény, hogy akad hasonlóság bőven, de azért jelen van benne a fantázia is. A jelleme és a karaktere az, ami leginkább belőlem fakad...


Van kedvenc szerződ?

Nehéz kedvencet kiemelni. Annyi csodálatos és magával ragadó könyv van a világon. Életem forduló pontja Irwin Shaw Oroszlánkölykök című könyve volt, miután elolvastam a könyvtárban, az első fizetésemből ezzel kezdetem el gyűjteni a könyveket. A legrégebbi féltve őrzött kincsem Cronin Réztábla a kapu alatt című könyve, ez nagy hatással volt rám. A kedvencem azonban nagyon sokáig: Ken Follett volt, igazi gyűjteményem van belőle, de Dan Brown könyveit sem hagyom ki soha. Azért meg kell vallani az én lelkemnek is jót tesz időnként a klasszikus romantika.
Emellett fontos megemlítenem, hogy új kedvenceket avattam R. Kelényi Angelika és Papp Csilla személyében. A könyveik fantasztikusak. Angelika az időnként szarkasztikus humorával mindig feldob, Csilla pedig lefegyverző, ahogyan ír...
Forrás

Tudom, hogy nem szép dolog ilyet kérdezni egy írótól, de melyik regényedet kedveled jobban?
Anne L. Green: Ezt nagyon sokan kérdezték már tőlem, és mindig ugyanaz a válaszom is: Mindig az, amit éppen írok.:) Az ragad magával, abban a dimenzióban élek éppen, de ahogy visszaolvasom a történeteket mindegyikben megtalálom azt a pontot, ami miatt „kedvenc” volt. Ez nem mindig a romantika és a humor miatt alakul így. A sötétség fogságában vannak „számomra” nagy pillanatok és ezek nem mindig a meghitt percek. Sőt!
Fontos hozzátennem, hogy amíg úgy érzem, A remény hajnalánál még bizonytalan voltam és nem tudtam miből mennyit vár el az olvasó, ahogy haladok a regényeimmel egyre nyitottabbá válok és ez szerencsére olvasói nyomás. Emiatt is fontos a visszajelzés. Nem titkolom, hogy ez A sötétség fogságában fontos nekem, ezért is van az, hogy még a remény hajnala folytatása előtt adom ki. Teremtettem már egy pár álompárt, de Andrew és Chris valamiért „különleges” szerepet tölt be, bár megmagyarázni nem tudom még magamnak se. Talán majd az olvasók…


Nem gondoltál arra, hogy bele kóstolj más műfajba is?

Anne L. Green: Hát ez érdekes. A könyv, amin most dolgozom kicsit másképpen indult és már reklamáltak a lányok, hogy: olvassák, jó, jó, jó, de várják a csavart és meglepő, hogy nincs. :) Szerintem, ha valaki belekezd valamiben és abban jónak találtatik, akkor felesleges erőlködni. Nekem nagy kihívás volt, hogy most újjal próbálkoztam, több volt a tájleírás a környezet miatt, de hamar visszakanyarodtam a műfajomba. Ez az én belső világom, itt vagyok otthon.

Szeretsz hasonló típusú regényeket olvasni, vagy mint olvasó teljesen más az ízlésed?
Anne L. Green: Mindenevőnek tartom magam, de leginkább úgy fogalmaznék: hangulatomtól függ, mit olvasok. Engem Daniel Stell-hez hasonlítottak, és bevallom sosem voltam DS rajongó. :) Erről Scooter jut eszembe, aki azt nyilatkozta egyszer, hogy ő nem szereti a saját zenei stílusát, csak erre van kereslet. J Ezzel ellentétben én élvezem az írást, különben nem haladnék ilyen gyorsan a történeteimmel.


Író: Borsa Brown
Cím: A maffia ágyában
Fülszöveg:
Suzanne ​​Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…
Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

Író: Borsa Brown
Cím: A maffia ágyában
Fülszöveg:
A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.
Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.

Író: Rachel Van Dyken
Cím: Rip
Fülszöveg:
A szép dolgok nem törhetnek el.
De én összetörtem őt, és most mindkettőnknek meg kell fizetnie az árát. 
A rémálma vagyok.
A megmentője.
És most, hogy aláírt egy szerződést, enyém a teste és a lelke.
Nem emlékszik rám.
De fog.
Ez elkerülhetetlen.
Mert amennyire tudom, hogy távol kell tőle maradnom, nehogy visszatérjenek az emlékek, mégis segítenem kell eltemetni az apját, és nem is tudok távol maradni.
Ő volt a tiltott gyümölcs, előttem himbálózott, csábítóan és édesen. Egy suttogó hang. Csak. Egyetlen. Harapás.
Beleharaptam.
Megkóstoltam.
Elbuktam.
Üdvözöllek az orosz maffia világában, ahol a halál az egyetlen lehetséges jövő.

Író: Kresley Cole
Cím: The Professional
Fülszöveg:
Ő hozza a szabályokat...
A maffia igazságosztójnak, Aleksandr "A szibériai" Sevastyan-nak főnöke iránti hűsége megingathatatlan, addig amíg találkozik főnöke rég elveszett lányával, egy göndör hajú, vörös kísértéssel, aki megzavarja a gondolatait és felforr tőle a vére. Feladata, hogy megvédje és Sevastyan mindent meg is tesz ezért - saját gonosz céljaiért is.
A szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket...
A PhD hallgató Natalie Porter éppen, hogy magához tért a lélegzetelállítóan gyönyörű Sevastyan megpillantásából és a profi bérgyilkos már vitte is Oroszországba a gazdagság és az élvezetes szélsőséges országába. Minél több napot tölt vele, annál inkább belebolondul.
Készen állsz a játékra?
Nem minden az, aminek látszik. Hogy Natalie-t ne találja meg az ellenség, Sevastyan rejtőzködésre buzdítja. Egy pazar orosz palotából a dekadens és gazdag Párizsba mennek, ahol a két szerető felfedezi, hogy még a legsötétebb - és főleg rejtett - fantáziájuk is valóra válhat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése