2016. 09. 20.

Kiera Cass - A korona

Író: Kiera Cass
Cím: A korona
Sorozat: Párválasztó 5.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 300 oldal
Fülszöveg:
A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG. 
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet. 
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.


„-… A neveim szó szerint ezt jelentik sorrendben: hercegnő ragyogó gyöngy.”

Ez most már tényleg az utolsó rész, a negyedik előtt voltak fenntartásaink, most milyen érzések kavarogtak bennünk?
P: Igen az előző résznél nagyon féltem. America és Maxon történte tökéletes volt és imádtam, nem tudtam miért jó bolygatni a lezárt sorozatot. Féltem attól is, hogy lesz-e elég történés két (illetve akkor még azt hittem három) könyvhöz. Ehhez képest nagyon is kellemes csalódás volt megismerni Eadlyn párválasztóját, úgyhogy már bizakodva, sőt izgatottan vártam a Koronát. Hogy végül mit éreztem, azt pedig inkább később írnám le…
forrás

I: Maxon és America története igazán nagy hatással volt rám. Nagyon kedveltem mind a kettőjük karakterét :) Én nagyon vártam a folytatást, szerettem volna még visszatérni ebbe a világba... Reméltem, hogy Kiera valami újdonságot ad majd nekünk. Azt mondhatom Eadlyn -től féltem kicsit, de a negyedik részben megmutatta, hogy az ő története is megállja a helyét, ha kicsit másképpen is mint a szüleié. Nagyon izgultam érte, és kíváncsian vártam a végső döntésének jelöltjét :) Most, hogy már túl vagyok az utolsó részen is kicsit össze vagyok zavarodva.

„Egy nap hármasban bújócskáztunk, és Kile megtalált. De az „ipiapacs, te vagy a hunyó” helyett lehajolt hozzám és szájon csókolt.
Felpattantam, a földre löktem, és esküdöztem, hogy felakasztatom, ha még egyszer ilyesmivel próbálkozik.”

A Korona igazán rövidre sikerült. Ez a történet rovására ment vagy így is teljes élményt kaptunk?
P: Ahogy az előbb írtam, féltem attól is, hogy elég történést kapunk-e az újabb kötetekhez. Tulajdonképpen sikerült itt már átesnünk a ló túloldalára, hiszen nem panaszkodhatunk amiatt, hogy túl sok felesleges kitöltő részt kapunk, helyette ez a rész borzasztóan rövid és mintha kicsit összecsapott is lett volna. Kiera sokkal jobbat is tud ennél. :S Minden szál

forrás
elvarrásra került ezzel nincs semmi gond, de az utolsó pár oldal/fejezet kifejezetten rövidke és kidolgozatlan érzetet keltett számomra. :S Az előző rész végén America szívrohamot kap, úgyhogy volt miért izgulnunk itt. Ez rendesen felkavarta az állóvizet, sok változást eredményez ebben a könyvben, amit nem szeretnék felsorolni, de a lényeg, hogy a történet alakulása tetszik. Csakis a kivitelezéssel van gondom, de azzal nem is kevés. :(
I: Egyet értek Perpetuával, nekem is kissé összecsapottra sikerült a vége. Rövidebb volt, mint az előző részek, ez még nem is lenne baj. Sokszor egy rövidebb könyv sokkal tartalmasabb, mint hosszabb társai. Nem panaszkodhatok, mert azért voltak események, és meglepetések, de mégis más érzésem volt ezzel a résszel kapcsolatban, mint a sorozat korábbi részeivel.

„– Na Eady, ő itt igazán helyes fiú. Nézd csak ezt a pofit. – Nagymama ezzel megragadta Fox állat, aki a vasmarok szorításából is képes volt vigyorogni.”
„– A nagyanyám olyan, mint valami természeti erő.”

Eadlyn-ról esetleg változott a véleményünk az előző rész óta?
Eadlyn (forrás)
P: Már megtudhattuk, hogy Eadlyn vállán hatalmas nyomás van. Ő mégis olyan erős személyiség, hogy a legnehezebb helyzetekben is helyt tud állni. Az előző résznél azt írtam, hogy nem tudtam annyira megkedvelni, mint anyukáját, ez „sajnos” most se változott, de
éreztem benne fejlődést ebben a kötetben. Az újabb feladatok pozitív változást eredményeztek benne. A párválasztó segített neki nyitottabbnak lenni a világra és az emberekkel is közvetlenebb tudott végre lenni.
I: Az előző részben nem tudtam teljes mértékben megkedvelni, nekem elkényeztet hercegnőnek tűnt. Bíztam benne, hogy eben a részben megismerhetjük kedvesebb énjét, és felszabadultabb viselkedését. A párválasztó jó hatással volt rá, nem csak önmagát ismerte meg jobban, de a körülötte levőkhöz is közelebb került. Már nem csak látszat alapján ítélt :)

„Sors gyötörte szívembe újfajta fájdalom költözött.”

A szerelmi szálról szinte lehetetlen spoiler-mentesen beszélni, de azért a lényeget nem említve elégedettek vagyunk a választással?
P: Eadlyn választását illetően nincs okom panaszra, mert sokáig agyalhattam, hogy mi lesz a döntés és így volt végül tökéletes, ahogy az Írónő megoldotta. Csak az eredeti trilógiához képest sokkal ki lehetett volna fejteni. Eadlyn túl hamar választási helyzetbe kényszerül és hiába van megmagyarázva ennek az oka, én még szerettem volna olvasni belső vívódásait a jelöltekkel kapcsolatban. Az előző könyvben is voltak érezhetően kedvencek és annyira, de annyira szívesen olvastam volna még pár aranyos randit, apró szerelmes érintéseket és udvarlási próbálkozásokat. De be kellett ennyivel érnem, amennyit kaptunk.
I: Volt egy ilyen sejtésem a végső kimenetelre :) Megmondom az igazat, nagyon örülök neki, hogy "szimatom" nem súgott. ;) Egy kicsit több romantikus részt én is el tudtam volna viselni még, de azért panaszra sincs okom. Örülök, hogy Eadlyn megtalálta végül a párját :))


„Az igazság azonban az, hogy a szerelem épp annyira végzet kérdése, mint tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog.”

Végül hogyan összegeznénk a trilógia folytatását? Méltó volt az eredeti Párválasztóhoz? Ugyanazt a színvonalat kaptuk?
P: Aranyos volt, szerethető volt mégis csalódott vagyok. :( Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a könyvet. Mert az egész világot és a szereplőket nagyon szeretem, a történet is tulajdonképpen rendben volt, ezt se tagadom. Csak ha már írunk két újabb részt, akkor legyen már ez a két rész ugyanolyan színvonalas, mint America trilógiája volt, nem
forrás
sajnáljunk még 50-100 oldalt a történettől. :S A Koronahercegnő után még tényleg pozitívan láttam a dolgokat, boldog voltam, hogy nem zárkóztam el a folytatástól, de most csalódott vagyok. :(
I: Egy pici hiányérzetem van, úgy mondanám, hogy ez a befejező rész volt a kistestvér a többiek között. Szerethető volt, mégis érezhető rajta, hogy még nincs a testvérei szintjén. A vége miatt nagyon örülök, de jobban örültem volna, ha kicsit részletesebben írt volna Kiera. Azért nem szeretném senki kedvét elvenni az utolsó rész olvasásától. Ajánlom, hogy olvassátok el, és ti magatok, és döntsetek a kérdésben :)


„Nem az első, hanem az utolsó csók számít.”

Kedvenc jelenetem:
P: Bár nem volt túl sok, de mindegyik randit szerettem. :)
I: Randik mindenképpen :)
Kedvenc szereplőm:
P: Kile és Henri mellett, most sokkal jobban megkedveltem Erik-et is.
I: Erik :)
Kinek ajánlom:
P: Most már nem tudom ugyanolyan jó szívvel ajánlani, de azért aki végigkövette a sorozatot, semmiképp se hagyja ki a lezárást se.
I: A sorozat kedvelőinek, megéri azért elolvasni a befejező részt.
Értékelésem:

P: Bár az értékelésemből azt hiszem nem egyértelmű, de 4 koronát mégis tudok neki adni, mert olvasás közben élveztem az egészet, inkább utólag gondoltam bele ebbe a sok bosszantó dologba. :(
I: A 4 esküvőt megkapja tőlem, a végső választott miatt ;)


ÉrdekességSok interjú készült az Írónővel a lezárás miatt a megjelenés előtt és után is, ebből hoztunk most nektek.

Stephanie: Te vagy a legjobb! Minden barátomnak mondtam, hogy olvassa a könyvet és most már alig bírjuk kivárni a Korona megjelenését. Hogy érzed
forrás
magad a Párválasztó sorozat befejezésétől? A világ melyik része fog leginkább hiányozni?

KC: Elég jó voltam a kötetek lezárásában eddig. Tulajdonképpen elég szomorú vagyok miatta. És annak ellenére, hogy a szereplők velem maradnak, mégis furcsa, hogy míg a nyomtatás kész és vége van a dolgoknak. Tehát, igen, miután hazaérek a turnéról, egy hétig a kanapén fogok pihenni. Kiérdemelted.


Patricia: Kinek a szerelmi történetéhez érzed magad közelebb – America vagy Eadlyn története? Miért?
KC: Nehéz megmondani! A saját szerelmi életem sose volt ilyen komplikált, tehát egyiküké se. De a férjem egyes tulajdonságai kikötöttek a fiúkban, ha így nézzük, kicsit mindkettőjükhöz. Ez egy szörnyű válasz!


Tiffany: Hogyan ünnepelted a könyv befejezését?
KC: Várj, most amikor befejeztem, vagy amikor megjelent? Úgy értem, igazából egyiket se ünnepeltem különlegesebben, de a turné olyan, mint egy egyhetes parti a könyv megünneplésére. Nagyon fárasztó! De szórakoztató is látni az olvasók reakcióit, tehát azt hiszem így ünnepeltem.


Guila: Már kezdéskor tudtad, hogy kit fog választani Eadlyn? És ha igen, bármelyik szereplő tudott meglepetést okozni és vagy befolyásolta az eredeti terveket?
KC: Ritkán tudok bármit is. Nekem van a legkellemetlenebb írási folyamatom a világon. Annyi biztos, hogy meglepődtem, amikor az egyik szereplő besétált és elég sok mindent megváltoztatott és természetesen nem számítottam rá.


Sophie Kebret: Mi a legjobb hely, ahova valamelyik írásod miatt utaztál? Miért volt ezt különleges?
KC: Életemben először, akkor léptem át az Egyesült Államok határát, amikor a Fülöp-szigetekre utaztam és ez örökre megmarad bennem. Ekkor sikítoztak először az emberek, amikor megláttak Felejthetetlen, de örülök, hogy ez nem egy mindennapi reakció. A legtöbb ember elég távolságtartó.


Baylynn: Ha America vagy Eadlyn helyében lettél volna, te is ugyanazt a kérőt választottad volna?
KC: A személyiségem és a személyes vágyaim nagyon másak, mint az övék, tehát nehéz ezt megmondani. De belebetegednék, ha bármilyen vezető lennék, tehát valószínűleg kerülnék minden ehhez kapcsolható dolgot. Ez lenne a prioritás. Csak utána aggódnék a fiúk miatt!

Cindi: Nehéz volt átváltani America és Maxon tini párbeszédeiről a Koronahercegnő idején zajlódó párbeszédekre? Nem érezted úgy, hogy figyeled a felnőtté válásukat?
KC: Ez nem volt nehéz, de szerintem az olvasóknak nehezebb volt. Látom, hogy a nyomás és a felelősség megváltozott Maxon és America vállán vagy hogyan nőttek fel. De azért kihívás volt számomra az Igazi és a Koronahercegnő közötti 20 évet megfogni, szerintem. Lehet, azóta máshogy zártam volna le, mert sok minden zajlott azóta a fejemben.

forrás
Michelle: Ha a Párválasztó sorozat egyik szereplője lennél egy napra, ki lennél?
KC: May lennék. Egyrészt elég hasonlóak vagyunk, másrészt talán ő járt a legjobban. Igen, örülnék a ruháknak és a legjobb nagynéni címének és élném a saját életem, köszönöm szépen.

Mint a sorozat rajongója már a kezdetektől fogva, a rövid és édes vallomások nagyon tetszettek nekem. Miért döntöttél ezek mellet?
Ez egy másik hoppá az életemben. Az igazság az, hogy önmaguknak csinálták és én épp a gyerekeimmel foglalkoztam. Olyan volt, mint ó, le kell írnom a vallomásomat a telefonomra és el kell küldenem a nap végén… Azon a ponton olyan volt, mintha mindenki ismerne mindenkit. Nem kellett újra felsorolnom azokat az embereket. Mindenki ismeri őket. Ez egyfajta megkönnyebbülés, mint egyfajta köszönet. Sok ember kellett, ahhoz, hogy ez a könyv megvalósuljon, rajongók, akik olyan népszerűvé tettél a könyvet, mint amilyen lett, tehát köszönöm. És most már végeztünk. 

Hogy áll a filmadaptáció?
Most kaptam egy második verziót a forgatókönyvből és elolvastam… Elég jól áll és tudom, hogy mindenki, aki a háttérben dolgozik, mint az ügynököm és a producer, mindent megtesz, hogy jól is haladjon. De egyfajta szüneten van, úgy tűnik ebben a pillanatban. Nem törölték, de még dolgozni kell azon, hogy megfelelően valósuljon meg.

Most, hogy magad mögött hagytad Illéa-t, mi lesz a következő?
Már dolgoztam néhány új dolgon. Azt hiszem még nem beszélhetek róla, de nagyon izgatott vagyok miatta. Néhány hete New York-ban jártam az anyukámnál, hogy egy kis kutatást végezzek… Ez határozottan bonyolultabb, mint a korábbi munkáim. Bonyolult megmagyarázni, hogy mit próbálok most csinálni, de ez a lány már olyan régóta a fejemben van, mint America és régóta írni akarok róla, tehát izgatott vagyok, hogy végre megtörténhet. Csak remélni fogom, hogy megfelelően sikerült, mert nagyon-nagyon imádom a történetét. A szívem benne van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése