Mary E. Pearson Fennmaradottak Krónikái második része is erősítette bennünk, hogy mennyire remek ez a sorozat. Az második résznek egy egész hetet szenteltünk, amikor érdekességekkel halmoztunk el titeket. Úgy döntöttünk a harmadik rész is megérdemel egy hasonlót, még ha nem is egész hetet. Az értékelés lesz most is a lezárás, valamint egy meglepetés. ;)
1. nap – fantázia interjúk szereplőkkel
Van valami, amit Rafe sajnál?
Sok mindent. De nem ő az egyetlen, akinek túl sok múltbeli hibája van. Próbál továbblépni. Igazi problémamegoldó, de aggódik Lia miatt, és amiatt, hogy a királysága azt hiheti, hogy eltűnt. Nem túl jó dolog, hogy az örökös eltűnt. Tudja, hogy sok fájdalmat és bánatot okoz az apjának és a királyságnak, ha nem tér vissza.
Sok mindent. De nem ő az egyetlen, akinek túl sok múltbeli hibája van. Próbál továbblépni. Igazi problémamegoldó, de aggódik Lia miatt, és amiatt, hogy a királysága azt hiheti, hogy eltűnt. Nem túl jó dolog, hogy az örökös eltűnt. Tudja, hogy sok fájdalmat és bánatot okoz az apjának és a királyságnak, ha nem tér vissza.
Mi
lenne az az egy dolog, amin változtatna?
Ha lehetősége lenne erre,
nem hagyná figyelmen kívül Lia megjegyzését. Nem hagyná, hogy a saját egója
útban álljon. Többet kellett volna gondolnia a lányra, aki leírta és, hogy
miért írhatta. Dióhéjban azt kívánja, hogy bárcsak válaszolhatott volna, arra a
rohadt megjegyzésre, nem számít mennyire arrogánsnak tűnhetett akkor. Egy
egyszerű válasz mindent megoldhatott volna.
Ha Rafe bármit mondhatna Kaden-nek, de tényleg bármit, mi lenne az?
Add fel, de köszönöm, hogy megmentetted az életét.
(Van egy múltjuk és még mindig dolgozunk a kommunikáción.)
Milyen elképzelései vannak Rafe-nek
a jövőről a következő 5, 10, 20 évre?
Most ez spoiler lenne, nem? Szép próbálkozás. ;) Mi
lenne, ha a következtő 5, 10, 20 percet néznénk meg? A válasz ez lenne: Maradj
életben. Az árulás szívének a végén, a súlyosan sérült Lia-t cipeli a havas fák
között, minden remény nélkül. Miután kihúzta a folyóból, ő maga is megsérült és
gyenge, és hosszú az út Dalbreck-be. Csak a túlélésre tud gondolni és Lia
jövőjére. Ha valahogy hazajutnak, van remény, hogy egy nap ő legyen a király,
és Lia is mellette lehet, és annyira megszereti Dalbreck-et, mint ő.
Forrás
Christina: Tudom, hogy nem nagyon rajongtok egymásért, ezért külön köszönjük, hogy elviselitek egymást erre az időre. Remélem, nem fogok semmi olyat mondani, ami miatt kitör a harc, de ha mégis, szívesen megfogom a pólóitokat. *meghajol és suttog* Mert a képzeletembe, félmeztelenül harcoltok egymással és nem szégyellem bevallani ezt.
[Mary horkant és elnyomja meglepett nevetését, próbálja fenntartani az illemet a fiúk előtt. Rafe és Kaden gyanakodva figyelik.]
Mielőtt belevetjük magunkat a kérdésekbe, kértek valamit inni? Van egy jól felszerelt bárunk, tehát kérhettek bármit.
Rafe a bár felé pillant: Egy világos sört kérnék.
Kaden megérinti a tokjában lévő kését: Csak vizet. Képben kell lennem.
Oké, most hogy már minden megvan, remélem felkészültetek egy kis beszélgetésre. Kérlek, nyugodtan fejtsetek ki minden választ, mindent szeretnénk tudni.
Tehát az első kérdés: Visszatekintve, elég más életet éltetek mostanáig, ezért nagyon kíváncsi vagyok, mi a kedvenc gyerekkori emléketek?
Christina: Tudom, hogy nem nagyon rajongtok egymásért, ezért külön köszönjük, hogy elviselitek egymást erre az időre. Remélem, nem fogok semmi olyat mondani, ami miatt kitör a harc, de ha mégis, szívesen megfogom a pólóitokat. *meghajol és suttog* Mert a képzeletembe, félmeztelenül harcoltok egymással és nem szégyellem bevallani ezt.
[Mary horkant és elnyomja meglepett nevetését, próbálja fenntartani az illemet a fiúk előtt. Rafe és Kaden gyanakodva figyelik.]
Mielőtt belevetjük magunkat a kérdésekbe, kértek valamit inni? Van egy jól felszerelt bárunk, tehát kérhettek bármit.
Rafe a bár felé pillant: Egy világos sört kérnék.
Kaden megérinti a tokjában lévő kését: Csak vizet. Képben kell lennem.
Oké, most hogy már minden megvan, remélem felkészültetek egy kis beszélgetésre. Kérlek, nyugodtan fejtsetek ki minden választ, mindent szeretnénk tudni.
Tehát az első kérdés: Visszatekintve, elég más életet éltetek mostanáig, ezért nagyon kíváncsi vagyok, mi a kedvenc gyerekkori emléketek?
Kaden kortyol egyet a vizéből: Nincs sok
boldog gyerekkori emlékem, de piacra menni anyukámmal, egy ilyen. Vett nekem
dolgokat, kicsi régi csecsebecséket, hogy könnyebben elképzelhessem a régi
világot. Meghalt, amikor nyolc éves voltam. Azután már semmi boldog nem
történt.
Rafe szintén kortyol egyet elgondolkodva: Számomra a heti étkezések lennének azok, a szüleimmel. Nem láttam túl gyakran őket. Leginkább Sven nevelt. Edzett, hogy katona legyek, Dalbreck-ben ez korán kezdődik, főleg, ha te vagy a trón örököse.
Második kérdés, mindketten megtaláltátok a módját, hogy formában maradjatok, mi a kedvenc testmozgásotok? *köhint* Hm, vagy honnan van ez a nagyszerű test…?
[Kaden és Rafe egymásra néz. Mindketten hanyagul vállat vonnak.]
Rafe: Kemény munka katonának lenni. Elég nehéz a kardom. És hosszú. Jót tesz.
[Mary elfojtja nevetését és kiköpi kóláját, amit épp ivott és udvariasan megkocogtatja a száját tátogó Christina vállát. Christina Mary-hez fordul elképedve. „Tényleg… ő… arról beszélt? Ó, áldott lény.” Majd kétségbeesetten legyezőt keres.]
Kaden Rafe felé fordítja tekintetét: És vannak olyanok, mint én, akiket ilyen testtel áldottak meg.
Rafe szintén kortyol egyet elgondolkodva: Számomra a heti étkezések lennének azok, a szüleimmel. Nem láttam túl gyakran őket. Leginkább Sven nevelt. Edzett, hogy katona legyek, Dalbreck-ben ez korán kezdődik, főleg, ha te vagy a trón örököse.
Második kérdés, mindketten megtaláltátok a módját, hogy formában maradjatok, mi a kedvenc testmozgásotok? *köhint* Hm, vagy honnan van ez a nagyszerű test…?
[Kaden és Rafe egymásra néz. Mindketten hanyagul vállat vonnak.]
Rafe: Kemény munka katonának lenni. Elég nehéz a kardom. És hosszú. Jót tesz.
[Mary elfojtja nevetését és kiköpi kóláját, amit épp ivott és udvariasan megkocogtatja a száját tátogó Christina vállát. Christina Mary-hez fordul elképedve. „Tényleg… ő… arról beszélt? Ó, áldott lény.” Majd kétségbeesetten legyezőt keres.]
Kaden Rafe felé fordítja tekintetét: És vannak olyanok, mint én, akiket ilyen testtel áldottak meg.
Christina:
Most, forduljunk romantikusabb kérdések felé, mondjátok el, pontosan hogyan
udvarolnátok egy hölgynek, olyan helyzetben, amikor megadhatjátok a módját?
*közel hajol, hogy minden egyes részletet magába szívjon*
[Mindkét fiú a lábával dobol. Kaden arca
kezd rózsaszín árnyalatot felvenni. Rfe idegesnek tűnik.]
Christina: Nehéz
kérdés?
Rafe közel hajol Christina-hoz, így Kaden nem
hallhatja: Ha rendesen csinálhatnám, elvinném a kedvenc helyére a világon, abba
a kicsi Morrighan-i halászfaluba, és leterítenék egy takarót a réten, vinnék
egy kosarat megtömve a kedvenceivel és mindenféle buta dolgot mondanék, mert ezt
teszi velem, majd inkább csak befognám és hallgatnám őt, mert-
Kaden félretolja Rafe-t: Mindig ilyen hosszúnak
kell lenned?
Kaden Christina-hoz fordul: Elvinném egy
hosszú lovaglásra, ahol tudnánk beszélgetni.
Rafe: És hogy működött ez eddig?
[Christina ellép, mielőtt a vita
kibontakozhatna. Végtére is az ő kötelessége, hogy az olvasók megkapják az
érdekesebb részleteket.]
Christina: Most, látjátok, hogy igazi szörnyike vagyok, elhatároztam, hogy dolgozok egy vagy két kérdésen a csókolózásról, egy másik blogger házigazdától, Stacee-től az Adventures of a Book Junkie oldalról, de természetesen, mindannyian kíváncsiak vagyunk a válaszra.
Christina: Most, látjátok, hogy igazi szörnyike vagyok, elhatároztam, hogy dolgozok egy vagy két kérdésen a csókolózásról, egy másik blogger házigazdától, Stacee-től az Adventures of a Book Junkie oldalról, de természetesen, mindannyian kíváncsiak vagyunk a válaszra.
Rafe: Azt hiszem emlékszem Ms. Pearson
említette Stacee-t. Valami többet…
Christina: Csók.
Mert nyilvánvaló. Ezért Stacee
kérdése egyszerű: Csókolóztok az első randin?
Kaden: Nem. Több idő kell, hogy megismerj
valakit, a titkait. Hogy rájöjjetek, illetek-e egymáshoz. Az első csók jelent
valamit.
Rafe: Igen. AZ első randin. Legalábbis Lia-val,
bár nem volt valójában első randink – inkább első csatánk. De jó dologhoz
vezetett.
Christina: A
következő kérdés az lenne, melyik a kedvenc csók típusotok: lassú és lágy vagy
szenvedélyes – talán egy kis harapással megfűszerezve?
Kaden nevet: Hadd gondoljak vissza… Igen,
mindegyik. És még pár másik típus.
Rafe haragosan néz Kaden-re és megragadja a
pólójánál fogva.
[Christina gyorsan közéjük lép, remélve, hogy
összeroppantják. Nem is próbálja igazán megállítani a vitát. „Most fiúk, milyen
háziasszony lennék, ha hagynám, hogy egy ilyen alkalom elmaradjon. Úgy értem…
két mozgékony, izmos pasi, akik látszólag *köhintés* nehéz kardok forgatnak az
izzadt és piszkos kezdükben és….”
A két fiú mégis észbe kap. Megköszörülik
a torkukat.]
Christina: Mi?
Nem! Nem. Egyáltalán nem képzeltem el
más dolgokat.
[Rafe és Kaden is őt bámulja.]
Christina: Oké,
rendben! Elképzeltem, ítéljetek el. Egyébként,
ó igen, folytassuk az interjút. Bocsássatok meg, hogy megzavart a sok
tesztoszteron a levegőben.
Villámkérdések:
Ideális kikapcsolódás?
Kaden: Egy nap a Vagabond-i táborokban, a magas
hegyekben. Egy meleg tavaszi záporral kezdődnek és egy tábortűz melletti
étkezéssel végződne, és talán hallgatnám, ahol Lia meséket mond – egészen addig,
míg Malich és Finch meg nem jelenik.
Rafe: Szeretem a királyságomat. Sétálnék az
utcákon a palota körül és megfigyelnék minden csodát – Lia-val az oldalamon –
egy tökéletes nap lenne.
Mi a legjobb
tulajdonságotok (akár fizikai, akár jellembeli?
Rafe: Jó hallgatóság vagyok. Általában.
Kaden: Hűség.
Egy tökéletes első randi
mit foglalna magába?
Rafe: Lágy gyertyafény. Így a világ körülötünk
eltűnik.
Kaden: Zene, így lehet tánc. Kellemes és lassú.
[Christina sóhajt egyet, és hátradől a
kanapén a párnák közé.]
Christina: Mindkét
randi egyszerűen csodálatosnak hangzik. Pontosan hogyan tudja egy lány felhívni
magára a figyelmeteket? Ó, igazából nem is számít, hiszen mindkettőtök szíve
egy vagány csajé már.
Nos, elég is ebből a rövid körből, azt
hiszem. Tudom, hogy ti srácok, nagyon fontos személyek vagytok és vissza kell
térnetek a munkához, ezért nem rabolnám tovább az időtöket. Köszönöm, hogy
bepillantást adtatok az életetkbe! Kérlek, adjátok át köszönetemet és
üdvözletemet Ms. Pearson-nak, hogy készítsen hasonlóan nagyszerű szereplőket és
történeteket, amikbe beleszerethetünk.
[Rafe és Kaden zavartan egymásra néz.]
Kaden: Azt hiszem, félreérted Ez fordítva van.
Rafe: Ms. Pearson a mi képzeletünk szüleménye.
[Mindnyájan Mary
-re néznek. Ő mosolyog és egy füst kiséretében eltűnik.]
Nőként hajlamosak vagyunk a hibáinkra összpontosítani, keresni őket, és szeretnénk változtatni is rajta. Mi az az egy dolog, amit legjobban szeretsz magadban (Lia-ként) és miért?
Talán egy kicsit furcsa, de amit
mások hibának láthatnak, én erőnek tartom: a szám.
Kimondom, amit gondolok.
Tudom, sokszor az időzítés nem a legjobb, de néha sose jön el a megfelelő
időpont. Óvatoskodunk a szavakkal, mint ha törékeny serlegek lennének.
Nem félek attól, hogy összetörök egy vagy két serleget.
Szeretem ezt magamban, mert látom,
hogy milyen gyakran tudnak megsemmisítőek lenni a szavak vagy mennyiszer
mondják, hogy nem számít. Minden hang számít. Az enyém is.
Griz, egy Rahtan katona, az utóbbi
időben próbálta „felülírni” a hangomat. Szembeszálltam vele. Sok serleg tört el
abban a beszélgetésben.
És akkor ott van még a Komizár is. Ő
el akarta lopni a hangomat. Tudjuk, hogy mi lett belőle. Néha nem is csak egy
serleg törik össze.
Minden nő másban erős. Ünnepelnünk
kellene őket és nem a hibáikat keresni. A barátnőm Pauline, például, halk szavú,
de ez erősség, ha hűséggé válik. És Gwyneth, aki hozzáértő és figyelmes hölgy.
És Beri, aki gyakorlatias és megbízható. Ők az én seregem – még akkor is, ha
mérföldek választanak el egymástól. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a
barátaimnak tarthatom őket. Miért keresünk hibákat?
Forrás
Azoknak, akik még nem olvasták ezt a csodálatos történetet, be tudnál mutatni magadat és mesélnél kicsit az utazásodról?
A nevem [Lia sóhajt] nos, nevetségesen hosszú – ez királyi követelmény – az egyik anyám törzsére utal, egy másik apáméra, még egy Morrighan-it történetből jön és még egy extra, ami nem követi a hagyományokat. Jobban szeretem egyszerűen csak a Lia-t. A bátyáim is mindig így hívtak. Civica-ban nőttem fel, de elmenekültem egy kis Terravin nevű halászfaluba a legjobb barátnőmmel. Imádtam ott lenni amíg, nos, a körülmények távozásra nem késztettek.
Az egész történet azzal kezdődött, hogy az elrendezett házasságod elől menekülsz és próbálsz egy teljesen új életet kezdeni. Volt, hogy visszanéztél és megbántad a döntésedet?
Egy időben még igen, de végül, menekülés közben megtanultam fontos dolgokat – amiket egy embernek tudnia kell. Ha ott maradok, boldog tudatlanságban élnék és néhány titok még mindig az lenne. Ez volt a legjobb döntés.
Forrás
Azoknak, akik még nem olvasták ezt a csodálatos történetet, be tudnál mutatni magadat és mesélnél kicsit az utazásodról?
A nevem [Lia sóhajt] nos, nevetségesen hosszú – ez királyi követelmény – az egyik anyám törzsére utal, egy másik apáméra, még egy Morrighan-it történetből jön és még egy extra, ami nem követi a hagyományokat. Jobban szeretem egyszerűen csak a Lia-t. A bátyáim is mindig így hívtak. Civica-ban nőttem fel, de elmenekültem egy kis Terravin nevű halászfaluba a legjobb barátnőmmel. Imádtam ott lenni amíg, nos, a körülmények távozásra nem késztettek.
Az egész történet azzal kezdődött, hogy az elrendezett házasságod elől menekülsz és próbálsz egy teljesen új életet kezdeni. Volt, hogy visszanéztél és megbántad a döntésedet?
Egy időben még igen, de végül, menekülés közben megtanultam fontos dolgokat – amiket egy embernek tudnia kell. Ha ott maradok, boldog tudatlanságban élnék és néhány titok még mindig az lenne. Ez volt a legjobb döntés.
Miután elmentél és hátad mögött hagytad a kötelességedet, azt is jelenti, hogy sose térhetsz vissza. Mi az az egy dolog, ami hiányzik az otthonodban?
A bátyáim, természetesen – nagyon közel állunk egymáshoz. De más meglepő dolgok is hiányoznak, a konyhából jövő illatok, amik betöltik a tornyokat, az apátság harangjainak zenéje, nézni a galériáról, hogy a nagynénéim szitáron játszanak, és bár az anyám is belekeveredett ebbe az összeesküvésbe, részben ő a felelős érte, még ő is hiányzik – legalábbis az a személy, aki volt valaha. Néha csak a karjaiba akarok bújni, hogy megóvjon, de tudom, hogy az végzetes hiba lenne.
Kaden a szíve mélyén jó srác és úgy érzem sok lehetőség van benne. Szerinted mi a legjobb tulajdonsága?
[Lia elmosolyodik] Kaden-nek sok jó tulajdonsága van, a hűség jár az élen, de nagyon édes és könyörületes is tud lenni, amikor leengedi a pajzsait. Tudom, hogy szörnyű dolgokat tett, de azért tette ezeket, mert úgy tudta, ez a helyes. Néha, amikor ránézek, még mindig látom a kis fiút, akit elutasítottak és ez összetöri a szívemet. Sokkal többen érdemel annál az életnél, mint amit kapott.
Rafe erős, hűséges, bátor és dühítő! Valahogy szeretem őt.
Ó, az istenekre, igen, annyira dühítő és makacs! Aztán megint, azt hiszem én is szeretem. De kétség se fér hozzá, bátor. Amikor arra gondolok, hogy mennyi mindent kockáztatott értem… [Lia megrázza a fejét] Megrémít néha a gondatlanságával. De új oldalát is látom mostanában – aminek hihetetlen önuralma van. Mindketten sok szempontból megváltoztunk.
Kettőtök között szépen működik a kémia, szerintem. A Rafe-fel töltött pillanatok közül melyik a kedvenced?
Furcsa, egy pillanat villant be, egy nagyon rövid perc, amikor egy szó se hangzott el közöttünk. Gyakran gondolok rá. Amikor bekopogott a házam ajtaján és egy levendula koszorút tartott a kezében, bocsánatkérésként. Annyira másnak tűnt abban a pillanatban. Sebezhetőnek. Most már tudom, próbálta elérni, hogy mondjak valamit, amire neki nincsenek szavai. Még mindig érzem azokat a kínos, reménykedő pillanatokat közöttünk. Látom most, amit nem láttam akkor – a félelmét, a bátorságát, a harcot a tekintetében, amit akkor nem értettem. Annyira megérintett az a kedves gesztus, hogy nem tudtam mit mondjak. Visszanézem most arra a pillanatra és arra gondolok, hogy az volt a kezdte, néhány rövid másodpercig, eltűnt a köztünk lévő fal és a szívem mélyén tudtam, hogy törődik velem.
Áldozatok meghozásáról szól az élt és nem számít, milyen keményen próbálsz nem rossz döntéseket hozni. Mi volt a legnehezebb dolog, amit megtettél az utazásod kezdete óta?
Vannak embere – [Lia nagyot nyel és elbizonytalanodik. Újra kezdi.] El kellett búcsúznom olyan emberektől, akikkel törődtem. Végig kellett néznem a halálukat. Semmi nincs, ennél nehezebb. Meghozták a végső áldozatot.
Gondolom sokat tanultál az utazás
során. Szerinted mi volt a legfontosabb lecke?
[Lia megáll, és összeszűkül a szeme,
mintha keresne az emlékek között. Elmosolyodik.] Megtanultam, hogy szeretem és
hiányzik Berdi pörköltje és mindig fogadjam el a második adagot, ha azzal
kínál.
Azt is, hogy ne menjen a folyó
közelébe nehéz ruhában.
Nem becsültem meg annyira Pauline
segítségét, mint kellett volna.
Az emberek gyakran nem olyanok, mint amilyennek
először látszanak.
Hogy az álmok összetörhetnek egy
váratlan pillanatban.
Hogy a kedvességet néha a
legsötétebb, legsivárabb helyeken is meg lehet találni.
Hogy ne menjek úgy az erdőbe, hogy
nem tudom, mi van benne.
Hogy egy keserű ital, mint a thannis is
jól jöhet, ha adsz neki egy esélyt.
… hogy néha, még ha szeretsz is
valakit, el kell engedned.
[Lia lenéz kopott csizmájára és nevet]
Végül, mivel jól ismered Mary-t, esetleg van ötleted, mind dolgozik éppen?
Mary titokzatos. Nem beszél sokat a projektjeiről a kezdetekben, még számomra is – és mi sok mindenen mentünk keresztül együtt – de tudom, hogy sok szereplő van éppen a fejében.
Forrás
[Lia lenéz kopott csizmájára és nevet]
Végül, mivel jól ismered Mary-t, esetleg van ötleted, mind dolgozik éppen?
Mary titokzatos. Nem beszél sokat a projektjeiről a kezdetekben, még számomra is – és mi sok mindenen mentünk keresztül együtt – de tudom, hogy sok szereplő van éppen a fejében.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése