Colleen Hoover: Maybe ​Someday – Egy nap talán

Író: Colleen Hoover
Cím: Maybe Someday - Egy nap talán
Sorozat: Egy nap talán 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 392 oldal
Fülszöveg:

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

„Nem szeretem a komoly ábrázatát. Nem szeretem, amit a gyomromban érzek miatta. Viszont az se tetszik, amit a nevetős nevetése vált ki belőlem.”

Szerintem bízunk már annyira Colleen Hoover-ben, hogy nem is válogatunk, ha a nevét meglátjuk egy új könyvön, ugye?

P: Pontosan, az Írónő fantasztikusan bánik a szavakkal, minden eddig olvasott könyve csodálatos élmény volt. De itt merült fel a kérdés benne, hogy lehetünk szerelmesek egy könyvbe? De komolyan! :D Mert ez valami varázslatos volt. *-* Az első harmad után letenni se tudtam, és mostanában ritkán járok így, kevesebb igazi kedvencet találok, de ez most mindenképp az lett. Csalódást nem tud okozni az Írónő, sőt minden története megérinti a

szívemet és mindent átérzek a szereplőkkel, mert különleges módon tudja átadni az olvasónak a szereplők érzelmeit. Csodálatosak a leírásai és minden eddig olvasott regényében volt valami más és egyedi dolog, amellett, hogy a színvonal ugyanolyan jó és ugyanúgy képes maradandó élményt nyújtani.
I: Amióta megismerkedtem az Írónő stílusával és könyveivel egyből kedvenccé vált. Annyira jól át tudja adni az érzelmeket az írásaiban, mindegyik az olvasó szívébe markol, a hatása alá kerülsz, együtt éled át a szereplőivel a történteket. Hol sírsz, hol pedig nevetsz. A karakterei is mind egytől egyik szerethetőek, és annyira igazinak tűnnek, mintha bármikor kiléphetnének közénk ide a való világba. Itt ennél a könyvnél nem is olvastam fülszöveget a vásárláskor, csak megláttam a nevét, és tudtam, hogy egy újabb kedvenccel fog gyarapodni a listám. Nagyon remélem, hogy még sok könyvet olvashatok majd tőle.

„Ridge. Illik hozzá. Olyan szeszélyes zenész-művész név.”

Erről a könyvről csak áradozni lehet, de ha összeszedjük magunkat, mi tetszett legjobban, ha ki tudunk emelni valamit a sok közül?

P: Több könyvet olvastam már, ahol a zene központi elem, de ez mégis teljesen egyedi volt, úgyhogy talán emiatt fogott meg leginkább. Egyedi a koncepció is, miszerint egy zenész is

besegített a munkába és nem egyedül az Írónő alkotta meg a történetben található dalok szövegét. Sőt ténylegesen elkészültek ezek a számok, és meg is hallgathatóak. Mindemellett a könyv egész felépítése is tökéletes volt. Meg volt az ismerkedős szakasz, majd a bizsergés, de most is van egy elég nagy akadály, ami a fiatalak boldogságának útjába áll. És ne feledkezzünk meg Ridge extra jellemzőjéről se, amivel még szerintem nem találkoztam korábbi olvasmányaimnál, így ez is igazi változatosság volt. :)
I: Nekem az tetszett benne a legjobban, hogy mennyire jól mutatta meg nekünk milyen is az, amikor két ember egymásra talál. Persze, nem olyan egyszerű a helyzetük, több dolog is az útjukban áll, de a szikrát, és az érzelmeket nem lehet nem észre venni, és letagadni. Vonzalmuk egyre erősebb, de nem engedhetnek teljesen a csábításnak. Imádtam ezeket a részeket!

„Most, hogy végre megtaláltam a múzsámat, ügyesen kell forgatnom a lapokat, hogy ki ne csússzon a kezeim közül.”

Sidney hatalmas csalódás után köt ki Ridge-ék lakásában. Nem volt furcsa, hogy máris ilyen nyitott tud lenni másokkal vagy mással?

P: Ridge és Sydney elég szerencsétlen módon ismerkedtek meg, és a sors valahogy nem akarta, hogy ők együtt legyenek, minden ellenük szólt. De megtanulhattuk már, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni és így mertem bizakodni abban, hogy számomra boldog lesz a befejezés. Imádtam, hogy ennyire találó a cím és ennyire átjárja az egész történetet.

Sydney (forrás)

És, hogy furcsa-e? Talán igen, de talán nem. Az időzítés mindig lehet furcsa, de ha az jön veled szemben, akiben az igazit véled felfedezni, akkor nem számít szerintem, hogy mi van közvetlen mögöttem. Sydney se pótlékot keresett, csak próbálta elterelni a gondolatait egy barát társaságával, nem számított rá, hogy más is lehet a dologból.

I: Az Írónő megint nagyon jó kis témákat boncolgat ebben a könyvében is. Itt van mindjárt a megcsalás, és a szerelmi háromszög. Valljuk be, ezek elégé nehéz dolgok a valós életben is. Biztos páran már a saját bőrötökön is tapasztaltátok ezeket. Mindig is fájdalommal tölt el, amikor ilyenről hallok. Én úgy gondolom ilyenkor egyenesnek kell lenni, és lezárni a régi kapcsolatot, és csak ezek után belekezdeni egy másikba. Tudom biztos nem ilyen könnyű a helyzet, én akkor se lennék képes ennyire átvágni a másikat. Sydney is megtapasztalja milyen amikor a háta mögött a pasija, és a legjobb barátnője összeszűri a levett. Őt is letaglózza a hír, és teljesen összetörik, ezek után onnan kapja a segítséget, ahonnan nem is várta. Ridge a helyes zenés srác fogadja magához, és lakótársai közé. Nem elég, hogy meg kell birkóznia a becsapás érzésével, de elkezd vonzódni Ridge-hez is. Itt kezdődik el az ő történetük ami tele van csupa érzelmes pillanattal, és persze fájdalommal is. Meg tudtam őket érteni, hogy mit miért tettek. Az ő szerelmük nem a legjobb helyzetben születik, de

annál szebb. Nem tudtam őket megvetni azért amit tettek. Sőt nagyon is szurkoltam nekik, hogy meg tudják oldani, és végül egy párt alkothassanak. Colleen mindent megtett azért, hogy ismét odaragasszon azokhoz a lapokhoz, és szebbnél szebb pillanatokban részesítsen.
Ridge egy igazi könyves álompasi. *-* Az ő helyzete sem könnyű, két lány iránt is érzelmeket táplál. Sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy meghallja a szíve igazi dallamát, és megbizonyosodjon arról kivel dobban együtt a szíve :) Egy szó: Imádtam, az egészet, úgy ahogy van. Colleen megint csodát alkotott.

„Mindenhol érzem a hangját. A fejemben, a mellkasomban, a kezem alatt. A testéhez simulok, és életemben először hallgatom az emberi hangot.”

Több fontos szereplő színesíti a könyvet, ők hogy tetszettek?

P: Őket is nagyon megszerettem, Maggie, Warren és Bridgette szerepelt legtöbbet a főszereplő páros mellett és mindegyikük másért fogott meg. Maggie nagyon derűs, pozitív személyiség, és mosolygós természete hamar felvidít mindenkit maga körül. Warren minden

Ridge (forrás)

mókában benne van, igazi hűséges barát. Ridge mellett is régóta kitart és jó látni, hogy nem elfogult vele szemben, neki is megmondja, hogy ha valami nem tetszik neki. És hát ott van még Bridgette, csodálkozhattok, hogy miért fogott meg, mert inkább undok, mint szerethető, de érzem, hogy sok érdekes titkot tartogat. Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy ők is kapnak egy rövidebb történetet.
I: Sydney, és Ridge mellett sikerült megismernem Warren-t, Bridgette-t és Maggie-t is. Nem volt mellettük unalmas az élet mindegyik másik színfoltot vitt a történetbe. Maggie egy nagyon kedves lány, csak úgy árad belőle az optimizmus, igazán szerethető személyiség. Warren Ridge legjobba barátja, aki mindig kitart Ridge mellett, és attól se fél, ha fel kell nyitni barátja szemét, vagy titkos feladatokat kell teljesítenie. Igazi nőcsábásznak mutatja magát, de látszik rajta, hogy már az ő szívét is elrabolták. Itt van Bridgette, akiről annyira sok mindent nem tudtunk meg, és pont ez miatt vált nagyon érdekessé, és kíváncsi vagyok milyen lehet igazából, és mik történhetek vele a múltban. Remélem kiadja majd a Kiadó a róluk szóló kiegészítő kötetet is, és így megismerhetjük, az ő történetüket is.

„Próbálom mentegetni magam, de a szívem mélyén pontosan tudom, mi a gond. Nem a bámészkodás, hanem az, amit ennek a lánynak a látványa kivált belőlem.”
 

A körülmények miatt joggal félhettünk, hogy vajon milyen lezárást kap ez a könyv. Mit tudnánk róla mondani a poén lelövése nélkül?

P: Az utolsó kb 100 oldalt majdnem végig sírtam, mert egyszerűen nem tudtam száraz szemmel olvasni. És nálam lehet tudni, hogy egy olyan könyv, ami könnyeket csal az

arcomra, az tényleg kedvenc lesz. Éreztem, hogy maradéktalanul boldog úgy sem leszek, de féltem is, hogy milyen döntést hoz az Írónő, vagy hogy tudja lezárni az egyik problémás szálat. De azt hiszem nem okozott csalódást, így a valóságban is el tudnám fogadni az eseményeket.
I: A vége is olyan fantasztikus volt mint maga az egész könyv. Annyira kíváncsi voltam, hogy oldja majd meg az Írónő a problémákat, és miként hoz boldogságot az utolsó lapokra. Nekem nagyon tetszett, megvolt a bonyodalom, és egy kis plusz izgulni való is :) Sejthető, hogy a szerelem megerősíti az embert, és olyan tettekre késztet amit sose gondoltál volna magadról. Volt ám itt mosolygás, könny, és elégedett ujjongás.

„Ez valami telhetetlen, mohó vágy volt, amit már régóta hordoztam magamban, és beteljesülésért kiáltott. Fogalmam sem volt róla, hogy a sóvárgásnak ekkora ereje van.”

Kedvenc jelenetem:

P: Amikor közösen írnak zenét szöveggel együtt.
I: Sydney és Ridge közös részei.

Kedvenc szereplőm: 

P: Ridge.

I: Ridge, Sydney.

Kinek ajánlom: 

P: Szerintem sokan szeretek, az érzelmes, ízig vérig romantikus történeteket, azoknak nagyon ajánlom.
I: Az Írónő rajongóinak kötelező, és szerintem bátran a kezükbe vehetik a műfaj kedvelő is :)

Értékelésem:

P: Nem kaphat kevesebbet, 5 dalszövegnél. Colleen mindig zseniálisat alkot, csakis szeretni lehet.
I: Ismét bebizonyította az Írónő mennyire zseniális a történet alkotásban, engem most is sikerült teljesen a hatása alávonni. Nem is tudok mát rá adni mint 5 gitárt.

Érdekesség: Most igazán sok mindent gyűjtöttünk nektek össze. :) Nem meglepő módon, most is sok idézet maradt meg bennünk, ezeket még pluszban is hozzuk. Az egyik legemlékezetesebb dalszöveget is egyben megmutatjuk. Rövid interjút is hozunk mind az Írónővel, mint a zenei alkotóval. És készült egy előzetes is a könyvhöz, még ezt is megmutatjuk.

„A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat.”

„… ha a közelében vagyok, gyengébbnek érzem magam, mint valaha.”

„Soha semmit és senkit nem gyűlöltem még annyira, mint most magamat.”

„Őrület, hogy két percnyi ölelés után milyen üresnek érzi magát az ember, ha már nem ölelik.”

„Dobban, dobban, szünet.”

„Abban a pillanatban, amikor a szánk összeért, a szívem két darabra hasadt és az egyik onnantól fogva a tiéd volt. Minden második dobbanás neked szólt.”

„- Te vagy az – mondja ki hangosan. – A szívem… téged akar.”

Ez a könyv címadó dalának a szövege, ezt egyben szerettük volna megosztani. :)

„Most még csak figyelni. Messziről nézni rá. Napról napra közelebb kerülni hozzá. Rájönni mennyire kell nekem.

Rohannék érted, ha állni tudnék, de amire vágyom, az túl nagy érték. Amire vágyom, az te vagy.

És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, eljössz egy éjszakán.

Egy nap talán.

Egy nap talán.

Próbálok nem figyelni rád. Ha felém fordulsz, én máshová. De Cupido kétszer talált el.

Érzem a parfümöd az ágyamon, te vagy már minden gondolatom, de az igazat csak leírni merem.

És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, eljössz egy éjszakán.

Egy nap talán.

Egy nap talán.

Én jónak érzem, de szerinted rossz. Elengedsz, aztán belém kapaszkodsz. Mint a dalunk, félbemaradt szavak.

Ennek nem lehet jó vége, érzem. Minek a határ, ha úgyis átlépem? Érte elhajolnék, érted eltörnék. És ha most nem lehetsz velem, én itt várok rád türelmesen. Amíg eljössz, elviszel egy éjszakán.

Egy nap talán.

Egy nap talán.”

Colleen Hoover

Az Egy nap talánnak egyedi koncepciója van a mai piacon – hogy jött az ötlet, hogy regénybe foglalod a zenét?

A dalszövegek pozitív visszajelzést kaptak például a Slammed regénynél, így arra gondoltam használhatnánk újra ezt, de egyedi szöveget írunk a szereplőkhöz. Aztán meg arra gondoltam, miért ne lehetne tényleges zene is?

Könnyebb vagy nehezebb volt a dalszövegegeket belevenni a regénybe?

Voltak kihívásokkal teli pillanatok, de Griffin hozzáállása a munkához, nagyban megkönnyítette.

Holder és Will is igazi álompasi – hogyan hasonlítható össze Ridge ezekhez a srácokhoz?

Nos, minden szereplőm olyan, mintha a saját gyerekem lenne, imádom Ridge-t is. Remélem mindannyian így fogtok érezni.

A könyveid new adult műfajúak, de széles körben szerethetőek. A Slammed sorozatot szerethetik az NA és a YA kedvelők is, a Reménytelennek pedig érettebb a témája. Ez a regény hova kerülne?

Szerintem a kettő közé kerülne. A szereplők a húszas éveikben vannak és igen, felnőtt dolgokat is csinálnak. Bár, a tartalom nem annyira felkavaró érzelmileg, mint a Reménytelennél. Mindig nehéz megmondanom, hogy egy regény olvasson-e vagy sem egy tini. A saját tini gyerekeimnek valószínűleg megengedném, de minden szülő más. De érdemes előbb elolvasni, hogy véleményt nyilvánítson róla bárki. :)

Sokféle személyiségről írsz, van olyan, aki hasonlít rád?

Nem igazán. Unalmasak lennének a könyveim, ha a szereplőim rám hasonlítanának. Haha, de tényleg.

Van olyan, amit nagyon szeretsz, nem szeretsz, csodálsz vagy irigyelsz valamelyik szereplődben?

Van bizony! Nem mondanék olyat, ami spoiler lenne, de nagyon szeretem Ridge-et és Sydney-t is. Szerintem barátok lennénk.

Mit szerettél legjobban az Egy nap talán megírásában?

Nem volt könnyű menet. Nyomás volt bennem, hogy jól sikerüljön a könyv, ezért sokszor újraírtam, mert úgy éreztem, nem elég jó. A kedvencem szerintem a Griffin-nel való együttműködés volt. Új és izgalmas volt számomra.

Ha három szóval kellene jellemezned a könyvet, hogy tennéd?

Szívszorító, lírai és váratlan.

Ha láthatnánk, milyen könyvet találnánk Sydney és Ridge könyvespolcán?

Ridge: Kurt Vonnegut, Stephen King, Dave Barry és David Sedaris művei.

Sydney: Semmit, mert mindent a Tori-val közös lakásban hagyta.

Griffin Peterson

Zenészként, mi tetszett neked a Colleen-nal való munkában az Egy nap talánnál?

Szerintem a koncepció hihetetlenül egyedi volt és nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy benne legyek egy ilyen alkotásban.

Melyik része tetszett legjobban a munkának?

Az, ahogy azon gondolkodtunk, hogyan fog a zene illeni a könyvhöz, és hogy a szöveg mennyire megjeleníti a két főszereplő érzéseit. Vannak körülmények, amik miatt nem tudják kifejezni egymásnak az érzéseiket, és a zenék által tudják mégis átadni gondolataikat.

Vannak olyan szereplők vagy szituációk a könyvben, amivel azonosulni tudsz? Ez megkönnyítette vagy nehezebbé tette a szövegek megírását?

Szerintem bárki bele tudja magát képzelni egy másik helyzetbe, ahol nem tudjuk kifejezni megfelelően az érzéseinket. Így egyszerűbb volt a szöveget is írni, mert a zene egy kifejezőeszköz. Szerintem minden zenésznek az.

Zeneileg is élvezetes volt ez a munka?

Abszolút! Bármi, ahol megjelenik a zene, az fantasztikus élmény számomra.

Ha megnéznénk Sydney és Ridge zenei gyűjteményét, milyen számokat találnánk az iPod-jukon?

Erick Bakes, Damien Rice, Ed Sheeran, John Mayer, Matt Corby, Griffin Peterson, Dave Barnes és a bűnös élvezetük: a One Direction. Ó, és a Cédrus Hangjai természetesen. :)
Forrás