Író: Jeff Wheeler
Cím: The Queen's Poisoner - A királynő méregkeverője
Sorozat: Királyforrás 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 376 oldal
Fülszöveg:
Egy fiúból férfi lesz – és nagyszerű ember.
Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.
Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.
Severn Argentine király messzi földön hírhedt: trónbitorló, a törvényes örökösök gyilkosa, az árulás kegyetlen megtorlója. Kiskaddon hercege veszélyes játékba kezd, hogy a királyt letaszítsa a trónról… de veszít. Cserébe a király fogságába kell adnia fiát, Owent. Így ha a herceg hűsége ismét megrendülni látszik, azért a fia fizet az életével.
Owen a király kémeit elkerülve és szövetségeseket keresve igyekszik túlélni a mindennapokat Királyforrás udvarában. Amikor azonban újabb bizonyíték derül ki apja árulásáról, és a sorsa megpecsételődni látszik, a fiúnak különleges eszközökre van szüksége. Meg kell mutatnia a bosszúszomjas királynak, hogy élve igenis nagyobb hasznát veheti. Az elkeseredett próbálkozásban pedig csakis egyvalaki lehet a segítségére: egy titokzatos nő, akinek valóban hatalma van élet, halál és sors felett.
„Íme, hát
leírtam. Mert a cél, amelyet nem vetünk papírra, kósza óhaj marad csupán.”
P: Igen valószínűleg azért nem tudtam eléggé szeretni, mert túl nagy elvárásaim voltak a könyvhöz és emiatt, vagyok szomorú, hogy nem volt annyira lehengerlő, mint gondoltam,
![]() |
Owen (forrás) |
I: A borító szerelem volt első látásra. Még a fülszöveg elolvasása nélkül is tudtam, hogy mindenképpen szeretném beszerezni, és a polcomon tudni. Miután elolvastam a fülszöveget, már kétségem sem volt afelől, hogy egy újabb szuper könyvel gazdagodom majd. Mint általában minden könyv olvasása előtt elkezd kialakulni egy kép a fejemben a történetről. Engem az első mondat nagyon megvezetett, azt hittem már ebben a részben felnő Owen, és idősebb korában követjük őt a király udvarába. Jó nagyot tévedtem, meglepődtem az biztos. Ahogy haladtam a történetben, szépen elengedtem az idősebb Owen kezét, és helyette megfogtam egy gyermekét, akit féltően kísértem végig az első útján.
„Az elválás
és a kétségbeesés is elviselhető, ha legalább egy halvány reménysugár van, ami
éltesse az embert.”
Főhősünk, Owen, igazán fiatalon kerül a palotába. Olvasás közben képesek voltunk mégis figyelmen kívül hagyni ezt és csak rá figyelni?
P: Owen tényleg nagyon fiatalon lesz a király „túsza” szülei bűne miatt, hiába tűnik úgy, hogy jó dolga van a palotában, állandóan a feje fölött lebeg az a bizonyos kard, ami bármikor lesújthat. Ezzel nagyon is tisztában van, és nem szeretné ezt kivárni, próbál segítséget találni
magának. Megismerkedik sok kedves és kevésbé barátságos emberekkel az udvarban és így szövögetik terveiket. Sokkal érettebb a koránál, és többször el is felejtettem, hogy nem egy kis felnőtt. Tetszett a gondolkodásmódja, az is hogy milyen jól átlátja a dolgokat, és a palotán belüli intrikákat.
I: Owen egy kedves, nagyon okos kisfiú, akit úgymond kiszakítanak édesanyja szerető karjából, hogy édesapja árulásáért ő bűnhődjön. Nem értette miért került a király udvarába, és milyen sorsot is szánnak majd neki. Érthető volt rémülete a jövőtől, és az új hely ismeretlenségétől. Szerencsére voltak jóravaló emberek is a birodalomban, akik segítettek Owen-nek elfogadnia új helyzetét. Severn király udvarában nem gyerekjáték az élet, fel kell nőnie az új feladatához. Tudja, hogy mindent meg kell tennie azért, hogy túlélje az itt töltött időt. Ehhez a feladathoz szerencsére szövetségeseket talál. Korához képest nagyon okos fiú, sokszor csodálkoztam rajta, mennyire jól kezeli az elé állított helyzeteket. Nagyon várom, hogy az idősebb Owent is megismerhessem majd a további részek folyamán.
„Kötelesség. Hűség. Ezek olyan kincsek, amelyek értéke aranyban nem mérhető.”
P: Nagy plusz pont, hogy megjelent Elysabeth Victoria Mortimer, aki a kezdeti nehézségek ellenére nagyon jó játszópajtása lett a fiúnak. Először lehengerelt csacsogó személyisége, de
![]() |
Evie (forrás) |
I: Elysabeth egy igazi kis energia bomba, aki mindig szinte fel van húzva, pörög, és be nem áll a szája. Az elején hirtelen sok volt nekem is, mint Owen-nek. Nem tudott mit kezdeni a lánnyal, aki már szinte az esküvőjüket is megtervezte. Szépen lassan mégis kialakul közöttük a barátság, és ezután már elválaszthatatlanok lettek. A kislány nagy támasza Owen-nek, mellette bátrabbnak érzi magát, és a Király elé is oda mer állni. Örülök, hogy Evie ilyen pozitív karakterré nőtte ki magát. Bár még csak gyerekek, Evie nem titkolja érzéseit Owen iránt, és ez egy jó alapnak látszik a következő részekhez, úgy hiszem. Felnőttként remélem egy párt fognak majd alkotni.
„A
gondolatoknak időt kell adni, hogy növekedhessenek. Ha az ember sok időt szán
rá, meglepő dolgokra képes.”
P: Hosszabb a sorozat, így bőven van még lehetőség arra, hogy lehengereljenek az események, de pont emiatt nagy szükség van egy alapos felvezető kötetre, amit most
megkaptunk. A könyv első fele még sokkal lassabb volt, kevésbé mozgalmas, főleg emiatt nem tudtam rá több csillagot adni. Viszont azért nem kell unatkozni se, egy király sose lehet nyugodt, hiszen mindig van, aki szeretne vele helyet cserélni. Ez az ármánykodás adta az izgalmakat, sose tudtam igazán, kiben lehet megbízni, kinek mik a valós szándékai.
I: Egy igazi politikai harcba csöppentünk. Mindenki áskálódik, és senki sem tudhatja ki kihez is hűséges valójában. Severn király trónra lépését nem sokan fogadják el, ezért ő mindent megtesz, hogy ellenségeit elhallgattassa. Már abból is látszik milyen óvatos, hogy gyerekeket használ fel ételkoslótokónt, hogy megelőzze az ellene irányuló merényletek sikerességét. Egyedül Owen az, aki meg tudja lepni a királyt, és a fiú egyre inkább felkelti az érdeklődését. Kettőjük néma harca ez, Owen küzd az életben maradásért, még a király a trónjáért. A Forrás mind a kettőjüket kegyébe fogadta, a későbbiek folyamán még biztos sok izgalmat eredményez majd. Kíváncsi vagyok mivé alakul majd a kapcsolatuk. Nagyon tetszett, hogy az Író megtörtént történelmi eseményeket használt fel a történetéhez.
„De csak
azért, mert megsérülhetsz, butaság meg sem próbálni.”
P: Népes udvartartása van a királynak, így Owen sok új emberrel ismerkedik meg. Szerencsére akadnak, akik szívesen segítettek neki, a gondját viselték, de vannak, akikkel
![]() |
Servern király (forrás) |
I: Két személy emelnék ki ebben a szövevényes történetben. Itt volt nekünk Ankrette, aki igazán titokzatos jelenség. Nagyon kedves személyiség, akinek helyén van az esze, és egy kis mágia is körüllengi őt. Owen sokat köszönhet neki, útmutatást adott, és támasza volt a kisfiúnak. Segített felismerni neki a képességét, amivel megalapozta neki a jövőjét. Másik nagy kedvencem Mancini volt, akit nem szabad lebecsülni. Egyben volt komikus, és nagyon ravasz személyiség, akiről nem tudtam először mit is gondoljak. A későbbiek során pedig nagyon vártam, hogy újra feltűnjön még a történet során.
„A múlt csupa fájdalom, jobb inkább feledni. A holnapot talán meg sem éljük. Egyedül a most a biztos.”
Kedvenc jelenetem:
P: Amikor Owen a csempékkel játszik.
I: Owen és Ankarette találkozói.
I: Owen és Ankarette találkozói.
Kedvenc szereplőm:
P: Owen, Ankarette és Evie
I: Owen, Evie, Ankarette
I: Owen, Evie, Ankarette
Kinek ajánlom:
P: Nekem a könyv hangulata felidézte a Hamis hercegét, akik ahhoz hasonló ifjúsági fantasy-t keresnek, ezt is érdemes olvasni.
I: Azoknak akik szeretnének átélni egy fantasy történetet egy kisfiú szemszöge által.
I: Azoknak akik szeretnének átélni egy fantasy történetet egy kisfiú szemszöge által.
Értékelésem:
P: Pár napig kellett ülepednie az olvasásnak és nagyon sokat vacilláltam a 4 és 4,5 csempe között, és még most se vagyok benne biztos, hogy melyiket adjam, de azt hiszem most a 4 lesz a választás.
I: Az elején meglepődtem nem ezt vártam, de ahogy haladtam egyre jobban kezdett megtetszeni Owen világa. Ezért én bizalmat szavazok neki, és megkapja tőlem a 4,5 szarvast.
P: Pár napig kellett ülepednie az olvasásnak és nagyon sokat vacilláltam a 4 és 4,5 csempe között, és még most se vagyok benne biztos, hogy melyiket adjam, de azt hiszem most a 4 lesz a választás.
I: Az elején meglepődtem nem ezt vártam, de ahogy haladtam egyre jobban kezdett megtetszeni Owen világa. Ezért én bizalmat szavazok neki, és megkapja tőlem a 4,5 szarvast.
A mitikus történetekben gyakran a főhőst elválasztják szüleitől és egyedül nő
fel – ez történik Owen-nel is. Miért fontos ez a cselekmény szempontjából?
Amikor a történet különlegességére gondoltam, rájöttem, minden szülő rettegne attól, hogy olyan döntéssel kerüljön szembe, mint gyermeke elküldése. Nekem is öt gyerekem van és a választás kínszenvedés lenne. A középkorban ez elég gyakori volt. Ebben az esetben a szülők nem tudják, hogy a végzetébe küldik gyereküket vagy túlélheti-e ezt.
Ankarette folyamatosan hangsúlyozza, hogy mennyire fontos megbízni az ösztönökben és a jó emberismeret is elengedhetetlen. Miért ennyire fontos, főleg Owen-nek?
Középkori történészként a főiskolán, érdekesnek találtam, hogy egy másodvélemény vagy egy rossz megítélés élet halál kérdése is lehet. Hiába bocsátasz meg az ellenségnek, lehet hátba támad később. A Királynő Méregkeverőjének korszaka nagyon Machiavellista. Ezért megtanítani Owen-t, hogy kiben bízhat meg, a túlélés kulcsa.
Mi ösztönözte a döntést, hogy Owen nyolc éves legyen? Szerinted a történet ugyanilyen jól működne, ha Owen idősebb lenne?
Ezen sokáig vívódtam, mielőtt elkezdtem írni a történetet. Hittem, hogy jól beleélem magam a helyzetébe, mert öt gyerek apja vagyok és három közülük fiú. Owen karakterét a legkisebb fiamról mintáztam és nyolc éves bátyján teszteltem a hihetőséget. Végül az győzött meg, hogy kutattam más írók között, akik vállalták ezt a kockázatot és be is jött nekik. Középiskolában az egyik kedvenc regényem Charles Dickens-től a Szép reményem volt és Pip is ennyi idős volt. Másokat is találtam az irodalomban, akik szintén nagyon fiatalok voltak (fiatalabbak, mint Harry Potter) és az is működött. De miután újranéztem M. Night Shaymalan The Siyth Sense alkotását, elhittem, hogy egy nyolcéves is lehet a regény főszereplője.
Owen szeret a csempékkel játszani, sorba rendezni őket különböző mintákba, és ledönteni őket. Miért érzi fontosnak ezt? Mit az ez a személyiségéhez? Hogyan befolyásolja ezt a jellemfejlődését?
Ez az egyik dolog, ami a
legkisebb fiamtól jött. Nagyon kis korában kezdte ezt csinálni és mai napig is
ezt csinálja. Ami még fontosabb a „dominó effektusnál” (ahogy ő nevezi) az az
idő, amit hajlandó rászánni. Úgy gondoltam ez kifizetődő lehet.
Mire számíthatunk a Thief’s Daughter-ben, a Királynő Méregkeverőjének folytatásában?
Találkozunk olyan
szereplőkkel, akiket megszerettünk az első részben? De újak is megjelennek,
akikről jó írni, mint Iago Llewellyn és Severn király új méregkeverője. Sőt még
egy rejtélyes lorddal is Brythonica-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése