2018. 08. 19.

Lisa Kleypas: Érzéketlen ​aranyifjú (Ravenel család 1.)

Író: Lisa Kleypas
Cím: Érzéketlen aranyifjú
Sorozat: Ravenel család 1.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 476 oldal
Fülszöveg:
A sors fintora…
Devon Ravenel, London legelbűvölőbb élvhajhász aranyifja grófi címet és birtokot örököl. Újonnan szerzett, magas társaságbeli rangja azonban nem kívánt felelősségekkel jár… és jó néhány meglepetéssel is szolgál. A birtokot jelentős adósság terheli, s a néhai gróf három ártatlan húga még mindig ott él a házban… ahogy Kathleen, Lady Trenear is. A szép fiatal özvegy éles esze és elszántsága Devonéval vetekszik.

A két vasakarat összecsap…
Kathleen pontosan tudja, hogy nem szabad megbíznia egy olyan gátlástalan gazemberben, mint amilyen Devon. Lehetetlen lenne azonban tagadnia a heves vonzalmat kettejük között – Devon pedig, miután először a karjába zárta, megesküszik arra, hogy bármit megtesz, csak övé legyen a nő. Amikor Kathleen azon kapja magát, hogy egyre inkább enged Devon tapasztalt, vágykeltő csábításának, már csak egyetlen kérdés marad:
Képes lesz-e megtagadni a szívét az általa ismert legveszedelmesebb férfitól?


„– Nőtől sose kérj elnézést. Azzal csak megerősíted, hogy hibáztál, és ezzel még inkább felbőszíted őket.” 

Ismertük már Lisa Kleypas munkásságát korábban, azért vágtunk bele ebbe a sorozatba?
I: Én most ismerkedtem meg az Írónő stílusával, mondhatom egyből a rajongója lettem.
Pont az ilyen történelmi romantikusok a kedvenceim. Eszes hősnők, igazi alfa hím férfiak akiknek nem lehet ellenállni, egy kis bonyodalom ami feldobja a történetet. Az biztos ezek után muszáj lesz elolvasnom az eddig megjelent további könyveit is. 
P: Én később ismerkedtem meg a nevével, mint sokan hazánkban, de a Wallflowers sorozata igazi szerelem volt. Minden rész egyedi és különleges, és egyben az egész is mély nyomott hagyott bennem. Biztos voltam abban, hogy akarok még tőle olvasni. A kiadó remekül kezeli a saját borítókat is, gyönyörű alkotások születnek és imádom a Ravenel családhoz készült koncepciót is. Szeretném kitenni a polcra és csak csodálni őket. :) 

„A nők mélyebben éreznek.” 

Címszereplőnk Devon, aki egy szerencsétlen baleset következtében örökli meg a grófi címet, amire sose vágyott. Hogyan dolgozza fel új helyzetét? 
I: Devon sosem vágyott arra, hogy egy birtok örököse legyen, ám egy szerencsétlen baleset
Kathleen (forrás)
által mégis gróf lesz belőle. A cím mellé pedig nem csak egy omladozó uradalmat, de egy egész családot is megörököl. Semmi kedvet nem érez, hogy grófként éljen, minél előbb szeretne túl adni  a nem kívánt örökségén. Minden megváltozik amikor megismeri az unokahúgait, és az unokatestvére özvegyét. A kezdeti ellenszenve szépen kezd átalakulni. Belevág egy lehetetlenek tűnő feladatba, hogy megmentse a Ravenel birtokot, meghódítsa a konok özvegy Kathleen szívét. De egyik feladata sem könnyű, ám nem hiába viseli ő is a Ravenel nevet, nem ismer lehetetlent :) A csábítási tehetsége pedig vitathatatlan. Szépen lassan az érzéketlen aranyifjú érett férfivé érik.
P: Kezdetben, mint egy igazi nem törődöm agglegény. Nem akar magára terhet venni, nem érdekli mások sorsa, csak szeretné továbbra is gondtalan mindennapjait élni. A birtokra látogatva, mégis felébred benne a lelkiismeret és ne tagadjuk a vágy is. Kathleen hatása erőteljesen érződik rajta, miatta kezdi máshogy látni a dolgokat. Levetkőzi korábbi önmagát és láthatjuk, hogy milyen remek ember válik belőle. Küzd a birtok megmentéséért, a bérlők megélhetéséért, és azért, hogy bebizonyítsa Kathleen-nek, hogy megérdemli a szerelmét. Azért teljes jellemét nem törli ki, magabiztossága a csábítás terén, és a kissé beképzelt jelleme, hogy bármit megszerezhet, nem tűnik el varázsütésre. Viszont a jót és az rosszat összegyúrva egy imádnivaló főhőst kapunk. 

„– Miről diskurál az ember özvegyekkel? – akarta megtudni Devon.
– Semmiről, ami szomorúnak, megdöbbentőnek vagy illetlenül humorosnak számít.
– De akkor nem marad semmi, amiről beszélgethetnék!
– Hála az égnek! – suttogta némi hévvel Kathleen, mire a férfi elvigyorodott.” 

Kathleen nagyon fiatalon és túl korán vált özveggyé. Gyászévébe mégis berobban az új gróf és felborítja nyugodt napjait, amit nehezen visel, ugye?
I: Kathleen eddigi élete során, már sok fájdalom érte. Úgy látszik végre megtalálta a helyét Theo mellett. Ám a házasságuk nagyon rövidre sikerült. Egy szörnyű baleset során a gróf életét veszti, ezzel magára hagyja feleségét, ezzel együtt a birtokon élő húgait is. Kathleen
Devon (forrás)
mindent megtesz, hogy lelket öntsön sógornői szívébe, nem tudja milyen jövő vár rájuk, de optimistán néz vele szembe. Devon érkezése reménnyel tölti el, de a férfi nem váltja be a hozzá fűzőt reményeket. Egy igazi aranyifjú, akit nem érdekli a birtok sorsa. Kathleen méltó ellenfélre talál a férfi személyében. A vonzalom tagadhatatlan köztük,
🎂 ám Kathleen szigorúan veszi a rá vonatkozó szabályokat, a gyászév lejárta előtt semmiképpen sem szeretne újra férjhez menni, ennyivel tartozik Theo emlékének. De mint tudjuk az érzelmeknek nagyon nehéz ellen állni, főleg ha Devon csábereje minden érzékszervünkre hatással van. Az Írónő olyan jó párost alkotott meg a személyükben. Minden összecsapásukat izgalmas volt végig követni. Az érzelmek pedig szépen utat törnek maguknak, nem kímélik őket :) 
P: Kifogástalan neveltetést kapott, kicsit talán túlságosan is merevet. Még a nyüzsgő társadalmi élettől távol is az illem számára a legfontosabb, na meg persze sógornői jövője. Házassága teljesen hétköznapi módon kezdődött, ártatlan udvarlás után hamar összekötötték az életüket. Éppen kezdték volna jobban megismerni egymást Theo-val, amikor a férfit baleset érte. Tartott az új gróftól, de nem saját sorsa érdekelte, csakis a Ravenel lányoké, hiszen nagyon megszerette őket, felelősnek érzi magát értük. Persze ő is érzi a vonzalmat, ami közte és Devon között alakul ki, csak ezzel nem óhajt foglalkozni. A férfi mégis megtalálja módját, hogy lerombolja a felépített falakat és közel férkőzzön hozzá. Viszont mindvégig hű marad önmagához, erős jellem, aki nem mer kiállni a maga igazával, és szembeszáll bármikor egy ilyen kemény „ellenféllel” szemben is, mint Devon. 

„– Ne szóljunk az öccsének? – tudakolta bizonytalanul.
Devon csak a fejét rázta. - Éppen szundikál.
– Most? Vagy beteg netán?
– Nem, csak West a macskák időbeosztását tette a magáévá. Ennek értelmében hosszú órákat tölt szundítással, majd szán némi időt a külseje csinosítgatására is.” 

A történet alakulása milyen érdekességeket tartogatott?
I: Megismerjük a Ravenel családot, így képet kapunk arról kikről is várható még további történeteket. Mindegyikük nagyon érdekes karakter. Elsőként Devon-t ismerjük meg, akinek a szívét Kathleen rabolja el. A birtok megmentésén nem csak ő, de öccse is segédkezik. West átalakulását is szemmel követjük, megmondom őszintén, én már alig várom, hogy az ő történetét is megismerhessem majd. Nagyon érdekes ifjú, aki mintha kerülné a szerelmet.
Ott van a három Ravenel nővér is. Helen aki a következő rész főszereplője lesz. Az ikerlányok Cassandra, és Pandora akik vad amazonként éltek az elszigeteltség miatt. Mindegyikük csupa szív bátor teremtés. Eddigi életük nem volt a legjobb, szüleik teljesen elhanyagolták őket, de most esélyt kapnak egy jobb jövőre. Egy teljesen eladósodott birtokot nem is olyan könnyű megmenteni. Szerencsére Devon lelkiismerete nem hagyja őt nyugodni, megismerjük milyen áldozatokat képes hozni a jó ügy érdekében. Ez mellett a forróbb érzelmes részek is szépen helyet kaptak. Sőt fordulatokban sincs hiány. Én teljesen beleszeretem ebbe a világba, minden elismerésem a Kiadóé, azért hogy ilyen gyorsan biztosítja nekünk a következő részek megjelenését.  
P: Nagyon szeretem Lisa Kleypas alkotásaiban, hogy sose sablonos a dolgok menete. Mármint a legfőbb elemek persze sorban jönnek, véletlen találkozás, udvarlás és a többi. De mindig meglepő helyen bukkannak fel olyan csavarok, amiket mondjuk, a könyv végére várnék. Kicsit mindig máshogy folynak az események mint várnám és ez mindenképp felüdülés. Sok kellemes jelenet volt a regényben, már most megismerhettük az egész Ravenel családot, kiválaszthattuk jövőbeli kedvenceinket, akiknek várhatjuk saját regényüket. 

„– Nagyon szép hálóing – jegyezte meg teljesen értelmetlenül.
– Azt sem tudtam, hogy van ilyesmim, míg Sutton meg nem jelent vele.
Kathleen egy időre zavartan elhallgatott. – Hát akkor mit visel az ágyban, ha nem hálóinget?
Devon beszédes pillantással válaszolt, és szája egyik sarka felfelé húzódott.
A nő álla leesett, amikor rájött, mire céloz.”
 


Ritkább megoldás, hogy más a következő rész főszereplői is kapnak pár saját fejezetet, tetszett ez a regényben?
I: Ez nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyan jó volt betekintést nyerni a következő párosunk
helyzetébe is. Helen és Rhys kapcsolata nem is indulhatna ennél különösebben. Az biztos teljesen különböznek, de mégis már itt érezhető, hogy szükségük van a másikra. A vége pedig egy nagyon érdekes eseményt tár elénk. Az biztos ez folytatás után kiállt!
P: Ez különösen tetszett a könyvben. Sose bírom ki, hogy ne kukucskáljak előre, kikről fogok még olvasni, így egyből felderült az arcom, amikor először említették Winterborne-t, a párosítás pedig már itt nagyon szimpatikus volt. Viszont arra nem számítottam, hogy már itt beleláthatunk a Rhys és Helen gondolataiba. Feltüzeli a kíváncsiságunkat és ettől még inkább várom a folytatást. :D 

„– Az emberi szívről több tudományos tényt is ismerek… ezek közül az egyik az, hogy jóval könnyebb egy szívet teljesen megállítani, mint abban megakadályozni, hogy egy nem megfelelő személyt szeressen.”


Kedvenc jelenetem:
I: Véletlen találkozás a fürdőszobában.
P: Amikor Devon Kathleen segítségére siet a viharban.
Kedvenc szereplőm:
I: West, Helen, Devon, Kathleen
P: Devon, Kathleen, Wes
Kinek ajánlom:
I: Az Írónő rajongóinak, és történelmi romantikus rajongóknak.
Hasonló könyv:
P: Mindenképp másik Lisa Kleypas regényt mondanék, mert nagyon jellegzetes az Írónő stílusa, és a Wallflowers sorozat is ehhez hasonlóan remek.
Értékelésem:
I: Minden egyes sorát élveztem, nem is tudok kevesebbet adni 5 arab lónál.
P: Levett a lábamról, 5 kámeát kap mindenképp.

Érdekesség: Interjút kerestünk az Írónővel, ami a könyv eredeti megjelenésekor készült. :)

Kérlek, mesélj nekünk az új könyvedről.
Az Érzéketlen aranyifjú Devon Ravenel-ről szól, egy jóképű és gondtalan férfiről, aki váratlanul örökli meg a grófi címet, amit nem akart és a csőd szélén álló birtokot. Miközben küzd, hogy megfeleljen az elvárásoknak és az új kihívásoknak, harcol a Kathleen iránt egyre növekedő vonzalmával is, aki a néhai gróf özvegye.

Miért fogják megszeretni az olvasók a főhőst?
Remélem mindenki bele fog szeretni – én azért, mert Devon egy vonakodó hős, keményen próbálja elfogadni a helyzetet, amire nem volt felkészülve. Amikor megörökli, a birtok
kritikus helyzetben volt. Rövid idő alatt sok mindent kell megtanulnia, ha meg akarja menteni. Amikor ránézel azokra a hatalmas problémákra és kérdésekre, amikkel az 1870-es években a földesurak szembesülnek, azok túl nagyok Devon-hoz képest. Első reakciója, hogy eladja az egészet, és a szolgálók és bérlők hadd boldoguljanak, ahogy akarnak, mossa kezeit. A tény, hogy mégse teszi, még vonzóbbá varázsolja. Devon motivációjának jelentős része a Kathleen iránti vonzalomból fakad és a vágyból, hogy a közelében legyen, de (nagyon) mélyen a család iránti vágya és fellelhető. Egész életében falakat húzott mások és önmaga közé, pedig vágyott a társaságra.

Mik a kedvenc részeid a könyvben?
Szeretem a folyamatot, ahogy egy csomó különböző szereplőt hoz össze a sors és válnak egy családdá. Devon és az öccse, West cinikus, londoni agglegény, akikhez csapódik három hihetetlenül elszigetelt nővér. Kathleen kétségbeesetten próbálja megóvni a lányokat, miközben Devon-t is arra sarkallja, hogy vállaljon felelősséget. Már a történet elején, sok zűrzavaron estek át a szereplők, és egyikük se kezeli jól, így igazán jó látni, hogy később támogatják egymást és létrejön a családi kötelék. Szeretem a késői viktoriánus kor légkörét is – ez rendkívül fontos a cselekmény szempontjából. Az ipari és technológiai fejlődés éppen rendkívül gyorsan változtatja meg az angol társadalmat, minden szereplő küzd az újdonságokkal. Új lehetőségek a birtok üzemeltetésére, új gondolkodásmód, viselkedés és utazás: Mind gyorsítja az élet ütemét. Sok vonatút van a könyvben, valamint egy szörnyű vonatbaleset, ami kapcsán intenzíven kutattam, hogy minden részlet a helyén legyen. A viktoriánusok képesek voltak gyors vonatokat építeni, de a biztonságos technológia még messze volt, így gyakoriak voltak a balesetek. A vonatbaleset nagy jelentőséggel bír Devon és Kathleen kapcsolatára és más mellékszereplőkére is, ezért azt akartam, hogy jó legyen.

Az olvasók nagyon izgatottak, hogy visszatérsz a történelmi romantikusokhoz! Meg tudod osztani velünk a kitekintés okát, és hogy miért tértél újra vissza ehhez a műfajhoz?
Az ok történelmi jellegű: Számomra egy hosszú és egészséges karrierhez új kihívások és szórakozás is kell. Nem jó, ha túl kényelmesen érezzük magunkat – tágítani kell a határokat és új célokat kitűzni. Ha csak olyat írsz, amiben jó vagy, egy idő után mindenki számára unalmassá válik, beleértve az olvasókat is. És utána már nem vagyok képes jól csinálni. Miután megírtam 2007-ben az első kortárs romantikusomat, engem is meglepett milyen
forrás
frissítő és kreatív érzés volt visszatérni, a Minde Till Midnight-tal. Persze nem mindenki örül, ha új irányt váltok, de szükséges, hogy a legjobbat adjam az olvasóknak – megérdemlik. Mindig is a történelmi műfaj lesz a legnagyobb szerelmem. Furcsa módon ez a természetes írói hangom. Talán van egy belső grófnőm…?


Hogy töltöd az idődet, ha nem írsz? Milyen más érdeklődési köröd van vagy hobbid?
Egyéb érdeklődési kör… hobbi… hmmm. (Tücsökciripelés) Tulajdonképpen, nagyon hatékony vagyok (a tini lányom és én szoktunk bögrét festeni és dekorációt készíteni) és szeretek sütni. Közel minden reggel elkészül egy adag muffin vagy kenyér (a semmiből), és mindig van valami finomság, pite vagy torta a pulton. Mostanában a gluténmentes receptekre álltam át, mert a fiam barátnője gluténérzékeny. Éppen imádom a kókuszlisztet, ami egy kicsit trükkös lehet, de csodálatosan viselkedik!

Az írói karrier mellett gyerekeket is neveltél. Mi segített megküzdeni egyszerre a két feladattal?
A férjem, Greg. Amikor éppen nem inspirációt ad az aktuális hősömnek, vacsorát készít, elvégzi a házimunkát, kerítést épít – bármi, ami a család egészségéhez és boldogságához kell. A házasságunk egy hihetetlen partneri kapcsolatból alakult ki, és ez engedi, hogy a gyerekekkel is töltsek időt. Szülőnek lenni a legfontosabb a világon számomra.

Vannak olyan témák, amikkel egy nap még szeretnél foglalkozni, de még nem tetted a történelmi regényekben?
Sok feltérképezendő terület van a viktoriánus korban, amit fel akarok fedezni. És (suttogás) egyszer szeretnék New York aranykorába is betekinteni.

Mennyi idő megírni egy regényt? Függ attól, hogy fejlődik a történet a fejedben?
Most nagyjából 6-8 hónap, bár ebbe beleszólhatnak dolgok. Tavaly volt egy lassító körülmény, ami mellett volt időm megnézni a Mad Men és a Trónok Harca elmaradt évadait. De visszatértem teljes erőbedobással, hála Istennek. A történet kialakulása mindig egyforma folyamat: kezdődik a szereplőkkel, érzelmi hatásokkal, és belehelyezem őket egy új
forrás
szituációba. A történet ebből növi ki magát, a sok, mi lenne ha kérdéssel. Végül történelmi folyóiratokat is olvasok, hogy pontosabbá tegyem a leírásokat.


Milyen egy átlagos napod és a környezet, ahol írsz?
Egy átlagos reggelen, négytől vagy hattól írok, majd reggelit készítek a lányomnak és elviszem iskolába, utána visszatérek nyolcra az asztalomhoz. Próbálok addig írni, míg nem készül el nagyjából 1000 szó… és megszállottan jónak is kell lennie azoknak, de nem mindig sikerül. Sokszor emlékeztetnem kell magam Voltaire szavaira, „A tökéletes a jó ellensége.” Vagy Nora Roberts-ére, „Helyre lehet hozni egy rossz oldalt, de egy üreset nem.”
Csodálom azokat az írókat, akik egyszerre több történetet is képesek írni ugyanabban a műfajban – nekem nem menne. Egy történetre kell összpontosítanom.

Mi következik ez után?
Megvan már a következő rész címe, Winterborne választottja. Egy gazdag kereskedőről szól, Rhys Winterborne-ról, aki elhatározza, hogy feleségül veszi Lady Helen Ravenel-t, a félénk arisztokrata lányt, akinek a családja megveti őt. Tudja, az egyetlen módja ennek az, hogy megrontja, Rhys próbálja meggyőzni az ártatlan Helen-t, hogy az ágyába bújjon.

Köszönöm, Lisa! 
Forrás 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése