Cím: Shades of Wicked
Sorozat: Night Rebel 1.
Kiadás éve: 2018.10.30.
Fülszöveg:
A szabályszegő
A mestervámpír
Ian, szégyentelen… és minden porcikája gonosz. Két évszázados létezése óta túl
sok ellenséget szerzett, beleértve Dagon-t, aki most a lelkét követeli. Ian
egyetlen esélye a menekülésre, ha csatlakozik a törvényőrhöz, de sose volt
képes túl hosszú ideig követni a szabályokat.
A törvényhozó
Veritas normál
körülmények között rendőr, bíró és ítélőszék az olyan fegyelmezetlen személyek
számára, mint Ian. De megvan a saját fejszéje, hogy megküzdjön Dagon-nal, ha
csaliként tudja használni Ian-t… nos a törvény érdekében és a háborúban minden
szabad. Amikor a természetfeletti csapdájukat tökéletesítik, Veritas hamar
rájön, hogy sokkal nagyobb erő van Ian nyers modora mögött. És Ian is rájön,
hogy Veritas-nak saját titkai is vannak. Ahogy az egymás iránti szenvedélyük
egyre jobban fellángol, se a szeretet se az igazság nem érvényesül. De
mindkettőnek pusztító következményei lehetnek…
Jobb lett volna
egy megfelelőbb bordélyban.
Nem úgy nézett
ki, mint a korábbi bordélyok, ahol jártam. Ez a háromemeletes épület az elit
találkozó helye lehetett. Habár a váratlan szánalmas kinézet ellenére, ha egy
másik hústömegen kellene átverekednem magam, hogy újra üres kézzel maradjak,
nem vállalnék felelősséget, mit teszek a zsákmányommal, mire végre megtalálom.
Hogy kieresszem a
hetekig tartó eredménytelen kutatásomból felgyülemlett gőzt, berúgtam az ajtót.
Mindenesetre az udvariasság felesleges időpocsékolás volt az utóbbi időben.
Nincs olyan eszes tulajdonos, aki hajlandó feladni egy jól fizető ügyfelet, és
egy dolgot fogok mondani a bordély-kedvelő vámpírnak, aki engem követett: Ő
valószínűleg jól fizetett.
Meglepetésemre,
senkit se láttam az elegáns előcsarnokban. A bordélyok előtereiben általában
van néhány prosti, hogy köszöntsék, az új ügyfeleket. Még inkább meglepődtem,
amikor nem hallottam az emeletekről a test-test érintkezések hangjait. Előhúztam
a mobilomat és ellenőriztem a GPS jelet. Igen, ez volt a jó hely. Sőt mi több,
határozottan szex illat volt, végre éreztem a különböző parfümök és kölnik
felhőjén át.
De hol van
mindenki?
![]() |
Forrás |
A padlón érezhető
apró rezgések miatt a folyosóra léptem. Áh, szóval a partinak a földszinten
kell lennie. A legerősebb parfüm illatát követtem, amíg nem találtam egy
lépcsőt. Zárt ajtóhoz vezetett, amit szintén berúgtam. Nincs értelme kecsesnek
lenni most.
Zaj szűrődött ki.
Az alagsornak hangszigeteltnek kellett lennie, hogy ezt korábban ne halljam.
Most azt kívántam, bárcsak ne hallanám, mi folyik itt. Dühös kórus zavarta a
fülemet, újra és újra. Thunder and Blazes, a Barnum és Bailey cirkusz kedvenc
nyitózenéje.
És besétáltam egy
cirkuszba, most már láttam, bár igazi állatok nélkül. Körülbelül egy tucat
meztelen nő és férfi hentergett a földön, és úgy nézett ki, egy teljes
testfestményen dolgoznak. Nem etikus, gondoltam, amikor három mű oroszlán tűnt
fel, akiket jobban érdekelte egymás izgatása, mint a valódi dominanciaharc, és
teljesen figyelmen kívül hagyták a két mű gazellát, akik előttük sétáltak el.
A bohóc ruhába
öltözött prostituáltak elkötelezettebbek voltak a szerepük iránt. A szoba egy
távoli sarkában lévő hamis autóból másztak elő, néhányan elindultak sorban,
mások lufikat fújtak, abból felismerhetetlen testeket kapcsoltak össze.
Kirobbanó
tűzijáték hívta fel a figyelmemet a szoba másik sarkából. A szikrák mintha egy
trónt formáztak volna. A mini pirotechnikai előadás annyira fényes volt, hogy
nem tudtam tőle kivenni a trónon ülő arcát, de amikor kijelentette, hogy „A
nyolcas jelenet kezdődik!’ Hallottam határozott angol akcentusát.
Majd a füst
annyira eltisztult, hogy egy magas férfit láthattam, kék cirkuszi kabátot
viselve. Deréktól lefelé a füst még mindig eltakarta, de ennyi is elég volt
ahhoz, hogy rájöjjek, végre megtaláltam a célpontomat. A vámpír, aki csupán két
hét alatt vagy tucatnyi bordélyházon jutott át, akinek angyali szépségű arca
van, nem beszélve a gyönyörű vöröses barna hajáról, ami még jellegzetesebbé
tette kinézetét. Amikor leszállt a trónról, láthatóvá vált, hogy nem viselt
mást a kabáton kívül és ott is igen feltűnő volt Ian-ben.
Egy pillanatig
csak bámultam. Melyik épeszű vámpír löveti ki magát ezüsttel éppen ott?
Én voltam az
egyetlen, aki sokkolt Ian farkán lévő ezüst piercing-je. Mindenki mást
abbahagyta, amit éppen csinált, és elkezdett rohanni felé. Még a csillámporral borított
akrobaták is leugrottak a mennyezetre felfüggesztett pályájukról, kecsesen
landoltak a vöröshajú vámpír mellett.
Nem volt elég,
hogy egy olyan vámpírral terheltek, akinek olyan mentális ereje volt, hogy
kibírjon egy ezüst piercing-et a farkában. Elég romlottnak kellett lennie, hogy
karnevál témájú orgiákat rendezzen. Nem akartam kideríteni, hogy mit jelent a
Nyolcas jelenet. Elindultam a növekvő húshalomban és elkezdtem félrelökdösni az
embereket, ügyelve arra, hogy ne legyek velük túl durva. A szívverésükből
lehetett tudni, hogy emberek, így nem tudnak olyan gyorsan gyógyulni, mint én.
-
Mi ez?
– kérdezte Ian bosszúsan, amikor a testek aljához értem. Majd elismerő hangot
hallatott, ahogy látta, hogy nem törődök a többi testtel.
![]() |
Forrás |
-
Miért
köszöntsem az én erős szőke édesemet. – Most már nem volt bosszús a hangja. –
Te vagy a meglepetés, amit nekem ígértek?
Miért ne hagyjam,
hogy ezt higgye?
-
Persze,
- mondtam. – Meglepetés. – És megragadtam a szerszámánál fogva. Volt még egy
ellenőrizendő dolog, mielőtt tovább mennék.
Ian kuncogott.
-
Van
benned spiritusz, édes.
Térdre
ereszkedtem. Nem akartam azt csinálni, amire gondolt. Mégis, ez a színjáték
lehetővé tette számomra, hogy a legközelebb férkőzzek hozzá, minden ellenállás
nélkül. Miután ól megnéztem a füstszínű jeleket Ian nyakán, elengedtem. Csak
egy démon jelöli meg ezzel a különleges jeggyel az embereket, és ez ugyanaz a
démon volt akit több ezer éve keresek.
-
Ian, -
mondtam, ahogy kiegyenesedtem. – Köszönj el, megyünk.
Nyíltan
felnevetett.
-
Nem
hiszem. Aranyos vagy, de két fő még elég magányos, egy tucat, már parti.
Körbe néztem
kicsit.
-
Nincs
nagy veszteség. A bohócok rendben vannak, de egyik mű állatod se harcol
egymással, sőt még tüzes karikákon se ugranak át.
Ekkor vádlón
nézett az állatfestésű prostikra.
-
Nem
csináltátok? – Majd hirtelen összehúzta szemeit, ahogy visszanézett rám. – Várj
csak egy pillanatot. Ismerlek.
Hivatalosan még
csak egyszer találkoztunk korábban, ezért nem gondoltam, hogy emlékszik rám.
Egy hozzá hasonlónak számos szőke nő kerül az útjába
-
Veritas,
Törvényőr a vámpírtanácsból, - erősítettem meg. Majd kezeimet a vállaira
tettem. – És ahogy mondtam, velem jössz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése