2019. 03. 21.

Jeaniene Frost: Shades ​of Wicked - beleolvasó

Író: Jeaniene Frost
Cím: Shades of Wicked
Sorozat: Night Rebel 1.
Kiadás éve: 2018.10.30.
Fülszöveg:
A szabályszegő
A mestervámpír Ian, szégyentelen… és minden porcikája gonosz. Két évszázados létezése óta túl sok ellenséget szerzett, beleértve Dagon-t, aki most a lelkét követeli. Ian egyetlen esélye a menekülésre, ha csatlakozik a törvényőrhöz, de sose volt képes túl hosszú ideig követni a szabályokat.
A törvényhozó
Veritas normál körülmények között rendőr, bíró és ítélőszék az olyan fegyelmezetlen személyek számára, mint Ian. De megvan a saját fejszéje, hogy megküzdjön Dagon-nal, ha csaliként tudja használni Ian-t… nos a törvény érdekében és a háborúban minden szabad. Amikor a természetfeletti csapdájukat tökéletesítik, Veritas hamar rájön, hogy sokkal nagyobb erő van Ian nyers modora mögött. És Ian is rájön, hogy Veritas-nak saját titkai is vannak. Ahogy az egymás iránti szenvedélyük egyre jobban fellángol, se a szeretet se az igazság nem érvényesül. De mindkettőnek pusztító következményei lehetnek…


Jobb lett volna egy megfelelőbb bordélyban.

Nem úgy nézett ki, mint a korábbi bordélyok, ahol jártam. Ez a háromemeletes épület az elit találkozó helye lehetett. Habár a váratlan szánalmas kinézet ellenére, ha egy másik hústömegen kellene átverekednem magam, hogy újra üres kézzel maradjak, nem vállalnék felelősséget, mit teszek a zsákmányommal, mire végre megtalálom.
Hogy kieresszem a hetekig tartó eredménytelen kutatásomból felgyülemlett gőzt, berúgtam az ajtót. Mindenesetre az udvariasság felesleges időpocsékolás volt az utóbbi időben. Nincs olyan eszes tulajdonos, aki hajlandó feladni egy jól fizető ügyfelet, és egy dolgot fogok mondani a bordély-kedvelő vámpírnak, aki engem követett: Ő valószínűleg jól fizetett.
Meglepetésemre, senkit se láttam az elegáns előcsarnokban. A bordélyok előtereiben általában van néhány prosti, hogy köszöntsék, az új ügyfeleket. Még inkább meglepődtem, amikor nem hallottam az emeletekről a test-test érintkezések hangjait. Előhúztam a mobilomat és ellenőriztem a GPS jelet. Igen, ez volt a jó hely. Sőt mi több, határozottan szex illat volt, végre éreztem a különböző parfümök és kölnik felhőjén át.
De hol van mindenki?
Forrás
A padlón érezhető apró rezgések miatt a folyosóra léptem. Áh, szóval a partinak a földszinten kell lennie. A legerősebb parfüm illatát követtem, amíg nem találtam egy lépcsőt. Zárt ajtóhoz vezetett, amit szintén berúgtam. Nincs értelme kecsesnek lenni most.
Zaj szűrődött ki. Az alagsornak hangszigeteltnek kellett lennie, hogy ezt korábban ne halljam. Most azt kívántam, bárcsak ne hallanám, mi folyik itt. Dühös kórus zavarta a fülemet, újra és újra. Thunder and Blazes, a Barnum és Bailey cirkusz kedvenc nyitózenéje.
És besétáltam egy cirkuszba, most már láttam, bár igazi állatok nélkül. Körülbelül egy tucat meztelen nő és férfi hentergett a földön, és úgy nézett ki, egy teljes testfestményen dolgoznak. Nem etikus, gondoltam, amikor három mű oroszlán tűnt fel, akiket jobban érdekelte egymás izgatása, mint a valódi dominanciaharc, és teljesen figyelmen kívül hagyták a két mű gazellát, akik előttük sétáltak el.
A bohóc ruhába öltözött prostituáltak elkötelezettebbek voltak a szerepük iránt. A szoba egy távoli sarkában lévő hamis autóból másztak elő, néhányan elindultak sorban, mások lufikat fújtak, abból felismerhetetlen testeket kapcsoltak össze.
Kirobbanó tűzijáték hívta fel a figyelmemet a szoba másik sarkából. A szikrák mintha egy trónt formáztak volna. A mini pirotechnikai előadás annyira fényes volt, hogy nem tudtam tőle kivenni a trónon ülő arcát, de amikor kijelentette, hogy „A nyolcas jelenet kezdődik!’ Hallottam határozott angol akcentusát.
Majd a füst annyira eltisztult, hogy egy magas férfit láthattam, kék cirkuszi kabátot viselve. Deréktól lefelé a füst még mindig eltakarta, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, végre megtaláltam a célpontomat. A vámpír, aki csupán két hét alatt vagy tucatnyi bordélyházon jutott át, akinek angyali szépségű arca van, nem beszélve a gyönyörű vöröses barna hajáról, ami még jellegzetesebbé tette kinézetét. Amikor leszállt a trónról, láthatóvá vált, hogy nem viselt mást a kabáton kívül és ott is igen feltűnő volt Ian-ben.
Egy pillanatig csak bámultam. Melyik épeszű vámpír löveti ki magát ezüsttel éppen ott?
Én voltam az egyetlen, aki sokkolt Ian farkán lévő ezüst piercing-je. Mindenki mást abbahagyta, amit éppen csinált, és elkezdett rohanni felé. Még a csillámporral borított akrobaták is leugrottak a mennyezetre felfüggesztett pályájukról, kecsesen landoltak a vöröshajú vámpír mellett.
Nem volt elég, hogy egy olyan vámpírral terheltek, akinek olyan mentális ereje volt, hogy kibírjon egy ezüst piercing-et a farkában. Elég romlottnak kellett lennie, hogy karnevál témájú orgiákat rendezzen. Nem akartam kideríteni, hogy mit jelent a Nyolcas jelenet. Elindultam a növekvő húshalomban és elkezdtem félrelökdösni az embereket, ügyelve arra, hogy ne legyek velük túl durva. A szívverésükből lehetett tudni, hogy emberek, így nem tudnak olyan gyorsan gyógyulni, mint én.
-         Mi ez? – kérdezte Ian bosszúsan, amikor a testek aljához értem. Majd elismerő hangot hallatott, ahogy látta, hogy nem törődök a többi testtel.
Forrás
-         Miért köszöntsem az én erős szőke édesemet. – Most már nem volt bosszús a hangja. – Te vagy a meglepetés, amit nekem ígértek?
Miért ne hagyjam, hogy ezt higgye?
-         Persze, - mondtam. – Meglepetés. – És megragadtam a szerszámánál fogva. Volt még egy ellenőrizendő dolog, mielőtt tovább mennék.
Ian kuncogott.
-         Van benned spiritusz, édes.
Térdre ereszkedtem. Nem akartam azt csinálni, amire gondolt. Mégis, ez a színjáték lehetővé tette számomra, hogy a legközelebb férkőzzek hozzá, minden ellenállás nélkül. Miután ól megnéztem a füstszínű jeleket Ian nyakán, elengedtem. Csak egy démon jelöli meg ezzel a különleges jeggyel az embereket, és ez ugyanaz a démon volt akit több ezer éve keresek.
-         Ian, - mondtam, ahogy kiegyenesedtem. – Köszönj el, megyünk.
Nyíltan felnevetett.
-         Nem hiszem. Aranyos vagy, de két fő még elég magányos, egy tucat, már parti.
Körbe néztem kicsit.
-         Nincs nagy veszteség. A bohócok rendben vannak, de egyik mű állatod se harcol egymással, sőt még tüzes karikákon se ugranak át.
Ekkor vádlón nézett az állatfestésű prostikra.
-         Nem csináltátok? – Majd hirtelen összehúzta szemeit, ahogy visszanézett rám. – Várj csak egy pillanatot. Ismerlek.
Hivatalosan még csak egyszer találkoztunk korábban, ezért nem gondoltam, hogy emlékszik rám. Egy hozzá hasonlónak számos szőke nő kerül az útjába
-         Veritas, Törvényőr a vámpírtanácsból, - erősítettem meg. Majd kezeimet a vállaira tettem. – És ahogy mondtam, velem jössz.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése