2015. 12. 23.

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár sorozat

Író: Carina Bartsch
Cím: Türkizzöld tél
Sorozat: Cseresznyepiros nyár 2. 
Kiadó:
Maxim
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  424 oldal
Fülszöveg:

A helyes, vonzó, de egy csöppnyit arrogáns Elyas Emely idegeire megy. Halloweenkor meg mintha nem is lenne beszámítható. Emelynek nem hagy nyugtot a kérdés, hogy a fiú vajon miért lett hirtelen ilyen távolságtartó, és az egyre csak halogatott találkozó Lucával szintén rossz előérzetet kelt benne. Fellebben a türkizzöld szemű fiút körüllengő titok fátyla is, ám a valóság még rémisztőbb lehet, mint ahogyan azt Emely gondolná. Milyen mélyek valójában a múlt szakadékai? Emelynek pedig be kell látnia, hogy talán tévedett a fiú és a saját érzéseivel kapcsolatban. Az első nagy szerelem örökre összeköti őket, nem tudnak egymástól szabadulni: a szív és az ész harca örökös. Vajon melyik fog végül felülkerekedni? S mi lesz, ha a döntése áraként soha többé nem látja azokat a gyönyörű, türkizzöld szemeket?


"– Készen állsz megosztani velem az örökkévalóságot? – suttogta, a fülemhez hajolt, és még erősebben nyomta a testét az enyémhez."

Először csak a Türkizzöld télről akartam értékelést írni, de aztán rájöttem, hogy hiába van kettészedve a történet, teljesen egybe tartozik, úgyhogy inkább mindkettőről írok. J Az első résznél nagyon viaskodtam magammal, hogy mégis hogyan értékeljem a történetet. Tele van igazán megnyerő elemekkel, de azért akadt több dolog is, ami zavart. L Már megjelenéskor felkeltette az érdeklődésemet, azonnal be is szereztem, mégis olyan nehezen álltam neki az olvasásnak. A két rész legfontosabb konklúziója számomra, hogy kell egy türkizzöld szemű pasi. :D Látni akarok ilyet. :D 

"- Néha tényleg olyan édes vagy.
Felsóhajtott. - Én meg néha meg tudnálak téged ölni."

Elyas (Forrás)
A könyv és én elég hullámzó kapcsolatot alakítottunk ki. Az eleje nagyon szimpatikus volt, átlagos lány, lehengerlő pasi, a lány utálja a srácot, de az mégis ezerrel nyomul. Picit részletesebben: Emely Berlin-ben tanul irodalom szakon. Nem él igazán pezsgő diákéletet, fontosabb neki a tanulás és szabadidejét a munka tölti ki. Az új tanév meglepetése, hogy legjobb barátnője szintén a városba költözik, mert iskolát vált, most már divattervezést fog tanulni. Kiskoruk óta nagyon közel állnak egymáshoz, ezért igazán örül annak, hogy újra több időt tölthetnek egymással. Az egész dolog hátulütője, hogy Alex a bátyjával lakik, aki miatt régi sebeket hordoz Emely. Természetesen kezdetben még nagyon titokzatos ez a régi „ügy”, nem lehet tudni igazán a lány valódi okait, de érződik a kettőjük közötti feszültség.

"- Egyrészről olyan erős nő vagy, másrészről viszont olyan törékeny, hogy legszívesebben az egész világ elől megvédenélek."

Emely sose volt „pasizós” fajta. Nem sok kapcsolata volt a múltban, így teljesen furcsa neki Elyas folytonos ostroma. Emellett még egy titokzatos idegen is elkezd e-mail-eket küldeni neki. Luca nagyon figyelmes, érdeklődő és kedves srácnak tűnik. Emely egyre könnyebben beszélget vele, egyre több részletet oszt meg vele az életével kapcsolatban. Az újdonság varázsára is lehet fogni, de egyre inkább megkedveli a srácot. Egy idő után már furcsává válik, hogy a személyes találkozók elől mindig kitér. Nem volt kitalálhatatlan a Luca körüli rejtély, de tetszett ez a megoldás az Írónő részéről.

"Amikor a férfiak szerelmesek lesznek, a föld leggyámoltalanabb teremtményeivé válnak."

Emely (Forrás)
Azért végig arra gondoltam, hogy jó lesz ez, majdcsak megtörik a lány, lesz nagy szerelem, én meg boldog leszek. :))) Aztán jött a szenvedős szakasz. Egy ideig megértettem és toleráltam Emely ellenállását. Gondoltam, hogy majd kiderül, hogy miért utálja ennyire Elyast, biztos megvan rá az oka. Nagy nehezen lehullt a fátyol és oké, jogosnak véltem a lány viselkedését. De Elyas olyan cuki, olyan édes és annyira kitartó, hogy kezdett már ténylegesen zavarni, hogy hogy lehet Emely ennyire buta, hogy nem látja, hogy milyen remek ez a srác. Aztán még a múlttal kapcsolatban is kiderült egy csavar, na onnan már kifejezetten idegesített Emely. :/ Az utolsó 50 oldal közben újra szárnyaltam, majdnem én magam is éreztem a bizsergést. Végül pedig jött a sokk…. Ez kínzás. Így nem lehet befejezni egy könyvet, még ha folytatás is várható. Ez konkrétan egy történet félbehagyása, mintha nem akarták volna egy kötetbe foglalni, nehogy túl hosszú legyen.

"És akkor... akkor azt mondta, hogy szeret.
Egy pillanatra minden elnémult körülöttem.
A mondat olyan egyszerű volt, olyan gördülékeny, naponta legalább milliószor élnek vissza vele, és vetik csak úgy oda valakinek. Ebben az egy szóban mégis olyan mögöttes jelentés rejlik, hogy nem tudtam kibújni a hatása alól."


Összegezve a történettel egészen meg voltam barátkozva, de Emely fafejű viselkedését nem tudtam tolerálni. Ezen kívül a legtöbb dolgot imádtam. :) Elyas-ba beleszerettem. Nem is értem, hogy lehet ilyen kitartó, ha ennyiszer elutasítják. És nem értem, hogy Emely hogy képes ellenállni neki. Egyszer se mutatta rossz oldalát, csak olyan tulajdonságait ismertük meg, amit mindenkinek becsülnie kell. A szóváltásaik kétségkívül mulatságosak voltak (amikor épp nem akartam megverni Emelyt), és a közöttük lévő bizsergés is teljesen átérezhető volt, tehát tudom, hogy még remek történetet lehet alkotni velük. :) Akartam jobban szeretni, de Emely kiverte nálam a biztosítékot, meg nekem nem lehet így befejezni egy könyvet. :D  


"Ha a szerelem kicsúszik az ember ujjai közül, soha nem kaphatja vissza. Örökre elveszett. Az meber találhat új szerelmet, de soha nem ugyanazt."

„Türelmesen” kivártam a folytatást, de a függővég miatt nem volt könnyű dolgom. Az első nem győzött meg maradéktalanul, de ez már tényleg nagyon tetszett. Most Emely és Elyas kapcsolata már az elején tetszett. Végre jól is kezdődtek a dolgok, sok-sok romantikus jelenetet kaptunk és igazán nagyon aranyosak voltak együtt. A történet ott folytatódik természetesen, ahol befejeződött. A kitartó ostrom után úgy tűnik Elyas felhagyott a próbálkozással és igyekszik távolságot tartani a lánytól. Ám Emely pont mostanra jutott arra a szintre, hogy újra érzelmeket kezd táplálni a fiú iránt és tanácstalanul áll a mostani viselkedése előtt. Elhatározta, hogy kideríti mi áll a dolog hátterében. Az ő próbálkozása hozott is eredményt, meg tudta törni a jeget maguk között. Innentől kezdve nagyon élveztem az eseményeket. Viszont elég unalmas lett volna, ha már a könyv elején rendeződik minden, ezért nem sokkal később robbant a „nagy” bomba. Emely teljesen összetörik, nem érti mi történt, hogy sétálhatott a „csapdába” (nem szeretnék igazi konkrétumokat írni, nehogy leleplezzem a poént). Igyekszik még a saját érzései elől is menekülni, ezért hosszabb időre, konkrétan az ünnepekre hazautazik, így próbál távol lenni a Berlin-ben maradtaktól. A karácsony esti vacsora, a hozzá tartozó jelenek nagyon tetszettek. Hiába haragszik hősnőnk Elyas-ra, az érzelmeit nem tudja csak úgy kikapcsolni. A környezete viszont nem érzékeli a köztük lévő feszültséget és ebből vicces helyzetek alakultak ki.

"Soha nem lesz vége. Magammal hordalak, mindegy, hol vagyok a világon. Még ha másik bolygóra is költözök, ott leszel velem. A sebeim begyógyulnának, de soha nem záródnának be egészen"

Elyas most sem adta fel, töretlenül ostromolja a lányt, hogy bebizonyítsa neki, hogy komolyak a szándékai. Ahogy már írtam is, nem lehet ellenállni neki, nem tudom, hogyan képes erre Emely. Láthatjuk azt is, hogy mennyire szenved a srác, hogy ekkorát hibázott. Fájt érte a szívem, hogy ilyen sokáig hagyják egymást kétségek között, sebeiket nyalogatva. Majd a lezárás megint nagyon jól sikerült.  Mostanában nagyon „divatos” egy történetet külön könyvben, két szemszögből is megírni. Itt cselesen oldotta meg az Írónő. :) Elég hamar lehull most a lepel a titokról és bőven marad idő a miértek megválaszolására. Elyas hosszú fejezeteken keresztül meséli Emely-nek, hogy ő hogy látta a dolgokat, tehát így megkapjuk az ő nézőpontját is. Így teljes lett a sztori, még se pazaroltunk egy külön könyvet erre.

"Akkora hatalmas van fölöttem.(...) Rábírsz arra, hogy ezt az egész fájdalmat újra megkockáztassam... És mindezt csupán néhány óra boldogságért."

Főleg a több szerelmes jelenet miatt tudtam jobban szeretni a második részt, még ha most is zavart Emely ilyen mértékű makacssága. Megérdemlik a boldogságot egymás mellett. :) Még lezárásként szeretném azt is megemlíteni, hogy nagyon örülök, hogy a magyar borítón lecserélték az eredetin lévő pasit, annak túl markáns, német feje volt, ez a pasi szimpatikusabb. :) Úgyhogy ez is egy olyan sorozat, amivel bátran ajánlok mindenkinek. 


Kedvenc jelenetem: A CD hallgatás.
Kedvenc szereplőm: Elyas
Kinek ajánlom: 
Romantikus lelkűeknek, ez egy tökéletes szerelmes történet.
Értékelésem: 
Ha mindkét részt nézem, akkor 4,5  kiscicát kap, mert az első rész, a második 5 cicát kapna, így tudok átlagolni. :)



Érdekesség: Ha már beszéltem is a magyar borítóról, megmutatom az eredetit és egy másik Kindle verzióhoz készültet is. :) Valamint a második részben Elyas  egy CD-vel kedveskedik Emely-nek, erre összegyűjtötte azokat a zenéket, amik kapcsolatok egy-egy állomásán végigkísérték őket.Elég részletes a leírás a könyvben, úgyhogy nagyrészt egy az egyben bemásolom nektek. :)




Nr. 1. Damien Marley feat. Stephan Marley e’r Capleton – It was written
„Nem kellett volna a kijelzőre néznem, azonnal felismertem a dalt. Az egyik kedvenc számom volt. Még emlékeztem, menynyire meglepett, amikor a klubba menet az autója hangszórójából megszólalt.
Elyas is emlékszik erre az autóútra? Vagy puszta véletlen, és a dal csak azért szerepel a CD-n, mert szereti?
Átsuhantak a fejemen a klubbeli este emlékképei. Azt a váll-pánt nélküli felsőt viseltem, amit Alex tervezett, és soha nem fogom elfelejteni, milyen szavakat fűzött hozzá Elyas: „Valahogy nagyobbnak látszik benne a melled.”
Seggfej.”


Nr. 2. Sean Paul – Get Busy
„A szemem elé kaptam a kezem. Ha akartam, ha nem, lelki szemeim előtt kérlelhetetlenül megjelent a kép a szexin táncoló Alexről és jómagamról – aki kevésbé szexin, sokkal inkább egy pingvinnel versenyre kelve táncolt –, amint erre a zenére izom-lázserkentő mozdulatokat végzünk. Túl későn vettem észre, hogy Elyas egész idő alatt bennünket figyelt. Megkérdezte tőlem, hogy vele is fogok-e valaha így táncolni, majd felajánlotta, hogy a műsorszámot az autójába is áthelyezhetjük.
Grimaszt vágva feltettem magamban, legközelebb megkérdezem tőle, hogy tényleg levágott-e egy „szólót”.”


Nr. 3. Orishas – Represent
„Ezt a dalt is ismertem. Csak jó ideig eltartott, mire rájöttem, hogyan hozható összefüggésbe Elyasszal. És akkor derengeni kezdett. A Purple Haze-ben volt. Azon az estén többször végigment az album. Mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül Elyas meglátogatott munka közben, és a műszakom végéig társaságot nyújtott nekem. Nemkívánatos személyként, magától értetődőn. Aztán mégis életem egyik legszebb estéje lett. Megnyertem a fogadást, és vezethettem a Mustangot. Milyen sápadt volt Elyas, ahogyan az ülésbe kapaszkodott… Mosolyogtam.”


Nr. 4. He’s a Pirate – Blake „Blackstone” Neely
„A Karib-tenger kalózainak filmzenéje. Pontosan két másodperc erejéig bedőltem Elyasnak, és elhittem, hogy ő szerezte ezt a dalt. Még most, hónapokkal később is ugyanolyan ostobának és viccesnek éreztem.
Közben pedig már rájöttem, hogy nem véletlenszerűen válogatta össze a dalokat.”


Nr. 5. Skindred – Roots Rock Riot
„Skindred! Ezt a CD-t ugyanazon a napon vettem, mint az alsóneműt. Soha nem felejtem el az ezer halálmódot, amellyel meghaltam, amikor Elyas elvette tőlem a zacskót.
És igen, még mindig kínos volt!”


Nr. 6. Takida – Give in to me
„A DVD-este. Egymás mellett feküdtünk Elyasszal az ágyán, és a tetőablakon keresztül az éjszakai eget néztük. A mámor elmúlt, és a rákövetkező, nyugodt hangulatban, amely körül-vett bennünket, újra átéltem a közös múltunk emlékeit. Ez volt az az este, amelyen rájöttünk, hogy akkoriban csupán egy hatalmas félreértésről volt szó.
Tulajdonképpen igazán szép este volt, ha így utólag visszagondolok rá.”


Nr. 7. Foreigner – Cold as Ice
„Azonnal mosolyoghatnékom támadt. Amikor másnap reggel Elyas hazavitt, ezt a dalt vaskos célzásnak szánta.”


Nr. 8. Damien Marley feat Nas – Road to Zion
„Nem sokkal a kempingezés előtt Alexszel és Sebastiannal ta-lálkozót beszéltünk meg egy kocsmában, és Elyas vitt el. Az út alatt ez a dal szólt a háttérben, amikor elmesélte, miért talál szépnek, és rövid idő alatt a mogyoróbarna szemem minden lehetséges érzelmi rezdülését felsorolta.
Nagyon szép szavakat választott. És most utólag azon tűnődtem, hogy akkor mégis komolyabban gondolta, mint amennyire kész voltam elhinni neki.
A puszi is újra eszembe jutott. Az ajka a bőrömön, olyan sok év után először.”


Nr. 9. Vast – Flames
„Kivert a libabőr. Csupán egy hete volt, amikor Elyas ennél a dalnál a hátamra tette a kezét, és végigsimította a gerincemet. „Elyas” – csak ennyit mondtam, és azonnal abbahagyta.
Az emlékben elmerülve és a dalt hallgatva a tekintetem elve-szett a szobában. Olyan sokszor voltam vele durva.
Nem volt jó érzés, amit ez a megállapítás kiváltott belőlem.”


Nr. 10. David Draiman – Forsaken
„A tegnapi halloween-parti.
A pillanat, amikor az ostoba „Bite me” pólómmal hirtelen egy átkozottul szexi vámpír előtt találtam magam.”


Nr. 11. Roots Manuva – Witness the Fitness
„Sokáig töprengtem, de nem tudtam rájönni. Valahol hallottam már ezt a dalt, ebben biztos voltam. Olyan tolakodó ritmusa volt. Mindig ez a „dümdi-dümm, dümdi-dümm, dümdi-dümm”. Igen, egyértelműen ismertem. De honnan? Valami sejtésem támadt az előző éjszakáról. A válasz valószínűleg a megmagyarázhatatlan homlokkarcolás és rejtélyes fejdudor között keresendő.”


Nr. 12. Jeff Buckley – Hallelujah
„A zenével azonnal egy egészen határozott légkört kapcsoltam össze. Azt a megnyugtatót, amely Elyast és engem körül-vett, amikor tegnap a fürdőszobában egymást öleltük. Vajon utána tényleg egész éjjel mellettem maradt?”


Nr. 13. No Titel állt a kijelzőn.
„Zongorajáték. Tudtam, hogy még soha nem hallottam, mert biztos voltam benne, hogy emlékeztem volna rá. Egészen lassan kezdődött, egészen lágyan, csak az egyes billentyűk hang-ját lehetett hallani. A hangok egyre inkább egymásba fonódtak, dallamot alkottak, és egy másik világba röpítettek. Olyan sok érzés rejlett ebben a darabban, valami leírhatatlanul szép, érzékeny és mégis melankolikus. A dal az ábrándozás hangulatát ragadta meg. Utazásra csábított, kényszerített, hogy lehunyjam a szemem, mindent elhagyjak, és kövessem. Meg-érintett, egészen a lelkem mélyén. Nemcsak hallottam a hangokat, hanem éreztem is őket. Minden porcikámmal.”


Ez utóbbinál csak találomra raktam be egy videót, mert erről csak később derül ki, hogy a CD-n hallható zenét maga Elyas szerezte. Emely iránti érzéseit igyekezett belesűríteni, nem csoda, hogy a lánynak is ennyire tetszett. Egy ilyen összeállítás engem is biztos levenne a lábamról és rongyosra hallgatnám, az egész könyvben ez az egyik kedvenc részem. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése