2016. 02. 16.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)


Író: Böszörményi Gulya
Cím: Leányrablás Budapesten
Sorozat: Ambrózy báró esetei 1.

Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve:
 2014.
Terjedelem:
  334 oldal
Fülszöveg:

Budapest, 1896.
A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.

"– A holtak emléke gyorsan fakul – felelte Gerlice. 
– Vagy örökké éget, bánatkorommal szórva be minden napot."

Ez a könyv teljesen levett a lábamról. :) Hiába nem romantikus lányregény, amilyet én szeretni szoktam, de a cselekmény, a felépítés, a szereplők, mint nagyon megnyertek maguknak. Már a legelején szeretném kiemelni, hogy mennyire lenyűgözött az alapos kidolgozás, amit kaptunk. Történelmi regény címke is van a könyvön és ennek megfelelően a századfordulós Budapest napjaiba csöppentünk bele. Könnyedén magam elé tudtam képzelni az utcákat, a részletes leírásokkal és pontos megnevezésekkel (plusz háttér információkkal kiegészítve) és ami még jobban tetszett, hogy a szereplők is valós személyek. Rengeteg időre lehetett szükség ilyen pontosan megalkotni a regény élethűségét. Minden tiszteletem az Írónak. 

"Zsákkal a fejemen mindig hajlamossá válok a makacskodásra."

Következő a cselekmény: a nyomozás is teljesen lebilincselt. A könyv elején megismerjük a fiatal Hangay Emíliát, aki nagynénjéhez utazott, hogy megismerje Budapestet. Rengeteg kiállításon és megnyitón vesz részt unokatestvére, Ottó társaságában. Ám kalandjainak elején elrabolják. A családja sose adta fel a reményt, mindig bizakodtak, hogy hátha előkerül. Bizakodásra adott okot egy évekkel később érkező levél, melyben arról tájékoztatja idős apját és húgát, hogy életben van, de veszélyes további információkat megosztania velük. Családja természetesen minden követ megmozgat, hogy kiderítsék, merre lehet. Kishúga Mili, indul el Budapestre, hogy kiderítse mi áll a dolog hátterében. Innentől kezdve a történet nagyja a jelenben játszódik, de több fejezet is bepillantást enged a múltba, hogy mi is történt az eredeti hősnőnkkel.  Egy kellemetlen gyilkossági ügy folytán találkozik Mili a zárkózott, nem túl közlékeny Ambrózy báróval. Richárd még a rendőrök körében is ismert, gyakran segít, még ha nem is hivatalosan, különböző nyomozási ügyekben. Ők ketten az legfőbb szereplői a könyvnek.

"– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!"

Richárd (Forrás)
Ambrózy báró nyomozási módszerei sokszor rendhagyóak, de mindig nagyon eredményesek. Felajánlja a fiatal, marosvásárhelyi lánynak, hogy segít felgöngyölíteni eltűnt nővére ügyét. Mili szerencsére nem otthonülős típus és természetesen ő is ki akarja venni a részét a folyamatból, nem tud egy helyben ülni és várni, hogy megoldódjon minden. Nagyon jók voltak a közöttük zajló párbeszédek, két erős jellem csapott mindig össze és nem lehetett tudni, hogy mikor ki fog éppen engedni. Tetszett, hogy Mili mindig meg tudott lepni, látszott rajta, hogy igazán talpraesett erős, de mégse hittem, hogy ennyi kényes helyzetbe is beleveti magát a cél érdekében. Emma helyzete változatosabb volt, nagyon aggódtam érte és imádtam, hogy ennyire kiszámíthatatlanul alakult a sorsa. Az utolsó pillanatig nem voltam benne biztos, hogy merre is halad a cselekmény. Először nagyon elszomorodtam, hogy elveszítjük, aztán bennem is feléledt a remény a levél kapcsán és utána az újabb fejezetekkel felváltva örültem neki és aggódtam érte.

"Ambrózy báró tiszta szívből, lelke legmélyéig hitte, hogy a szoknyát viselő személyek, különösen, ha még nem töltötték be az ötvenet, mind ostobák."

Emma (Forrás)
Emma és Mili nagyon hasonlítanak egymásra, nem véletlen, hogy testvérek. Mindketten rendkívül szerethető, bájos, jól nevelt és legfőképp talpraesett hősnők. Abban a korban a hölgyek nehezebben tudtak érvényesülni, de ők nem törődnek a szokásokkal, ki merik mondani a véleményüket és igyekeznek nem másokra hagyatkozni, ha el akarnak valamit érni. Emmát elrabolták, de igyekszik nem kétségbeesni, hanem átgondolni a lehetőségeket, és azok szerint cselekszik. Mili nővére után nyomoz, és a báró nem is hitte volna, hogy ilyen hasznos tud lenni ő is, nem is gondolta, hogy ez az apró, törékeny lány ilyen erős és eszes. Ahogy fentebb is írtam, lenyűgözött, hogy miket ki nem bír nővére felkutatása érdekében. Önként szerintem legtöbben még a családtagjukért se tettek volna meg ennyi mindent. Határozottan a kedvenceim közé kerültek. 

"– A kisasszonyt nem kell félteni – mosolygott rám jéghidegen a báró. – Úgy tűnik, ő akkor is mindig a legrémesebb helyeken bukkanna fel, ha ezer gőzmozdony próbálná a másik irányba vonszolni."

Egyetlen aprócska kritizálni való momentumot se találtam, egyszerűen tökéletes ez a könyv. :) Mostanában egyre több magyar szerzővel ismerkedek meg, és azt hiszem, most már elvethetem a korábbi fenntartásaimat. Nálunk is igenis zseniális Írók és Írónők alkotnak, jó lenne, ha több figyelmet kapnának, mert az ilyen regényeket, mint a Leányrablás Budapesten, vétek lenne kihagynia bárkinek is. 

Kedvenc jelenetem: Most ez kifejezetten nehéz kérdés, mert tényleg mindent szerettem, de talán... Gerlice első késdobálós jelenete.
Kedvenc szereplőm: Mili és Emma
Kinek ajánlom: Mindenkinek! :D De tényleg, ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia. 

Értékelésem: Tudom, hogy 5 a max, de ez a történet 6 táviratot érdemel. :)

Érdekesség: A regény nagyrészt Budapesten játszódik, és rengeteg valós helyszín, személy megjelenik a műben. Ezeket igyekeztem nektek összeszedni (nem teljes a lista, az a könyvben megtalálható). Sok utcanév megjelenik a történetben, hogy ezeket magunk elé is tudjuk képzelni, a ami Budapest térképének részletein ki is emeltem. És kerestem egy interjú részletet is, ami a könyvhöz kapcsolódik.

Tulajdonképpen Pest belvárosa ez a rész, innen indul a történet, de később is megjelenik 1-1 itteni utca neve.
A VIII. kerületben Emmával kárunk a könyv kb közepén.
Szintén Emmával járunk erre.
Mili nyomoz ezen a környéken Richárddal egy gyilkosság ügyében.

Milleniumi Kiállítás

ősbudavári mecset, Milleniumi Kiállítás, I. Ferenc József, Feszty körkép részlet, Godard féle hőlégballon

I. kerület részletei, a történet végén lévő események helyszíne



Jászai Mari
A kor leghíresebb, legünnepeltebb színésznője, a Nemzeti Színház örökös tagja. Nevét ma
színház, számos utca és tér, rangos színművészeti kitüntetés, színészotthon és a Vénusz egyik
krátere viseli.
Tarjáni Vilmos, Jászai Mari, Parlament, Stephenson gőzmozdony, Tarjáni Vilmos
Tarján Vilmos
(Budapest, 1881 - Budapest, 1947): újságíró, később legendás hírű bűnügyi tudósító, aki 1900-ban az akkori Magyar Hírlapnál kezdte a pályafutását, melyről később így írt: …szerelmesen vágtattam az éjszakában, folyton arra gondolva a misztikus csendben, hogy eljön még az idő, híres riporter leszek, én fogok vigyázni a pesti uccák éjszakájának rendjére”.





Donáth doktor
(Baja, 1849 - Budapest, 1944): európai hírű orvosprofesszor. 1900-ban a Szent Rókus Kórház ideglaboratóriumát és az általa létesített első magyarországi röntgenlaboratóriumot vezette.



Wassermann Jónás
(Ludány, 1842 - Budapest, 1901): híres vendéglős, aki 1894-ben alapította meg az EMKE néven ismert kávéházat, mely az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta a nevét.

Maria Ernst FerdinandBissingen-Nippenburg Ernő

(Jám, 1854 - Budapest, 1917): császári és királyi kamarás, főnemes, nagybirtokos, országgyűlési képviselő, a főrendiház és a pénzügyi bizottság tagja. Felesége Neczpáli Justh Márta, akit 1877-ben vett el.

Detrich Károly
detektív, aki 1900-ban Budapest IX. kerületében, a Ranolder utca 26/a alatt lakott. Minden egyéb, ami róla a könyvben áll, a fantázia terméke.

Sédeni Ambrózy István   

Donnert társulat, Ambrózy István, Vaskovits Intézet, Salgó Jakab, Bolyó Károly
(Nizza, 1869 - Tana, 1933) (azonos Ambrózy-Migazzi Istvánnal, bár ezt a nevet csak apósa halála után vette fel): a főrendiház örökös tagja, országgyűlési képviselő, jogász, dendrológus botanikus, akit elsősorban tudományos és kertépítő munkásságáról ismernek, és mai napig a „virágos gróf” néven emlegetnek (grófi címet 1913-ba: kapott). A malonyai és jeli arborétumok alapítója. Életcélja az „örökké zöldellő kertek” létrehozása Magyarország természeti adottságain. Személyes vallomása: „Mennyivel boldogabb a névtelenség, mint a rang és az istenverte társadalmi kötelezettségek. Ezért gondolom, hogy a rám maradt vagyonnak csak úgy adok értelmet, ha elvetem. Ha leszek a virágos gróf, a bolond.”


Dr. Bolyó Károly
(Kunszentmiklós, 1833 - Budapest, 1906): orvos, elmegyógyász, egyetemi magántanár, a Lipótmezei országos tébolyda főorvosa (1866-1899), majd igazgatója (1899-1905).

Dr. Salgó Jakab 
(Pest, 1849 - Budapest, 1918): elmeorvos, magántanár, 1884-től a Lipótmezei országos tébolyda főorvosa. Rendkívüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak, a budapesti királyi orvosegyletnek, a Société de médecine mentale de Belgique, a párizsi Société médicopsychologique és más tudós társaságoknak.

Donnert Cirkusz
A Donnert Cirkusz, amit 1886-ban alapítottak, ma is működik, sőt jelenleg Magyarország egyik legnagyobb vándorcirkusza. A híres család artisták, idomárok, bohócok és egyéb cirkuszművészek generációit adta a világnak.

Abbázia, Népszínház, EMKE, Lipótmező, Kapitányság, Erdődy István

Monyorókeréki és Monoszlói Erdődy Agáta Mária Gobertina grófnő [báróné] 
(Vörösvár, 1839 - Tana, 1914), férje ifi. Sédeni Ambrózy Lajos báró (Temesremete, 1831 Tana, 1893), főrendiházi tag, földbirtokos, politikus.

vásonkeöi és zichy Zichy Eleonóra grófnő  
(Pest 1867 - Budapest, 1945) a századforduló neves szépsége, történetünk idején Andrássy Tivadar felesége, négy gyermek (köztük Andrássy Katinka) édesanyja.
 

Rudnay Béla 
(1857-1932) Budapesti rendőrfőkapitány, korábban főispán, 1895 és 1906 között állt a budapesti rendőrség élén. Az erőskezű, kiváló szervezőkészségű tiszt vezette be a magyar bűnüldözésben az ujjlenyomat-vizsgálat és a fényképes nyilvántartás módszerét.

Abbázia Kávéház

Széchenyi emlékmű

Búsuló Juhász Vendéglő

Legutóbb a Leányrablás Budapesten regényedet olvastam. Teljesen
forrás
lenyűgözött a nyelvezet és a fordulatos történet. Mi inspirált a mű megírására?
Két író és két karakter: Arthur Conan Doyle és Kondor Vilmos, valamint Hercule Poirot és Monk (igen, a „flúgos nyomozó”). No, meg a különleges kor, az ízes és szép magyar nyelv, az olyan figurák megteremtésének lehetősége, mint Hangay Mili kisasszony, Ambrózy báró és Kugler Tóni. A Leányrablást írni egészen érdekes élmény. Le kell hozzá lassulni, el kell mélyülni, ki kell kapcsolni a 21. század őrült zaját.

Történelmi regényként is felfogható a Leányrablás, hiszen az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején játszódik. Magánemberként vonz a történelem?

Sok korszak érdekel, különösen a II. világháború eszement őrülete, mikor is több kultúrnép, a német, az osztrák, a magyar tökéletesen visszaaljasult a barbárság korába. Vajon minek kellett történnie az emberekben mélyen legbelül, hogy olyan gonosszá váljanak, mint a nácik? És vajon miért találkozunk ma is annyi, egyébként rendes, becsületes emberrel, akiből egyik pillanatról a másikra előbújik ez a szörnyeteg? Ezt kutatni mindig hátborzongató és izgalmas nyomozói munka. Az ún. boldog békeévek, a Monarchia kora sokáig nem érdekelt, aztán valahogy… Nem is tudom, a karakterek életre keltek a fejemben, és azt üzenték, hogy szeretnének megszületni, s mivel ők akkor és ott élnek, nincs mese, ha írni akarok róluk, a történetük csakis az 1900-as évek elején játszódhat.

Íróként milyen trükköket vetsz be, hogy hitelesen visszaadd az adott korszakot?

Nincs trükk. Érezni kell a kor hangulatát. Ehhez elég korabeli szerzőket, újságokat, útleírásokat, visszaemlékezéseket olvasni, mint amilyen pl. Granasztói Pál könyve a gyermekkoráról (Ifjúkor a Belvárosban), ami pont ebbe a korba esett.

Az olvasók már nagyon várják a Leányrablás Budapesten folytatását. Kérlek, mesélj egy kicsit, mi történik a folytatásban?
Annyit mondhatok a második kötetről, melyből jelenleg 11 fejezet már elkészült, hogy abban kereken tíz gyilkosságot kell majd kinyomoznia az Ambrózy Richárd–Hangay Mili párosnak, miközben egymással is hajmeresztő csatákat vívnak. És még valami: a fent említett tíz halál egytől-egyig hiteles, valóban megtörtént eset, amiről a korabeli lapok be is számoltak! Az egyik áldozatnak, egy 19 éves lánynak a sírját meg is találtam: ha az olvasók arra járnak majd, remélem, megemlékeznek szegény Adélról. A második kötet megjelenése egyébként idén karácsonyra várható, én nagyon igyekszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése