Cím: Magic Bites - Pusztító Mágia
Sorozat: Kate Daniels 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 320 oldal
Fülszöveg:
Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.
Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.
A New York Times sikerszerzője, Ilona Andrews Kate Daniels világának megismerésére hívja az olvasót a sorozat első kötetében.
"– Cicc, cicc, gyere ide, cicuska! (…)
– Cicc, cicc? – szólalt meg egy férfihang. (…)
– Jobb nem jutott eszembe – feleltem. – Kissé felkészületlen vagyok. Ígérem, legközelebb hozok tejfölt és macskamentát. (…)
– Mégis milyen nő az, aki „cicc, cicc”-cel hívogatja az Alakváltók Urát? – kérdezte.
– Olyan, aki megéri a pénzét – motyogtam a nyilvánvaló választ."
– Jobb nem jutott eszembe – feleltem. – Kissé felkészületlen vagyok. Ígérem, legközelebb hozok tejfölt és macskamentát. (…)
– Mégis milyen nő az, aki „cicc, cicc”-cel hívogatja az Alakváltók Urát? – kérdezte.
– Olyan, aki megéri a pénzét – motyogtam a nyilvánvaló választ."
„A világ mágikus apokalipszisben szenved. Túl messzire haladt a technológiai fejlődés, és most bosszúból tért vissza a mágia. Hullámokban jön, figyelmeztetés nélkül, és el is tűnik olyan hamar, mint jött. Amikor jelen van, repülők zuhannak le az égből, az autók megállnak, elmegy az áram. Amikor nincs, működnek a fegyverek és a varázslatok megbuknak.
Ez egy illékony, elcseszett világ. A mágia
a technológiából táplálkozik, lerombolt hatalmas felhőkarcolókat és csak az
üres vázat hagyta maga után. Szörnyek portyáznak a romos utcákon, vérmedvék és
vérhiénák keresik a zsákmányukat; és a Halál Mestereit, a nekromantákat a tudásszomj
és a hatalomvágy hajtja, vérszomjas vámpírokat irányítanak az elméjükkel.
Ebben a világban él Kate Daniels. Kate
szereti a kardját, talán kicsit túlságosan is és nehezen tartja féken a
nyelvét. A vérében lévő mágia célponttá teszi, és azzal tölti élete nagy
részét, hogy rejtve maradjon. De néha még a képzett gyilkosok is barátkoznak és
szerelmesek lesznek, és amikor az univerzum próbálja arcon rúgni őket, ők
visszavágnak."
"– Ez nem volt szép tőled, Kate! – tört elő Ghastek hangja a vámpír torkából. – Most nekem kell majd megetetnem a dögöt.
– Feltétles reflex, nem tehetek róla. Ha csengetnek, kaját kapsz. Ha élőholtat látsz, hajíts bele egy kést! Tök ugyanaz a kettő."

"– A fenébe! – hördült fel Curran. – Nem tudtam, hogy álarcosbálba vagyunk hivatalosak.
Hangja megtörte a varázslatot. Összecsaptam a kezem.
– A fenébe, én is elhozhattam volna a francia parasztlány jelmezemet!"
– A fenébe, én is elhozhattam volna a francia parasztlány jelmezemet!"
![]() |
Kate (Forrás) |
"– Elég legyen! – hördült fel Mahon, mire mindketten elhallgattunk.
– Úgy viselkedtek, mint a gyerekek. Curran, te még nem meditáltál, pedig szükséged lenne rá. Kate, neked pedig ott a szobádban egy bokszzsák. Használd!
– És miért nem én meditálok, míg Curran használja a zsákot? – motyogtam kifelé menet.
– Azért, mert Curran tönkreteszi őket – jött a válasz."

"Mindenkinek van gyenge pontja, legyen az egy ragadozó vagy egy hibás gén. Ez a természet rendje."
![]() |
Curran (Forrás) |
"– Curran? ... – Véletlenül nem kérdezett rólam az Elhárító Egység?
– De, lehetséges.
– És mit mondtál nekik?
– Nem emlékszem. Annyi rémlik, hogy említettem nekik, hogy fegyelmezetlen vagy, és nem tartod be az utasításokat. És talán valami olyasmit is mondtam, hogy igazi csapatjátékos
– De, lehetséges.
– És mit mondtál nekik?
– Nem emlékszem. Annyi rémlik, hogy említettem nekik, hogy fegyelmezetlen vagy, és nem tartod be az utasításokat. És talán valami olyasmit is mondtam, hogy igazi csapatjátékos
vagy.
...
– Elnézését kérem! – szóltam bele a kagylóba, és az egyik ujjamat a fülembe dugtam, hogy jobban halljak. – Őfelsége hajlamos túlzásokba esni. Nem vagyok csapatjátékos, viszont igen, tény, hogy fegyelmezetlen vagyok, és nem tűröm a basáskodást. Ráadásul az Alakváltók Ura még a tetőjavításhoz sem ért! – kiabáltamHallottam, hogy Derek hangosan felnevet."
...
– Elnézését kérem! – szóltam bele a kagylóba, és az egyik ujjamat a fülembe dugtam, hogy jobban halljak. – Őfelsége hajlamos túlzásokba esni. Nem vagyok csapatjátékos, viszont igen, tény, hogy fegyelmezetlen vagyok, és nem tűröm a basáskodást. Ráadásul az Alakváltók Ura még a tetőjavításhoz sem ért! – kiabáltamHallottam, hogy Derek hangosan felnevet."
Tehát én rendkívül boldog vagyok, hogy
végre egy hazai kiadó felkarolta Ilona Andrews sorozatát. Bár már két kötetet
olvashattunk a Világok Peremén világából, de annak a folytatására nincs sok
esély. :( Ezért pedig nagyon nagyon szurkolok, hogy legyen megfelelő
közönség, aki várja a folytatást, rajtam nem fog múlni az biztos. ;)
Kedvenc jelenetem: Talán Kate "vacsora randija".
Kedvenc szereplőm: Természetesen Kate és Curran is belopta magát a szívembe. :)
Kinek ajánlom: Akik hozzám hasonlóan már ki voltak éhezve egy izgalmas paranormális sorozatra.
Értékelésem: 5 Gyilkost még nem kaphat, mert itt még hozzá kellett szoknunk a világhoz, de nem sokon múlt. Így 4,5 Gyilkosra értékelem.
Kedvenc szereplőm: Természetesen Kate és Curran is belopta magát a szívembe. :)
Kinek ajánlom: Akik hozzám hasonlóan már ki voltak éhezve egy izgalmas paranormális sorozatra.
Értékelésem: 5 Gyilkost még nem kaphat, mert itt még hozzá kellett szoknunk a világhoz, de nem sokon múlt. Így 4,5 Gyilkosra értékelem.
Érdekesség: Ez a sorozat 2007-ben indult, azóta több kiadást is megélt, meg is mutatom az első rész angol borítóit. Ezen kívül ingyenesen elérhető az írónő honlapján több jelenet is, Curran szemszögéből. Ehhez a részhez is kapcsolódik ilyen, ezért lefordítottam nektek. :)
FERNANDO'S (Magic Bites)
Leültem
a Fernando-ban az asztalnál. Nem ez volt a kedvenc helyem – túl elegáns, túl
népszerű – de Myong szerette. A kiszolgálás jó volt, a kaja rendben volt, de az
emberek nem igazán az étel miatt jöttek a Fernando-ba. Azért jöttek ide, hogy
megmutassák magukat. Legtöbben önteltek voltak és kényeztették magukat. Ez nem
az én társaságom és nem érdekel, hogy lássanak.
Myong
felnézett a menüből. Ő, másrészről, már tökéletesen illik a Fernando-ba.
Gyönyörű és megvan benne az a kulturált elegancia, ami a gazdagsághoz és a
kiváltságosokhoz illik. Bármelyik itt lévő pasi örülne, ha a karjában
tarthatná. Majdnem olyan, mintha a hatalom egyik jutalma lenne – egy gyönyörű
nő illik egy sikeres férfihoz – és nem tett semmit, hogy megváltoztassa ezt a
benyomást. És most én voltam az a fickó vele. Olyan étteremben voltam, amint
nem szerettem, olyan emberek között, akiket ki nem állhatok, és unatkoztam.
Felmértem
a társaságot. Férfiak és nők, ugyanolyan asztalok körül ülnek, halkan
beszélgetnek, iszogatják a borukat. A pincér egy hölgyet vezet az asztalok
között. Pezsgőszínű ruhát visel, van valami tökéletes kiegyensúlyozottság a
mozgásában, amint megakadt a szemem. A legtöbb ember a pincérre figyelne, de
úgy tűnik, ismeri a környezetet, nem ideges, felméri a lehetséges
veszélyhelyzeteket és számolja az embereket.
A
pincér megfordul. A nő is vele fordul, és meglátom az arcát.
Kate.
Kate
Daniels. Itt, a Fernando-ban. Leteszem az étlapot.
Hova
tudja ebben a mindent megmutató ruhában elrejteni a kardját? Vajon a combjára
szíjazta?
Kate
lenyűgözően nézett ki. A haja le volt engedve, az arcát keretezte és
lépcsőzetesen omlott a vállára, majd a hátára. A ruha tökéletesen illett rá,
mintha rá varrták volna, passzol sovány, erős testalkatához, megmutatja azokat
a dolgokat, amiket a farmer és a szörnyű melegítők általában eltakarnak. Úgy
nézett ki… nos, nőiesen. Hosszú lábak. Hajlékony. Csupasz vállak. A ruha
ellágyította, de határozottan tartotta a karjait. Nem úgy nézett ki, mint egy
emberi nő.
A
rövid idő alatt, mióta ismerem, hatással volt rám sok minden – bátorság,
hozzáértés, okostojás – de ma gyönyörűen néz ki. Egyenesen sajnálom, hogy
elutasította korábbi ajánlatomat, hogy csatlakozzon hozzám a víztartályomba.
A
pincér egy asztalhoz vezeti, ahol egy férfi egyedül ül. Randizott. És a szegény
bolond még fel se volt fegyverkezve. Nincs esélye.
Kate
megkerülte az asztalt, rálátást engedett gyönyörű hátára. Mm. Olyan széket
választott, ahonnan rálát az ajtóra. Ha. Azon tűnődtem egy pillanatra, vajon
megfordítja-e és cowboy stílusban ráül-e, a szék támlája védené a hasát.
- - Valami
vicces? – kérdezte Myong.
- - Nem.
Kate
randipartnere, egy jóképű pasi, drága, sötét öltönyben, megbámulta, szája
résnyire nyílt. Te és én testvérek vagyunk.
A
pincér kihúzza neki a széket. A randija még csak fel se kel. Gyerünk, te ficsúr, állj fel, mondj valami
elbűvölőt, húzd ki neki a széket. Nem tanítottak jómódot a Fiatal Urak
Akadémiáján?
Kate
helyet foglal. A ficsúr csak bámul továbbra is.
Istenem, ember, tégy úgy,
mint aki már volt korábban is nővel.
Végre
magához tér és mond valamit. Válaszol valamit. A pasi elmosolyodik. Végre
sikerült egy kis beszélgetést összehozniuk.
Ránézek
az asztal fölött a saját randi partneremre. Myong szép, mint mindig, a
tökéletes kis fekete ruhájában. Észreveszi, hogy figyelem, és mint mindig,
illedelmesen lesüti a szemét. Igen, igen, értem, nem akarsz kihívni. Nincs
szükségem arra, hogy állandóan felsőbbrendűségemet mutogassam, amikor ránézek.
Ez a Szépség és a Szörny rutin egyre unalmasabb.
Ahol
Kate erőt és az hevességet sugároz, Myong sokkal törékenyebb szépség, mint egy
apró kristály madár. A kontraszt szembetűnő. Még egy pillantás Kate-re. Ha asz
asztalukhoz sétálnék és kötözködnék, Myong, annak ellenére, hogy alakváltó,
fedezékbe vonulna, minthogy kockáztatná a biztonságát, valószínűleg az asztal
alatt egy villát szorongatva fegyverként. Egyszer megjegyezte, hogy az erőszak
– hogyan is fogalmazott? – „ízléstelen”. Gyakran ízléstelen.
Mégis,
intelligens és művelt volt és azt akartam, hogy véleményezze őket.
-
Vess
egy pillantást arra a párra, két asztallal arrébb és mondd el, milyen
benyomásod van róluk, kérlek.
Myong
meglepettnek tűnt, de azt tette, amit kértem. Óvatosan tanulmányozta őket, és
egy pillant múlva halkan megszólalt.
-
A
pasi haja, divatosan van vágva és látszik rajta, hogy drága helyen csináltatta.
A ruha rendelésre készült, és a szabás kifogástalan. A cipője olasz bőr. Kezei
elegánsak és gondosan ápolt. Nem hinném, hogy harcos lenne. Nincs bőrkeményedés
és a körmei manikűrözöttek. Fontos embernek tűnik. A pincér úgy látszik,
ismeri, tehát valószínűleg törzsvendég. A lányv viszont nem. A ruha megfelelő,
de ritkán hordja. A sarok is megfelelően magas és illik a ruhához, de nem
szereti viselni. Ha futnia kell vagy harcolni, levenné. – Myong szünetet
tartott és megengedett magának egy apró mosolyt. – Ha valamit kellemetlen
történik, akár fegyverként is használja őket.
Egy
pincér jött az asztalunkhoz, hogy újratöltse Myong poharát. Ügyelt arra, hogy
olyan messze álljon tőlem, amilyen messze csak lehet és lefelé nézett. Ismét
felismert valaki, és megfelelő utasításokkal látta el a személyzetet. Nem
akarják provokálni az alakváltókat, bár lehet, legszívesebben levágnának
minket. Az erőszakos állatok nem tudják kontrollálni magukat. Uhh.
- - Ki az
a két ember annál az asztalnál? – kérdeztem.
- - Dr.
Maximillian Crest – mondta a pincér.
- - Orvos?
- - Azt
hiszem plasztikai sebész.
A
pincér eliszkolt, nem kétséges, hogy hálás, amiért sértetlenül távozott.
Crest,
Kate randija, eközben búgó hangon beszélt, amíg úgy tűnt Kate csak fél füllel
figyel. Nem hallottam tisztán, de ki tudtam találni a lényeget.
Blablabla, jóképű vagyok,
sok pénzt keresek, ez az öltöny drága, és a cipőm a legdrágább olasz bőrből
készült, szüzek varrták a holdfényben. Természetesen, mehettem volna a
gyermekgyógyászat irányába is, de a csodás képességeimmel a plasztikai sebészet
volt az egyetlen lehetőség. A szépség nagyon fontos, nem gondolod? Ó, Kate, te
majdnem olyan vonzó vagy, mint én, miért is ne legyünk együtt szépek?
Zavart,
ahogy ránézett. Mintha tanulmányozná az arcát, apró ráncokat keresne, amiket
kijavíthat. Kate jobbat érdemel.
Myong-hoz
fordíultam folytatásért.
- - Mi a
benyomásod róluk párként?
Pillanatnyi
habozás nélkül válaszolt.
- - A
pasi jobbat érdemelne.
- - Tényleg?
– Hagytam, hogy egy kis éle legyen a kérdésnek.
Úgy
tűnt kicsit visszafogja magát és tudtam, megbánta a megjegyzést.
- - Uram,
- kezdte.
Minden
alkalommal amikor kicsit engedtem a láncaimon, összerezzent. Ez egyszerűen nem
működik.
- - Rendben
van. Ne aggódj miatta.
Ez
nem Myong hibája, hogy vonzónak találta. Jóképű volt és valószínűleg egy
tisztességes ember. Nincs okom nem kedvelni őt, kivéve, hogy Kate-tel egy
asztalnál volt. Felajánlottam neki, hogy mártózzon velem egyet a tartályban. És
elutasította, tehát mehetett amerre akar és felöltözhetett így egy pasinak.
Crest
méretre szabott öltönyt és drága cipőt viselt, míg én kopott farmerben és
kényelmes pólóban voltam. Az az érdekes, hogy Kate is ugyanannyira nem
idevalónak látszott, mint én, divatos ruhái és cipője ellenére. Hmm. Vajon mi
történne, ha odasétálnék és megkérdezném elszív-e velem egy jointot és
megeszik-e egy hamburgert velem. Valószínűleg nevetne. De aztán megint úgy
tűnt, hogy élvezi a reflektorfényt. Talán tetszett neki, hogy a ő van a
figyelem központjában a Fernando-ban. Elég sok férfi figyelte. A ruhája vacak
volt, és Jim-től tudom, hogy nem veti fel a pénz. Jó lehetőség lehetett számára
és lecsapott rá.
Crest
végül észrevette, hogy bámulom és mondott valamit neki. Kate megfordult.
Elkerekedett a szeme. Meglep, hogy itt
látsz?
Tekintete
elidőzött Myong-on, majd visszatért rám. Elvigyorodtam. Igen, az én random majdnem olyan szép a tiéd, bébi.
Kate
intett a pincérnek, miközben a szépfiú rám nézett. Próbált ugyanúgy bámulni,
mint én. Elrejtettem a mosolyomat. Kedves
Doktor, nem akarod ezt. Bízz bennem.
Továbbra
is nézett. Érdekelt volna, hogy lehetne-e olyan ideges, hogy idejöjjön és
csináljon valamint. Aztán újra, ki tudja, talán azon agyalt, be tudna-e egyet
mosni nekem. Higgy nekem, Doki, nem akarod látni a másik arcomat. Arra
gondoltam kap egy gyors pillantást. Csak egy csipetnyi agyar kivillantás.
A
pincér a mi asztalunkhoz közeledett, kezében ezüst tálcával. Most mi van?
A
pintér lerakta a tálat elém. Tej. Haha!
- - Köszönje
annak a hölgynek annál az asztaltól, uram.
Ó,
ez túl jó volt. Fogva tartottam Kate szemét és felvettem a tálad. Amíg nézett,
felemeltem az edényt és kiittam. Üdvözletem! Te jössz, bébi.
Elmosolyodott.
Crest
most dühöngött. Az asztalra dobta a szalvétáját. Uh. Azon gondolkodtam, hogy
menekülnöm kellene-e.
Felemelte
a tekintetét és elidőzött kicsit Myong-on. Provokálni akart, de helyette csak
nézte őt, készületlenül, mintha most jött volna rá először, hogy ott van és
gyönyörű. Azon gondolkodott, milyen lenne a szűk fekete ruhája nélkül. Olyan
jól tippelsz, mint én, haver. Akárhányszor megpróbálok hozzáérni, ilyen arcot
vág, mintha próbálna bátran viselkedni. Nem kell aggódnia. Sose tenném rá a
„nagy durva kezemet”, hacsak nem hinném, hogy akarja. Engedné, de nem akar
engem, és ez nem segít.
Rájöttem,
hogy nem igazán érdekel, hogy egy másik pasi bámulja a randimat. Mit mond ez
pontosan rólam és Myong-ról? Hogy a kapcsolatunk nem tart semerre.
Kate
olyan arccal nézett, ami azt sugallja, hogy be akar mosni nekem egyet. Nyugodj meg, virágszálam. Nem fogom zavarni
Dr. Álompasit előtted és nem teszem tönkre az esélyeidet, hogy a felsőbb
körökbe kerülj.
Crest-re
kacsintottam, csak hogy felpiszkáljam.
Csak
bámult, majd mondott valamit Kate-nek. Rám nézett, szinte sajnálkozva, vagy
talán csak túl sokat képzelek bele. Felállt. Ismét, nem húzta ki neki a széket.
Komolyan?
Kimentek.
Éppen, amikor kezdtünk belemelegedni.
Hova
a fenébe mennek? Talán próbálja lenyűgözni őt egy operával vagy valamivel.
Visszanéztem Myong-ra. Mosolyogott. Nagyon kötelességtudó.
Kate
Crest-tel távozott. Talán vele tölti az éjszakát. Én pedig egyedül megyek haza.
Ejtem Myong-ot és próbálom menteni a maradék estémet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése