Cím: Thin Lines
Cím: Donati Bloodlines 2.
Eredeti megjelenés: 2016.07.05.
Fülszöveg:
Calisto Donati
Calisto sose rajongott a fájdalomért, de mintha megnyugvást talált volna benne.
Ez olyan dolog volt, amivel eddig semmi más nem tudott versenyezni, amit korábban tapasztalt. Ezért harcolt a csupasz öklével, ezért vezetett gyorsan, annak ellenére, hogy tudta, össze is törhet, és ezért élvezte még mindig nézni Emma Donati-t - még a jelen állapota se számít.
A fájdalomtól jól érezte magát.
Lehet, hogy bolond volt, hogy ezt csinálta, de amíg azt kapta, amit akar, semmi más nem érdekelte.
Amikor harcolt, kiszabadult. Amikor vezetett, szabad volt. Amikor Emma-t nézte, emlékeket kapott.
Mindegyik egy bizonyos szintű fájdalmat hozott. Együtt a három egyszer megfogja ölni.
Calisto Emma-ra nézett, újra megtalálta, amikor nem is tudta, hogy keresi.
Rájött, hogy ő az egyetlen, akiért valóban érdemes meghalni.
Emma Donati
Emma az ölében tartott könyvre fókuszált, próbált úgy tenni, mintha nem vitatkoznának körülötte a szobában. Már szörnyen jól játszotta, hogy nem hall.
Calisto őt figyelte a szoba sarkából, miközben Affonso-nak érvelt.
Túlságosan Calisto-ra figyelt a saját harca helyett.
Dühére, összeszorított állkapcsára. Perzselő éjsötét szemeire.
A két férfi nem volt ugyanaz. Lehet, hogy egy a vérük, de a szívük teljesen más volt. Az egyik férfi sose engedte el, amikor a közelben volt. A másik úgy tett, mintha nem is létezne.
Ilyen volt, amikor rájött, hogy szerelmes valakibe, aki nem lehet az övé.
Calisto Donati sose lehet az övé.
Ez nem egy tündérmese boldog befejezéssel.
Nem voltak szerencsés csillagzat alatt. Ez lehetetlen volt.
Calisto sose rajongott a fájdalomért, de mintha megnyugvást talált volna benne.
Ez olyan dolog volt, amivel eddig semmi más nem tudott versenyezni, amit korábban tapasztalt. Ezért harcolt a csupasz öklével, ezért vezetett gyorsan, annak ellenére, hogy tudta, össze is törhet, és ezért élvezte még mindig nézni Emma Donati-t - még a jelen állapota se számít.
A fájdalomtól jól érezte magát.
Lehet, hogy bolond volt, hogy ezt csinálta, de amíg azt kapta, amit akar, semmi más nem érdekelte.
Amikor harcolt, kiszabadult. Amikor vezetett, szabad volt. Amikor Emma-t nézte, emlékeket kapott.
Mindegyik egy bizonyos szintű fájdalmat hozott. Együtt a három egyszer megfogja ölni.
Calisto Emma-ra nézett, újra megtalálta, amikor nem is tudta, hogy keresi.
Rájött, hogy ő az egyetlen, akiért valóban érdemes meghalni.
Emma Donati
Emma az ölében tartott könyvre fókuszált, próbált úgy tenni, mintha nem vitatkoznának körülötte a szobában. Már szörnyen jól játszotta, hogy nem hall.
Calisto őt figyelte a szoba sarkából, miközben Affonso-nak érvelt.
Túlságosan Calisto-ra figyelt a saját harca helyett.
Dühére, összeszorított állkapcsára. Perzselő éjsötét szemeire.
A két férfi nem volt ugyanaz. Lehet, hogy egy a vérük, de a szívük teljesen más volt. Az egyik férfi sose engedte el, amikor a közelben volt. A másik úgy tett, mintha nem is létezne.
Ilyen volt, amikor rájött, hogy szerelmes valakibe, aki nem lehet az övé.
Calisto Donati sose lehet az övé.
Ez nem egy tündérmese boldog befejezéssel.
Nem voltak szerencsés csillagzat alatt. Ez lehetetlen volt.
Július 5-én érkezik Bethany-Kris Donati Bloodlines trilógiájának a második kötete, a THIN LINES. Műfajilag felnőtt, erotikus romantika kategóriába sorolható, amiben fontos szerepet játszik a szervezett bűnözés. Az Írónő itt is figyelmeztet, hogy az első két rész függővéges és csak a harmadik kötet végén kapjuk meg a boldog befejezést. :)
Itt beleolvashatsz a regénybe
WALK THAT LINE
"Of course I care.”
“A lot more than you should,” she pressed.
Calisto’s chest constricted with pain. He’d convinced himself long ago that it was only imaginary where Emma was concerned. He couldn’t possibly feel something for someone that didn’t belong to him and that he could never have. He just couldn’t.
“Thank you, Calisto.”
Those three, seemingly innocent words struck him straight in his blackened, worn heart. She’d spoken them so quietly, but surely. Confident, even, like she knew exactly what they would do to him.
It hurt.
God.
But he liked it.
Calisto liked that she acknowledged him and what he did. He had needed it, and while every part of him screamed how wrong it was, it made him feel like a fucking king.
Before Calisto could think better of his actions, he stepped forward and grabbed the door, shutting it without even looking out to see who might be watching. Emma’s enforcer must have been around somewhere, but was he close enough to see?
Calisto was close enough to Emma that the silk of her dress brushed against his arms. He could smell the hauntingly sweet perfume she wore, and he took another breath, wanting to have more of it soaking into his lungs.
“Where is your driver?”
“Carter is at a table,” Emma told him softly. “He’s ordering for us. I told him I would invite you out to eat with us.”
Calisto watched her mouth move, and the way her two front teeth peeked out through her upper lip. It was still a goddamn tease. He still hadn’t gotten this woman on her knees below him like he’d wanted to.
Jesus.
Why was he walking on this tightrope again with her?
“We can’t do this,” Calisto murmured.
Emma’s bottom lip disappeared beneath her teeth. “We’re not doing anything, Cal.”
“We are.”
It didn’t have to be labeled to be something.
It still was.
“Thank you for reminding me that I wasn’t alone,” she said.
“You’re not, Emmy.”
“Not when I have someone who cares watching out for me, right?”
Calisto knew better, but he snagged Emma’s wrist in his palm and held tight. The heat of her smooth skin siphoned straight into his bloodstream, like a shot of adrenaline right to his heart.
It was bad, but it was right.
It was good, but it was wrong.
“Right?” she asked again.
Her green gaze, jaded with pain and seeking something, watched him with an understanding that he didn’t know how she had gotten. He’d been careful with her, not wanting to bring her too close but never keeping her too far away.
Clearly, Calisto hadn’t been careful enough.
“Right,” he finally said.
Emma took a tiny step closer, her heels clicking on the tile floor. Her warm breath washed over his jaw when she tilted her head upwards so that she could stare at him again.
“We’re not doing anything,” Emma said so quietly that he strained to hear. “Someone has to know we’re doing something for there to be anything, Cal.”
“I’m not sure if I want to walk that line, Emmy.”
“Liar.”
Calisto’s jaw ticked. “I—”
“Liar, you do. Because you care.”
He didn’t even get the chance to blink before Emma lifted up on her tiptoes, and pressed her mouth to his. For a quick second, Calisto was stunned. All he could feel were her silken lips covering his, and her hand fisting into his jacket. He couldn’t think beyond the sweet-smelling perfume that reminded him of candied cherries, or the emerald eyes watching him, demanding he deny her what she was asking for.
How could he deny her?
After everything, how was he supposed to do that?
Calisto was far too selfish to stop Emma or to push her away. He cared too much.
When she grabbed his jacket tighter and pulled, making him stumble into her warm body, Calisto was gone. His one hand landed to her waist while his other tangled into the chignon at the nape of her neck. He pushed her backward until they came to stop against the door.
Emma laughed—breathy and low—against his cheek.
It made him fucking ache.
#STARCROSSED
"Nem voltak szerencsés csillagzat alatt. Ez lehetetlen volt." |
#THINLINES
"Néhány önfejű gondolattal Calisto ugyanott kötött ki, ahol elkezdték Emma-val. A határvonalon sétálnak, és tudja, hogy egy kib*szott bolond, amiért ezt csinálja." |
Calisto és Emme nem voltak szerencsés csillagzat alatt. Kapcsolatuk lehetetlenség volt. Olvasd el, hogyan is kezdődött minden a Thon Lies kötetben most korlátozott ideig ingyenesen letölthető az Amazon-on.
Vedd meg most! (#FREE with #KindleUnlimited): Amazon | Amazon CA | Paperback
Fülszöveg:
Calisto Donati
Csak egy nő volt. Ezt akarta Calisto
magának mondani; ezt akarta hinni. Emma nem volt több egy nőnél. Voltak más nők
is, akiket akarhatott. Hogy a megszállottjuk legyen.
Nem lehetett Emma Sorrento.
Nem Calisto-nak.
Elvitték.
Azt állították.
Nem az övé volt.
Pár nap múlva, Calisto elengedi, és úgy
lesz helyes. Meglepődött, hogy miért nem ilyen egyszerű a dolog.
Milyen jó volt megmenteni?
Egyszerűen megmentette egy szörnyetegtől
és egy másikat kapott helyette.
Emma Sorrento
Emma felemelte az álarcot. Mindenkinek
ezt kellene tennie, hogy meglássák a hamis mosoly mögötti igazságot.
Az asztal másik végén, Emma szembenéz a
hazugságaival.
Elmosolyodott.
Ás kacsintott.
Calisto Donati volt a legrosszabb
ballépése, legnagyobb szégyene és az egyetlen, akit jobban akart bárminél. Emma
még mindig érezte őt, az érintését és a csókját. Harminc nap alatt megváltozott
az egész élete – ő változtatta meg.
Emma úgy érezte, hogy ha másik játékba
kezd Calisto-val, biztosan veszíteni fog.
Már egyszer vesztett.
Nem volt még elég?
#CalistoDonati
#EmmaSorrento
Az Írónőről
Bethany-Kris egy kanadai író, hatalmas szíve van és három pici fiú, egy macska és két kutya anyikája. Kelet-Kanada egy kis városában született és nőtt fel, amit mindig az otthonának fog tekinteni. Gyerekekkel, macska nyávogással és kutya ugatással körülvéve is majdnem állandóan ír valamit... amikor talál megfelelő időt. Hogy képben legyél az új megjelenésekkel, iratkozz fel a hírlevélre a következő linken: http://eepurl.com/bf9lzD
És egy kis nyereményjáték a végére, bár most is csak külföldön élő magyar olvasókat hívnék invitálnék inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése