Író: Sienna Cole · Laura Porter
Cím: Száz évvel utánad
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 272 oldal
Fülszöveg:
A nevem Kate Harris-Woods, és ez az én történetem. Átlagos lány vagyok, középszerű élettel, semmi kiemelkedőt nem vittem véghez – egészen mostanáig. Azt hittem, az új életem akkor kezdődött, amikor Londonba költöztünk a férjemmel. De most már tisztán látom, hogy Párizs volt a célállomás. Gyere velem, és végigvezetlek a naplómban egy olyan történeten, ami most íródik, de 1853-ban vette kezdetét egy fiatal párizsi szerelemmel. Egy időutazásra invitállak, amely során beleolvashatsz, hogyan kapcsolódik össze egy több mint száz évvel ezelőtt élt férfi története az enyémmel. Olyan síron túli üzenetet tartogatok neked, ami időtlen igazságokat rejt. Bemutatom azt az embert, aki megváltoztatta az életem. Velem jössz?
Cím: Száz évvel utánad
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 272 oldal
Fülszöveg:
A nevem Kate Harris-Woods, és ez az én történetem. Átlagos lány vagyok, középszerű élettel, semmi kiemelkedőt nem vittem véghez – egészen mostanáig. Azt hittem, az új életem akkor kezdődött, amikor Londonba költöztünk a férjemmel. De most már tisztán látom, hogy Párizs volt a célállomás. Gyere velem, és végigvezetlek a naplómban egy olyan történeten, ami most íródik, de 1853-ban vette kezdetét egy fiatal párizsi szerelemmel. Egy időutazásra invitállak, amely során beleolvashatsz, hogyan kapcsolódik össze egy több mint száz évvel ezelőtt élt férfi története az enyémmel. Olyan síron túli üzenetet tartogatok neked, ami időtlen igazságokat rejt. Bemutatom azt az embert, aki megváltoztatta az életem. Velem jössz?
„Néha úgy érzem, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket, és összeroppanok a változás súlya alatt. De aztán azzal nyugtatom magam, hogy ennek így kellett lennie; hogy ez a rengeteg új dolog talán végre egy új életet is hoz magával.”
Olvastunk már
naplóregényt? Ismerjük a műfajt?
P: Bevallom kicsit lassabban indult be a regény, és nehezebben hangolódtam rá, mint szerettem volna. Nem olvastam még naplóregényt se, ezért fel kellett vennem a stílust. Aztán mégis beindultak az események és akkor már tényleg élveztem a könyvet. :) Az
írásmód tetszett, olvasmányos, miután megszoktam a 19. századot, már azzal is jól haladtam. Nem mondom, hogy maga a műfaj megnyert magának, mert párbeszédesebb regényeket jobban szeretem, de ez a kötet tetszett így.
I: Levél regényt már olvastam, de naplóregényt még nem. Mindig kell egy kis idő még sikerül belerázódnom ezekbe a műfajokba. Itt se volt ez másként. Az elején nehézkesen éreztem magam benne, de ahogy pörögtek az oldalak úgy jöttem én is egyre jobban bele :) Sőt a második felétől már szinte le se tudtam tenni, annyira hajtott a kíváncsiság. Mindig jó egy kicsit új vizekre evezni :)
P: Bevallom kicsit lassabban indult be a regény, és nehezebben hangolódtam rá, mint szerettem volna. Nem olvastam még naplóregényt se, ezért fel kellett vennem a stílust. Aztán mégis beindultak az események és akkor már tényleg élveztem a könyvet. :) Az
írásmód tetszett, olvasmányos, miután megszoktam a 19. századot, már azzal is jól haladtam. Nem mondom, hogy maga a műfaj megnyert magának, mert párbeszédesebb regényeket jobban szeretem, de ez a kötet tetszett így.
I: Levél regényt már olvastam, de naplóregényt még nem. Mindig kell egy kis idő még sikerül belerázódnom ezekbe a műfajokba. Itt se volt ez másként. Az elején nehézkesen éreztem magam benne, de ahogy pörögtek az oldalak úgy jöttem én is egyre jobban bele :) Sőt a második felétől már szinte le se tudtam tenni, annyira hajtott a kíváncsiság. Mindig jó egy kicsit új vizekre evezni :)
„Ha ez a te világod, ragadj el! Szöktess meg, feledtesd velem nevem, s csak ölelj, táncolj, úgy miként éjjel…”
Miről is szól maga a
történet?
P: Ahogy a fülszövegből megtudhattuk Kate történetét ismerhetjük meg itt, aki most költözött férjével, Simonnal Londonba. Szeretnének saját gyereket, de nem megy könnyen nekik és ennek következtében egyre több a súrlódás is közöttük. Jó volt olvasni a nő belső vívódásait, de itt még sokáig nem értettem, hogy mi sülhet ki az egészből. Majd Kate új házukban rálel egy 19. századi francia levelezésre, ami kirángatja letargiájából és onnan megváltoznak a dolgok. A szegény ír fiú egy francia nemes kisasszonynak kezd udvarolni leveleiben és Kate-t hajtja a kíváncsiság, hogy kiteljesedik-e a szerelmük. Egyre fontosabb számára ez a múltbeli férfi, minden követ megmozgat, hogy felkutassa az eseményeket. Ebbe fekteti energiáit és ezzel próbálja elterelni a figyelmét. Később Ciaran naplójára is rábukkan, és az után beindulnak az események, onnantól kezdve a cselekmény is igazán fordulatos, ez
tetszett legjobban. :)
I: Kate orvosa tanácsára egy naplóba kezdi leírni érzéseit és gondolatait. Férjével új helyre költöztek. Nem csak a ház körüli munkálatok nyomják a vállukat, de meg kell küzdeniük a teherbe esés nehéz oldalával is. Ez érezhetően rárakja pecsétjét a kapcsolatukra is. Nagyon rossz volt Kate "szenvedését" olvasni. Sokszor elgondolkodom azon, amikor arra a szintre jutok, hogy gyermeket vállalok, vajon én milyen terhességet tudhatok majd magamnak. Itt megtapasztaltuk mivel jár, ha nem megy minden olyan könnyen. Ebből a szomorú állapotból emeli ki a régi szerelmes levelek megtalálása. Kate szinte a rabja lesz Ciaran és az ő hölgyének levélváltásainak. Ahogy halad a levelekkel, úgy érzi Ciaran-t egyre közelebb magához. Nagyon érdekes volt megfigyelni Kate rajongását Ciaran iránt. Mindenki fantáziáját megmozgatta volna, ha ilyen kincset talált volna. Romantikus lelkem is lelkesen belevette volna magát ennek a szerelemnek a megismerésében. De egy szinten Kate túl lépte az átlagos rajongók szintjét, szinte már maga mellett érezte a férfit, aki rabul ejtette őt. Sejthető volt, hogy férje már nem nézi olyan jó szemmel ezt a "szenvedélyt". A történet akkor indul be igazán, amikor Ciaran naplója is előkerül, és végig követjük a férfi szerelmének történetét. Innentől engem is teljesen megvett a történet :) Alig vártam, hogy a napló részletek jöjjenek, és megtudjam éppen mi történik Ciaran-nal. Nem unatkoztunk se a múltba se a jelenben sem. ahogy Ciaran története bontakozott, úgy lett Kate élete egyre "bonyolultabb".
![]() |
Kate |
I: Kate orvosa tanácsára egy naplóba kezdi leírni érzéseit és gondolatait. Férjével új helyre költöztek. Nem csak a ház körüli munkálatok nyomják a vállukat, de meg kell küzdeniük a teherbe esés nehéz oldalával is. Ez érezhetően rárakja pecsétjét a kapcsolatukra is. Nagyon rossz volt Kate "szenvedését" olvasni. Sokszor elgondolkodom azon, amikor arra a szintre jutok, hogy gyermeket vállalok, vajon én milyen terhességet tudhatok majd magamnak. Itt megtapasztaltuk mivel jár, ha nem megy minden olyan könnyen. Ebből a szomorú állapotból emeli ki a régi szerelmes levelek megtalálása. Kate szinte a rabja lesz Ciaran és az ő hölgyének levélváltásainak. Ahogy halad a levelekkel, úgy érzi Ciaran-t egyre közelebb magához. Nagyon érdekes volt megfigyelni Kate rajongását Ciaran iránt. Mindenki fantáziáját megmozgatta volna, ha ilyen kincset talált volna. Romantikus lelkem is lelkesen belevette volna magát ennek a szerelemnek a megismerésében. De egy szinten Kate túl lépte az átlagos rajongók szintjét, szinte már maga mellett érezte a férfit, aki rabul ejtette őt. Sejthető volt, hogy férje már nem nézi olyan jó szemmel ezt a "szenvedélyt". A történet akkor indul be igazán, amikor Ciaran naplója is előkerül, és végig követjük a férfi szerelmének történetét. Innentől engem is teljesen megvett a történet :) Alig vártam, hogy a napló részletek jöjjenek, és megtudjam éppen mi történik Ciaran-nal. Nem unatkoztunk se a múltba se a jelenben sem. ahogy Ciaran története bontakozott, úgy lett Kate élete egyre "bonyolultabb".
„Ó, mily egyszerű volt, míg nem tudtam szeretni!”
A múlt vagy a jelen
eseményeit szerettük jobban?
![]() |
Ciaran |
I: A múlt eseményeit szeretem a legjobban. A levelek nyelvezetével kicsit bajlódtam, kellett egy kis idő mire megszoktam a kor stílusát. Nekem az akkori kort is nagyon jól vissza adta. De mát itt is nagyon tetszett, ahogy szerelmeseink a tiltások, és a különböző élethelyzetük ellenére nem tudtak ellen állni a vonzalmuknak. A megismerkedés, és a titkos találkozók annyira magával ragadtak. Nagyon izgultam értük. Nálam a napló vitt mindent. :) Olyan jó volt Ciaran további életét is végig követni. Megismerjük múltját, felemelkedést, és szerelmének történetét.
„Ez hát a szerelem? Őrület, téboly, a józan ész halála?”
Nem volt furcsa Kate
Ciaran iránti rajongása?
P: Kate a jelenben egyre „megszállottabban” kutat a múltbeli férfi után és nem tudni mihez vezet ez az egész, de közben én is egyre jobban megszerettem a szegény férfit és egyre
jobban a szívembe zártam. Szerelmes lett egy grófkisasszonyba, de tudjuk, hogy abban az időben egy ilyen kapcsolatnak nem lehetett jövője, így sajnos az övék se kapta meg a boldog befejezést. Már ez előtt sok megpróbáltatáson esett át a férfi és még közel se értek véget a kalandok. Később megtalált naplóján keresztül megismerhettük egész életét és azt kell mondanom, hogy tetszett a története. A rajongását nem értettem teljesen, de teljesen nem is tudtam elképzelni milyen lehet egy nőnek, aki ennyire vágyik gyerekre és mégse sikerül neki. Úgyhogy azt elhiszem, hogy a szomorúság érdekes dolgokat válthat ki az emberből és meglepő dolgok felé fordulhat valaki figyelme.
I: Furcsán néztem Kate rajongását, egyszerre volt érthető, és elképzelhetetlen is. Kate belevetette magát Ciaran történetébe, így a gondolatai a szomorú dolgokról elterelődtek. A bánat, és a reményvesztettség érdekes dolgokat hozhat ki az emberből. Ezért nem lehet őt elítélni, sőt az új dolgokat az életében ennek a férfinak köszönheti :)
![]() |
Amélie de Chatillon |
I: Furcsán néztem Kate rajongását, egyszerre volt érthető, és elképzelhetetlen is. Kate belevetette magát Ciaran történetébe, így a gondolatai a szomorú dolgokról elterelődtek. A bánat, és a reményvesztettség érdekes dolgokat hozhat ki az emberből. Ezért nem lehet őt elítélni, sőt az új dolgokat az életében ennek a férfinak köszönheti :)
„Vörös rózsák nyíltak szívem szikkadt földjén. A legszebb, legédesebb szirmok, miket szemem valaha láthatott, s micsoda gyönyörteljes kontraszt s harmónia egyben a mogyorószín fürtök tengerében hullámzó sziromladikok raja! Az aranyló vízfodrok hófehér partot nyaldosnak; tiszta s fénylő, mint Tasmánia homokja… a tekintet szinte fölperzselődik rajta. De várj, vándor, ki pillantásodat vetetted e tájra, tovább érve smaragdzöld tengerszem nyílik, mély, mint a feneketlen óceán, s megannyi titkot rejt! Hogy is lehetne szótlanul elhaladni e szépség mellett? A természet nem alkothatott ily lélegzetelállító csodát, csakis Isten festhette, szerető s gyengéd kézzel húzva minden egyes görbéjét s egyenesét!”
Elégedettek vagyunk a
lezárással?
P: Kate hozzáállását igazán csak a végén értettem meg, és azt hiszem örültem volna még egy „poénnak” a legvégére, de így is tetszett. Még talán pár gondolatot szívesen olvastam volna a jövőről, szeretem, ha nem nekem kell továbbgondolni szereplőik további sorsát. Így most a saját képzeletemre van bízva, hogy ezen kalandok után hogyan folytatódik Kate élete. :)
P: Kate hozzáállását igazán csak a végén értettem meg, és azt hiszem örültem volna még egy „poénnak” a legvégére, de így is tetszett. Még talán pár gondolatot szívesen olvastam volna a jövőről, szeretem, ha nem nekem kell továbbgondolni szereplőik további sorsát. Így most a saját képzeletemre van bízva, hogy ezen kalandok után hogyan folytatódik Kate élete. :)
I: Nekem tetszett ez a lezárás. A múlt és a jelen "találkozott". Nagyon örültem, hogy Kate mert kockáztatni. Jó döntést hozott :)
Kedvenc jelenetem:
P: A végén lévő Párizsban játszódó jeleneteket szerettem legjobban.
I: Amikor Ciaran naplójából kaptunk részleteket.
Kedvenc szereplőm:
P: Ciaran
I: Ciaran
Kinek ajánlom:
P: Történelmi regény kedvelőinek nagyon érdekes olvasmány.
I: Azoknak akik szeretik a régi korabeli történeteket, amelyeket ötvözik a mai kor elemeivel :)
Értékelésem:
Értékelésem:
P: Az első fele még nem tudott teljesen megfogni, a második felét már egy huzamban olvastam el. Ezért ha összegezem, 4 rózsát kap tőlem.
I: Ha csak a könyv második felét nézném,
megérdemelne még egy fél naplót a könyv, de sajnos nem tudom figyelmen kívül
hagyni az elejét, ezért 4 naplót kap.
Érdekesség: Nagy örömünkre a két Írónő szívesen válaszolt pár kérdésünkre, ezt hoztuk nektek érdekességként. :)
Miután megtapasztaltuk, hogy jól és hatékonyan tudunk együtt dolgozni, ráadásul még rendkívüli módon élvezzük is ezt, elhatároztuk, hogy ez nem csak egyszeri együttműködés marad, hanem kihozzuk belőle, amit lehet.
Honnan jött a könyv ötlete?
Minden egy pesti társasház függőfolyosóján kezdődött. Péntek este volt, szokásunkhoz híven lazítottunk kicsit a fárasztó munkahét után. Beraktuk a kedvenc zenéinket, és elszopogattunk egy pohár bort. Eszünkbe jutott, hogy nem is olyan rég írni kezdtünk egy történetet, amely egy hányattatott sorsú, fiatal ír fiúról szólt. Felelevenítettük a sztorit és tovább gondoltuk kicsit… Előkerült “a füzet”, és gyorsan leskicceltük a történetet. Másnap kidolgoztuk a karaktereket, amolyan csontvázat alkottunk nekik, amelyre szép lassan épült
rá a személyiségük, ahogy a történet kibontakozott. Először az volt az elgondolás, hogy mindketten írjuk mindkét szálat, azonban az első egy-két fejezet után nyilvánvalóvá vált, hogy jobban tesszük, ha választunk, és ki-ki elmélyül a saját történetében. Így került Laura keze alá a jelenbeli történet, Sienna pedig a múltban gombolyította a képzeletbeli fonalat.
Érdekesség: Nagy örömünkre a két Írónő szívesen válaszolt pár kérdésünkre, ezt hoztuk nektek érdekességként. :)
Miért
döntöttetek úgy, hogy közösen írtok regényt?
Sienna: Az írás egy rendkívül intim dolog. Ilyenkor az író egy teljesen új világot teremt, amihez le kell ásnia a személyisége mélyebb rétegeibe, és sokszor olyan emlékeket, élményeket feltárnia, amiket általában nem oszt meg mással. A közös írás maximális bizalmat feltételez, és ezáltal egy nagyon bensőséges kapcsolatot hoz létre. Ez pedig óriási kincs.
Laura: Amikor az ember ír, felépít magának egy titkos kis világot, amit csak ő ismer, és ahova csak ő léphet be az alkotási folyamat alatt. Odaadni a kulcsot egy másik embernek is igen kockázatos dolog, de ha a két tudat összekapcsolódik és az erről a világról alkotott képük azonos, az egy olyan kötelék, amivel az ember csodákra lehet képes és amit nagy becsben tart. Úgy gondolom, hogy gazdagabb ember az, aki már megtapasztalta ezt a fajta művészi összeolvadást.
Sienna: Az írás egy rendkívül intim dolog. Ilyenkor az író egy teljesen új világot teremt, amihez le kell ásnia a személyisége mélyebb rétegeibe, és sokszor olyan emlékeket, élményeket feltárnia, amiket általában nem oszt meg mással. A közös írás maximális bizalmat feltételez, és ezáltal egy nagyon bensőséges kapcsolatot hoz létre. Ez pedig óriási kincs.
Laura: Amikor az ember ír, felépít magának egy titkos kis világot, amit csak ő ismer, és ahova csak ő léphet be az alkotási folyamat alatt. Odaadni a kulcsot egy másik embernek is igen kockázatos dolog, de ha a két tudat összekapcsolódik és az erről a világról alkotott képük azonos, az egy olyan kötelék, amivel az ember csodákra lehet képes és amit nagy becsben tart. Úgy gondolom, hogy gazdagabb ember az, aki már megtapasztalta ezt a fajta művészi összeolvadást.
Miután megtapasztaltuk, hogy jól és hatékonyan tudunk együtt dolgozni, ráadásul még rendkívüli módon élvezzük is ezt, elhatároztuk, hogy ez nem csak egyszeri együttműködés marad, hanem kihozzuk belőle, amit lehet.
Honnan jött a könyv ötlete?
Minden egy pesti társasház függőfolyosóján kezdődött. Péntek este volt, szokásunkhoz híven lazítottunk kicsit a fárasztó munkahét után. Beraktuk a kedvenc zenéinket, és elszopogattunk egy pohár bort. Eszünkbe jutott, hogy nem is olyan rég írni kezdtünk egy történetet, amely egy hányattatott sorsú, fiatal ír fiúról szólt. Felelevenítettük a sztorit és tovább gondoltuk kicsit… Előkerült “a füzet”, és gyorsan leskicceltük a történetet. Másnap kidolgoztuk a karaktereket, amolyan csontvázat alkottunk nekik, amelyre szép lassan épült
rá a személyiségük, ahogy a történet kibontakozott. Először az volt az elgondolás, hogy mindketten írjuk mindkét szálat, azonban az első egy-két fejezet után nyilvánvalóvá vált, hogy jobban tesszük, ha választunk, és ki-ki elmélyül a saját történetében. Így került Laura keze alá a jelenbeli történet, Sienna pedig a múltban gombolyította a képzeletbeli fonalat.
Sok kutatást
igényeltek a 19. században játszódó fejezetek?
Mielőtt
nekikezdtünk az írásnak, két hónapot szántunk a kutatásra. Felosztottuk egymás
között a különböző területeket, melyeket érinteni akartunk a regényben, és egy
mindkettőnk számára elérhető dokumentumban gyűjtöttük az anyagot. Ekkor még nem
tudtuk, melyikünk melyik szálat írja majd a könyvben, így mindkettőnk számára
fontos volt, hogy tisztában legyünk a korral.
Melyik
szereplő áll hozzátok a legközelebb?
Sienna: Ciaran – ő volt a fő karakterem,
együtt lélegeztem vele, és teljesen bele kellett bújnom a bőrébe. Sarah
számomra a tökéletes nőt, a tökéletes társat testesítette meg. Nagyon szerettem
még a Mestert, Simont, Yvont, még egy picit Eugéne de Vincellest is, habár ő a
főgonosz.
Laura: Egyértelműen Ciaran. Ő egy olyan
összetett és érdekes karakter, aki felkelti az emberek kíváncsiságát. Ha
rangsorolnom kéne, őt Yvon követné, majd Simon.
Várható
másik regény is a jövőben tőletek?
Nagyon sok
elképzelésünk van, jelenleg hét újabb regényre elegendő ötlet vár
megvalósításra. A következőhöz már elkezdtük a szokásos kutatómunkát, és annyit
elárulhatunk, hogy egy merőben más történet lesz, egy érdekes és mindenki által
megválaszolni kívánt kérdést boncolgat. A stílus is változik: kicsit
elkalandozunk a romantikától, és egy árnyalattal sötétebb képet festünk… Már
alig várjuk, hogy nekikezdhessünk az érdemi munkának! :)
És itt szeretnénk megköszönni még egyszer az Írónőknek a lehetőséget, hogy elolvashattuk első regényüket. :)
További infókért érdemes felkeresni honlapjukat is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése