E. K. Blair: Bang

Író: E. K. Blair
Cím: Bang
Sorozat: Fekete Lótusz 1.
Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 446 oldal
Fülszöveg:

Úgy mondják, amikor bosszút állsz, elveszíted az ártatlanságod egy darabját. Csakhogy én nem vagyok ártatlan. Ellopták az ártatlanságomat. Nagyon régen ragadták el tőlem, azzal az élettel együtt, amit élhettem volna. És vele a lelkemet, az álmokkal és reményekkel teli ártatlan szívemet, amellyel megszülettem. Odalett. Eltűnt. És még választásom sem volt. Gyászoltam azt az életet. Gyászoltam az esélyeket. Eddig. Most készen állok visszavenni azt, ami mindvégig engem illetett. De minden tervben ott rejlik egy végzetes hiba. Olykor ez nem más, mint a szív.

„- Higgyél bennem.”

Szeretem az ilyen „beteg” könyveket. Valamiért szeretem látni/olvasni, hogy sokkal

bonyolultabb is lehet egy kapcsolat, egy szerelem, mint a legtöbb romantikus könyvben. Erre a történetre, élethelyzetre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy megszokott. Hiába mutatnak kifelé tökéletes életet a szereplők, a látszat mindig csak, és mélyebbre ásva, szörnyű dolgok derülnek ki. És én vártam, hogy minden kiderüljön.

„Nem tud fájdalmat okozni neked, ha nem érzel. Az életben azok az emberek éreznek fájdalmat, akik megengedik maguknak, hogy érezzenek.”

Nina (Forrás)

A Bang szereplőivel kegyetlenül elbánt az élet és ez teljesen érezhető rajtuk. Szinte lehetetlen normális életet élni felnőttként, ha gyerekként ennyi mindent átéltél. Nina hamar elveszti édesapját és ez hatalmas törés az életében. Szimpatikus volt, hogy még felnőttként is ennyire él benne apja emléke és továbbra is nagyon ragaszkodik hozzá. Egyedül marad és több nevelőszülőnél is megfordul, míg eljut az utolsó családhoz. Ott talál rá arra az emberre, aki egész életében támasza marad, de sajnos az a szomorú, hogy szüksége van támaszra, mert itt kezdődnek a gondok. Olvashattunk már sokat nem épp „megfelelő” nevelő szülőkről, de Carl egy igazán beteg típus. Persze nem szeretnék konkrétumokat írni, de annyi biztos, hogy Nina-ban hatalmas törést okozott az itteni élet.

„Szívem megmaradt legtisztább darabját adom neki, és a legőszintébb módon nyújtom át neki, amire csak képes vagyok az engem körülvevő ördögi ellenére.”

Declan (Forrás)

A rövid visszatekintések mellett a történet nagy részében a jelenben vagyunk. Nina egy gazdag férfi mellett él, azt hihetnénk, hogy le tudta győzni múltjának démonait és boldog. Ám hamar kiderül, hogy semmi sem ilyen egyszerű. Egy kegyetlen terv vezérli minden mozdulatát és nem érdekli, hogy a megvalósításáért milyen árat kell fizetnie. Tetszett a könyv felépítése, ahogy csak szép lassan kaptunk újabb részleteket. Mindig volt egy-egy mondat, amire rácsodálkozhattam, hogy jééé, ezért történik így valami. Mellette tetszett az is, hogy a múlt eseményeit nem a könyv legvégén ismertük meg, így hamarabb értettem meg a valódi indítékokat és figyelhettem, hogy azok milyen hatással vannak a jelenre.

„…valami varázslatos módon elérte, hogy úgy érezzem: érdemes élni.”

Bennett (Forrás)

Természetesen Nina, mint szereplő, nem tudott kedvenccé válni. Érzékelten, számító nő, akit a bosszú hajt. Érteni értem, hogy miért ilyen, de igazán mégse tudok szeretni egy ilyen karaktert. A szívem viszont fájt érte. Mi alapján érdemel meg valaki egy boldog életet és például ő miért nem? Nem tett semmi rosszat, mégis már gyerekkorában feje tetejére állt az élete. Kedvenceim persze a Declan-nel közös jelenetek voltak. Azokból nem hiányzott a szenvedély, az érzékiség. Végre igazi érzelmeket tapasztalhatott meg mellette Nina, és kellettek ezek a részek, hogy oldják a történet feszültségét.

„- Meséld el, milyen érzés. A szerelem.
- Csodálatos – felelem végül. – Mint a szükség, amelyet soha nem lehet kielégíteni, mert soha nem elég, amit kapsz. Éled az életedet, azt hiszed, hogy elégedett vagy, hát, legalábbis amennyire lehet, aztán egy nap hirtelen úgy érzed, valami a helyére kattan, és megízleled a szerelem ízét, és akkor rádöbbensz, hogy egész életedben éheztél, de nem is tudtál róla. És az a másik ember az egyetlen, akire szükséged van ahhoz, hogy igazán elevennek érezd magad.”

Pike (Forrás)

Most az értékelés írása közben gondolkodtam el azon, hogy mennyire rejtélyes a fülszöveg. Kevés konkrétum van benne, de most már értem, hogy miért. Nehéz megfogalmazni úgy a véleményt a könyvről, hogy ne áruljunk el túl sokat azoknak, akik még nem olvasták. Viszont én csak dicsérni tudom. Tetszett Nina története, minden szörnyűségével együtt. A befejezés viszont kegyetlen, nem is tudom mi lesz most ez után. :O Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatot vesznek végül az események. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok, mi történhet még.

„Miért Lótusz?
– Van valami abban a gyönyörű, szinte tökéletes virágban, ahogy lebeg a zavaros víz tetején.”

Kedvenc jelenetem: Nina és Declan első közös éjszakája.

Kedvenc szereplőm: Declan

Kinek ajánlom: Akik hozzám hasonlóan kíváncsiak egy igazán kegyetlen, tabukat nem ismerő történetre.

Értékelésem: Csakis 5 ... érdemelhet.

Érdekesség: Készült egy kedvcsináló előzetes videó a könyvhöz, megmutatom nektek, és persze egy interjút is fordítottam, szokásomhoz hívem. :)

Mi az inspiráció a könyv mögött? Mit akartál, hogy megtapasztaljanak az olvasók?

A vége ugrott be egy nap, amikor hazafelé vezettem és zenét hallgattam. Bárcsak elárulhatnám a dalt, de akkor túl sokat mondanék! Tehát, pontosan tudom, hogyan kell befejeződjön a könyv, annak ellenére, hogy még történet nem volt és azt se tudtam, kik ezek az emberek. Ezért elkezdtem dolgozni a háttér történeten, hogy abból eljussak a megálmodott lezárásig.
Azt akartam, hogy az olvasók érezzék a következőket: rosszul lét, boldogság, varázslat, felpörgés, izgalom, nyugtalanság, kíváncsiság, szomorúság stb… Azt akartam, hogy minden érzelmet átéljenek, miközben magával rántja őket a gonosztevő – egy olyan, akit az olvasók szerethetnek vagy utálhatnak, de végső soron szurkolnak neki. A cél az volt, hogy megcsavarjam a gondolataikat, és elfogadják hogy az aljas is lehet jó.

A könyvben váltakozik a múlt és a jelen, ahogy próbáljuk a helyére illeszteni a kirakós darabjait. Nina múltjának egyes eseményei brutálisak, de a jelenben mégis ő a rosszfiú. Hogyan jellemeznéd Nina-t? Nem könnyű meghatározni…
Komplikált, mégis egyszerű. Egy paradoxon, amitől rettenetesen nehéz írni róla. Erős, mégis

gyenge, jó és gonosz, beteg és őrölt, de tudja ezt. De van finomság is a hazugságok alatt, egy

öt éves lány vágyaival az ártatlanságra és a tündérmesékre. Kényszerképzetei vannak. Keverd ezt mind össze és a szereplők legfinomabb koktélját kapod meg!

Ez a könyv egészen más, mint a Fading sorozatod. Az írás megközelítése is más volt? Ha igen, miben?
Igen. Míg a Fading sorozat az érzelmekre alapult,a Fekete Lótusz inkább cselekmény központú. De ne tévesszen meg, sok-sok érzelem is megjelenik, csak a szereplők gyorsan mozognak, ezért az olvasó nem tud szünetet tartani, nincs idő gondolkodni a rejtett igazságokon.

A hang is más. Nina (Bang) sokkal másabb, mint Candace (Fading). Minden nagyon más ebben a könyvben, a látásmód, az érzések és a hangzás. Nem akarom, hogy úgy olvassa ezt valaki, hogy a másikra gondol. Egyszerűen tiszta lapot akartam kezdeni, hogy az olvasók elveszhessenek az oldalakban.
 
Rajongasz a feszültségekkel teli regényekért vagy filmekért? Ha igen, mik a kedvenceid?
Őszintén? Nem. Nem nézek TV-t és elég ritkán nézed filmeket. Sose gondoltam, hogy egyszer írok egy thrillerszerű könyvet, de jött az ihlet és úgy döntöttem, hogy hagyom, hagy vezessen.

Tudnál bármit mondani az Echo-ról?
Nos, nehéz bármit is mondani, de igazi őrült vágta lesz. Talán még inkább, mint a Bang volt. Továbbra is fejtünk meg titkokat és rejtett indítékokat. Nem mondhatom meg kinek a szemszögéből íródik az Echo, de hidd el, nem akarsz lemaradni róla! Intenzív, sötét, hamis és ínycsiklandó lesz.

Forrás