2017. 07. 02.

Kincses Nóra: Felettünk a csillagos ég

Író: Kincses Nóra
Cím: Felettünk a csillagos ég
Kiadó: Publio
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 412 oldal
Fülszöveg:
Ez a történet nem romantikus, bár van benne romantika, nem sci-fi, pedig egy poszt-apokaliptikus világban játszódik, nem egy művészeti memorandum, pedig Van Gogh életéről is szól, nem egy kalandregény, pedig kaland is van benne, nem az emberiség nagyszerűségéről szól, pedig vannak benne nagyszerű emberek. Ez egy egyszerű történet, nem egyszerű életekről.
Hol a határ mielőtt minden eltörne az emberben, hányszor tud új formát felvenni, hogy túléljen? Mit lehet tenni egy elüresedett környezetben, mi viszi előre azt, aki már mindent elveszített, akinek a világvége csak egy másik nap. Hol van a határ a sorsszerűség és az egyszerű véletlen között? Ez a történet három emberről szól, kettő a modern világvége utáni apokaliptikus környezetében küzd valamiféle megváltás felé, míg a harmadik a XIX. századi párizsi művészélettel harcol ugyanígy. Mi tartja össze őket? Találkozunk az utolsó oldalon.


„Ez annyira egyértelmű volt, mint Vincent képein az ecsetnyomok.”

Mi fogott meg minket ennek a könyv fülszövegében?
P: A fülszöveg elolvasása után már elkalandozott a fantáziám, hogy mégis hogyan kapcsolódhat egy apokaliptikus jelenkori helyzethez Van Gogh. Olvasás után végig ezen gondolkodtam, legjobban ez hajtott előre, hogy mi lesz a közös pont. Azt már most leírhatom,
hogy erre a megoldásra nem számítottam, talán valami „nagyobb” meglepetésre vártam, de tulajdonképpen mégis tetszett ez a konklúzió. :)
I: A fülszöveg igazán megtudja mozgatni az ember fantáziáját, és már így az elején kérdéseket vetett fel bennem. Kíváncsi voltam miként fog kapcsolódni egy világvége történet Van Gogh életéhez. Meg kell mondanom erre nem számítottam, az én fejemben több más változat is kialakult, de az Írónő változata is tetszett.

„… minden csillag egy lelket jelent, de egy olyan lelket, aki már nincs többé a Földön, és csillag formájában élnek tovább. Minél fényesebb egy csillag, annál jobban szerették őt a Földön, annál jobb ember lelke mosolyog ránk az égből.”

Két nagyon eltérő szálon halad a cselekmény, a jelenkor főszereplője Hanna és Dominic, akik próbálják átvészelni a világban történt rejtélyes eseményeket. Hogy tetszett az eddig olvasott apokalipszisszerű történetekhez képest?
P: Visszatérve az elejéhez, Hanna és Dominic utazásába kapcsolódtunk bele. Egy ismeretlen katasztrófa söpört végig a világon, és az emberiség nagy része meghalt. A megmaradtak
Hannah (forrás)
különféle megoldásokkal igyekeznek tovább élni életüket, a főszereplő párosunk célja, hogy eljussanak Magyarországra. A téma nem ismeretlen, sőt népszerűnek mondható manapság, de tetszett a szereplők titokzatossága. A véletlen sodorta őket egymás mellé, de hűségesen kitartanak egymás mellett. A múltról ritkán beszélgetnek, mert úgy érzik annak már nincs jelentősége, de ennyi együtt töltött idő után mégis elkerülhetetlen, hogy jobban megismerd a másikat. Akadt pár „kötelező” elem is, amire számíthattunk, és talán csak egy kicsit több akciót hiányoltam.

I:
Egy poszt-apokaliptikus történetben találjuk magunkat. Az emberiség nagy része meghalt, de ennek az  okát nem ismerik a  szereplőink se. Megismerjük Hanna-t egy magyar lányt, aki szeretne visszajutni New York-ból Magyarországra, hogy egy általa befejezetlennek vélt dolgot megtehessen, amíg még él. Ezen az úton lesz a társa Dominic, egy volt halálra ítélt bűnöző. Az ő utazásukat követjük végig. Tetszett, ahogy az Írónő szőtte a történetet, és hogy az egészet titkokra, és rejtélyekre építette. Nehéz
Domonic (forrás)
lehet egy ilyen új világban élni, szereplőink szemén keresztül mi is át éltük milyen lenne így az élet. Az útjuk során találkoznak segítőkész emberekkel, de a túl élés miatt a rossz oldalt is megismerik. Egyre jobban megismerjük őket, és fény derül a múltjukra. Sajnos nem tudok elmenni a hibák felett. A kiadó igazán jobban átnézhette volna, mert jó pár hibával adták ki. Nem tudom, miért nem fordítottak erre nagy figyelmet. Megérdemelte volna, mert a maga nemében egy jó kis történet lapul benne. Szerintem kezdetnek jó volt, kíváncsi vagyok születik e még valami az Írónő tollából.

„Valahogy más a csönd. Csöndesebb.”

A másik fő szál visszarepült az időben egészen Vincent Van Gogh életéig. Ismerhettük az élettörténetét, de milyen volt most jobban megismerni?
P: Itt Vincent Van Gogh festőt láthattuk, akit öccse Theo szemén keresztül ismerhettünk meg. Picit idegenkedtem először ettől a résztől, mert ég és föld volt a két szál, ám hamar
ráeszméltem, hogy jobban élvezem ezeket a részeket. Mindenki számára ismert a festő tragikus halála, de nagyon izgalmas volt belelátni a részletekbe. Sose merültem még el az életébe, így például Theo-ról se tudtam, de nagyon szimpatikus szereplő volt. Tetszett a végtelen hűsége bátyja iránt és hogy a végletekig támogatja őt festői karrierjében. Okos, művelt ember és jó volt látni, hogy éli ő is saját életét Vincent mellett.
I:
Mindenki halott már Vincent Van Gogh-ról úgy gondolom, de én ennyire részletesen nem ismertem az életét. Öccse szemén keresztül ismerjük meg történetüket, és az akkori életről is kapunk képet. Az elején kicsit féltem ezektől a részektől, de ahogy haladtam vele, egyre inkább azt vártam mikor jön egy következő Van Gogh fejezet. Egy igazán tragikus történet ismerhetünk meg. Sajnáltam szegény Theo-t, hogy ennyi súly nyomja a vállát. Nehéz volt helyt állnia, nagyon szerette bátyját, de kezdte fölőrölni az aggódás, és tehetetlenség érzése. örültem azért, hogy egy kis boldogságot is kapott felesége képében. Hihetetlen volt, és mégis annyira igazi. Érezhető,
Theo (forrás)
hogy az Írónő utána járt a dolgoknak, és szerintem nagyon jól megalkotta a testvérek tragikus történetét.



„Azzal a szándékkal mentem ki, hogy ma este én megnézem a csillagokat és meghalok.”

Ezeken kívül még Hanna múltja is tartogatott meglepetéseket, számítottunk erre?
P: Sokáig nem tudhattuk mi motiválja őket, de a türelmem gyümölcse is meglett, mert a könyv második felében, már beleláthattunk Hanna múltjába is. Teljesen meglepett, hogy mit rejtegetett eddig, mert erre mégse gondoltam volna. Jó volt nem csak apró foszlányokat kapni, hanem egészen részletesen ismertük meg az Amerikában töltött időszakának fontos részeit. És ezek után nem is csodálkozok, hogy onnan indult vándorútjára, ahonnan, egy ilyen tragédiát nehéz feldolgozni. :(
I:
Az ő történetükben Hanna múltjára voltam kíváncsi. A titkai az út során szépen lassan derültek ki. Sikerült meglepnie az Írónőnek, mert nem számítottam ilyen dolgokra. Az élet vele se bánt könnyen, így érthető miért is vált ilyenné. Talán Dominic-ra volt szüksége ahhoz, hogy túl tudjon lépni a múltján.

„Sosem gondoltam, hogy egy érzés lehet ennyire üres.”

Ha választani kellene, melyik rész tetszett jobban és volt valami, amit szúrta a szemünket?
Vincent (forrás)
P: Engem valamiért Vincent-ék része fogott meg jobban. Nem mondom eseménydúsabbnak, de olvasás közben azt éreztem, hogy mindig azokat a részeket vártam jobban. Hibát talán ott érzek, hogy a könyv felépítését nem így állítottam volna össze. Érdekes volt a cselekmény, de többször akadtak unalmasabb részek. Meg hát a szerkesztési hibákat nem lehet nem észrevenni. Ám ezek mellett utólag belegondolva tényleg jó volt olvasni a könyvet, úgyhogy mindenképp pozitív emlékeim maradnak róla. 
I:
Van Gogh testvérek szála jobban érdekelt egy idő után mint Hannah, és Dominic története. Valahogy a karaktereik sokkal emberibbek voltak, és jobban átérezhető volt a vívódásuk, és a az át élt fájdalmuk.

„… minden figyelmeztetés nélkül, az átlátszó lelke, szétoszlott az őt körülölelő sűrű ködben.”

Kedvenc jelenetem:
P: A könyvtárban töltött időszak.
I: A múlt eseményei.
Kedvenc szereplőm: 
P: Theo.
I: Theo
Kinek ajánlom: 

P: Talán leginkább azoknak, akik szívesen megismernék jobban Vincent Van Gogh festőt, mert hiába vannak benne kitalált részek is, ez mindenképp újdonság, és szerethető.
I: Azoknak akik szeretik amikor a múlt találkozik egy kitalált jövőképpel.
Értékelésem:

P: Sokat agyaltam, mert először kevesebbet akartam adni, de utólag visszagondolva jó volt olvasni a könyvet, ezért 4 napraforgót érdemel.
I:
Bajban vagyok értékelés terén, nagyon lassan haladtam az elején az olvasásával, de később belelendültem. A végére jobban megtetszett, mint az elsőre gondoltam, de mégis úgy gondolom 3,5 festményt tudok rá adni.

Érdekesség: Az Írónőt sikerült faggatnunk elkészült regényéről most. :)


Miért választottad a posztapokaliptikus témát a könyvednek?

Mindig is érdekelt, hogy mit lehetne kezdeni a világvége után. Ott van egy kiüresedett, elhalt világ és hogyan tovább? Mármint a legtöbb posztapokaliptikus történet valami támadás útján jut oda, (zombik, háború, földönkívüliek), vagy már van egy kialakult új rendszer, ami ellen lehet harcolni. De mi van, ha nincs semmi? Csak vége van a világnak, kitudja miért, milyen célja lehet ott az embereknek? Mit lehet még tenni? Mi értelme van az egészek? Ezeket a kérdéseket még erősebbnek éreztem egy ilyen helyszín közepén.


Hogyan jött a képbe Van Gogh munkássága?
Valahogy mindig is oda voltam érte. Esztétikát tanultam az egyetemen, és nem egyszer szóba jött, aztán egyre több könyv keveredett a kezembe róla, akár tudományos, akár szépirodalmi (Irving Stone - A Napsugár fia volt a legjelentősebb), minél többet olvastam róla, annál jobban érdekelt. Nemcsak az elképesztően szép képei, hanem az élete, a tragédiája, és az a hihetetlenül erős kötelék, ami a testvérével Theoval alakult ki. Theot legalább annyira érdekesnek tartom, mint Vincentet, megrendítő volt elsőre tudatosulni vele, hogy testvére halála után hat hónappal ő is meghalt. Elkezdett érdekelni ez az erős kapocs kettőjük között, és eddig nagyon kevés olyan irodalmat találtam, ami őt is erősebben kiemelné. Ezért
Kincses Nóra
választottam Theot főszereplőnek, mert nagyon fontosnak éreztem, hogy ez az oldala is kikerüljön Van Gogh történetének.

Sok kutatómunkát igényelt a könyv megírása?
Igen. A Van Gogh-os részeket megpróbáltam a tényekhez ragaszkodva megírni, ez azt jelentette, hogy elolvastam a két testvér között zajló levelezést (mivel kb. 2 naponta írtak egymásnak, még ha csak arra 3 évre fókuszáltam is, amit a könyv felölel, így is rengeteg volt) és az alapján vázoltam fel az eseményeket. Elutaztam Párizsba, az ottani volt lakásukhoz, amit a könyv elején láthatunk, elmentem Auversbe, ami a könyv végén játszik fontos szerepet, ott minden helyszínt meg tudtam nézni, illetve Amsterdamban is jártam ahol a legnagyobb Van Gogh gyűjtemény van, és elég segítőkész volt a személyzet a kérdéseimmel. Szóval annak nagyon utána mentem, nem akartam fals képet festeni.

Várhatunk tőled más alkotást is a jövőben?
Igen. :) Most lett kész a második könyvem kézirata, most már próba olvastatom, és javítgatom még. Ez egy krimi lesz, és egy vonalon fog játszódni, vagyis nem lesznek szereplők és idő síkok közötti ugrálások. Ugyanakkor egy másik olyan dologba nyúlik vissza a múltba, ami szintén nagyon érdekel: a Hasfelmetsző Jack gyilkosságok. Nemrég pedig elkezdtem a harmadik könyvem írását, az egy sci-fi lesz.

Kik azok az írók, akik inspirálóan hatottak rád?
Akiknek nagyon szeretem a stílusát az Joe Hill, Dan Simmons, Jodi Picoult  és Robert Galbraith, aki persze J.K. Rowling maga, de valahogy még is más módon írja a könyveit álnéven. Valamint Bulgakov is elég nagy hatással volt a Felettünk a csillagos ég-re, főleg a könyv felépítésében. Igazából sokat olvasok, és minden írótól próbálok tanulni egy kicsit.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése