2017. 08. 26.

Lisa Kleypas: Wallflowers sorozat

Az első rész még kapott saját bejegyzést, viszont annyira kiegyensúlyozottan jó a sorozat, hogy csak ismételném magam, ha minden kötetről külön írnék. Szó nélkül még se lehet hagyni, hiszen tényleg igazi gyöngyszemek a történelmi romantikusok között, ezért egy rendhagyó bejegyzéssel készültem nektek a Wallflowers sorozathoz. :)


0, El nem múló varázs: John McKenna & Lady Aline Marsden
Ez a rész még csak felvezetés. Megismerjük Anglia egyik legnagyobb befolyással bíró családját. Az igazi középpontban az idősebb nővér Aline van, aki a szabályokat felrúgva beleszeret az istállófiúba. Ám pont ezen szigorú szabályok miatt még se lehetnek együtt, más utakra sodorja őket az élet. Bár McKenna is tudja ezt, mégis sértettséget érez és elhatározza, hogy megbántja ő is a lányt. Évekkel később tér vissza, miután az új világban tehetős emberré vált. Elhatározza, hogy erős lesz, nem csábul el Aline szépségétől, de nem meglepő módon nem bírja sokáig. Imádták egymást már korábban is, és ezek az érzelmek az idő múlásával se fakulnak. Elvarázsolt Lisa Kleypas stílusa, rendkívül szerethető módon mutatja be a szereplőit és teljesen átérezhető a szereplők közötti kémia. És hogy még érdekesebb legyen a könyv, Aline kishúga Livia is fontos szereplő, aki egy szintén tiltottnak számító amerikai üzletemberrel bonyolódik szerelmi viszonyba. Egyedül azt bántam, hogy nem szerepeltek ők is többet, mert az ő párosukat is imádtam. Tökéletes kedvcsináló volt, már itt tudtam, hogy ez a sorozat nagy kedvenc lesz.

  „Aline volt a keresztje, a sorsa, a mindent felemésztő vágya.

„McKenna volt a társa, az iránytűje, a menedéke.


"– Nem félek a fájdalomtól.

A férfi halványan elmosolyodott. 

– Akkor is… ön az utolsó ember a világon, akinek ártani szeretnék."

"Sem a végtelen sivatag, sem az eget ostromló bércek, sem a legmélyebb tenger,

Sem szavak, könnyek vagy néma félelem,

Nem tarthat vissza semmi sem, hogy Hozzád visszatérjek."

"– Most azt hiszed, hogy engem akarsz. De ez meg fog változni. Egy nap majd rájössz, milyen átkozottul könnyű engem elfelejteni. Fattyú vagyok. Szolgáló, s még csak nem is a belső személyzet tagja, ha már…
 

– Te vagy a másik felem." 

"Az összes igazán élvezetes dolog az életben árt az embernek, s még élvezetesebbek, ha túlzásba viszed őket."

„… addig amíg a világban létezel, én is élni akarok.”


1, Egy nyáréjszaka titkai: Simon Hunt & Annabelle Peyton
Ez az első igazi rész, a felvezetést kihagyva is teljesen képben lehet lenni, mert olyan, mintha itt kezdődne minden. Négy hajadon lány túl sokat ült petrezselymet árulva a báltermek szélén, sorstársak lévén elhatározzák, hogy összefognak és segítenek egymásnak férjet találni, így alakul meg a férjvadászok szövetsége. Az első rész főszereplője Annabelle, aki nemes származása ellenére hozomány hiányában egyik lehetséges kérő figyelmét se kelti fel. Ám akad egy egyszerű családból származó, mégis hatalmas vagyonnal rendelkező üzletember, akit már régóta elvarázsolt Annabelle szépsége. Mindent megtesz, hogy elcsábítsa a lányt, aki egyre nehezebben tud ellenállni az ostromnak. Simon Hunt elég nyers, közel se kifinomult modorú férfi, de pont ezt szerettem benne. És a zord külső természetesen lágy, szerető szívet takar. Imádtam tüzes párosukat, heves szócsatáikat és persze a mindent elsöprő szenvedélyt.

„- Ezerszer is meghalnék, hogy óvjalak minden bajtól.”

„- Inkább a karodban halok meg, Simon, minthogy leéljek nélküled egy életet.”

„- Uram, úgy fest, mint egy kocsmai verekedés vesztese.
- Biztosíthatom, asszonyom, ha valaha is részt vettem volna kocsmai verekedésben, nem én lettem volna a vesztes.”

„Nem igazán számított, hogyan vagy miért sikerült Simon Huntnak lerombolnia jól felépített védelmét. Tény, hogy sikerült neki… ebből pedig az a tanulság, hogy ezt a férfit mindenáron el kell kerülnie a jövőben.”

„– Csodálatos hang – mondta halkan. [Simon]
– Micsoda? – találta meg nagy nehezen a hangját Annabelle is.
– A nevetése.”

„– Tévedtem, amikor azt mondtam, nem tudom, hová tartozom. Tudom. Hozzád, Simon. Semmi más nem számít, csak hogy veled lehessek.”

„Csak a regények mesevilágában esik meg, hogy egy herceg szegény lányt vesz el.”


2, Ősszel történt: Marcus Marsden, Westcliff grófja & Lillian Bowman
Nem mondom, hogy ez a kötet a fő kedvencem, mert mindet imádom, de Lillian és Marcus párosa különleges helyet foglal el a szívemben. A következő férjvadász egy forró fejű amerikai lány, aki azért érdekezett Angliába, mert apja hatalmas vagyona mellé rangot is akart szerezni. Lillian mindent meg is tesz, ami tőle telik, de itt nem értékelik, ha egy nő ilyen szabadszájú és vannak saját gondolatai. A sors fintora, hogy éppen a leghűvösebb, leghiggadtabb és legmegfontoltabb nemes emberrel lobban be közöttük a szikra, Marcus Westcliffel. A férfit egyenesen bosszantja Lillian modortalansága, de ő az egyetlen, aki szembe mer vele szállni és így mégis felkelti az érdeklődését. Tudjuk, hogy az ellentétek vonzzák egymást és ez a páros tökéletes példa erre. 

„– … Anya, bolond vagy, ha tényleg azt hiszed, hogy Westcliff bármelyikünket is elveszi.
– Nem bolond – szólt közbe Daisy –, csak New York-i.”

„Kevés kielégítőbb pillanat akadt az életében, mint azok, amikor sikerült a férfit kihoznia a sodrából.”

„– Jóságos ég, ember, mi célt szolgálna a józan ész, ha nem azt, hogy megóvjon
minket az ösztönök sugallta ostobaságoktól?”

„- Nem az a kérdés, hogy akar-e a karjában tartani vagy sem. Sokkal inkább az, hogy képes lesz-e elengedni, ha egyszer már átölelt.”

„- Akkor minek nevezed azt, amikor úgy beszélsz, mint aki mindent jobban tud, és bárki, aki ellentmond neked, az idióta.
- Az esetek többségében azok az emberek, akik ellentmondanak nekem, történetesen tényleg idióták. Nem tehetek róla.”

„- Tegnap végre rájöttem, hogy mindazokat a dolgokat szeretem benned, amelyekről azt hittem, hogy rosszak.”
„- Te vagy az egyetlen nő a húgaimon kívül, aki a képembe merte vágni, hogy öntelt gazember vagyok. Hogyan is állhatnék ellen neked?”

„Tudtam, hogy egyikünk sem lesz már ugyanaz, aki volt.”

3, Az ördög télen: Sebastian Challon, Lord St. Vincent & Evangeline "Evie" Jenner
Újabb érdekes párosításról olvashatunk ebben a részben. St. Vincent az előző kötetben gonosz karakterként végezte, éppen közutálatnak örvend. Nemesi rangja van, vagyona viszont nincs hozzá, mégis rendkívül kelendő agglegény, és igazi szoknyavadász, rengeteg női szívet tört már össze. Evie is ismeri őt, mégis a körülmények arra kényszerítik, hogy szövetségre lépjen Sebastian-nal. Nem is húzzák az időt, megszöknek, hogy titokban keljenek egybe, de még ezután jönnek az érdekesebb események. Szép lassan megismerik egymást, és rájönnek, hogy hamis a kép, amit a másikról kialakítottak magukban. Sebastian sose gondolta, hogy egy ilyen félénk, visszahúzódó lány is fel tudja kelteni az érdeklődését. És bár kezdetben csak üzlet volt a házasságuk, elkerülhetetlen, hogy az érzelmek is megjelenjenek idővel. Szuper volt az ő történetik is és nagyon szeretem, hogy minden részben felbukkannak a korábbi szereplők is, így könnyű nyomon követni, hogy velük éppen mi a helyzet.

„Ha az ember a pokolba tart, előbb-utóbb úgyis melege lesz.”

„…valahányszor Evie a szobába lépett, St. Vincent gyakorlatilag vibrált, mint egy hangvilla.”

„-Dawson, gyere vissza egy pillanatra! Nem, nem munkáról van szó. Be kellene húzni néhányat St. Vincent-nek. – Visszanézett Sebastienra és ártatlanul megjegyzete: - Ez tetszik neki. Már jön is.”

„- Nem számít, hogy helyeslem vagy sem. A barátnőd vagyok, és akkor is az lennék, ha magához az ördöghöz mentél volna férjhez.”

„- Ez lesz abból, ha megpróbálok hősiesen viselkedni. Azt hiszem, mostantól maradok a gaztetteknél. Sokkal… biztonságosabb.”

„Westcliff időközben megtanulta hogy a szív titkaira nem mindig van logikus válasz. Néha két független lélek törései válnak olyan kapoccsá, amely összetartja őket.”

„- Egyáltalán nem szívtelen, bármennyire is igyekszik az ellenkezőjét mutatni.
- Nem, valóban nem szívtelen, bár voltak kétségeim… egészen a ma estéig.”

„- Csak a kedves, szentéletű emberek halnak meg korán. Míg az olyan önző gazemberek, mint St. Vincent, sokáig élnek, hogy másokat gyötörhessenek.”

4, Botrány tavasszal: Matthew Swift & Daisy Bowman
Daisy vágyik leginkább az igaz szerelemre a férjvadászok közül. Legtöbb idejét szeretett könyveivel tölti és imád belefeledkezni kedvenc romantikus regényeibe. Tudja, hogy a valóságot nem lehet összehasonlítani az ott olvasottakkal, de a szerelemről nem hajlandó lemondani. Apja viszont megelégelte a várakozást, ultimátumot kapott, hogy vagy férjet talál tavasz végéig, vagy az egyik legjobb emberéhez Matthew Swoft-hez kell hozzámennie. A két fiatal régóta ismeri egymást, de Daisy mindig idegenkedett tőle, sőt úgy is mondhatnánk, hogy utálta. :D Most mégis arra kényszerülnek, hogy együtt töltsék idejüket és olyan dolgok derülnek ki így, amire Daisy se számított. Nagyon aranyosak voltak együtt, örültem, hogy az álmodozó lány is tökéletes párra talált. :)


„A legtöbb ember nem hajt végre nagy tetteket. Sok apró cselekedet alapján ítélik meg őket. Valahányszor kedves vagy valakihez, vagy mosolyt csalsz valakinek az ajkára, értelmet ad az életednek. Sohase kételkedj a saját érdekességedben. A világ szomorú hely lenne Daisy Bowman nélkül.” 

„Daisy volt a legbosszantóbb, legelbűvölőbb nő, akivel valaha találkozott. Égiháború és szivárvány, egyetlen kényelmesen kicsi csomagban.”  

„Szombaton Matthew Swift úgy ébredt, hogy szeretett volna megölni valakit."  

„- Nem vagyok alacsony, csak… függőlegesen hátrányos helyzetű.”  

„- Édes az éjszaka, amikorszív a szívre rátalált, de keserű lesz a nappal. AZ április az ígéreté, a május az összetört szívé."  

„A könyv mindig is egy ajtó volt egy másik világba… egy érdekesebb világba, mint a valóság. De végre felfedezte, hogy az élet még csodálatosabb lehet, mint a fantázia világa.”

„– Daisy Bowman, hajlandó lennék örökké a pokol tüzén égni egyetlen óráért veled.”

„– De ön megtartott egy gombot. – Daisy mellkasa összeszorult, a szíve hevesen dübörgött. – A szélmalmosat… ami az enyém volt. Annyi éve…mindig magánál hordja a hajtincsemet?”

„Nem a tökéletes férfira vágyom. (…) Pontosan tudom, hogy olyan nem létezik.”


4,5, Rafe karácsonya: Rafe Bowman & Hannah Appleton
És az utolsó szösszenet középpontjában a Bowman lányok bátyja Rafe került. Apjuk csak azzal a feltétellel engedi, hogy ő örökölje a jövedelmező szappanvállalatot, ha az ő általa kiszemelt angol nemes hölgyet veszi feleségül. A férfinak nincs is igazán ellenére ez a frigy, úgy gondolta, megfelelő társ lesz neki a kedves, szépséges Natalie. Viszont nem számított rá, hogy a lány társalkodónője váratlan érzelmeket ébreszt benne. Próbálja ezeket figyelmen kívül hagyni, de mi olvasók tudjuk, hogy ez lehetetlen. :D Hannah végképp nem gondolta, hogy egy ilyen korhely alak képes levenni őt a lábáról, mindig gyakorlatias gondolkodású volt, nem hagyta, hogy egy szép mosoly elcsábítsa, de idővel meglátja Rafe szerethető oldalát is. Aranyos történet az övék is, csak szomorú, hogy ilyen rövid. Viszont kárpótolt, hogy sokat szerepeltek a korábbi szereplők, és szép lezárása volt ez a sorozatnak. :)


„Ha az ember szerelemből csinálja, csakugyan minden más…”

„… nem kell nekem más ajándék, csak te.”

„– Napok óta nem láttunk. – mondta Lillian. – Hol voltál?
Evie elpirult.
– St. Vincenttel.
– Mi a csudát csi… Ó, szent isten! Hagyjuk.”


„– Ki kér brandys teát? – kérdezte.

– Én – jelentkezett Daisy.
– Én brandy n-nélkül kérem az enyémet – mormolta Evie.
– Én pedig tea nélkül – mondta Annabelle.”

„(…) nem jó politika Marcust bosszantani. Férje általában nehezen gurult dühbe, de ha egyszer indulatba jött, megremegtek a hegyek, szétvált a tenger, és minden egészséges életösztönnel rendelkező teremtmény fedezékbe menekült.”

„– Tapasztalataim szerint a hölgyek leginkább akkor panaszkodnak, ha megkapják, amit akarnak – jegyezte meg lustán Rafe.”

„– Ha meg akarsz fogni egy férfit soha se tárd fel előtte a szíved. Legalábbis túl korán ne.”

„– A művelt nő veszélyes teremtmény – jegyezte meg Swift vigyorogva, (…).”

Kedvenc jelenetem: Egy egész sorozatból nehéz kiemelni egy jelenetet, de nagyon szerettem minden részben a párok közötti szóváltásokat.
Kedvenc szereplőm:
Egy szereplőt is nehéz kiemelni. :D De talán a lányok közül Annabelle a kedvencem, a fiúk közül meg Marcus.

Kinek ajánlom:
A történelmi romantikus műfaj kedvelőinek kötelező a sorozat, de tényleg!

Értékelésem:
Nagyon kiegyensúlyozott volt az egész sorozat színvonala, így 5 petrezselymet kap. :)

Érdekesség: Gondolt most különböző nyelvű kiadásokat gyűjtök nektek össze, volt miből válogatni. Nektek melyik a kedvencetek? :)
Ezek az Avon kiadóhoz tartozó angol nyelvű példányok. Tetszik, hogy a borítón lévő lányok a tényleges szereplőkre hajaznak.
Az indonéz borítók inkább az évszakokat szerették volna megjeleníteni.
Egy másik angol nyelvű verzió a HarperCollinstól. Ezek is inkább az évszakokra koncentrálnak, bár az első rész ilyen alapon kicsit kakukktojás. :D 
A bolgár borítókat nem mondanám nagyon különlegesnek, de mutatósak és a főszereplő lányokhoz is igazodnak.
 A dánok csak a négy "igazi" részt adták ki, szintén szép képekkel. Nekem talán csak az első rész nem tetszik igazán.
A franciák és a bolgárok némely részeknél ugyanazt az elképzelést használták, de a többi eltérő. Ezek se rossz próbálkozások.
A horvát borítókról nehezen alkotok véleményt. :D Tetszik, az évszakok változása és a női alakik is, de ezek valahogy nem lopták be magukat a szívembe.
 A lengyelek is "csak" négy részt adtak ki ezekkel a borítókkal. Számomra ezek se sikerültek túl jól. :S
 A németekkel is kicsit vegyes érzéseim vannak, mert az elképzelés nagyon tetszik, főleg az, hogy a tényleges szereplőket láthatjuk a képeken. Csak kicsit túl nyersek ezek.
Az olasz borítókból kicsi összhangok hiányolok. Külön külön nem olyan szörnyűek a borítók, de nem sok közük van egymáshoz.
 
Két portugál nyelvű kiadás is készült, ez a Senditos kiadó nevéhez fűződik. Tetszik az egységes hatás, de szerintem nem ehhez a sorozathoz illik. :D
Az Arqueiro portugál kiadása már sokkal jobban tetszik. Egymás mellett is nagyon szépek a képek és illenek nagyon a sorozathoz.
 A spanyol borítók is próbáltak illeszkedni a történetekhez és a lányokhoz, de ez valahogy nem sikerült szépre. :S
A thai nyelvű kötetet borítóira jó ránézni. Ők is az évszakokat használták, és szerintem egészen jól sikerült a végeredmény.
A török borítók se lettek az igaziak szerintem. :S 
A magyar borítókkal szerintem senkinek se mutatok újat, de azért nem akartam, hogy kimaradjanak a sorból. Itt is hiányolom kicsit az összhangot, vagy a nagyobb összhangot, pedig önmagában szerintem nagyon jól sikerültek a borítók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése