2017. 10. 17.

Soman Chainani: Jótett helyében

Író: Soman Chainani
Cím: Jótett helyébe
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája 3.
Kiadó: Twister Media
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 768 oldal
Fülszöveg:
Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.
Soman Chainani regénye fordulatos, kalandos, nevettető, romantikus történet, rengeteg meglepő mesei fordulattal és bonyodalommal. A Jók és Rosszak Iskolája-sorozat remek befejező kötete.


„- Én vagyok a lelked tükre, Sophie. Magadat szereted bennem, ha szeretsz.”

Elérkeztünk a sorozat utolsó részéhez, az Író most se fukarkodott a szavakkal. :D A lányok még mindig nem kapták meg a boldog befejezésüket, sőt talán most vannak a legtávolabb tőle. Mit vártunk, hogyan oldják meg problémáikat?
P: Én leginkább annak szurkoltam, hogy Sophie levetkőzze eddigi énjét, és a többiekkel összefogva tesznek pontot a Gazgató ármánykodásainak végére. Láttam a potenciát már az
Tedros (Forrás)
első két részben is, nagyon szerettem volna 5 csillagot adni az utolsó résznek, de ez az indokolatlanul nagy oldalszám nem engedte. :D Tényleg történt most is elég sok minden, erre egy szavam se lehet, de ugyanezt 100-200 oldallal kevesebben is elő lehetett volna adni élvezetes formában. Túl sok volt a „tipródok, hogy jó vagy rossz vagyok” és a „miként cselekedjek” jól momentum, ebből kevesebbet is elviseltem volna.
I:
Nagyon kíváncsi voltam milyen lezárást is kap majd a történet, és milyen feladatok várnak még szereplőinkre a végső boldogan éltek míg meg nem haltak  befejezésig. Agatha és Tedros átkerülnek Gavaldon-ba. Egy kicsit féltettem őket, nem tudtam, hogy birkóznak meg az új helyzettel. Sophie pedig ott maradt álmai hercege és volt legjobb barátnője nélkül a mesék világában. Szíve az igaz szerelemre vágyik, és talán a Gazgató, az aki megadhatja neki amire annyira akar. Hiába van együtt Tedros  és Agatha nem tudnak boldogok lenni a faluban. Ráadásul üldözik is Agatha-tm ami nem könnyíti meg a helyzetet. Vissza kell térniük, újra a mesék birodalmába, hogy megállítsák Sophie-t, és a Gazgatót. Egy igazán kalandos úton vesszük részt. Mindegyik szereplőnknek rendbe kell tenni érzéseit, és felül kell kerekednie félelmein. Segítségben, és akadályozásban sincs hiány. Oldalszámra nem lehet panasz, az Író igazán beleadott mindent, és egy jó hosszú részt írt nekünk. Az első két résszel annyira nem haladtam gyorsan. Ennél a résznél nagyon meglepődtem, mert sikerült gyorsan is haladnom vele, és az érdeklődésemet is fenntartania a végsőkig. Persze voltak olyan részek, amiket már "rétes nyújtásnak" éreztem, de aztán jött egy újabb fordulat, ami egyre inkább arra sarkalt, hogy minél előbb tudjam meg mi is lesz a vége Sophie, és Agatha meséjének.

„- Hogyan lehet három ember boldog együtt?
- Természetesen úgy, ha egyikük egymagában is boldog tud lenni.”

Agatha Tedros oldalán szeretne boldog lenni, bár sokszor elbizonytalanodik a részben. Hosszú utat járt be és még mindig nincs elég önbizalma, de azért továbbra is szurkoltunk neki?
P: Sajnáltam, hogy Agatha két rész után is tud ennyire bizonytalan lenni, nem bízik igazán saját képességeiben, pedig láthatta már többször, hogy nagy dolgokra képes. A korábban említett tipródás egy része rá is vonatkozott. Persze, biztosnak kell lennie magában,
Agatha (Forrás)
győződjön meg arról, hogy mi is szíve valódi vágya, de szerintem az se normális, ha valaki ennyire önzetlen. Nagyon szeretem a párosukat Tedros-szal. Távol állnak a tökéletestől és pont ez a jó bennük. Sokat vitatkoznak, gyakran nem értenek egyet, de miután átgondolják a dolgokat, arra a következtetésre jutnak, hogy nagyon szeretik egymást. És ha sokszor el is bizonytalanodik Agatha, az a lényeg, hogy amikor kell, mindig össze szedi magát és sziporkázik.
I: Agatha szereti Tedros-t, és mindent megtenne az ő hercegéért. Szeretne boldog lenni, de még mindig ott motoszkál benne a félős énje is. A kis szürke egérből változott át hercegnővé, és nehezen birkózik meg a tudattal, hogy Camelot királynőjévé fog válni, ha minden jól megy a történet során. Meg értettem vívódásait, és úgy gondolom át kellet mennie ezen a folyamaton, hogy megtalálhassa önmagát. Sophie-val való barátsága is hiányzik neki, reméli, hogy meg tudja állítani Sophie-t, még idejében mielőtt végső gonosz válik belőle. Tedros-sal való kapcsolata számomra egyben volt aranyos, és vicces is. Sokszor vitatkoztak, de érezhető volt végig menyire fontosak is egymásnak. Szerencsére sokan mellette állnak, és bizonytalanság idején számíthat a támaszra. Anyukájának múltján lepődtem meg a leginkább. Örülök, hogy egy ilyen erős nő nevelte fel Agatha-t. Sikerült bebizonyítania, hogy igen is egy bátor hercegnő, aki a jó oldalán harcol. Krízis helyzetekben mindig lehet rá számítani, és önzetlensége határtalan.

„A Rossz az új Jó.”

Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni Sophie-t se. A második részben mintha felbukkant volna egy reménysugár, hogy megjavul, levetkőzi nem túl szimpatikus énjét. Végül így lett?
P: Erre vágytam a legjobban, nem akartam én utálni Sophie-t. Kapaszkodtam abba a
Sophie (Forrás)
halvány reménysugárba, de képes volt újra lerombolni azt, amit eddig felépített. Most már biztos, ő a legutálatosabb szereplő, akiről valaha olvastam. :D Most komolyan, ki tudja szeretni ezt a lányt? :D Bármit csinál, nem tud felülemelkedni az önzőségén, senki mással nem törődik, tényleg szörnyű személyiség. Azt még önmagában megértem, hogy ő is vágyik a saját boldog befejezésére, a szerelemre és a saját hercegére. De hogy ezért mindenkin átgázol az már nem normális. Akadtak azért most is jó pillanatai, de kicsit unalmas volt, hogy már a harmadik rész óta azon tipródik, hogy ő jó vagy rossz.
I: Nekem egyszerűen nem ment Sophie megkedvelése. :/ Egy önző, nagyképű lány. aki mindenkin áttaposna céljai elérése érdekében. Elfogadja az Iskolamester szerelmét, és próbálja meggyőzni magát, hogy ez is jobb annál mit, hogy egyedül maradjon. Azért nem adta fel azon álmát, hogy igen is neki kellene Tedros hercegnőjének lenni, és az el nem csattant csókjukat végre megtörténté tenni. Csapódott ide oda, és mind két oldalon csak gonoszságot mutatott. Legszívesebben leöntöttem volna egy vödör vízzel, hogy ezek után észhez térhessen. Végül ő is tudott meglepetést szerezni a végére.

 „- Nem számít, hogy fiú vagy lány vagy. Nem számít, ki az apád és honnan származol, és hogy nézel ki. Azon aggódsz, hogy elhagylak, ha meglátom igazi énedet… Pedig éppen amiatt maradok melletted.”

Hogyan tetszettek a lezárás eseményei? Előny vagy hátrány volt ez a magas oldalszám?
P: Ez nagyon-nagyon tetszett. Legjobban a két lány szüleiről kiderült dolgok fogtak meg, nagyon érdekes fordulat volt számomra. Sokat izgultam, hogy vajon eljutnak-e szereplőink a

számomra megfelelő boldog végükhöz. Több karakter is tartogatott nagy meglepetéseket, nem lehetett tudni, hogy ki melyik oldalon áll. Mindig hiányolom a kellően nagy volumenű záróeseményeket, szerencsére ebből nem volt hiány, egy igazi fordulatos, izgalmas csatát tartogatott számunkra az Író a végére. A régi/új szereplők is feldobták a történetet. Nagyon rendben volt. :)
I: Nagyon kíváncsi voltam milyen is lesz a végkimenetel. Örülök, hogy találkoztunk régi ismerősökkel, és az újabb szereplők is igazán üde színfoltjai voltak ennek a világnak. Sok titokról hullott le a lepel. Sophie, és Agatha szüleinek története lepet meg a legjobban. Ilyen fordulatra egyáltalán nem számítottam, de tetszett, ahogy az Író kitalálta, és elénk helyezte a megoldást. Örülök, hogy végül mindenki megtalálta a boldogságot a maga módján.

  „Ő a Jó királynője. Sophie pedig a Gonoszé.”

Bár már fentebb a lezárásról beszéltünk, de újabb hírek szerint lesz még egy kötet, kicsit eltávolodva a mostani helyszínektől. Mire számítunk az új történettől?
P: Bizony, az új kötet borítóján már Agatha és Tedros van a középpontban és ennek csak
örülni tudok. Kíváncsi vagyok, mi vár rájuk Camelot-ban. És ha a most megszeretett szereplők közül is felbukkannának páran még boldogabb lennék. Hort például eddig is szimpatikus volt, de most nagy változáson esett át és most még jobban megkedveltem.
I: Kíváncsi vagyok, hogyan alakul majd Tedros, és Agatha kapcsolata, úgy hogy már Sophie nincs a képben. Camelot-ban se lesz biztos minden olyan egyszerű, Tedros-nak királlyá kell válnia. Vajon Agatha milyen fogadtatásban részesül? Azért Sophie-ról se feledkezhetek el, én örülnék neki, ha valami kialakulna közte és Hort között. Bírtam Hort-ot, és úgy gondolom összeillenének ők ketten.

 „A szív csak egy ideig képes dacolni a széllel, aztán megadja magát neki.”
 
Kedvenc jelenetem:
P: Amikor megtudjuk az igazságot a lányok szüleiről.
I: Amikor kiderül az igazság.
Kedvenc szereplőm: 
P: Agatha, Hort, Hester.
I: Agatha
Kinek ajánlom: 
P: Aki túl van az első két részen, biztosan kíváncsi az utolsó kötetre is. :)
I: Azoknak akik elolvasták az előző részeket.
Értékelésem:
P: Ahogy írtam is, akartam 5 varázslatot adni, de sajnos most is csak 4,5-et kap.
I: Sokkal jobban haladtam az utolsó résszel, mint az előzőkkel. Úgy érzem megérdemli a 4,5 gyűrűt.

Érdekesség: Maradt pár idézet, amit még meg szeretnénk veletek megosztani. A könyv előzetese se maradhat ki. Valamint hoztunk egy interjút Hester-rel.


„…a tövis ugyanúgy része a rózsának, mint az illatos szirmok.”

„A szerelem már nem volt elég nekik. Nem tudtuk a legjobb barátjuk nélkül élni.”

„Ám a barátság már nem volt elég. Sophie szerelmet akart.”

„Soha senki nem fog szeretni téged, csak én.”

„A történetek vége megváltozhat, királynőm. És meg is kell változniuk.”

„Egészen boldog volt egyedül… Boldog, mint egy kalitkába zárt madár, aki még sosem látta a kék eget.”

„Ő és Sophie együtt az egész világ ellen.”

„Aztán eltűntek, mint a reménység utolsó fénysugara Agatha szívéből.”

„A varázslat az érzelmeket követi.”

„Ne hagyj cserben engem, és én sem hagylak cserben.”


 
Helló Hester, köszönöm, hogy itt vagy velünk a Backwards Story oldalon!
Ha köszönetet vársz tőlem vagy cserébe felajánlasz valamit, hossz helyen jársz. Ezt csak
forrás
azért csinálom, mert ha nem tenném, Sophie-t, Tedros-t vagy ne adj Isten Hort-ot kérdeznéd, és meg akarom kímélni az olvasókat attól a fájdalomtól.

Az új olvasóknak, akik még nem találkoztak veled, tudnál egy kicsit mesélni arról, hogy kerültél az iskolába?
Egy nagy boszorkánytól származom – sok olvasónak ismerős lehet az anyukám, aki mohó, buta gyerekeket csábított mézeskalács házába és megsütötte őket, pörköltnek vagy pitének. Mi nem ettük meg ezeket, de eladtunk utazóknak, akik eléggé szerették ezeket, hogy visszatérjenek. Így alakult a családfám évszázadokig.
De minden boszorkánynak a családomban volt egy végzetes hibája – túl lassúak voltak, túlságosan elbizakodottak voltak… Az anyám esetében, ő alábecsülte az ellenséget. Egy nap, két testvér, Jancsi és Juliska jött a házához. Úgy gondolta nem lesz gond velük se, mint a többiekkel, de ők mások voltak. A kettőjük közötti szeretet segített nekik összedolgozni és megmenteni egymást – és még anyámat is megölték a folyamat során.
Mindig is a Rosszak Iskolájába akartam kerülni és jobb boszorkánnyá válni, mint az anyám. Ki akartam javítani a hibáit. Szerencsére az Iskolamester megadta nekem ezt az esélyt.

Mesélnél kicsit a démontetoválásod eredetéről?
Vele születtem, ezért mindig úgy éreztem, mintha a lelkem egy része lenne. Ha a démonom meghalna, én is. Egyek és ugyanazok vagyunk.

Melyik tetszett jobban a Rosszak Iskolája vagy a Lányok Iskolája? És miért tetszett jobban az amelyik?
Nagy megkönnyebbülés volt megszabadulni a fiúktól, mert nagyon nárcisztikusak,
forrás
unalmasak, gyerekesek és büdösek. Viszont szükség van rájuk, hogy tudd mennyire jó lánynak lenni, mint amennyire kellenek Végestelenek, hogy értékeld a Végességes létet. Tehát ha elveszed a Jók vagy a Fiúk Iskoláját, nem érzed milyen Rossznak vagy Lánynak lenni… Semmit nem érzel.
Tehát nem jobb egyik a másiknál. A lényeg, hogy kell az egyensúly, mert minden úgy működik megfelelően.
De ez egy kitérő válasz, így adok egy egyenest is. Mindegy melyik Iskola, csak Pötty ne legyen benne.

Melyik a kedvenc és legutálatosabb órád?
A kedvencem a Mesék Túlélése, mert nincs igazán felügyelve és ha véletlenül elrontottam valamit vagy megmérgeztem egy Végestelent, mindig Anadil-re kenhettem és senki se vette észre az igazságot.
Legkevésbé Hősi Tehetséget szerettem, mert mindenki azt akarta trükközzek a démonommal és a) sok energiába kerül – és többe, mint amennyit az idióta osztálytársaimra szánnék, b) a tehetségemet nem érdemes a tantermen belül használni és c) Sheeks Professzornak úgy tűnik nincs is tehetsége, így képzetlennek tűnik ahhoz, hogy tanítson minket.

Ki a te meseideálod?
Imádom a Tengeri Boszorkányt, aki a Kis Hableányból ismert. Elvenni egy lány hangját a szerződés részeként? Zseniális.

Haza akarsz menni, miután végeztél az iskolában és folytatod anyukád munkáját vagy mik a terveid a jövőre?
Szerintem az a gond a gonosztevőkkel a legtöbb tündérmesében, hogy mi mindig támogató szereplőként végezzük a történetben, és nem a cselekményt mozgatjuk. Szeretnék az erdőbe menni, és saját kalandokat keresni, ahelyett, hogy arra várjak, hogy valamelyik ostoba Végestelen a házamhoz tévedjen. Nem, mindenképp saját történetet akarok, bármi is történjen.

Mit gondolsz arról, ami mostanában történik Sophie-val és Agatha-val?
Ha így akarsz a harmadik könyvről faggatni, akkor okos. Amit tudnod kell, hogy egyikünk se éli túl a harmadik könyvet – ez nagyon valószínű a létszámot figyelve. Azt mondanám, hogy a kapcsolatuk túl bonyolult nekem, hogy igazán megértsem. Ha valaki ilyen helyzetbe akarna engem hozni, akkor inkább megetetném a legközelebbi farkasemberrel.

Mit szeretnél, milyen legyen az iskola a jövőben? Milyen lenne az ideális tanulási környezet?
Első év után volt egy Nem-Bál, ami egy nagy Gonosz formális bál volt, ami a Végestelenek
forrás
Téli Báljának megfelelője. Itt az ideje, hogy a Gonosz ne a Jók hagyományait kövesse, hanem sajátokat alakítson ki. Túl gyakran mondják a Rosszakról, hogy ok nélkül felfújnak dolgokat. De nekünk is vannak értékeink. Van véleményünk. Most az a feladatunk, hogy bebizonyítsuk, a Rosszaknak is vannak céljaik.

Még egyszer köszönöm, hogy itt voltál Hester! Izgatottan várom, hogy lássalak a harmadik könyvben is!
Én nem vagyok különösebben izgatott, hogy újra láthatlak, de ha még látjuk egymást, integess és ki tudja… talán nem öllek meg.
Forrás


Köszönjük a Recenziós példányt a Twister Média Kiadónak :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése