2019. 07. 30.

Rácz-Stefán Tibor: Élni ​akarok!

Író: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Élni akarok! 
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 250 oldal
Fülszöveg: 
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!


Rajtam kívül lesz bárki, aki igazán megérti a döntésem?
Haldoklom, az életem a végéhez közelít. Miért ne élhetném le úgy az utolsó heteimet, ahogy én akarom?”


Nehéz olvasmánynak tűnhetnek a betegséggel, annak feldolgozásával foglalkozó regények, hiszen sokszor nem kapjuk meg a boldog befejezést. Mégis szeretünk ilyen történeteket is olvasni, miért?
P: Jó választás volt ez a regény, egy újabb gyöngyszemet találtam a halál feldolgozásával és elfogadásával foglalkozó történetek között. :) És hogy miért is szeretek ilyet olvasni, ez nehéz kérdés. Néha jól esik egy depis könyv, van, hogy az ember hangulatához az passzol. Az ilyen
forrás
regények mindig jobban meg is érintenek érthető okokból, mint egy vidám chic-lit, és szerintem ritka, ha valakit nem. Ez a történet is végig szomorú, hiszen a fejünk felett lebeg a vég, mégis szép, mert ahogy már a cím is sugallja, az élni akarás minden lapon érezhető.
 
I: Tibitől most olvastam először, és úgy gondolom nem is választhattam volna ennél jobbat az ismerkedéshez. A halál és a körülötte lévő események mindig elborzasztják az embert, nem szeret senki arra gondolni, hogy egyszer csak véget ér az élet. Ám tudjuk ezt nem lehet elkerülni, előbb utóbb mindenkinek lejár az ideje a földön, abban reménykedünk, hogy öregen hajtjuk végső álomra a fejünket. Amikor a halál előbb kopogtat az ember ajtaján az félelmetes, és szomorú dolog, főleg ha már gyerekként együtt kell élni a tudattal, hogy nem lesz belőlünk felnőtt,  ez mellé még egy szörnyű kegyetlen betegség is társul. Valami oknál fogva úgy vagyok vele, hogy néha igen is kell ehhez hasonló történeteket olvasnom, hogy lássam mennyire szerencsés vagyok, hogy nekem ilyen problémákkal nem kellett megküzdenem az eddigi életem során, de nem dughatom a fejem a homokba, mert az élet már csak ilyen, nem mindenki olyan szerencsés, hogy csupa jó várja itt a földön.  

– Az élet egyes pillanatai olyanok, akár a csodák. Meg kell örökíteni őket, hogy ne csak az élhesse át, aki ott van, hanem az egész világ. Ha úgy érzem, hogy csodára lelek, muszáj cselekednem. Azt túlélem, ha nemet mondasz, és nem oszthatom meg mással a varázslatot, de meg sem adni az esélyt a fotó elkészülésére? Az kín.”

A mi főszereplőnk, Lilla, tudja, már csak hónapjai vannak hátra. Eldönti, hogy ezt legalább tartalmasan tölti, megértjük választását? 
P: Érdekes elgondolkodni azon, hogy ha tudod, hogy hetek vannak hátra, hogyan töltenéd azt? Főhősnőnk egy alternatívát mutat be, ami akár ösztönzőleg is hathat másokra, de
Lilla (forrás)
buzdításnak semmiképp se szánnám, viszont mindenképp megfontolandó. Csak imádkozni lehet a kegyes, fájdalommentes halálért egy szép hosszú és teljes élet végén. A valóság azonban nagyon sokszor máshogy alakul. Számos kegyetlen betegség vethet véget egy ereje teljében lévő fiatal életének. Lilla hosszasan küzd betegsége ellen, de amikor a történet fonalát felvesszük, éppen azt látjuk, hogy elfáradt. Megérteni szinte lehetetlen a választását, amíg az ember nem tapasztalja meg, ugyanazt, amit ő.
 
I: Lilla személyében egy nagyon erős karaktert ismerhettem meg. Nem hiszem, hogy bennem lett volna ennyi lelki erő, mint amivel ő rendelkezett. Sose szeretnék a helyébe kerülni, még így, hogy csak a lapokon történtek meg az események nagyon fájt elképzelni, amit neki kellett átélni. Tibi lehetőséget ad Lillának, hogy pár hétig újra "normálisnak" érezhesse magát. Ám az ide vezető út sok fájdalmat tartogatott. Nem könnyű belegondolni, hogy neki nem adatik meg, hogy megélje a felnőtt kort, férjhez mehessen, gyerekei szülessenek. Nem lehet könnyű ezzel a tudattal élni, hogy ez az állapota nem változik. A betegsége annyira elhatalmasodott rajta, hogy a kitartása szépen lassan elhalványul, és meghoz egy nehéz döntést. Minden tiszteletem az övé, és Tibié is, mert hozzá mert nyúlni egy ilyen témához. Nem lehetett könnyű neki se, főleg át adni Lilla érzelmeit. Úgy érzem mégis sikerült megjelenítenie azokat az érzelmeket, és gondolatokat amelyek felnyitják az ember szemét arra, hogy egy életünk van, és nem mindegy miként vigyázunk rá, mert vannak mások akik mindent megadnának azért, hogy olyan életet élhessenek amik nekünk megadatott.  

„A remény egy olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának.” 

Nem a hosszabb regények közé tartozik ez a könyv, a benne lévő történet ennyi idő alatt is kellően kibontakozott? 
P: Nem ölel fel túl hosszú időszakot a könyv, de ez a rövid idő igazán tartalmas. Lilla próbálja bakancslistája minden elemét kipipálni és a jelen mellett pont elég visszaemlékezés ékelődik be, hogy még jobban átérezzük Lilla döntésének okát és fájdalmát. Jó látni, ahogy
forrás
próbálja maga körül a jót és a szépet meglátni, és nem a jövőre koncentrál. Az ifjúsági regények szinte kötelező elemeként egy pici szerelmi szál se hiányzott a könyvből, és talán ennek örültem legjobban, hogy nem klisés módon alakult. Nem lehet megválasztani, hogy a szerelem mikor talál rád. Az viszont már döntés kérdése, hogy engeded-e kibontakozni. Lilla ezzel a nagy dilemmával találja szemben magát számos egyéb problémája mellett.
 
I: Nem csak a jelenben követjük végig Lilla történetét, de Tibi betekintést enged a múltba is, amely által megismerjük Lilla döntéséig vezető utat. Örültem, hogy ezeket az eseményeket is beleszőtte, jobb rálátást adott a dolgokra. Egy bakancslista amely megvalósításra vár, egy család amely széthullóban van, de Lilla szeretné ezeket a részeket újra egyesíteni. Megjelenik a történetben egy fiú is, aki kirángatja Lillát a komfortzónájából, és erőt ad neki a feladatok elvégzésére, de közben meg jól össze is kuszálja az érzelmeket. Nagyon szépen megírt cselekmény, amely tényleg egy nagyon érzelmes úton vezetett végig. Szerintem pont annyit kaptam, ami után nem volt hiányérzetem. Lilla élete nem könnyű, de ebben a pár hétben ő is normális fiatalnak érezhette magát, próbálta emlékezetessé tenni, nem csak maga de mások számára is, hogy amikor rá gondolnak ne az ágyhoz kötött lány képe lebegjen a szemük előtt hanem azé a lányé, aki hóembert épített, korizott, és sokat mosolygott. 

„Azt szeretném, ha a halálom után a szeretteim bejönnének a szobámba, és látnák ezt a sok képet. Látnák, hogy éltem, emlékeket gyűjtöttem, szerettem és engem is szerettek.
Itt voltam! Bármeddig tartott is…” 

Egy ilyen betegség mellett nem lehet szó nélkül hagyni a hatást, amit a családra gyakorol. Lilla szerettei, hogyan kezelik ezt az érdekesnek mondható döntést? 
P: Édesapja foggal-körömmel harcol lánya meggyógyulásáért és még nehezebben viseli ezért Lilla döntését. Edina a testvére az, aki inkább támogatja ebben, talán jobban megérti az
Noel (forrás)
indítékait. Eszméletlenül nehéz elveszíteni egy szeretteted, akár fel tudsz rá készülni, akár nem. Elfogadni pedig lehetetlen. Nem tudod a bánatot egyik pillanatról a másikra kikapcsolni, hiába kellene legalább a hátralévő időt kihasználni a másikkal. Egyformán szenvednek ők is, csupán az egyikük nyíltan, a másik pedig magába fojtja a bánatát és próbál a pillanatnyi boldogságra koncentrálni.
 
I: A betegség nem csak annak az életét változtatja meg, akinek együtt kell élnie vele, hanem a családjáét is, és a barátaira is hatással van. Lilla édesapja a végsőkig harcol lánya gyógyulásáért, nagyon nehezen fogadja el Lilla döntését. Biztos én is harcolnék a lányom életéért, és nem tudom azt mondani, hogy én se lendülnék át a ló túlsó oldalára, nem voltam még ilyen helyzetben, soha nem is szeretnék ilyet megtapasztalni. Meg tudom érteni ezért az édesapa helyzetét, de azt már nehezebben fogadtam el, ahogy a másik lányával bánt. Edina, Lilla nővére is mindent megtenne húgáért, de ő közben éli a saját életét is, próbál erősnek mutatkozni. Őt is meg tudtam érteni, mert mindenki máshogy kezel egy ilyen helyzetet, nem egyformán éljünk meg a dolgokat. Nagyon nehéz elfogadni, hogy egy szerettünket el fogunk veszíteni, de pont ilyenkor kellene még inkább összetartani úgy gondolom, de teljes mértékben átérzem azt is, hogy az elkeseredés a legrosszabbat hozza ki az emberből, és olyan dolgokat is teszünk amiket a későbbiek során megbánunk.  

„– Az élet túl rövid ahhoz, hogy küzdjünk a szerelem ellen.” 

Persze konkrétumok nélkül, a történet befejezésével elégedettek voltunk? 
P: A befejezés a könyv legjobb elemei közé tartozik. Noel a rejtélyes új szomszéd, akivel Lilla az után ismerkedik meg, hogy elhagyja a kórházat. Ő adja a fő rejtélyt a könyvben, hiszen a fiatal lány nem tudja beavassa-e a titkába. Végül minden rendeződik, de a lezárás különösen
forrás
érzelmes és szépséges volt. Nem voltak konkrét elvárásaim, de azért örülök, hogy ha rövidebb is, de nagyon tartalmas történetet kaptam, amit nagyon megszerettem.
 
I: Szerintem Lilla története megkapta a méltó befejezést. Tetszett, hogy Tibi a szerelmi szálat is csempészet a történetébe, mert megadta Lilla számára azt, amire igazán vágyott, megtapasztalta azt az érzelmet amelyre úgy gondolt neki soha sem fog megadatni. Valaki úgy barátkozott vele, hogy nem ismerte az állapotát, nem a beteget látta benne, hanem egy életerős kedves lányt. Mindenki egy ilyen rendes srácra vágyik mint Noel, szeretem az ő karakterét is. Örülök, hogy ott volt Lillának még ha csak egy rövid ideig is. 

Noel elnevette magát, a mosolyában pedig varázslat lakozott, mert nem akartam mást, csak azt bámulni, és élvezni, ahogy beragyogja a szívemet.”

Kedvenc jelenetem:
P: Fotózás a tűzzel és a hóval.
I: 
Korcsolyázás. 
Kedvenc szereplőm: 
P: Lilla, Edina
I:
Lilla 
Hasonló könyv: 
P: Egy nagy kedvencemet, a Bright Side-ot mondanám a téma miatt.   
Kinek ajánlom: 
I: Azoknak akik szeretik az ehhez hasonló történeteket. Amely fájóan szívbe markoló, de közben mégis megmutatja az élet szépségét. 
Értékelésem: 
P: Engem könnyű megnyerni egy ilyen témájú könyvvel, de azért jónak is kell lennie, hogy kiérdemelje az 5 fényképezőgépet, amit megkap.
I:
Nem is tudnák kevesebbet adni 5 orgonánál. 
Érdekesség: Az Aranymosás irodalmi magazinba felkerült egy interjú az íróval, melyben az Élni akarok regényéről is beszél. Ezt most itt is elolvashatjátok. :) 

Az Élni akarok! megírásakor nem féltél attól, hogy ez a nehéz téma rányomja a bélyegét az egész regényre? Mit lehet tenni, hogy őszintén és hitelesen írjunk a búcsúzásról, mégis szeretettel, életigenléssel teli legyen a végeredmény? 
Abban biztos voltam, hogy nem szeretnék depi regényt írni. 2016-ban azért is kezdtem el
forrás
regénnyé kibővíteni a novellám, mert borzasztóan rossz időszakot éltem át, minden összejött, és szükségem volt valamire, ami bizonyítja, hogy az élet igenis szép.

A történetben éppen ezért az életigenlésre helyeztem a hangsúlyt. Persze, tartottam tőle, hogy akár depis is lehet a történet, ezért nagyon figyeltem, hogy bekerüljenek pozitív, vicces momentumok is, amik lágyítják a történetet.
Úgy gondolom egy könyv pont akkor jó, ha megmozgatja az embert érzelmileg, márpedig nevetni is ugyanolyan fontos, mint sírni egy jót. 

Lilla ezekben az utolsó hetekben ismerkedik meg Noellel, rátalál a szerelem. Azonban a romantikus szál mellett megjelenik az apa-lány és a testvérek közötti viszony is a regényben. Mesélsz kicsit arról, hogy mit jelentenek neked ezek a szálak? 
Barátok, család, szerelem, ez a három alappillér, amire minden más is épül, hiszen hiába van valakinek például karrierje, ha nincs kivel megosztania a sikereit, a bukásokat.

Szerettem volna, ha Lilla utolsó heteiben mindhárom alappillér jelentőséget kap, hiszen Lilla így élhet teljes életet, mielőtt kihunyna a szeméből a fény.

És hogy mit jelent nekem ez a három pillér? Magát az életet. Úgy érzem, legalább kettőnek jelen kell lennie, ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Milyen volt két regényen dolgozni? Neked már nagy rutinod van a szerkesztésben, de azért áruld el őszintén: megviseltek ezek a hetek? Tudtál pihenni is közben?
Rutin ide vagy oda, zúzós nyár volt, az biztos. A két szerkesztés között eltelt másfél hónap, én pedig nagyon „rutinosan” közben elkezdtem írni egy új regényt, így nem sok időt adtam magamnak a pihenésre. De sebaj, bár maga az időszak húzós volt, de a végeredményt tekintve úgy érzem, maximálisan megérte.

Ráadásul egy új antológiába is bekerült egy novellád, ami a tervek szerint karácsonyra jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Mit kell tudnunk a készülő Meghitt Pillanatok antológiába írt történetről?
Na igen, ezt is abban a másfél hónap pihenőben írtam A novellában egy fiú és egy lány első, random találkozását ismerhetjük meg, de maga a történet egy csattanóra épít, az rajzol át mindent. És igazából pont ezért is nem tudok bővebben mesélni a sztoriról.
Egy biztos: szerintem cuki és romantikus, és zuhog benne az eső is, egy könyv meghal benne, mert totál elázik, úgyhogy érzelmi hullámvasútra lehet készülni

Ha jól tudom, már elkezdtél dolgozni egy új kéziraton. Mesélsz egy picit erről?
Bizony, már dolgozom egy új történeten, ez most száz százalékig LMBT. A Túl szép óta nem írtam ilyet, úgyhogy, kicsit izgulok.
A kézirat munkacíme Pokolba a jópasikkal!, és a lehető legeredetibb, még soha nem látott alaptörténettel indulok: a főhős belezúg a bátyja legjobb barátjába, aki ráadásul még hozzájuk is költözik. Na innen szép nyerni, ugye? De vannak ám ötleteim, nem is kevés, Hunor és Gergő pedig már alaposan belopta magát a szívembe.
Ami pedig talán érdekes lehet: két korábbi írásom karakterei is feltűnnek a történetben. Egyikük Boldi, aki Hunor legjobb barátja lesz. Boldi történetét az Érints meg! antológiában megjelent novellámból ismerhetitek. És hogy ki a másik korábbi karakterem, az maradjon egy kicsit titok.

Zárókérdés: a Facebook posztjaid és az interjúid alapján is lehet tudni, hogy neked nagyon fontos a zene. Áruld el, mi lenne az Élni akarok! és mi a Kapcsolatpróba „főcímdala”?
Nálam egész nap szól a zene, még olvasás és természetesen írás közben is. Úgyhogy igen, a zene az kell, anélkül begolyóznék.
Az Élni akarok!-nál mindenképpen két Miley Cyrus klasszikus között vacillálok. A When I Look At You és a The Climb is nagyon passzol a történethez, és meg is jelennek a kötetben.
A kapcsolatpróbánál egyértelműen Carameltől a Szállok a dallal! Mi más lehetne?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése