
Cím: Egy birodalom végzete
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 442 oldal
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt. Olykor-olykor leások, csak hogy lássam, mind megvannak-e még. Lenn a mélyben, vérben ázva. Megszámlálom őket, és megnyugszom, hogy nem lopták el egyiket sem éjszaka. Azon se lepődnék meg, ha így történne. A szíveknek hatalma van, a magamfajták pedig egy dologra vágynak még az óceánnál is jobban: hatalomra.
A HERCEG SZÍVE LENNE AZ IGAZI TRÓFEA!
Lira hercegnő egy királyi családból származó szirén, azok közt is a legveszélyesebb. A víz alatti világban nagy tiszteletnek örvend. Már csak egy szív hiányzik a gyűjteményéből – ám azt elhibázza. Anyja, a Tenger Királynője büntetésből átváltoztatja, mégpedig egy olyan lénnyé, amitől a legjobb undorodik: emberré. Elveszi tőle a bűvös szirénénekkel képességét is, és megparancsolja, hogy a téli napfordulóig vigye el neki Elian herceg szívét, különben ember marad örökre.
Hiába ő a leghatalmasabb emberi királyság trónörököse, Elian herceg csak az óceánon érzi magát igazán otthon. A szirénvadászat pedig a hivatása. Amikor kiment egy lányt az óceán habjaiból, hamar rájön, hogy ő bizony más, mint aminek először hitte. Az idegen megígéri neki, hogy a segítségére lesz, és együtt fogják megtalálni a módját, hogyan pusztítsák el a sziréneket. De vajon megbízhat a lányban? És vajon hány alkuba kell belemennie Elian hercegnek, mire megszabadítja az embereket a legnagyobb ellenségtől?
„– Ma mintha egy kicsit szívtelen lennél, nem gondolod?
– Soha – vágom rá. – Tizenhét szív van az ágyam alatt.”
– Soha – vágom rá. – Tizenhét szív van az ágyam alatt.”
Kortól függetlenül szeretjük a tündérmeséket és azok
feldolgozásait is. Az Egy birodalom végzete mivel tette izgalmasabbá a Kis
hableány történetét?
P: Legnagyobb változtatásnak és erősségnek azt érzem, hogy mélységet kaptak a történet szereplői. A tündérmesékben rövidségük miatt nincs idő kifejteni a főhősök személyiségét, és egy gyerek nem is arra vágyik, inkább sodródni szeretne a történettel. Itt megkapjuk azt, ami hiányzott a kis hableányból és a szőke hercegéből. Amellett meglepett az az érdekes csavar is, hogy nem „klasszikus” módon egy sellő a főhősnőnk, hanem egy sokkal vérszomjasabb szirén. Ezek a változtatások teljesen felcsigáztak, és amúgy is úgy érzem, eléggé rá vagyok mostanában hangolódva a tengeres/kalózos/hableányos történetekre, ezért
bíztam nagyon benne, hogy ez a könyv is nekem való lesz. Örömömre, így is lett. :)
I: A tündérmesék világában még a mai napig szeretek elmerülni. Gyerekként is teljesen elvarázsolt, olvasni, nézni, vagy gondolatban, abban az álomvilágban élni. Igazán jó kis élmény volt. Már sokszor említettem, hogy romantikus lelkületűnek tartom magam, ez miatt talán én még inkább szeretek beleveszni ebbe a képzelt világban. Már megkaptam, hogy ennyi idősen nem kellene meséket néznem, az elején ez mindig bántott, de most már nem érdekel. Az Egy birodalom végzete az én nagy kedvenc Disney hercegnőm történetének adott egy sokkal inkább felnőttesebb vonalat. Mert itt a hercegnő nem szerelemre vágyik, nem egy törékeny jellem. Egy erős hősnő, akinek meg kell találnia a valós helyét a világában. Tetszik, hogy nem a szerelem szövi át ezt a történetet első sorban, hogy a sellők, a szírének sokkal másabbak, mint ahogy eddig megismertem őket. Itt a hercegünk is több szerephez jut. Nem az a tipikus szőke herceg ő sem, sokkal több annál. Véres harcok, intrika, csaták, szövik át Alexandra történetét, minden elismerésem az övé, hogy ennyire bátran hozzá mert nyúlni, valami dark-os vonalat teremtett meg belőle.
Talán legnagyobb változáson a „kis hableány” esett át, aki itt szinte gonosz szereplővé vált. Szerettük ezt a sokkal tökösebb, közel se gyámoltalan leányzót?
P: Nagyon tetszett, hogy ilyen kegyetlen és nem finomkodó a főhősnő. Nem vár a szerelemre, a hercegre, aki fehér paripán érkezik, hanem saját kezébe veszi a sorsát és bizonyítani szeretné anyjának, hogy kész átvenni tőle az irányítást. Az álmodozó sellőlányból egy igazi harcos lett, aki a hercegek átka és rájuk vadászik. Az emberré válás nem maradt el, csupán most ez nem ajándék Lira számára, hanem büntetés. Kétségbe azonban az új helyzetben sem esik, folyamatosan szövi tervét célja eléréséhez, de a hosszas folyamat során
kénytelen megkérdőjelezni mindent, amit eddig belé neveltek. Gyakori, hogy a szereplők a regény során jellemfejlődésen esnek át, de jelen esetben kifejezetten tetszett, hogy Lira nem fordult ki önmagából, csupán ráeszmél dolgokra, amiket korábban nem látott és alkalmazkodik az új körülményekhez. Nagyon szerethető hősnő számomra.
I: Lira az elején nem volt a szívem csücske, ezt be kell vallanom. Első látásra egy kegyetlen szirén hercegnőnek tűnt, akit csak a hercegek szívének megszerzése érdekelt, hogy bizonyítsa rátermettségét az uralkodásra édesanyjának. Ám egy végzetes hiba során, emberré válik, újabb próbán kell bizonyítania, hogy méltó a trónra. Ettől kezdve végigkövethettem Lira karakterfejlődését, hű marad önmagához, de ezek mellett újabb érzéseket is felfedez magában, amiket eddig elnyomott. Most a királynő bűvköréből való kikerülésének köszönhetően utat enged nekik. Végig erős hősnő maradt, csak az elé állított világképet kezdi megkérdőjelezni, ami nekem nagyon tetszett. Kedveltem benne, hogy nem félt kimondani azt, amit gondolt, jó pár csípős szópárbajban vettem vele együtt részt. Még mindig szeretem a Disney által megalkotott Ariel karakterét, de ez mellett el tudom képzelni Lira-t is a tenger hercegnőjeként, aki nem úszkál dalolva, hanem kitárt karmokkal ugrik neki áldozatainak. Csavaros észjárása is dicséretet érdemel. :) Tényleg egy újabb erős hősnőt ismerhettem meg, akit nem szabadott beskatulyáznom, mert még engem is megtudott lepni.
Az eredeti mesében mindig sajnáltuk, hogy a herceg egészen szürke szereplő. Jóképű, kedves, de nem nyújt sokkal többet ennél. Elian érdekesebb szereplő volt?
P: Elian se a szokásos „szőke herceg”, nála örültem legjobban, hogy van személyisége. Nem vágyik arra, hogy király legyen, őt mindig a tenger hívta és személyes küldetésének érzi felvenni a harcot az embereket fenyegető szirénekkel. Kalózként megedződött, gyakran szüksége van csavaros eszére, de harcosként is bizonyít a történet során. Legénysége okkal
néz fel rá, kivívta elismerésüket és mostanra szinte vakon követik kapitányukat. Fő hibája, már ha ezt annak lehet mondani, hogy nehezen bízik meg az emberekben, és ezért tart olyan sokáig, hogy Liraval szorosabb kapcsolat alakulhasson ki közöttük. Normál esetben ez zavart volna, imádom a romantikus részeket, de itt érdekesebbé, hitelesebbé tette a történetet, hogy főszereplőink sokáig fenntartásokkal kezelik egymást.
I: Mindig is uralkodásra szánták a szülei, de az ő szívét a tenger ejtette rabul. Egy kalózhajó kapitánya, akit hű legénysége kíséri az útjai során. Jó volt olvasni, hogy ebben a történetben a hercegünk több szerephez jut, ő nem az a tipikus szőke herceg. A mesében kapunk egy kedves férfit, ám itt Elian nem a kedvességéről híres. Egy ismeretlen lány megtalálása a tengerben nem csal egyből érzelmeket a szívébe, sokkal óvatosabb ilyen téren. Ami érthető is, hiszen a szirének, az emberek ősi ellenségek, a veszély bármikor lecsaphat. Pont ez miatt az óvatosság ilyenkor életeket menthet. Neki is megvan a maga baja, a saját célja. Igazán eszes kapitány, aki mindig talál megoldást a legnehezebbnek tűnő helyzetekre is.
A történetben egészen új értelmet nyer az „el kell nyernem a herceg szívét” kifejezés. Tetszett, ahogy a két főszereplő egyre közelebb kerül egymáshoz a közösen átélt kalandok során?
P: Lira és Elian ősellenségek, de a történet során egymás segítségére szorulnak. Ez tette nálam végig izgalmassá a cselekményt. Olvastam negatív véleményeket is a könyvről, és nem állítom, hogy részben nem értek ezekkel egyet, mert tényleg nem volt tökéletes a regény. Néha volt benne „nagyobb” ugrás, amit igazán eldöntetni se tudok, hogy ez jó vagy rossz, de azért mégis legalább egy apróbb átkötést ilyenkor is kaphattak volna a jelenetet. Máskor pedig túlmagyaráz az írónő egy-egy jelenetet. Ezen kívül szerettem mindent. Igazán
meglepett, hogy a romantikus szál mennyire a felszín alatt halad, és csak a végén bukkan a felszínre, és az is, hogy ez mennyire nem zavart, de amikor felbukkan, akkor kárpótol minden hiányérzetemről. A történet nem száguldozik, de szinte végig egyformán izgalmas maradt. Én tényleg szerettem. :)
I: Két ősellenség kapcsolatának alakulását követhettem végig, ahogy egymást segítették a céljuk elérése érdekében. Persze nem jó szívvel teszik ezt, mind a ketten kételkednek a másikban, amire meg is van az okuk. A közös célt önös érdekek vezetik, nem voltam benne biztos ez milyen végkifejlethez fog vezetni. A mesében a szerelem kapja a legnagyobb főszerepet, itt inkább az egymás kivégzése a fő cél, mélyebb érzések sokáig nem ütik fel a fejüket. Ami itt szerintem egyáltalán nem volt probléma, sőt jót tett ezzel az Írónő, mert megtartotta a sötétséget, a végére tartogatta a fényt, ott kaptuk csak meg a szerelmi szálat a történetükben. Tetszett, hogy átszőtték a titkok mind a kettőjük életét, nem csak egymásnak, de saját magunka is nehezen ismerik be az érzéseiket. A szócsatáik pedig mindent vittek, csípősek, nem finomkodnak. Igazán eredeti páros, nem nevezhetőek unalmasnak, jó volt őket végig kísérni az útjukon, meglátni miként alkotnak majd egy párt.
P: Legnagyobb változtatásnak és erősségnek azt érzem, hogy mélységet kaptak a történet szereplői. A tündérmesékben rövidségük miatt nincs idő kifejteni a főhősök személyiségét, és egy gyerek nem is arra vágyik, inkább sodródni szeretne a történettel. Itt megkapjuk azt, ami hiányzott a kis hableányból és a szőke hercegéből. Amellett meglepett az az érdekes csavar is, hogy nem „klasszikus” módon egy sellő a főhősnőnk, hanem egy sokkal vérszomjasabb szirén. Ezek a változtatások teljesen felcsigáztak, és amúgy is úgy érzem, eléggé rá vagyok mostanában hangolódva a tengeres/kalózos/hableányos történetekre, ezért
![]() |
Forrás |
I: A tündérmesék világában még a mai napig szeretek elmerülni. Gyerekként is teljesen elvarázsolt, olvasni, nézni, vagy gondolatban, abban az álomvilágban élni. Igazán jó kis élmény volt. Már sokszor említettem, hogy romantikus lelkületűnek tartom magam, ez miatt talán én még inkább szeretek beleveszni ebbe a képzelt világban. Már megkaptam, hogy ennyi idősen nem kellene meséket néznem, az elején ez mindig bántott, de most már nem érdekel. Az Egy birodalom végzete az én nagy kedvenc Disney hercegnőm történetének adott egy sokkal inkább felnőttesebb vonalat. Mert itt a hercegnő nem szerelemre vágyik, nem egy törékeny jellem. Egy erős hősnő, akinek meg kell találnia a valós helyét a világában. Tetszik, hogy nem a szerelem szövi át ezt a történetet első sorban, hogy a sellők, a szírének sokkal másabbak, mint ahogy eddig megismertem őket. Itt a hercegünk is több szerephez jut. Nem az a tipikus szőke herceg ő sem, sokkal több annál. Véres harcok, intrika, csaták, szövik át Alexandra történetét, minden elismerésem az övé, hogy ennyire bátran hozzá mert nyúlni, valami dark-os vonalat teremtett meg belőle.
„- Az emberek nem azért árulják el a titkaikat, mert a másiknak
tudnia kell róla. Hanem azért, mert arra vágynak, hogy megoszthassák valakivel.”
Talán legnagyobb változáson a „kis hableány” esett át, aki itt szinte gonosz szereplővé vált. Szerettük ezt a sokkal tökösebb, közel se gyámoltalan leányzót?
P: Nagyon tetszett, hogy ilyen kegyetlen és nem finomkodó a főhősnő. Nem vár a szerelemre, a hercegre, aki fehér paripán érkezik, hanem saját kezébe veszi a sorsát és bizonyítani szeretné anyjának, hogy kész átvenni tőle az irányítást. Az álmodozó sellőlányból egy igazi harcos lett, aki a hercegek átka és rájuk vadászik. Az emberré válás nem maradt el, csupán most ez nem ajándék Lira számára, hanem büntetés. Kétségbe azonban az új helyzetben sem esik, folyamatosan szövi tervét célja eléréséhez, de a hosszas folyamat során
![]() |
Lira (Forrás) |
I: Lira az elején nem volt a szívem csücske, ezt be kell vallanom. Első látásra egy kegyetlen szirén hercegnőnek tűnt, akit csak a hercegek szívének megszerzése érdekelt, hogy bizonyítsa rátermettségét az uralkodásra édesanyjának. Ám egy végzetes hiba során, emberré válik, újabb próbán kell bizonyítania, hogy méltó a trónra. Ettől kezdve végigkövethettem Lira karakterfejlődését, hű marad önmagához, de ezek mellett újabb érzéseket is felfedez magában, amiket eddig elnyomott. Most a királynő bűvköréből való kikerülésének köszönhetően utat enged nekik. Végig erős hősnő maradt, csak az elé állított világképet kezdi megkérdőjelezni, ami nekem nagyon tetszett. Kedveltem benne, hogy nem félt kimondani azt, amit gondolt, jó pár csípős szópárbajban vettem vele együtt részt. Még mindig szeretem a Disney által megalkotott Ariel karakterét, de ez mellett el tudom képzelni Lira-t is a tenger hercegnőjeként, aki nem úszkál dalolva, hanem kitárt karmokkal ugrik neki áldozatainak. Csavaros észjárása is dicséretet érdemel. :) Tényleg egy újabb erős hősnőt ismerhettem meg, akit nem szabadott beskatulyáznom, mert még engem is megtudott lepni.
„– Nem minden fájdalom sebesít meg.”
Az eredeti mesében mindig sajnáltuk, hogy a herceg egészen szürke szereplő. Jóképű, kedves, de nem nyújt sokkal többet ennél. Elian érdekesebb szereplő volt?
P: Elian se a szokásos „szőke herceg”, nála örültem legjobban, hogy van személyisége. Nem vágyik arra, hogy király legyen, őt mindig a tenger hívta és személyes küldetésének érzi felvenni a harcot az embereket fenyegető szirénekkel. Kalózként megedződött, gyakran szüksége van csavaros eszére, de harcosként is bizonyít a történet során. Legénysége okkal
![]() |
Elian (Forrás) |
I: Mindig is uralkodásra szánták a szülei, de az ő szívét a tenger ejtette rabul. Egy kalózhajó kapitánya, akit hű legénysége kíséri az útjai során. Jó volt olvasni, hogy ebben a történetben a hercegünk több szerephez jut, ő nem az a tipikus szőke herceg. A mesében kapunk egy kedves férfit, ám itt Elian nem a kedvességéről híres. Egy ismeretlen lány megtalálása a tengerben nem csal egyből érzelmeket a szívébe, sokkal óvatosabb ilyen téren. Ami érthető is, hiszen a szirének, az emberek ősi ellenségek, a veszély bármikor lecsaphat. Pont ez miatt az óvatosság ilyenkor életeket menthet. Neki is megvan a maga baja, a saját célja. Igazán eszes kapitány, aki mindig talál megoldást a legnehezebbnek tűnő helyzetekre is.
„Légy olyan királynő, amilyenre szükségünk van.”
A történetben egészen új értelmet nyer az „el kell nyernem a herceg szívét” kifejezés. Tetszett, ahogy a két főszereplő egyre közelebb kerül egymáshoz a közösen átélt kalandok során?
P: Lira és Elian ősellenségek, de a történet során egymás segítségére szorulnak. Ez tette nálam végig izgalmassá a cselekményt. Olvastam negatív véleményeket is a könyvről, és nem állítom, hogy részben nem értek ezekkel egyet, mert tényleg nem volt tökéletes a regény. Néha volt benne „nagyobb” ugrás, amit igazán eldöntetni se tudok, hogy ez jó vagy rossz, de azért mégis legalább egy apróbb átkötést ilyenkor is kaphattak volna a jelenetet. Máskor pedig túlmagyaráz az írónő egy-egy jelenetet. Ezen kívül szerettem mindent. Igazán
![]() |
Forrás |
I: Két ősellenség kapcsolatának alakulását követhettem végig, ahogy egymást segítették a céljuk elérése érdekében. Persze nem jó szívvel teszik ezt, mind a ketten kételkednek a másikban, amire meg is van az okuk. A közös célt önös érdekek vezetik, nem voltam benne biztos ez milyen végkifejlethez fog vezetni. A mesében a szerelem kapja a legnagyobb főszerepet, itt inkább az egymás kivégzése a fő cél, mélyebb érzések sokáig nem ütik fel a fejüket. Ami itt szerintem egyáltalán nem volt probléma, sőt jót tett ezzel az Írónő, mert megtartotta a sötétséget, a végére tartogatta a fényt, ott kaptuk csak meg a szerelmi szálat a történetükben. Tetszett, hogy átszőtték a titkok mind a kettőjük életét, nem csak egymásnak, de saját magunka is nehezen ismerik be az érzéseiket. A szócsatáik pedig mindent vittek, csípősek, nem finomkodnak. Igazán eredeti páros, nem nevezhetőek unalmasnak, jó volt őket végig kísérni az útjukon, meglátni miként alkotnak majd egy párt.
„Milyen furcsa, hogy ahelyett, hogy magamhoz venném a szívét, abban
reménykedem, hogy ő veszi el az enyémet.”
„Alapvetően mindenki egy üres vászon, a színeket pedig a
tapasztalatok varázsolják ránk.”
Az írónő sok egyedi elemmel fűszerezi meg a
történetet, melyik ilyen elem volt számunkra a legkiemelkedőbb?
P: Érdekes a világ, amit megismertünk számos királyságával, különféle szereplőivel és ez igazán tetszett. Sajnálatos, hogy csak egy apró szeletét ismerjük meg a könyvben, de mivel önálló regény, nem lett volna lehetőség részletekbe bocsátkozni, mert akkor a fő események nem elég hangsúlyosak. Így kicsit gonoszság, hogy megcsillogtat az írónő előttünk egy ilyen hatalmas világot és a képzeletünkre bízza, hogy máshol milyen az élet. :D Emellett Elian
legénysége miatt vagyok boldog, mert sokat adott jelenlétük a történethez. Érdekes volt nézni kapcsolatukat a kapitánnyal és azt is, milyen nehezen fogadják ők is be az „ártatlan lányt”, aki felbukkan a fedélzeten.
![]() |
Forrás |
I: Nagyon tetszett a világ felépítése. Meglepett, hogy két részre osztotta a tenger népét. Voltak a hableányok, akik primitív lényként voltak ábrázolva. Nem szépek, kissé buták, kincseket gyűjtenek, a szívrablás nem a fő céljuk. Kinézetre úgy tudtam őket elképzelni, mint a Harry Potter és a Tűzserlegében lévő sellőket. Bevallom elsőre nehezen barátkoztam meg ezzel a képpel, mert eddig őket csak jó szerepben ismertem. Az uralkodók pedig a szirének, akiknek különböző a szemük színe, a daluk szerelemre csábít, veszedelmesek, könyörtelenek. Ez mellett a többi királyságot is nagyon érdekes volt megismerni. A csata jelenetek pedig mindent vittek, sokszor csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik itt kérem szépen. Tényleg nem unatkoztam, mert sok izgalommal, feszültséggel fűszerezte meg a történetét Alexandra. Örülök, hogy elolvashattam a könyvet.
„Az az ember, aki kezébe fogja egy szirén szívét, örökre immunis
lesz a dalukra.
Csakhogy Eliannak nem kellett a kezébe vennie a szívemet: odaadtam
neki önként is.”
Kedvenc jelenetem:
I: A nagy csata jelenet.
Kedvenc szereplőm:
P: Lira, Elian, Madrid
I: Lira, Elian
I: Lira, Elian
Hasonló könyv:
P: Idén a Kalózkirály lányát hasonlónak éreztem.
Kinek ajánlom:
I: Azoknak aki szeretnék új megközelítésbe átélni régi kedvenc meséit :)
P: Idén a Kalózkirály lányát hasonlónak éreztem.
Kinek ajánlom:
I: Azoknak aki szeretnék új megközelítésbe átélni régi kedvenc meséit :)
Értékelésem:
P: Hiába nem éreztem tökéletesnek, tőlem mégis 5 szívet kap a könyv.
I: Igazán érdekes volt megismerni a szirének nem mindennapi világát, tőlem most 4,5 csápot kap.
Érdekesség: Az írónő mesél az alábbi interjúban a regényről.
Mi fogott meg a Kis hableányban ahhoz, hogy egy ilyen sötét újramesélést megírj?
P: Hiába nem éreztem tökéletesnek, tőlem mégis 5 szívet kap a könyv.
I: Igazán érdekes volt megismerni a szirének nem mindennapi világát, tőlem most 4,5 csápot kap.
Érdekesség: Az írónő mesél az alábbi interjúban a regényről.
Mi fogott meg a Kis hableányban ahhoz, hogy egy ilyen sötét újramesélést megírj?
Gyerekkoromban ez volt a kedvenc Disney filmem, és amikor olvastam Hans Christian Andersen meséjét, amiben olyan gyönyörű csavar van, rájöttem, hogy az alapja ugyanaz: egy erős lény arra vágyik, hogy az emberi világ része legyen és szerelmes legyen.
Számomra az anti-hősök és gonosztevők voltak mindig a legérdekesebb szereplők, ezért
elkezdtem agyalni, mi lenne, ha ez a hableány lenne a gonosz és az emberré válást átokként élné meg. Ha nem akarna beleszeretni a hercegbe, sőt inkább meg akarná ölni. Úgy gondoltam, ez egy igazán menő helyzet lenne – két ember, akik meg akarják egymást ölni, amint esélyük nyílik rá, majd hirtelen együtt kell működniük.
Számomra az anti-hősök és gonosztevők voltak mindig a legérdekesebb szereplők, ezért
![]() |
Alexandra Christo (Forrás) |
Mi volt a legszórakoztatóbb ennek a klasszikus mesének az újrajátszásában?
Határozottan az, hogyan legyen szerelmes egy olyan hercegnő, aki szó szerint szíveket tép ki és gyűjt. Szerettem játszani az ironikus helyzettel, hogy Lira már annyi szívet összegyűjtött, még se tudja milyen a szerelem. Ez szórakoztató párhuzam volt. Szerintem ettől lett Lira és Elian párosa még dinamikusabb, mert a szerelem volt az utolsó dolog, ami az eszükben volt.
Határozottan az, hogyan legyen szerelmes egy olyan hercegnő, aki szó szerint szíveket tép ki és gyűjt. Szerettem játszani az ironikus helyzettel, hogy Lira már annyi szívet összegyűjtött, még se tudja milyen a szerelem. Ez szórakoztató párhuzam volt. Szerintem ettől lett Lira és Elian párosa még dinamikusabb, mert a szerelem volt az utolsó dolog, ami az eszükben volt.
Érdekesnek találtam, hogy eldobtuk a hableányokat. Mitől érezted a sziréneket jobban a történetedbe illőnek?
Számomra a hableányok mindig a Disney meséket szimbolizálják és a klasszikus
tündérmeséket, ahol a gyönyörű lények figyelik a tengerészeket és arról álmodoznak, hogy emberré válnak. Az Egy birodalom végzetének tengeri kreatúrái sötét, gyilkos lények és az emberré válás az utolsó dolog, amire vágynak. Ez illik a mitológiai szirénekhez, akik sokkal félelmetesebbek és számos történet kering arról, hogy a végzetükbe rántják magukkal a tengerészeket. Olyan lényeknek tűnnek, akik harcosok és gyilkosok is tudnak lenni. Akartam hableányokat is a könyvbe, de ők messze vannak a tündérmesék szereplőitől!
![]() |
Forrás |
Lira és Elian kapcsolata az egyik kedvenc elemem az Egy birodalom végzetében. Mi motivált, hogy egy ilyen lassú, alacsony lángon égő románcot (majdhogynem barátságot) alkoss?
Azt akartam, hogy Lira és Elian külön utakon induljon, mielőtt találkoznak. Fontos volt számomra, hogy saját céljaik és vágyaik legyenek, és saját (néha önző) motivációjuk. Halálos ellenségként kezdenek, akik semmi mást nem akarnak jobban, mint elpusztítani a másik királyságát, és ez az antagonista kapcsolatból lassan bizalom alakul ki. Nem olyan emberek, akik könnyen megbíznak a másikban, ki kell érdemelni újra és újra.
Volt olyan szereplő vagy aspektus a megálmodott világodban, amit szívesen kifejtettél volna jobban, csak éppen nem működött igazán?
Az Egy birodalom végzete olyan világban játszódik, ahol 100 emberi királyság létezik, mindegyik saját mitológiával. Bárcsak felfedezte volna Lira és Elian az összeset! Sok történetet írtam minden királyságról, a kultúrájáról és annyira nehéz volt nem részletekbe
bonyolódni mindegyikbe, amikor megemlítettem a könyvben. De lelassította volna a történetet és elvonta volna a figyelmet Lira és Elian utazásáról. Nagyon szívesen írnék novellákat különféle szereplőkről (mint például Madrid), amik más királyságokban játszódnának!
![]() |
Forrás |
Fontolgattad valaha, hogy sorozattá növi ki magát az Egy birodalom végzete, vagy mindig önálló regényként gondoltál rá?
Mindig önálló regénynek szántam – nagyon tisztán volt meg a történet a fejemben, amit el akartam mesélni, és tudtam hol kezdődik és hol lesz a vége. Fontos volt számomra, hogy ne húzzam szét két-három könyvre, amikor egyben is elmondható. Szeretem, ahogy Lira és Elian utazása befejeződik pont ott, ahol kell.
Ha megfilmesítenék a könyvet, ez lenne az egyetlen Kis Hableány adaptáció, amire szükségem van az életben. Hollywood törölhetné a folyamatban lévő hármat, boldog lennék. Ha ez megtörténne és te választhatnál bárkit a szereplőknek, ki lenne az?
Köszönöm! Nagyon szeretném, ha ez megtörténne! Igazi valóra vált álom lenne. Sophie Turner nagyszerű lenne Lira szerepére. Remekül megformálná Lira bad-ass oldalát és az éles eszét is. Elian-t Avan Jogia játszhatná el, az ellentmondásos herceget és szúrós kalóz oldalát is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése