2015. 10. 23.

Alice Hoffman: Gyönyörű titkok múzeuma

Író: Alice Hoffman
Cím: Gyönyörű titkok múzeuma
Kiadó:
 Maxim
Kiadás éve:
 2015.
Terjedelem:
  356 oldal

Fülszöveg:

A történet New York-ban játszódik a huszadik század mozgalmas első két évtizedében. Két nagyon különböző ember szenvedélyes, feszültségekkel teli szerelmi története. Helyszín: Coney Island. Coralie Sardie a Gyönyörű titkok múzeuma nevű mutatványosház tulajdonosának lánya. A parti sétány melletti intézményben a lelkes közönség furcsa lényeket tekinthet meg. A kitűnő úszó Coralie apja „múzeumában” sellőként szerepel más furcsa lények, a Farkasember, a Pillangólány és a százéves teknős mellett. Egy éjjel Coralie megpillant egy nagyon helyes fiatalembert; a férfi a holdfényben fákat fotografál a Hudson folyó mentén.


A fotográfus Eddie Cohen; orosz emigráns, aki elhagyta közösségét és szabósegédi munkáját. Amikor Eddie a hírhedt Triangle gyár tűzesetét fényképezi, egy fiatal nő eltűnésének titokzatos ügyébe keveredik.

"A titkok olyanok, mint a kártyavár; előbb-utóbb összeomlanak."


Érdekes borító, figyelemfelkeltő fülszöveg. Összhangban volt a történet az előre felvázoltakkal?

P:
A történet lényegét nagyon jól megfogta a borító, telitalálat. Már a kép is visszaadja a

kort, ahol játszódik Coraline és Eddie története. Nagyon titokzatos és rejtélyes. A fülszöveg picit megtévesztő is lehet, mert bár nagyon jól összefoglalja a történetet, de körülbelül az egészet le is fedi. Sokkal tömörebben szedi össze a könyv eseményeit, a valóságban viszont sokkal hosszabb folyamat eljutni oda, amit a fülszöveg már felvázol.
I: A borító teljesen a történethez illik. Megmutat belőle egy részletet, ami még inkább olvasásra sarkallja az embert. A külföldi borító is nagyon szép, de örülök, hogy a Maxim kiadó alkotott hozzá egy másikat :) A fülszöveg szerintem teljesen jól felvázolta a lényeget, de mégis hagyott nekünk titkokat, amiket nekünk kellett felfedeznünk. Szeretem az ilyen rövid, de tömör fogalmazást. Összességében nézve az egészet, azt mondhatom mindegyik illik hozzá.


Sikerült beleképzelnünk magunkat a korai huszadik század Amerikájába?

P: Az Írónő nagyon élethűen festette fel az időszakot. A megélhetésért küzdő szegények és a
Coraline
társadalomból kirekesztett mutatványosok világába csöppenhettünk bele. Nagyon más nem kívülről látni őket, hanem nagyjából beleélni magunkat az ő helyzetükbe. Ez is olyan könyv, ami elgondolkodtat, milyen egyszerű is a mi életünk. Biztosan mindenkinek akadnak saját problémáik, de például az itteni szereplőkhöz képest a mieink apróságoknak tűnnek.
I: A huszadik századból nagyon élethű részt festett elénk az Írónő. Két különböző sorson keresztül láthattunk, és ismerhettük meg egyes abban a korban élők életkörülményét.  Itt volt Coraline, aki a "csodák" birodalmát mutattatta be nekünk. Nagyon keresték akkoriban a rendellenességgel született embereket. Felhasználták ahhoz őket, hogy másokat szórakoztassanak velük, és látványosságot nyújtsanak a nép számára. Nagyon sajnáltam őket, mert nehéz lehetett elfogadni nekik, a másságukat, és azt is ahogy mások viszonyultak hozzájuk. Nem mindenki fordult feléjük kedvességgel. Mondhatom azt, hogy kizsákmányolták őket. De elfogadták ezt, mert féltek, hogy más megélhetési formára nem számíthatnak. Az emberek mindig is félelemmel együtt csodálták őket, de közben kegyetlenek is voltak. A mai világban is tapasztalhatjuk, ha valaki kicsit is más mint a "normálisnak" mondott réteg, akkor máris fürkésző tekintettek lesnek rá, és összesúgnak a háta mögött. Én teljes mértékben elhittem az Írónő által leírt helyzetet. Érdekes volt ennyire belelátni az életükbe. Eddie-vel által pedig a vallás miatti elutasítást, és a bevándorlók helyzetét ismertük meg. A munkás osztály mindennapjaiba kaptunk betekintést. Ezt a "réteget" is valósághűen mutatta meg nekünk Alice Hoffman.


Az Írónő stílusa nagyon egyedi. Mennyire tudtuk élvezni a sok leíró részt?
P: Sajnos ilyen téren sok problémám volt. A pörgős, mozgalmas könyveket szeretem, rengeteg párbeszéddel. Most ezt nagyrészt hiányoltam. Az egész kötet egy hosszú leírás

váltott szemszögből, és én ezzel nagyon nehezen birkóztam meg. Tény, hogy nagyon egyedi, mert nem találkoztam még ilyen könyvvel, de aki átugorja olvasás közben a leíró bekezdéseket, annak nem való ez a regény, hiszen átugorhatná az egészet.
I: Meg kell mondanom őszintén, nem is emlékszem olvastam-e valaha ilyen könyvet, amiben ennyi leírással találkoztam volna. Nagyon nehezen tudtam haladni ezekkel a részekkel. Nem azért, mert nem lett volna érdekes, de valahogy még se tudtak teljes mértékben lekötni. Lehet az is volt nálam a gond, hogy már a közös jelenetek peregtek a szemeim előtt, és így ezt csalódásnak éltem meg, hogy abból kevesebbet kaptunk.

"Ez a nagyszerű a sötétben: az vagy, aki mindig is voltál, csak nem lát senki."

Magát a történetet mennyire szerettük?

P: Ha elvonatkoztatok a stílustól, akkor a történet egészen érdekes, sőt izgalmas volt. Adott
Eddie
két hős, akiknek az életét külön szálon és több idősíkban nyomon követhetjük. Coraline apja egy különleges múzeumot üzemeltet, ahol igyekszik összegyűjteni mindenféle furcsa és egyedi „lényt”. Mindene ez a vállalkozás, és sokszor már rögeszmésen ragaszkodik hozzá. A lány maga is rendellenességgel született, hiszen ujjai között úszóhártyák feszülnek. A professzor egész életében arra készítette fel őt, hogy kihasználja, sőt kihangsúlyozza ezt az „adottságot”. Így nevelte, és a pici lánynak meg se fordult a fejében, hogy ellent is mondhat, vagy hogy nem az a normális, ahogy vele bánnak. Ahogy egyre idősebbé vált, nyitottabb lett a külvilágra és kezdett felnyílni a szeme is. Rajta keresztül megismerhettük a társadalom egyik kirekesztett részét. Az úgynevezett torzszülötteket minden korban fenntartásokkal kezelték az emberek, általában félnek tőlük. Abban a korban egyedül mutatványosként tudtak mégis megélni valamiből. Borzasztóan szomorú belegondolni abba, hogy ha kiállítanak pl egy farkas szerű embert, akkor mindenkit ámulatba ejt a különlegessége, azonban ha elsétálna mellettük az utcán, akkor el is futnának előle. 
Eddie szála szolgáltatta inkább az izgalmakat, hiszen, ha csak rövidebb időre is, de hivatásából is rejtélyeket old meg. Egy szörnyű tűzesetben eltűnt lány apja keresi meg, hogy találja meg a lányt. Nincs könnyű dolga, hiszen nem a szegényebb réteghez tartozik, nagyon kevés embernek hiányzik. Rengeteget kell kérdezősködnie, figyelnie, kutakodni, mire kezd összeállni a kép. Neki azt hiszem inkább az élethelyzetével kellett igazán megbarátkoznia, amivel jól is haladt. Nehezen találta meg a helyét New York-ban, de úgy érzem, hogy egészen talpraesett és tud vigyázni magára.
I: Sok mindennel találkozhatunk a történet során. Különleges világ tárult a szemünk elé. Oroszlánnal, cirkusszal, különleges "lényekkel" és emberekkel. Mellettük hazugságokkal, titkokkal, és gyilkossággal is találkoztunk. Ezek az alkotóelemek keveredtek össze egy izgalmas történetté. Bepillantás kaptunk egy rejtett világba.  Együtt haladunk szereplőinkkel. Két szálon fut a történet. Eddie és Caroline vezet minket az úton. Hol múltjukba kísérjük el őket, hol jelenükben járunk. Mind a két időszak tartogat izgalmakat számunkra. A többi szereplő sem volt mindennapinak mondható. Őket Coraline által ismerjük meg. A pillangólány, a farkasember, és a kedves házvezetőnőt. Mindig találkoztunk valakivel, aki új dolgokat adott a történethez. A szerelmi szál volt a kedvencem a történetben. Ahogy szereplőink csak egy pillanatra látják meg a másikat, és mégis hatással lesznek ezek után egymás életére. Romantikus lelkem teljesen el tudta hinni egy ilyen szerelemnek a kialakulását. A várakozás, és az egymásra gondolás annyira jó volt. Alig vártam, hogy végre újra találkoznak, ez a pillanat volt a legjobb :) Persze ez sem volt zökkenő mentes, és itt is kaptunk még velük együtt buktatókat, de mégis így lett igazi, és gyönyörű is egyben. A krimi, és a nyomozás körüli rejtélyt is izgalmasan oldotta meg az Írónő. A nyomozásban való részvétel, a tűz eset is életszerűen volt megjelenítve. Hihetetlen, hogy emberek élete csak ennyit jelent másoknak. A végén újabb csavar volt, nem gondoltam, hogy ilyen fog történni. Mégis azt mondom így menekülhetett meg mindenki a múltól, és így el indulhatott a jobb jövő felé.  

Coraline vagy Eddie sorsa fogott meg jobban?
P: Eddie, talán azért is, mert ő az idősebb, már eljutott odáig, hogy akarjon változtatni. Emiatt engem Coraline élete érintett meg jobban. Neki még csak most kezd felnyílni a szeme,

most kezdi látni a dolgok árnyékos oldalát. Picit még bonyolultabb helyzetben is van, mert hiába dönt úgy, hogy a sarkára áll, otthagyja apját, neki sokkal nehezebb, mert a társadalomba se tud egyszerűen beilleszkedni a mássága miatt. Szörnyű, hogy ilyen szinten kihasználták, és egy ilyen embertől függ a sorsa. Eddie-nek se sokkal jobb, de ő legalább próbálja a legjobban kihozni az adott körülményekből és képességeit is igyekszik megfelelően kihasználni.
I: Mindkettőjük sorsa nagyon izgalmas. Coraline életét az elején apja irányította. Félkészítését már gyerekkorában elkezdte, egy olyan életre, ami az ámításra és a becsapásra irányult. Nem kímélte lányát, "fogyatékosságát"a saját céljai érdekében használta fel. Szerencsére ő nem képes beletörődni sorsába, és elkezd kutatni a múltja után. Változás indul meg nála apja személye felé. Hihetetlen volt számomra, hogy valaki, hogy képes így bánni a saját gyermekével. Később már jobban megértettem a történteket Coraline-al együtt. Tetszett, ahogy haladtunk az eseményekben, és egyre több titokról hullott le a lepel. Ő általa kaptunk betekintést a "csodák" világába. Hihetetlen mennyi mindent kellet átélnie fiatal kora ellenére. Mégis volt benne valami, amivel nagyon szimpatikussá tudta tenni magát, és a körülötte élő embereket, kivételt képez az apja. Nagyon erős lány, hihetetlen, hogy ennyi szörnyűség mellet ilyen normális tudott maradni, és nem rontották meg az átéltek. Szerintem nagyon is kijárt neki a szerelem és a boldogság a sok rossz után. Eddie története is izgalmas volt, a "képességével" együtt. Nekem a nyomozás volt nála a kedvencem, nagyon jó volt ilyenkor Eddie-vel együtt feltárni a részleteket. Az ő múltja is nagyon szomorú. Apjával való kapcsolata nem a legjobban alakult. Hátat fordított neki és a vallásuknak is, érezhető Eddie, hogy ez mély sebeket és törést okozott nála. A meneküléséből adódóan sok mindent élhetünk meg vele együtt. Ha választanom kéne, mégis Coraline történetét mondanám, ő valahogy jobban megfogott.

Kedvenc jelenetem:

P: Coraline és Eddie közös jelenetei

I: Amikor először találkozik egymással Eddie és Coraline a lány háza előtt

Kedvenc szereplőm:

P: Coraline
I:
Coraline-t közelebb éreztem magamhoz

Kinek ajánlom:

P:
Mindenkinek aki szereti a történelmi romantikus történeteket, amiben van egy kis misztikum is :)
I:
Mindenkinek aki szereti 1900-éveket, igazán jól bemutatja az Írónő az akkori helyzetet, és azoknak is ajánlom akik szeretnének egy különleges lány történetét megismerni.
Értékelésem:
P: sajnos nem tudok 3 pisztrángnál többet adni rá :(
I: A végére mikor szereplőink már közösen szerepeltek jobban tetszett a történet. De sajnos az elején nem éreztem magamhoz közel, így csak 3,5 sellőre tudom értékelni :(

Érdekesség: interjú a könyvről

Annabel:
Végre jön a Gyönyörű titkok múzeuma, a mágia feltűnő hiányában.

Mégis van benne varázsalt, bár más formában; a teremtés illúziójáról és látványosságként tálalásáról. A regénynek van egy lenyűgöző történelmi alapja, de elég volt a mágia?
Alice: Igen, számomra New York egy varázslatos hely, ahol bármi megtörténhet: az emberek újra feltalálják magukat, illúziókat gyártanak és újrakezdik. New York a századfordulón különösen varázslatosnak tűnt, és Coney Island olyan volt, mint egy álom.

Annabel: Eddie kamerájának a lencséjét használja, hogy átszúrja a bűvész csillogását és meglássa az igazságot alatta. Megtaláltam a jelenetet, ahol képeket csinál a múzeum „látványosságainak” pihenéséről a kertben; megszerettem a Farkasembert, Mr. Morris-t. A tény, hogy ők csak szemben vannak állítva a normális emberekkel a rendellenesség miatt, amijük van – nehéz volt erről írni?
Alice: Ugyanezt éreztem: ezek teljesen normális emberek, talán a legnormálisabbak a könyvben, annak ellenére, hogy rendhagyó a megjelenésük. Számomra, Eddie kamerája volt a „valódi szem” és segített neki tisztán látni, ahogyan, gondolom, nekünk a művészet segít. Valóságosabb módon láthatjuk a világot fotókon, képeken, irodalmon keresztül, az elrejtett értékek szabad szemmel is láthatóvá válnak.

Annabel: Az cselekményt két szörnyű tűzeset keretezi, mindkettő a valóságban is megtörtént. Az 1900-as évek eleje egy érdekes időszak volt New York City-ben. Mindig is úgy tervezted, hogy mindkét tűz belekerül a regénybe? Ha nem, melyik jött korábban a kutatásaidból?
Alice: Csak a Triangle Fire esettel kezdtem, de ahogy kerestem, rájöttem, hogy a Dreamland-i tűz csak két hónappal később volt és úgy tűnt illik a történetbe. A sztori a két esemény között időszakot mesélné el és hogy miként változtatta meg mindkettő New York és a karakterek sorsát.

Annabel: És végül, tudnál bármilyen tippet adni arról, hogy mit tervezel a jövőben? Több történelem? Több New York? Visszatérni több varázslathoz? Szeretnénk tudni, és köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre.
Alice: Egy olyan regényen dolgozok, ami Nyugat-Indiába játszódik a korai 1800-as években. Egy szerelmi történet, ezért úgy gondolom, hogy a szerelem a varázslat ebben a könyvben. És egy másikon is a kiskamaszokról és kamaszokról Nightbird címmel, ez is jövőre jelenik meg. Ez egy kis New England-e város története, ahol lehetséges, hogy egy szörny lakik – határozottan varázslatos.
forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése