Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Író: Julie Anne Peters
Cím: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 248 oldal
Fülszöveg:

Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.

„Ami pár perc alatt történik, az megváltoztathatja az embert mindörökre.”

Véleményem:

A LOL könyvek facebook-os oldalán láttam meg először a könyvet. A címén akadt meg a szemem legelőször. Nagyon érdekesnek, és figyelemfelkeltőnek találtam egyszerre. Még nem is olvastam el a fülszöveget, de már éreztem rajta, hogy nem egy könnyed történettel lesz dolgom. Ezek után megismerkedtem a fülszöveggel is, és éreztem, nekem ezt a könyvet mindenképpen el kell olvasnom.

Nagyon nehéz erről könyvről beszélnem, mert tényleg nagy hatással volt rám. Olyan érzés mint amikor tudod, hogy tetszett a történet, de még se tudsz normálisan írni róla. Nálam is most ez a helyzet, így kérlek titeket, nézzétek el nekem, ha kicsit összeszedetlenül sikerül elmondanom az érzéseimet.

„A lányok rosszabbak, mint a fiúk. A fiúk kegyetlenek. A lányok gonoszak.”

Iskolai csúfolódások, piszkálások, és zaklatások mindig is voltak, és mindig is lesznek. Egyszerűen ez is része az iskolai életnek. Nem mindenki tapasztalja meg, mert vannak akik mindig is a "menőbb" részbe tartoznak, vagy nem foglalkoznak velük az ilyen tetteket

elkövető diákok. De aki egyszer is érezte milyen kirekesztettnek lenni, az tudja, hogy milyen rossz érzés is az ezeket elszenvedő alanyának lenni. Én is tapasztaltam a bőrömön amikor rád szálnak minden ok nélkül, és meg akarják keseríteni az életedet. A szakközép iskolában történt meg velem, amikor pár osztálytársnőm rám szállt, és egyfolytában piszkáltak. Csúnyákat mondtak rám, és ellenem akarták hangolni az egész osztály. Nagyon rossz volt ezeket megélnem.  Nem értettem, hogy mért szálltak rám!? Mivel addig nem volt konfliktusom velük, és nem tettem ellenük semmit. Én voltam a csöndes könyvmoly lány, voltak barátaim az osztályban, és általában mindenkivel kijöttem. Sokat sírtam ez miatt, és ha nem lett volna velem a legjobb barátnőm, még nehezebb lett volna kezelni az egész helyzetet. Szerencsére nem kellett sokáig szenvednem az ellenem irányuló áskálódásokat miatt, mert a többiek kiálltak mellettem. Sajnos Daelyn nem tapasztalhatta meg, milyen érzés is az amikor a barátaid ki állnak melletted.  Hihetetlen számomra, hogy milyen messzire el tudnak menni, és csak azért piszkálnak, mert nem illesz bele az ő világukba. De mért jogosítja fel magát ezzel akárki, hogy nem tetszik a képed és akkor rád szállunk, és elintézi, hogy neked legyen a legrosszabb. Már szerintem maga ezek a gyerekek betegek lelkileg belül. De ezek mégis megtörtének nap mint nap, és valaki pont úgy szenved mint Daelyn. Szörnyű milyen világot élünk!! Valaki egy életen át cipeli ezeknek a súlyát, és befolyással lesz a továbbiakban is rá.

„A kőpad szürke. A fű szürke. Az életem is szürke.”

Daelyn is viszi magával az ezeknek a terhét.  Sajnos a sok ellene elkövetett bántalmazás megtetette a hatását, és lelkileg összetört. Pedig a lelke mélyén egy kedves, és szerény lány,

aki csak arra vágyik, hogy meghallgassák, és olyannak fogadják el amilyen. Ha kövér, akkor

Daelyn

kövér, ha sovány akkor sovány. Páncélt von maga köré, és szeretne minél láthatatlanabbá válni. Hihetetlen számomra, hogy miket kellet szegénynek átélnie, és a legszörnyűbb az egészben, hogy az ilyen esetek a való életben is megtörténnek gyerekekkel, és felnőttekkel egyaránt. Az öngyilkosságban látta a kiutat. Már voltak próbálkozásai ezen a téren, de eddig még nem sikerült véglegesen véghez vinnie. Pont az egyik ilyen alkalomkor, sérült meg, és vesztette el a beszédképességét. Eldöntötte, hogy megtalálja azt a módot, amivel végleg eltávozhat a világból. Egy internetezés alkalmával talál rá Az "Át a fényen" oldalra, ami az öngyilkosságon gondolkodóknak ad segítséget tervük véghezvitelében. Megismerjük a részletekbe menően milyen módszerek is vannak életünk kioltására.

Részletes információval lát el minket a fájdalom mértékéről, hatásfokáról, időtartamáról, és a hozzáférhetőségéről. A megjegyzésben bővebben  is olvashatunk róluk. Látszik, hogy az Írónő nagyon részletesen beleáshatta magát a témába. Olyan részletességgel vannak leírva az események, amelyek egyszerre hátborzongatóak, kegyetlenek, de nagyon figyelemfelkeltőek is. Ezek megtételéhez hatalmas akarattal kell rendelkeznie. Minden elismerésem az Írónőé, mert meg merte tenni azt amit sokan nem. Megírta a valóságot, és az igazságot erről a témáról. A múltjáról vissza emlékezésiből, és az oldal fórumán elmeséltekből kapunk képet. Együtt megyünk végig ezen az úton Daelyn-nel.  23 nap áll rendelkezésére, az öngyilkosság elvégzéséig. Minden nap visszaszámol az oldal, és kérdéseket tesz fel tervével kapcsolatban. Ezek a kérdések is nagyon mélyrehatóak voltak. Mintha az oldal tudta volna mire is gondol az őt olvasó személy. Ezek a napok végleg megváltoztatják a lány életét.

„A szavak leperegnek rólad.
Tévedés. A szavak gyilkolnak.”

Suli után a lány egy padon falja a romantikus könyveket, amíg arra vár, hogy valamelyik szülője érte jöjjön. Majd egy nap megjelenik Santana a fehér hajú, kedves és nagyon vicces srác, akinek van egy bársonyszőrű vándor patkánya, Hervé. Ez a különös fiú szeretné

közelebbről is megismerni Daelyn-t, és ledönteni a lány maga köré épített falakat. Teljesen a szívembe zártam Santana-t, ő volt a szivárvány a ködben. Aki nagyon is kellett ebbe a történetbe. Felkavarta Daelyn eddigi életét. Próbálta kizárni, de a fiú olyanokat mondott és tett amikre nem tudott nem oda figyelni. Kapcsolatuk alakulását nagyon élvezetes volt

Santana

követni. Mert megmutatkozott ezek után a humor és a remény is.

„A próbálkozás az semmi. Az kudarc. Aki csak próbálkozik, az valamit rosszul csinál.”

Nagyon megrázó volt számomra Daelyn történetét olvasni. Ahogy haladtam a történettel, úgy tudtam meg egyre többet róla. Nagyon megkedveltem őt is, és végig reménykedve vártam, hogy valakinek csak sikerül majd elfelejtetni vele a történteket, és kizökkentenie ebből az állapotból. Nem tudom elképzelni magamról, hogy képes lennék ártani saját magamnak. Mindig is féltem az öngyilkosságtól, bennem nincs ilyen erő vagy elkeseredettség, hogy ilyen lépésre szánjam el magam. Jó az is igaz, hogy nekem ennyire durva eseményeken nem kellet keresztül mennem. Ez a könyv, nagyon is felhívja az ember figyelmét a társadalmunkban lévő problémákra. Hiszen a lányt körülvette a családja, még se vették észre miért is játszódnak le ezek benne. Szerették, és mindent megtettek volna érte, de a valós problémákat ők se látták meg.  Arra vágyott, hogy

valaki meghallgassa, és megértse miért is akarja itt hagyni ezt a világot. Santana-ban találja meg végül ezt az embert. Mert mind a kettőjüknek szembe kell nézniük a halállal, csak más okok miatt.

A  vége nagyon ütősre sikerült. Ennél többet nem is szeretnék elárulni róla. Nektek kell kideríteni mi történik az utolsó napon.

Nem mostanában olvastam ilyen könyvet, ami ennyire a hatása alá tudott vonni. Több napja befejeztem már, de még mindig beférkőzik a gondolataimba. Minden fájdalma ellenére megszerettem ezt a történetet az összes szomorú és boldog pillanatával együtt. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert rá láttunk egy igen nagy problémára, és tanulhatunk is belőle. Készüljetek fel arra, hogy egy nagyon megrázó történettel fogtok megismerkedni. Ne számítsatok könnyed eseményekre, mert ami ezek között a sorok között történik az maga a valóság. Ami összetör, falhoz vág, felemel, majd újra  a padlóra küld minden érzelmével egyetemben.

Kedvenc jelenetem: Az összes közös rész Santana-val :)
Kedvenc szereplőm: Santana, Daelyn
Kinek ajánlom: Mindenkinek ajánlom, mert ezt a történetet el kell olvasni, meg kell ismerni!
Értékelésem: Nem is adhatnék rá kevesebbet mint 5 romantikus könyvet

Érdekesség: Egy interjú részletet hoztunk az Írónővel

Teenreads.com: A „bullycide” egy olyan téma, ami gyakran szerepel mostanában a hírekben. Inspiráltak a hírek vagy inkább személyes kapcsolat az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek könyvnél?
Julie Anne Peters: Mindkettő. 2006 októberében meghívtak, hogy beszéljek az ALAN műhelyben. Az ALAN irodalom szakosok közgyűlése, egy nemzeti tanácsa az angol tanároknak. C.J. Bott egykori pedagógus és erőteljes hang a megfélemlítések terén, azért hívta össze a tanácsot, hogy az szerzők is foglalkozzanak ezzel a témával. Néhány hónappal a konferencia előtt, küldött egy bemutató címet: Ne nézd és el fog menni: YA könyvek – A kulcs, hogy feltárjuk az erőszak láthatatlan problémáját. Sok időt töltöttem a címmel. A magam részéről, azt terveztem, hogy elolvasok leveleket fiatal olvasóktól, akik leírták, hogy zaklatták őket az iskolában, otthon, mert melegek. Nem volt hiány alapanyagban. A megfélemlítés évek óta a gúnyos, szóbeli bántalmazás és a fizikai bántalmazás között mozog. Az önbántalmazás gyakori a homoszexuális fiataloknál, és nagyon gyakran említik azokban a levelekben, amiket kapok. Úgy érzik ez az egyetlen kiút.
Körülbelül ugyanekkor, volt egy különleges riport a TV-ben olyan gyerekekről, akiket súlyosan terrorizálnak az iskolában, óvodában, arra kényszerültek, hogy magántanulók legyenek. Még ha könyörögtek is segítségért, nagyon keveset kaptak vagy nem egyáltalán nem kaptak. Lehetett látni a reménytelenséget a szemükben. Olyan szülők is megszólaltak, akik gyerekeit terrorizálták és végül öngyilkosok lettek. Később tanultam meg az erre használt kifejezést, a „bullycide”-ot.

TRC:  A főszereplő, Daelyn, felfedez egy online visszaszámláló honlapot, akik öngyilkosságra készülnek. Tényleg létezik ilyen weboldal? Mit gondolsz milyen szerepe van az internetnek a zaklatás áldozatainak és az öngyilkosságra készülők életében?
JAP: A könyvben lévő honlap (www.through-the-light.com) saját ötleteim egyike, sok információt találtam az interneten arról, hogyan lehet öngyilkosságot elkövetni. A könnyen elérhető információk az internet hátrányai. Továbbá, a Web az internetes zaklatás színtere, ami szintén egy nagyon erős pszichológiai támadási forma. Lehetőség van beszélni másokkal chat szobákban az öngyilkosság kidolgozásáról, és ez egyfajta közösséget hoz létre. Magam se tudom, hogy ez biztonságos vagy sem, de ezek a chat szobák léteznek.

TRC: Számos korábbi regényed foglalkozik az LMBT (melegek, leszbikusok, biszexuálisok és transzneműek) fiatalokkal. Ezekben a csoportokban magasabb az öngyilkossági arány, mégis úgy döntöttél, hogy Daelyn heteroszexuális. Miért?
JAP: A bullycide nem függ a nemtől vagy a szexuális beállítottságtól. Arról szól, hogy a fiataljaink önpusztító módon bánnak az életükkel. Azonosítani kell minden fiatalt, aki nem rendelkezik önbecsüléssel vagy nem érzik magukat értékesnek, hogy szeretik őket vagy valakinek különlegesek.

TRC: Mit akartál mondani azzal, hogy Daelyn a regény nagy részében meg sem szólal?
JAP: Soha nem gondoltam bele, hogy Daelyn az egész regényben néma, amíg valaki meg nem említette. Uh. Vajon miért némítottam el. Talán azt akartam mondani azoknak az olvasóknak, akiket zaklatnak, hogy „Beszélj. Mond el az embereknek, hogy mi történik. Kérj segítséget, ha úgy érzed túl kétségbeesett vagy, hogy kézben tartsd a saját életedet.”

TRC: Milyen tanácsot adnál azoknak a gyerekeknek, akiket Daelyn-hez hasonlóan súlyoson bántalmaznak? A szüleiknek? Maguknak a bántalmazóknak?
JAP: Azoknak a gyerekeknek, akik célpontnak érzik magukat, jelentsék a tanáraiknak és/vagy az iskolai hatóságoknak. Sokszor a tanárok nem tudják, hogy zaklatnak, mert az a mellékhelyiségekben vagy a folyosón vagy az udvaron történik. Keress egy megbízható tanárt és mond el neki. Ha úgy érzed nem hallgatnak meg, beszélj hangosabban. Ne félj a megtorlástól. Tiszteletet és biztonságot érdemelsz az iskolában. Mond el a szüleidnek. Mond el a tanácsadóknak. Hívj fel zaklató forródrótokat, hogy tanácsot kérj, hogyan kezeld a zaklatást. Semmiképp se ad fel önmagad.
A bántalmazók gyakran fel se fogják, hogy zaklatnak másokat. Tudniuk kell, hogy a szavaik vagy a tetteik mit okoznak másokkal. Társaiknak és a felnőtteknek meg kell szólítaniuk őket. És felelősséget kell vállalniuk a bántó dolgokért, amiket tesznek vagy mondanak.
A bántalmazó viselkedés otthon kezdődik. A szülőknek be kell avatkozniuk, amint látják, hogy a gyerekeik elfogadhatatlanul viselkednek, mint például ütnek vagy harapnak vagy lökdösnek másokat. A gyerekek ezt a viselkedést viszik tovább az iskolába, és ezek csak fokozódnak, ha nincs következményük. Nem vagyok szakértő, de úgy gondolom, hogy meg tudjuk tanítani a kedvességet és az együttérzést már nagyon fiatal korban.
forrás