Calia Read: Elborulva

Író: Calia Read
Cím: Elborulva
Sorozat: Fairfax 2.
Kiadó: WOW
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 360 oldal
Fülszöveg:

Azt mondják, Victoriának hívnak.
Azt mondják, huszonhét éves vagyok.
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben.
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem.
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom.
Azt mondják… azt mondják… azt mondják…
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.
A nagy sikert aratott Szétcsúszva című regény szerzője, Calia Read ismét a Fairfax egyik lakójának történetét meséli el, a tőle megszokott, rejtélyekkel és feszültséggel teli módon. És a végén itt sem marad el a hihetetlen, mindenre magyarázatot adó fordulat.
Önálló regényként is olvasható.

"Itt nincs levegő.
Őrületet lélegzünk be.
Elmebajt lélegzünk ki."

"Az igazsághoz nem vezet keskeny, egyenes út. Kerülőutakon és surranókon visz, amik göröngyösek és veszélyesek."

Mindkettőnk nagy kedvence az első rész, a Szétcsúszva. Az Elborulva is tudta hozni ugyanazt a színvonalat?

P: A Szétcsúszva a kedvenc WOW könyvem, imádtam és nagyon magasra tette a mércét, de Calia Read most is nagyot alkotott, ezt a részt is borzasztóan szerettem. A végén leesett az

állam és ugyanúgy végigizgultam, hogy mi lesz ennek a helyzetnek a megoldása. A Fairfax remek könyv alapanyag, mert számos érdekes lakóval találkozhatunk, úgyhogy ha ilyen remek hátteret kapnak, én még szívesen olvasnék róluk. Tetszik, hogy a szereplőkkel együtt rakosgatjuk össze a kirakós darabjait és velük együtt csodálkozunk rá az újabb dolgokra. Egy hangyányival a másik könyv volt a jobb számomra, de remek színvonal megmaradt.
I: Nagy kedvencé vált az első rész, ez tagadhatatlan :) Amikor megtudtam, hogy készül a folytatás kicsit vegyes érzelmeim voltak. Féltem, hogy vajon lesz e olyan jó, mint a Szétcsúszva, vagy nem sikerül megütnie a szintjét. A fülszöveg olvasása után úgy éreztem megint egy nagyon izgalmas történetet kapunk, főleg, hogy olyan főszereplővel, akit már kicsit megismertünk az elmegyógyintézetben. Úgy gondolom nem érdemes összehasonlítani a két könyvet. Teljesen különbözőek, de mégis mind a kettő nagyon jó. Két külön élethelyzetben, és korban lévő nő/lány életét ismertük meg, akikkel nem bánt könnyen az élet. Az Írónőnek sikerült engem újra elvarázsolnia, és beszippantania. A gondolatok csak úgy pörögtem a fejemben, és különböző elméleteket gyártottam Victoria életéről. Nagyon tetszett, hogy apránként derül fény a múltjára, és az őt ért sérelmekre. Vele együtt izgultam!

"- Ó, Victoria! Nézz körül, édesem! Már így is össze vagy törve, és egyetlen porcikám se kívánja végignézni, hogyan zúzódsz össze még jobban."

"Olyan vagy, mint egy fehér kála a fekete rózsák között."

Olvasáskor mindig elképzeljük a lehetséges történéseket, fülszöveg alapján erre számítottunk?
P: Victoria korábbi élete tökéletes volt, legalábbis a látszat ez volt. A gyakorlott olvasók

Victoria (Forrás)

viszont megtanulták, hogy a látszat mögött mindig szörnyűségeket lehet felfedezni. A fülszöveg alapján egyáltalán nem erre a történetre számítottam. Nem gondoltam, hogy ilyen élete volt, mielőtt a Fairfaxbe került. Lehet olvasási ártalom, de tényleg mindig pörög a fejemben egy lehetséges cselekmény és lezárás, de most tényleg meg se közelítette ez a könyvben kapottakat és ennek nagyon örültem. Így nem kellett unatkoznom, mert mindig meglepődtem, hogy éppen milyen fordulatot vesz a történet.
I: Sose gondoltam volna ilyen fordulatra. Igazán ügyesen vezetett az orromnál fogva az Írónő. Én is különböző elméleteket gyártottam, és nagyon meglepett, amikor egyik se igazolódott be igazán. Nem unatkoztam egy pillanatig sem. A Fairfax részek is ugyan olyan izgalmasak voltak, mint a múltban, és az emlékekben tett utazások. A végén pedig robban a bomba, az olvasó álla pedig a padlón landol :)

"Őrült gondolat, akaratlanul is az jut eszembe, hogy ha elég sokáig állok itt, akkor a víz elmossa mindazt a sötétséget, ami körülvesz - ami belém szorult."

"Ez olyan szerelem volt, hogy szélesre tárhattam a karomat és soha nem éreztem magam korlátok közé szorítva."

Victoria élete is mély nyomott hagyott bennünk?
P: Ha mindenképp választanom kellene, egy kicsit nagyobb hatással volt rám Naomi élete és

története, de maga a cselekmény itt is levett a lábamról. Sőt igazából nyomot Victoria is

Sinclair (Forrás)

hagyott bennem, mert sok olyan döntést hozott, ami miatt felnézek rá. Sokan az ő helyében, nem mertek volna ilyen lépéseket meghozni. Erről igazából elég nehéz beszélni, mert pontosan a kicsit „megtévesztő” fülszöveg miatt, könnyű elszólni magam, spoiler-ezni meg nem szeretnék. :) A lényeg talán az, hogy míg Naomi miatt össze-vissza kavarogtak bennem az érzelmek, itt ez a hatás csak a könyv végén jelent meg, most a történet nagy részében csodáltam Victoria-t.
I: Victoria egy nagyon érdekes nő, rám végig hatással tudott lenni. Nagyon vártam, hogy vele együtt rakhassam ki az életének darabjait, és végre megtudjam múltjának történéseit, és titkait. A látszat néha csal, az emberek sok fájdalmat hordoznak a lelkükben, amik a végén kitörnek, és eluralkodnak rajta, ha nem tudja jól kezelni, és megbeszélni a problémákat másokkal :( Sajnos Victoria-nak is meg kellett tapasztalnia milyen is ez az érzés. Nagyon örülök, hogy nem adta fel teljesen, és próbált vissza térni újra a "valós" életbe :)

"Kezdem látni, hogy az igazságnak ára van.
Az ép eszemet akarja, és jobban vágyik rá bármi másnál.
Azzal a kikötéssel cserkész be, hogy szabaddá tehet, de ha elolvasod az apró betűs részt, végül észreveszed, hogy magadra fog hagyni a kétségeiddel és a félelmeiddel, amíg el nem éri, hogy úgy érezd, megőrülsz. Olykor jön és megment. Olykor nem.
És minden, amit újra átélsz, csak rárakódik a fájdalomra.
Úgy tűnik, minél több emlék jön vissza, annál hangosabbá válnak a hangok. De néha úgy hiszem, csak addig lesznek hangosabbak, amíg fel nem fedezem a múltam utolsó részletét is. Aztán eltűnnek."

Calia Read neve miatt számítottunk nagy csavarra a végén, de azért mégis meg tudott most is lepni?

P: Nem is kicsit! Ez a csavar kellett most is ahhoz, hogy igazán remek legyen ez a könyv. A kérdés adott, miért van Victoria a Fairfax-ben? Miért állítja mindenki, hogy a babája és a férje is meghalt, amikor ő látja őket? A helyszínből adódóan most is elkönyveltem magamban a magyarázatot, de hatalmasat tévedtem. Az utolsó fejezetek teljesen letaglóztak. Álmomban sem gondoltam ilyen verzióra és csakis dicsérni tudom miatta az Írónőt, mert zseniális.

I: A fülszövegben megismertük Victoria "problémáját" és azt, hogy elmegyógyintézetben van, de nem emlékszik, hogy került oda. Minden nap a karjában tartja kislányát, ami nem lehetséges, de Evelyn mégis ott van vele. A férje állítólag meghalt, ő mégis minden éjjel találkozik vele. Már ezek a dolgok izgalmassá tették a történetet. Engem arra sarkalltak, hogy minél előbb megtudjam az igazságot. De a rejtély megoldása nem is olyan egyszerű. Ahogy Victoria emlékei kezdenek visszatérni, úgy ismerjük meg a múltját, és kezdünk képet alkotni a jelen helyzetéről is.  Calia elhitet velünk egy lehetséges megoldást, ezek után pedig a végén dobja be az "atombombát", mert olyan befejezést kaptunk ami mindent felforgat. Én se szeretnék spoiler-ezni, sokkal izgalmasabb, ha ti is Victoriaval együtt fejtitek meg a történet alakulását :) De annyit mondhatok ismét egy szuper kötet került a WOW könyvek közé :))

"- Amikor leges-legelőször megcsókoltalak, megízleltem a lelkedet, és minden benne volt, ami én nem vagyok: fény volt a sötétségemnek; vidámság a félelmeimnek."

"Megcsókoltam. Nem édesen, hanem szenvedélyesen. Annyira intenzív volt, hogy éreztem, amint egy darabot átadok neki saját magamból."

Talán az nem nagy titok, hogy Victoria életében is felbukkan két férfi. Mi erről a véleményünk?

P: Nem mondom, hogy zavart, de mégse örültem teljesen ennek a helyzetnek. Az előző rész után nem gondoltam, hogy ismét háromszöggel jön az Írónő. Az egész szituáció teljesen más

volt, nem szeretnék senkit se elijeszteni ezzel, csak annyi egyezik, hogy két fontos férfi is megjelenik az életében. Azt hihetjük, hogy boldog a férjével, tökéletes az élete, akkor miért engedi Sinclair-t közel magához? Na ezt nem árulom el nektek, de ha elolvassátok, megtudhatjátok.^-^

I: Engem nagyon meglepett a kialakult háromszög. Az elején furcsálltam, de ahogy haladtunk a történetben, megértettem miért is volt rá szükség. Az élet furcsa helyzeteket produkál, ezt Victoria esetében nagyon is igaz :)

"Mi volt ez köztünk?

Szerettem már.
Kedveltem már.
Vágyakoztam már.
De egyik érzés sem közelítette meg az akkorit."

Kedvenc jelenetem:
P: Igazából a megoldás "nagy" jelenetét szerettem legjobban, még ha nem is volt túl vidám. 
I: Amikor Victoria végre emlékszik arra mi is történt vele.

Kedvenc szereplőm: 

P: Reagen és Sinclair.
I: Sinclair és Victoria

Kinek ajánlom: 

P: Akik olyan romantikus történetet keresnek, ami egyáltalán nem kiszámítható és végig izgulhatják a szereplőkkel együtt, hogy vajon mi lesz mindennek a megoldása.
I: Az Írónő kedvelőinek, és azoknak akik szeretnék megfejteni főszereplőnkkel együtt a múlt ködös eseményeit.

Értékelésem:
P: Ahhoz, hogy ez a rész is 5 szál virágot érdemeljen kellett a zseniális csavar, egy nagyon jó lezárás, és az Írónő most is kitett magáért. Én tényleg még szeretnék sok könyvet olvasni tőle. :)
I: Nagyon izgalmas volt, és számomra kiszámíthatatlan, ezért a hatásért nem is adhatok rá mint 5 fényképet :)

Érdekesség: Az első rész értékelése mellé pont ennek a könyvnek a fülszövegét hoztuk. Sajnos újabbat nem tudtunk fordítani, de azt elmondhatjuk, hogy érkezik még Fairfix regény. Dátum sajnos még nem ismert, de a következő történet középpontjában a most megismert igazán szórakoztató Reagen lesz. Valamint egy kiegészítő kötet is készül Lachlain szemszögéből. Ezen rövid információ morzsa mellett természetesen interjú fordítás se maradhat el. :)

DGR: Kezdhetjük azzal, hogy bemutatod magadat az olvasóknak, amit nem tudhattak még a könyveidből?

CR: Calia Read vagyok! :) Négy gyerek (várandós vagyok az ötödikkel) anyukája vagyok és egy katona felesége. Tehát alapvetően minden évben költözünk. Számomra az írás (és az olvasás) tökéletes menekülőút a mozgalmas életemből. Bár amikor bejöttek a Fairfax regények, azok még őrültebbek voltak, mint a való életem.

DGR: Az Elborulva önálló regény, de ugyanabban a világban játszódik, mint a Szétcsúszva, tudnál kicsit többet mondani erről?

CR: A Szétcsúszva könyvben találkoztunk először Victoriával (Anyu néven). Emlékszem a róla írt jelenetekben nagyon izgatott voltam az állandóan dúdoló, babát ringató és mintha nem is ezen a világon élne nő miatt. Meg kellett ismernem az ő történetét is és, hogy miért is került a Fairfax-be.

DGR: A helyzet és a légkör mind a Szétcsúszva, mind az Elborulva regényeknél nagyon egyedi és semmi máshoz nem hasonlítható, amit korábban olvastam. Mi keltette fel az érdeklődésedet ehhez a sorozathoz?

CR: Meg kellett küzdenem ezekkel a szereplőkkel. Nem mézes-mázas személyiségek tündérmesével. Voltak hibáik, ami miatt izgatott voltam. Tudnom kellett mi történt a múltjukban, mi juttatta őket ebbe a jelenbe. Mindegyik könyv végén megdöbbenek, hogy miket képesek átélni az emberek.

„Azt mondják, Victoriának hívnak. 
Azt mondják, huszonhét éves vagyok. 
Azt mondják, hat hónapja vagyok a Fairfaxben. 
Azt mondják, a férjem meghalt, és nincs gyerekem. 
De hát Wes szinte minden éjjel meglátogat, és Evelynt egész nap a karomban tartom. 
Azt mondják… azt mondják… azt mondják… 
Én meg azt mondom, itt az ideje, hogy kibogozzam a múltamat és kiderítsem az igazságot.”

DGR: Már ez az idézet felkeltette az érdeklődésemet. Mit tudsz mondani Victoria utazásáról ebben a könyvben?

CR: Kezdetektől fogva Victoria nagyon támaszkodott a körülötte élő emberekre, főleg abban a kérdésben, hogy ki is ő. Most már kételkedni kezd a szavukban, mert nem egyezik azzal, amit lát. A terapeutája és egy rejtélyes idegen segítségével, elkezdi felfedezni mi is hozta Fairfax-be.

Victoria nagyon sérült és úgy gondolja készen áll arra, hogy megismerje az igazságot, de amikor olyan sokáig távol tartod az igazságot, akkor még jobban összetörhet. Ezzel kell megbirkóznia – összeomlás nélkül kezelni az igazságot.

DGR: Szerintem az Elborulva nagyon találó cím ennek a könyvnek, tudva min ment keresztül Victoria. Nehéz egyes szám első személyben írni egy ilyen állapotban lévő szereplőről?

CR: Nagyon örülök, hogy ezt megkérdezted, mert Victoria történetét nehezebb volt megírni, mint a Szétcsúszvát. Naomi-val könnyű dolgom volt. Nem volt akadály, mert az állapot engedte lebontani. De Victoria sebesült és falak mögé zárkózott. Hosszú időre. Lehet, hogy a képzeletem szüleménye, de meg kellett küzdenem azzal, hogy megértsem Victoria fájdalmát és hogyan is érzi valójában magát.

DGR: Mit szerettél legjobban az Elborulva írásában?

CR: Nincs annál jobb érzés, minthogy felfedezel valamit a szereplőddel kapcsolatban, amire nem számítottál, vagy ha egy jelenet, amin dolgoztál végre olyan, amilyet akartál.

DGR: És mi a legnehezebb?

CR: Figyelnem kell MINDENT, amit a szereplők mondanak, hogyan mondják és mikor. Időnként egyszerűnek tűnik, de még „normál” beszélgetéseket is nehéz lehet megírni, mert bele kell gondolni, hogy vajon ezt lehet-e már tudni?

DGR: Azok számára, akik még nem olvasták a Fairfax sorozatot, néhány szóban be tudnád mutatni?

CR: A Fairfax nem egy tipikus sorozat. Sötét és izgalmas. Persze van benne (nem is kevés) romantika is. :) A főszereplők teljesen megbízhatatlanok és mélyen felkavarta őket a múltjuk. A valóság ferde tükrön át látszik, ezért semmi sem az, aminek látszik.

DGR: Melyek azok az érzelmek/gondolatok, amiket szeretnél, hogy az olvasók érezzenek olvasáskor?

CR: Szeretném, hogy minden kérdést feltegyenek, ami fontos a történelem szempontjából. Mikor tűnik úgy, hogy az igazság mégis hazugság. Azt akarom, hogy igazán átérezzék a szereplők fájdalmát és szenvedését. És a kétségbeesésüket, hogy elhagyhassák a Fairfax-et és újra „normális” embereke legyenek. Szeretném, hogy lássák, min mennek keresztül az szereplők és hogy mennyire erősek. Nagyon-nagyon fontos számomra az is, hogy lássák a szerelmet a történetben, mert az igazán hatalmas erő és segít a továbblépésben és reményt ad.

DGR: És mi következik? Folytatod a Fairfax sorozatot vagy teljesen mást tervezel?

CR: Jelenleg két történeten dolgozok: Lachlan könyvén (a Szétcsúszva folytatása) és a Surviving Trace-en. Izgatott vagyok, mert nagyon egyediek.

DGR: Meg kelll kérdeznem: ha több Fairfax történetet is írsz, várható Reagan-nak is saját könyve?

CR: Ó igen! Lachlan könyve mellett várható még Fairfax kötet. És az Reagan-é lesz. Szeleburdi és kicsit komikus szereplőként tűnt fel Victoria könyvében. A legelső jelenet óta Victoriával van és megfogott a karaktere! Érdekel, hogy mi a saját története? Mit rejteget? Lehet játszani a történetével és kicsit gonosz és tompa és más, mint a többiek, igazán sötét történetre számíthatunk tőle.

DGR: Még valami, amit me szeretnél osztani az olvasókkal?

CR: BÍZZATOK BENNEM az Elborulva könyvvel kapcsolatban. :) Zavaró lesz és sok-sok darabkát hiányolni fogtok a kirakósból az elején, de végül minden a helyére kerül. Valakinek néhány napja azt mondtam, hogy a Szétcsúszva szép lassan bontakozik ki, de az Elborulvában Victoria ehelyett egymás mellé gyűjti a tényeket és dominó módjára pakolja egy vonalba. Végül csak egynek kell eldőlnie és megy vele a többi is.

Forrás