2016. 07. 12.

Kresley Cole: Vámpírbosszú

Író: Kresley Cole
Cím: Vámpírbosszú
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után 12.
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 480 oldal
Fülszöveg:
MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL… 

A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN…. 

Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.

AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY… 

Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?"


"– Hogy tudsz ilyen gyorsan mozogni? 

– Nem mozgok gyorsan. Ti, halandók, ti mozogtok lassan."

A Halhatatlanok Alkonyat után az egyik hatalmas kedvencem, etalon sorozatnak is mondhatnám, írni viszont nem tudtam még nektek róla, hiszen sokáig kérdéses volt a sorsa,
így új vártuk az új részt. Sajnálatomra kicsit kevesebb népszerűségnek örvend hazánkban, mint Ward könyvei, pedig egy hajszállal sincs lemaradva mögötte. Csak röviden az egész világról: egy titkos társadalmat ismerhetünk meg a kötetekben, hiszen az emberek között rengeteg másik faj él, például vámpírok, vérfarkasok, valkűrök, démonok, boszorkányok, tündérek…- és közel se teljes a felsorolás. Mindenki különleges képességekkel rendelkezik, de a kedvenc elemem az, hogy minden fajra jellemző az, hogy örök életre választanak párt maguknak és mindenkinek csak egy kizárólagos társa van, akit a sors rendelt neki. Nálam még a valkűrök teszik különlegessé a sorozatot. Nem sok másik könyvet olvastam, ahol ezzel a fajjal találkozunk és itt nagyon szerethető karakterekként mutatják be őket. Nem minden részben ők a főszereplők, de minden kötetben fontos szerepet játszanak.

"– Óvatosan, kicsikém. Ha velem játszol, lehet, hogy nem fog tetszeni, ha én is beszállok a játékba."

Tehát, ahogy fentebb említettem, két év telt el Regin könyve óta, de végre megkaptuk a
várva várt folytatást és ennél boldogabb nem is lehetnék. *-* Magát a sorozatot már dicsértem és ez a rész se okozott csalódást. :) Az előzőhöz hasonlóan azért vártam Lothaire történetét, mert már az első kötetben is feltűnt, valamint később is volt hozzá „szerencsénk”, nagyon érdekes karakternek tűnt. A párost, a párosítást imádtam ez már az elején leszögezném, de sajnos a történettől kicsit több izgalmat vártam volna. Emiatt nem tudtam maradéktalanul élvezni, de az öröm, hogy végre újra Kresley Cole regényt tarthatok a kezemben, sok mindent elfeledtetett velem.

"A nagy végzet úgy morajlik, akár egy vihar. Nem lehet megállítani."

Lothaire az „embergyűlölő” milyen párt érdemel a sorstól? Természetesen egy halandót. :) Tudtam, hogy ez így nagyon élvezhető lesz, de a fülszövegből nem is sejtettem, hogy milyen extra csavar van a felállásban. Nagyon örültem neki, mert sokkal érdekesebbé tette a
helyzetet. Az Ősellenség mellé pont egy ilyen önfejű, makacs lány illik, aki mer ellentmondani neki és kicsit rombolja határtalan egóját. :D A vámpír fellengzős, mondhatni beképzelt stílusa nagyon szórakoztatott és igazán meglepő volt, miként kezelte Ellie a helyzetet, amibe belecsöppent. Végre jobban megismertük Lothaire-t és megtudhattuk, hogy milyen célok vezérlik, miért sikerült hosszú élete során ennyi ellenséget szereznie. Nem mondom, hogy egyetértek minden cselekedetével, de értem az indítékait. Sőt, becsülendő, hogy ennyire állhatatosan küzd azért a célért, amit még gyerekként kitűzött maga elé. Mellette Ellie tényleg csak egy szürke kis egér. Nincsenek elérhetetlen vágyai, csak szeretne főiskolát végezni, megtalálni a szerelmet és csendes, nyugodt életet élni. Sajnos az ő tervei se úgy alakulnak, hogy szeretné, miután egyre több furcsaság veszi körül. És mindezek után még egy pokolian szexi halhatatlan vámpír is felbukkan az életében, innentől semmi se lesz egyszerű, de a körülményekről nem is beszélnék, mert tényleg nehéz spoiler mentesen írni róla. Ha csak a párost nézem, megérdemelte volna az 5 csillagot a könyv. 

"– Narcisztikus személyiség vagy – de ezt már akkor tudtam, amikor először megpillantottalak.
(…)
– Először is nem vagyok narcisztikus személyiség. Ismerem Theszpai Narkisszoszt – bár vannak közös vonásaink, én voltam előbb, szóval ő az, aki lotharisztikus, nem pedig fordítva."

Amivel pici gondom volt, az a történet. Lothaire évezredek alatt számos ellenséget szerzett és mindent megtesz, hogy megszerezze a koronát, ami szerinte csakis őt illeti. Anyja dák örökösnő volt, így egyértelmű, hogy ő is jogot formálhat a titokzatos dákok trónjára.
Valamint, ez már személyes célja, hogy a Horda élére is ő kerüljön. Mindezekből kiindulva én sokkal több akcióra számítottam, akár több csatajelenetre is. Félreértések elkerülése végett, nem volt bajom azzal a történettel, amit kaptam, csak többet vártam, főleg korábbi kötetekből kiindulva. Itt sokkal inkább azon volt a hangsúly, hogy miként dolgozza fel ez a vérszomjas vámpír a tényt, hogy a sors egy halandó párt szánt neki és tényleg konkrétan a párosuk volt a középpontban. Kettőjük között is el tudtam volna képzelni több meglepő eseményt, még ha itt is elmondhatom, hogy élveztem minden közös jelenetüket. Izzott közöttük a levegő és Ellie is tudott meglepetést okozni. Csak újra azt tudom mondani, hogy az érzelmeken volt inkább a hangsúly. Ja és leginkább Nix-et hiányoltam. :( Már többször felvezették, hogy régóta ismerik egymást, van közös múltjuk. Persze kaptunk pár közös jelenetet, de reméltem, hogy sokkal többször bukkan fel Nix, hiszen mindenki nagy kedvence. :( 

"– Több tucat hím lesz ott – mondta Hag. – Nem tudnál egy véradósságot felhasználni, hogy legyen melletted egy-két harcos? Csak egy őrült képes lerohanni egy alakváltókkal teli barlangot!
Lothaire felhúzta a szemöldökét. 
-És mit akarsz ezzel mondani?"

Kicsit vegyes az értékelésem, de azt nem mondhatom, hogy csalódtam, mert a korábban megismert Lothaire-t kaptuk, sőt nem is hazudtolta meg önmagát, de egy ilyen karakter
szerintem megérdemelt volna egy nagyobb volumenű cselekményszálat is. Meg sajnos nem tudom szó nélkül hagyni a könyv kivitelezését. :( Millió köszönet az Athenaeum Kiadónak, amiért átvették a sorozatot és újra meg tudtak azzal is lepni, hogy mennyire igyekeznek az olvasói igényekre figyelni. Készek voltak alakítani a borítót is a rajongók véleménye alapján. Igaz még így is messze van az olyan borítótól, amit vártam volna, de tényleg így állt legközelebb hozzá. Azért is köszönet, hogy megtartották az eddigi méretet és a borító betűtípusa is megmaradt, így tökéletesen illik a korábbi kötetek mellé. Engem inkább az zavart, hogy hiába vagyok elégedett összességében a fordítással, nagyon sok gépelési, elírási hiba maradt a könyvben, ami egyszer elmegy, majdnem észre se veszi az ember, viszont sajnálatomra, nem csak egyszeri esetről volt szó. :( 

"– Minden vágyamat elvetted és engem tettél gyengévé."


Kedvenc jelenetem: Azok a jelenetek, ahol Ellie "letöri" Lothaire szarvát.
Kedvenc szereplőm: Ki más, mint Lothaire :D
Kinek ajánlom: Sorozat folytatást, főleg ha már ilyen sokadik ajánlanom se kell, aki ismeri Kresley Cole-t magától is teljesen biztos, hogy folytatja a sorozatot. :)
Értékelésem: 4,5 gyűrűt tudok adni, mert hiába szerettem, ha van valami, ami zavar, mégse kaphat 5 gyűrűt.
Érdekesség: A sorozat borítói nagyon közel állnak a szívemhez, ezért mindenképp szerettem volna összegyűjteni nektek. Ezen kívül találtam egy interjút is ehhez a kötethez kapcsolódóan, azt is hoztam.

Eredeti borítók - első megjelenés. Itt a 2-4. rész a kedvencem, mert tényleg az adott páros látható, és így könnyebb elképzelnem a szereplőket.
Új kiadás. *-* Nem mind egyformán gyönyörű, de szerintem nagyon jól sikerültek.
Magyar kiadások. Első 4 részt megtartották, utána elég hasonló, de szerintem jól sikerült borítók következtek. Az utolsó kép a Vámpírbosszú több verziója, és ide raktam az eredetit is, hogy legyen mihez hasonlítani.

Mandi: A rajongók már lélegzetvisszafojtva várták a Lothaire megjelenését, nos, csakúgy, mint mindig. Tehát most összpontosítsunk arra, ami IGAZÁN fontos itt: abból, amit tudunk Lothaire társáról, halandó. Ez tökéletes kihívás az Ősellenségnek. Hogyan jött Elizabeth Peirce?
Kresley:
Elképzeltem, milyen típusú hősnőt látna maga mellett Lothaire – egy evilági, elbűvölő, kifinomult, ördögi halhatatlant – és én pont az ellentétét adtam meg neki: egy szegény halandó lányt egy apró bányászközösségből, aki büszke az örökségére és boldog, hogy csalódást okozhat neki. Nagyon szórakoztató volt figyelni, ahogy Lothaire egyre jobban beleszeret. Sokat kuncogtam magamban, amikor elkezdte értékelni azon tulajdonságait, mint a hűség, kitartás és bátorság.

Mandi: Tudom, hogy sokan szomorúak voltak, hogy végül nem Nix köt ki Lothaire mellett, ahogy néhány érdekes korábbi jelenet miatt hihettük, az Álmok sötét harcosában. Nix is megtalálja valaha a párját?
Kresley:
Természetesen! Már a kezdetekkor kiszemeltem a párját. Hadd mondjam el, hogy csak egy nagyon különleges férfi képes megbirkózni vele.

Mandi: Tényleg arra vár, hogy Mike Rowe magához térjen? *kacsintás*
Kresley: Inkább kicsit megszállott Mr. Rowe iránt; sajnos ez nem igaz szerelem. Különben sem működne a dolog kettőjük között – túl sok forgatás és ilyenek.

Mandi: Bejelentetted, hogy érkezik egy spin-off sorozat a Halhatatlanok Alkonyat Után sorozathoz. Vér és Köd Birodalmának nevezted, a Dákokat fogja követni (a mitikus vámpírokat). Találkozunk a sorozat pár szereplőjével Lothaire könyvével?
Kresley: Igen, találkozunk pár új szereplővel a titokzatos Dák birodalomból. Kész robbanást jelentettek az írásnak. Páran nagyon elzárkóznak a külvilágtól, tehát élveztem, hogy tippeket adhatok, mire számíthattok a következő könyvekben.

/sajnos mostanra már tudhatjuk, hogy az a könyv hazánkban nagy eséllyel kimarad a sorból. :( /

Mandi: Lanthe és Thronos szintén sorozat kedvencek. Vannak már terveid arról, hogy megírod a könyvüket vagy továbbra is mellékszereplőként folyatódik a kapcsolatuk?
Kresley: Elég sok visszajelzést kaptam Lanthe-ről és Thronos-ról. A legtöbb olvasó úgy látszik, azt akarja, hogy az ő könyvük következzen. Határozott tevem van a történetükhöz, már csak a szerkesztőmet kell meggyőznöm. 

Mandi: Imádjuk a vicces pólókat és szarkasztikus megjegyzéseket, amiket a halhatatlanok használnak a könyveidben. Készleten vannak ezek a vicces idézetek és csak választasz belőlük vagy csak úgy kipattannak a fejedből?
Kresley: A legtöbb tőlem származik, ahogy írok a karaktereket. Például, amikor az Álmok sötét harcosát, minden Regin féle beszólásnál arra gondoltam: „Ő nem csak mondja ezeket!” Nix-szel is hasonló a helyzet.

Mandi: És most… kérlek, mondj kicsit többet Lothaire-ról. Mire számíthatnak az olvasók? Mit vársz izgatottan, hogy megtudják az olvasók? Mi következik Lothaire után?
Kresley: Lothaire-ról hőstett volt írni, mert azt akartam, hogy az a szereplő legyen, aki már a korábbi könyvekben is, egy valódi gazember. És nem feltétlenül akartam, megváltoztatni – nem akartam neki egy nagy felismerést, ahol ráeszmél, hogy gonosz – így inkább Elizabeth hősévé tettem, de másé nem feltétlenül lesz. Nagyrészt változatlan marad, csinálja a „Lotharie-s” dolgait, de most már más okból.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése