2017. 11. 16.

Beth Flynn: Kilenc perc


Író: Beth Flynn
Cím: Kilenc perc
Sorozat:
Kilenc perc 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 288 oldal
Fülszöveg: 
Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa.
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?



„… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Eddig nem csalódtunk a kiadó rázós könyveiben. Ez a fülszöveg is egy igazán megosztó történetet sejtet, nem tartottunk most se ettől a nem túl könnyed témától?
P: Pontosan ezért, hogy eddig nem kellett csalódnom, bátran veszek újabb rázós könyvet. A téma különösen érdekesnek tűnt, elrabolt lány, aki mégis el rablójával tölti az életét? Az én érdeklődésemet felkeltette. Az biztos, hogy ez nem egy könnyed olvasmány, de a maga beteg módján, igazán fantasztikus. Nem vagyok naiv, tudom, hogy létezik ilyen, ami Ginny-vel történt, de mégis jó lenne azt hinni, hogy ez egyedi eset. Az viszont tényleg meglepett, hogy

milyen egyszerűen is mehet egy emberrablás.
I: A kategóriában megjelent könyvek eddig nem okoztak csalódást. Mindig jó egy kicsit tágítani a látókört, és beleélni magamat valami olyanba, amit a saját bőrömön nem szeretnék megtapasztalni. Erre nagyon is lehetőséget ad egy ilyen történet. A fülszöveg nagyon felcsigázott, és kíváncsi voltam miket kellett át élnie Ginny-nek, és hogy miként éli meg elrablását, és az utána történt eseményeket. Mindig van egy elképzelés a fejemben, örülök, amikor teljesen mást kapok, mint amit én elgondoltam. Itt is ennek voltam a tanúja, az Írónő nem gatyázott, és szókimondón mesélte el nekünk Ginny nem hétköznapi életét, és felnőtválásának folyamatát. A legszörnyűbb az egészben, hogy ez nem egyedi esett, mert sajnos a való életben is nagyon sok ember tűnik el, és kitudja, hány ilyen esetben emberrablás áll a háttérben.

„Eljön az idő, amikor hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért.”

Kicsit rendhagyónak mondható a történet felépítése, nem egészen időrendben haladunk, ez hogy tetszett nekünk?
P: Legjobban talán pont a könyv felépítése tetszett. Mielőtt megismerhetnénk az eseményeket, már az elején megtudjuk, hogy mi lesz a végkimenetele ennek a történetnek. Majd Cicc visszaemlékezéseiből sok mindenre fény derül. Elmesél mindent hol részletesebben, hol kevésbé és emiatt tudhatjuk, hogy még sok titok maradt leleplezetlenül, van még bőven, miért várni a folytatást. Sőt, azt hiszem még csak most jön a java. Tehát
Ginny/Cicc (forrás)
mondhatni egy kerek cselekményt kaptunk már itt, csak maradt sok titok. Ginny-t fényes nappal elrabolják, vagy mondhatnánk úgy is, hogy magukkal viszik, mert annyira könnyed módon történik az egész, hogy akár el is feledkezhetnénk arról, hogy ez egy rablás. Sose nyugszik bele ebbe a helyzetbe, de megtalálják rajta a fogást, ami miatt mégse ellenkezik és sodródik az árral, próbálja elhitetni magával, hogy rendben van, hogy így történtek a dolgok. Pedig nem…
I: A felépítése nagyon meglepő volt, de ez vett meg igazán magának. Az Írónő már az elején szembesít minket a történet végkimenetével. Kilenc perc, ami teljes mértékben visszavonhatatlanul elborzasztott, és arra sarkalt, hogy minél előbb megtudjam, hogyan is juthattak ide szereplőink. Ginny a mesélőnk, és ő általa ismerjük meg elrablásának történetét, és az azutáni éveket is. 1975. május 15. Ginny szóba elegyedik egy motoros fickóval, aki első ránézésre kedvesnek tűnik. Mint megtudjuk a későbbiek folyamán, már  gyerekkorában is hibázott  egyszer, amikor megbízott egy idegenben. Ebben a helyzetben is túl barátságosnak bizonyult. A motorozásból, elrablás lesz, és Ginny egyszer csak ott találja magát egy mocsár közepén, mint ajándék, akit egy motoros banda vezetőjének szántak. Nem ilyen elrablás képe élt a fejemben, hihetetlen volt, hogy ilyen könnyen is elrabolhatnak valakit. Tényleg nagyon vigyázni kell kivel áll szóba az ember. Nincs menekvés erről a helyről. Ebben az elhagyatott motelben a legszörnyűbb dolgokat látja meg Ginny. A csonkolástól az emberölésig minden megtörténik. Ezen a helyen követjük végig Ginny átalakulását, hogy is lesz belőle Cicc.  Ezek mellett megismerjük a motel további lakóit is, akik maguk is szörnyű dolgokat éltek át, és még mindig hurcolják a következményüket.


 „Mindig légy résen! Soha ne engedd el magad! Ilyen életmód mellett sohasem tudhatod, ki kopogtat az ajtódon.”

Lehetetlenség Cicc helyébe képzelni magunkat, de mennyire tudta jól kezelni a helyzetet?
P: Érdekes volt, hogy Cicc már olyan fiatalon is képes objektíven látni a saját helyzetét, de a körülmények miatt mégis képtelen mellőzni az érzelmeket. Grizz nagyon jól bánik vele, a tenyerén hordozza, lehet még normális körülmények között se talál ilyen férfira. Fiatal kora ellenére is nagyon érett a gondolkodása, de mégiscsak gyerek. Jól esik neki a figyelem, még
Grizz (forrás)
nincs sok tapasztalata az életben. Még ha nem is akarja, idővel elfogadja a kialakult helyzetet. De nagyon tetszett, hogy azért a figyelme sose lankad igazán, próbál menekülő utat találni.
I:
Stockholm-szindróma nagyon érdekes dolog, és hihetetlen, hogy miként tudja elhitetni az ember tudata egy idő után magával, hogy a fogva tartója iránt érzelmeket kezdjen táplálni. Az Írónő remekül mutatja ezt be nekünk Ginny érzelmeinek változásán keresztül. A kétségbe esésén át, a dühén keresztül eljutunk a beletörődésébe, és ezek szépen lassan átcsapnak kötődésbe egy olyan férfi iránt, aki ezt nem érdemelné meg. Ginny gyerekkora sem nevezhető a legjobbnak, ezek ismerete után, már érthető miért is vágyik egy olyan helyre, ahol törődnek vele. Érdekes szituáció által teljesült a kívánsága. Szépen lassan kezd bele törődni a sorsába, és ezzel együtt Grizz mellett megtalálni a boldogságot. A nagy korkülönbség ellenére megértették egymást.  Szépen lassan összecsiszolódnak, és együtt alakítják ki új az életüket.

 „Szerelmes voltam Grizzbe. Utáltam, amit csinált, de szerettem őt.
Sajnos pont az iránta érzett szerelem miatt kezdtem el utálni magamat.”


Grizz egy bűnöző, nincs ezen mit szépíteni, de velünk is meg tudta őt szerettetni az Írónő?
P:
A bandavezérnek is láthatjuk jó és rossz oldalát is. Kemény kézzel irányít, okkal fél tőle mindenki, de érzékeny és szerethető is tud lenni. A hozzá közel állókat minden áron megvédi, még akkor is, ha ehhez magát kell feláldoznia. Ha nem lenne ez a „különös foglalkozása”, akár
Grunt (forrás)
tökéletes férfi is lehetne. Ám erről nem lehet megfeledkezni. Nem tudtam úgy megszeretni, mint a főhősöket szoktuk, de teljesen érthető, hogyan volt képes levenni Ginny-t a lábáról. Viszont akárhányszor kezdtem már megkedvelni, jött egy újabb brutális epizód, ami visszarántott a földre, hogy véletlenül se tévesszen meg a látszat. Múltjának is megismertünk pár részletét, ami miatt sajnálni is tudom, de ezzel kapcsolatban még szeretnék több mindent megtudni.
I: Grizz egy brutális ember, nem hiába ő a banda vezér. Rászolgált a posztjára, kemény kézzel irányítja a tagok életét. Nem fél semmitől, és senkitől, a gyilkolás és a bántalmazás a kisujjában van. Mégis Cicc-ben van valami, ami elő hozza a "gyengébbik" oldalát is. Már az elején megmondja a lánynak mit is vár tőle, és, hogy igényt tart rá. Volt egy rész még a legelején ami teljesen elborzasztott, és nem engedte, hogy  a kedvelés gondolatával szemezzek. Nem ő az egyedüli férfi, aki fontos szerepet játszik ebben a történetben, itt volt nekünk Grunt is, aki szinte egykorú Cicc-el. Barátokká válnak, és érezhető, hogy fontosak egymásnak. 


„Fogalma sem volt róla, hogy a testvéri szeretet egyszer majd szerelembe fordul. Hogy a lány megszállottja lesz, és benne lel majd rá élete egyetlen igaz szerelmére.”

Hihetnénk azt, hogy a kezdés miatt már nincs miért izgulnunk a könyv végén, ennek ellenére volt min meglepődnünk?
P: Az már az elején kiderül, hogy még ő se úszhat meg mindent, komoly büntetést kap tetteiért, arra mégse voltam felkészülve, hogy ekkora csattanóval zárul a könyv. Sokkal kuszábbak a szálak, mint hittem, és leesett az állam. Vannak szereplők, akiket

félreismertünk. Az elején még kicsit meg is ijedtem, mert nagyon végleges lezárással kezdődik a könyv, mi lesz akkor még két könyvben? De most már tudom, hogy emiatt nem kell aggódnom. Ide a folytatást! :)
I: Egy igazi hullámvasúton ültem, úgy éreztem. Sok minden derült ki a múltból, amin lehetett szörnyülködni, és ámulni is egyben. A szálakat nagyon jól csavarta az Írónő, és sok titok lappangót amikre nem is gondoltam volna. A vége pedig számomra feltette az i-re a pontot. Alig várom, hogy megtudjam ezek után mik várnak még rám a folytatásban.



 „Sohasem tapasztalta még a nyomát annak, hogy bárkinek is érne akár egy lyukas garast is.
Soha. Ez a pici lány volt az első.”

Kedvenc jelenetem:
P: Amikor Cicc és Grunt zenét hallgatnak.
I:
A vége, az nagyon durva volt, nem számítottam ilyen fordulatra.
Kedvenc szereplőm: 
P: Cicc, Grunt
I:
Cicc
Kinek ajánlom: 
P: A rázósabb témákat keresőknek.
I:
Azoknak ajánlom akik szeretik a Rázós könyveket, és szeretnek kilépni kicsit a komfortzónájukból.
Értékelésem: 
P: Minden szörnyűsége mellett ez a történet 5 lemezt érdemel.
I:
Beszippantott, és nem eresztett. A könyörtelensége rabul ejtett, nem is tudok 5 percnél kevesebbet adni.

 
Érdekesség: Interjút hoztunk az Írónővel. :)


Tudnál mesélni az első írással kapcsolatos kalandodról? Milyen érzés volt, amikor először olvasták a kéziratodat? Ki támogatott, amikor kétségeid voltak? Vannak írói barátaid, akik bátorítottak?

Nem tudom, hogy erre számítasz, de így kezdődött. Az életem éppen egy sötét mélypontját

éltem meg. Mellrákkal küzdöttem, meghalt a tizenhét éves unokahúgom, elárult egy régi alkalmazottam és barátom, akiben megbíztam, depresszióba és magányba süllyedtem. Tél volt a hegyekben – nincs lehetőség javulásra. Az irodámban ültem minden nap egyedül. A lányom mondta, hogy kihasználhatnám az időt és írhatnék, hiszen mindig is ezt akartam. Nem láttam, hogy lenne ez lehetséges. Főleg egy ilyen bonyolult történetnél, ami már évek óta a fejemben van. Lemorzsolódtam az egyetemen, nem volt semmilyen írói tapasztalatom csak pénzügyi hátterem volt. Emlékszem, hogy világosan kiáltottam Istennek, hogy adjon valamit. Bármit, ami segít legyűrni a depressziót és a magányt. És akkor villant be a Kilenc Perc első mondata.

„Még sosem láttam kivégzést. Legalábbis törvényeset nem.”

Nem voltak író barátaim, akik bátorítottak, mert nem ismertem senkit. Senki nem tartotta a kezem és nem voltak kétségeim. Szuper magabiztos voltam, de nem is tudtam még tökéletesen. A szavak papírra vetésének tiszta öröméért írtam, nem aggódtam és nem gondoltam másra, mert úgyis csak én olvasom a történetet. Az írás volt a válasz az imáimra és még most is terápiás jellegűnek érzem. Balzsam volt a lelkemnek és nagyon szükséges volt a gyógyuláshoz. Még mindig az.


Mestere vagy a feszültségkeltésnek és az írási stílusod egyszerűen csodálatos. Hogyan tudsz ilyen bonyolult cselekményszálat alkotni, titkokkal, igazságokkal, féligazságokkal és hazugságokkal, de mégis jól működnek együtt? Hogy tudsz nem letérni az ösvényről, a történet írása közben? Az elejétől fogva megvan minden részlet?
Ezt már sokszor kérdezték és a válasz meglepő lehet. Nem írom le külön a várható cselekményszálat. Nincsenek táblák cetlikkel és nyilakkal. A fontos dátumokat feljegyzem egy spirálfüzetben, ennyi elég. Mindhárom könyvet feljegyzések, cselekményszál felvázolás és ötletelés nélkül írtam. Pár kis dologban kértem tanácsot, de nem a történetről. De ez szerintem azért volt, mert mindig is a fejemben volt. Minden, amit a Kilenc percben látsz, szándékosan van ott, ahol, mert később fontos lesz. És nem bánom, ha kicsit homályos. Voltak idők, amikor azt érzem kisült az agyam, főleg amikor eluralkodik az „írói őrület”. Amikor befejeztem az Out of Time írását, visszatértem az elejére, kézzel megírtam a fejezetlistát. Ki is kellett cserélnem két fejezetet, amik nem időrendben voltak. A Gift of Time-nál már fejezetenként írtam fel a címeket, és nem volt szükség változtatásra. De előre akkor se volt felvázolva.


Miért választottad ezt a témát, hogy egy fiatal lányt elrabolt egy idősebb motoros és kapcsolatuk lesz? És miért ebbe az időbe tetted? Tudod, hogy igazán ellentmondásosnak látszik a történet a kényszerített kapcsolattal, a kiskorúsággal és a korkülönbséggel. Tehát miért ez a merész döntés?
Azért választottam az 1975-ös évet a történetnek, mert akkor voltam tizenöt éves. Azonosulni tudtam a főszereplővel. Szerettem és még mindig szeretem a hetvenes éveket – a zenét, a ruhákat, az autókat. Egyszerűbb idők voltak, kevesebb technológiával. És persze, sok személyes tapasztalatom volt arról, hogy a korkülönbség nem annyira ellentmondásos, mint manapság.


Nagyon földhöz ragadt, tényszerű stílusban írsz felesleges szócséplés nélkül, mégis könnyen érezzük át szereplőid helyzetét. Mi a trükköd, hogy élővé tedd őket?
Ha lenne trükköm vagy titkom, ígérem, elmondanám. Azt hiszem olyan stílust fejlesztettem

ki, ami megfelel nekem. Nem szándékosan alakítottam ki, de valahogy passzol és az olvasóimnak is tetszik.

A történet mely részeit volt a legnehezebb és legkönnyebb megírni?
Sok jelenetet nehéz volt megírni számomra, különösen az erőszakosakat. Békés lelkületű vagyok,
nem egy harcos típus, ezért voltak nehézkesek. És meglepő módon, nem használtam káromkodást. A szereplőim látszólag igen, de én nem. Erotikus író se vagyok, ezért a szexjelenetekkel is bajlódtam.
Legjobban Grunt gyerekkori jeleneteit szerettem írni. Nem tudom miért élveztem ennyire.

Talán, mert ott kapcsolódtam igazán hozzá.Egy kis kikapcsolódás: van könyves álompasid?
Most inkább magammal randizom, de meg kell vallanom az igazat. Az első könyves álompasim James Malory kapitány volt Johanna Lindsey Tengernyi Szerelem könyvéből. Azt hiszem Fabio volt a borítón. Még mindig oda vagyok érte – James Malory-ért, nem Fabio-ért.
A második Iai McKinnon volt Pamela Clare Surrender kötetéből.
Mindkettő történelmi romantikus – a kedvenc műfajom.



Miről fog szólni a következő könyved?
A mostani projekt Anthony és Christy Bear-ről szól, egy párról, akik röviden bemutatkoztak a Kilenc percben. Éppen felbukkantak az Out of Time-ban és a Gift of Time-ban is, de mindig volt egy gazdagabb, mélyebb történetük. Majdnem félretettem őket, hogy befejezzem Mimi és Christian könyvét, de Anthony Bear kísértett álmaimban. Azt kérte, előbb az ő történetüket meséljem el. Ez az önálló spinoff regény 1978-ban játszódik és felbukkan benne pár kedvenc a Kilenc perc sorozatból. Mint Grizz, Anthony is a saját motoros bandájának a vezére és elrabolja Christy-t. De ennyi a hasonlóság. Teljesen más a történet nincsenek titkok. Kevesebb motorozás, azt hiszem és több izgalom és rejtély. Szeretem eltemetni a titkokat!
Jó volt megírni ezt a könyvet és remélem az olvasók is élvezni fogják, akárcsak én.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése