2017. 11. 24.

Böszörményi Gyula: Beretva ​és tőr (Ambrózy báró esetei 2,5)

Író: Böszörményi Gyula
Cím: Beretva és tőr
Sorozat: Ambrózy báró esetei 2,5.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 86 oldal
Fülszöveg: 
1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre.
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog?
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Egy újabb, megtörtént eseményeken alapuló Ambrózy-ügy, ami A Rudnay-gyilkosságokban épp csak említésre került, ám most végre elmeséltetik!


„Abban pedig én voltam tökéletesen biztos, hogy nekem ott a helyem, ahol ama bizonyos éjszakai kísértet a titokzatos keleti uralkodót le akarta mészárolni. Ezt a véleményemet azonban Richárd sajnos nem osztotta, ezért úgy otthon felejtett, mint valami feleslegesnek vélt esernyőt.”

Mielőtt igazán folytatódna a sorozat, kaptuk ezt a novellát, örültünk neki, vagy inkább sajnáltuk, hogy még nem a harmadik részt vehetjük kezünkbe?
P: Elsőre kicsit vegyes érzéseim voltak. Nagyon vártam már a lezáró kötetet, legalábbis
Ambrózy báró (forrás)
akkor még azt hittem, hogy az jön és „helyette” érkezett ez. Aztán mégis lelkesebb lettem, mert egy jó kis nyomozás jöhet bármikor, és Mili Richárddal az oldalán még nem okozott csalódást. Akkorra már kíváncsian vártam, hogy egy rövidebb történetben mit mutatnak nekem. Arra tökéletes volt ez a kiegészítés, hogy enyhítse a várakozás miatti „fájdalmunkat”, de azért nagyon szeretném már olvasni az Ármány és kézfogót. ;)
I: Én örültem ennek a kis novellának. Egy újabb remek példája Ambrózy báró nyomozói képességének bemutatására. Nem hiába hívja segítségül Rudnay Béla a nehéz ügyek megoldásához. Szinte a kisujjából rázta ki most is az egészet. Egy újabb remek történet Gyula Úr tollából, ami bár rövid, de annál tartalmasabb, és nagyon is élvezhető a rajongók, olvasok számára.

 „– Akkor hát halljam a tényeket, mert csak azokból vagyok képes elméleteket építeni, hogy végül felmászva rajtuk az igazság csillagáért nyúljak.”

Milyen volt újabb ügyet felgöngyölíteni Milivel és Richárddal?
P: Mili hozta a formáját, mindenbe beleütötte az orrát, nem tud egy helyben ülni, akárhányszor kérik tőle. Viszont mindig jól jön ez ki, mert ha nem is akarja ezt bevallani magának a báró, mindig hozzájárul kotnyeles stílusával az ügy megoldásához. A rejtély most
Muzaffer ed-din Qajar (forrás)
is nagy fejtörést okozott, a szövevényes szálak a rövidebb történet mellett is szerte tudtak ágazni. Úgyhogy azt kell mondanom, hogy nagyon jó volt a történet, Richárd és Mili is kitett magáért, ravasz észjárásukkal hamar felgöngyölítették ezt a furcsa bűntényt. De sajnos a hamar szó miatt volt némi problémám, mert szívesen olvastam volna még.

I: Nem csalódtam bennük, most is hozták a formájukat. Richárd megvillogtatja nyomozói tehetségét, Mili pedig nem hagyja lerázni magát, és ő is az ügy nyomába ered. A Perzsa sah Budapesten tölti az idejét, ám nem felhőtlen az itt tartózkodása. Merényletet követek el ellene, szerencsére őméltóságának baja nem esett, de ezt sajnos az ügyben életét vesztett áldozatok már nem mondhatják el magukról. Itt lép színre Richárd, a mi Bárónk, aki beleveti magát az ügy körüli rejtélyekbe, és semmit sem hagy figyelmen kívül. A tőle várható profizmussal bogozza szét a szálakat, és jut el az igazsághoz, és a merénylő kilétéhez. Persze ehhez kell Mili kisasszony személye is, akit semmilyen eszközzel nem lehet visszatartani, és igen is ő is nyomozásba kezd. Nagyon szeretem a párosukat, a szóváltásaikat nem lehet mosolygás nélkül kibírni. Megmutatták, hogy együtt még jobb csapatott alkotnak, és a Bárónknak nem is lehetne jobb segítsége a kotnyeles kisasszonynál.

 „– Az őrület csupán egyfajta torz látásmód, amit meg lehet fejteni – (…)”

A második kötet nem éppen kevés oldalszáma mellett ezt nyugodtan lehet szösszenetnek nevezni, kisebb adagban is igazán élvezetes volt a történet?
P: Ha a másik két regényhez nézem, és miért is ne hasonlítanám hozzá, akkor azért nem ért
Mili (forrás)
fel nálam az ő szintjükre, hiszen azok mégis jobban tetszettek. De a stílus és a szereplők most is mosolyt csaltak az arcomra, egyáltalán nem bánom, hogy megíródott ez történet, hiszen így is tudtam élvezni ezt az olvasmányt.

I: Megtalálható volt minden benne amit a nagyobb terjedelmű részekben is kapunk. Itt volt mindjárt Mili, és Ambrózy báró, akik alap pillérjei a történetnek. Egy újabb furmányos bűnügy, megfűszerezve valós történelmi személyiségekkel. Nekem ennél több nem is kell,  én nagyon élveztem ezt a kis kiegészítő köttetett is. Már alig várom, hogy még több ügyet derítsek fel nyomozó párosunkkal.

 „– Minek ez a teátrumba illő hajcihő? – kérdeztem Richárdot.
– Ezt úgy hívják, kedves Mili, hogy lélektani hadviselés (…)”


Hogy halad Mili tanulása, válhat belőle még igazi nyomozó?
P: Részről részre látszik rajta, hogy magába szívja a tudást. Igyekszik fortélyokat ellesni a bárótól és mindig megvolt a magához való esze is. Persze néha elhamarkodott következtetéseket is tesz, de tényleg egyre inkább halad afelé, hogy akár teljes értékű
nyomozó lehessen. Kíváncsi lennék milyen az, amikor már nincs mellette támogató és ő ad utasítást a rendőröknek. :D
I: Mili nyomozónak született. :) Nagyon szeretem benne, hogy nem hagyja magát lerázni, és igen akkor is bele veti magát az ügybe, minden tiltás ellenére. Szeret álruhát ölteni, és mennyire jól hozza a felvett szerepét. Ebben a részben is bebizonyította, hogy ő is jól végzi a dolgát, és igen is szükség van rá. Én azt kívánom Mili kisasszonynak, hogy váljék belőle a legjobb női nyomozó, és törjön mindig borsót kedvesen a báró úr orra alá.

  „– Most mégis mit kezdjek magával? – szakított ismét csak félbe az én modortalan báróm.
– Kezdetnek megtenné néhány dicsérő szó – biccentettem oldalra a fejem, és közben próbáltam biztatón mosolyogni.”

Kedvenc jelenetem:
P: Azok, ahol Mili kifejezett kérés ellenére, se képes nyugton ülni és várni.
I: 
Amikor Mili lelepleződik.
Kedvenc szereplőm: 
P: Mili és Richárd is töretlenül kedvenceim.
I:
Mili, és Ambrózy báró.
Kinek ajánlom: 
P: Érdemes sorban haladni a sorozattal, a második rész után ez kis felüdülés, és jó felkészülés a harmadik kötetre.
I:
Érdemes elolvasni ezt a kis részt is a sorozat kedvelőinek.
Értékelésem:
 
P: Nagyon nagyon tetszett ez a szösszenet is, de ha a másik két egész regényhez képest nézem nem tudok rá maximális nyomozást adni, mert azok mégis csak jobban tetszettek, ezért kap 4,5-et.
I: Jó volt ebben az ügyben is kedvenc szereplőimmel tartani, most is megérdemlik az 5 bajuszt.


Érdekesség: Kutattunk egy kicsit a perzsa sah budapesti tartózkodása után.


Visszatérőben országába, Magyarország fővárosát is meglátogatta. Budapesten szintén

uralkodónk vendége. A budai királyi palotát azonban akkor építették újra, a perzsa sah tehát a dunaparti *Hungária* fogadóba szállt, a hol az udvarmesteri hivatal gondoskodott, hogy fényi kényelmet találjon. Kísérete 73 személyből állt, köztük előkelő perzsa méltóságok. Nyolcvannégy szobát rendeztek be a sah és kísérete számára.

A fogadáshoz a rendőrség szigorú intézkedéseket tett, mert Párisban merényletet követtek el a perzsa fejedelem ellen. Katonaság és rendőrség állt sorba az indóháztól a Hungária fogadóig s a sah kocsija körül lovas rendőrök lovagoltak. A király képviseletében József Ágost főherceg jelent meg. A magyar miniszterek, polgári és katonai hatóságok szintén az indóházban gyűltek össze. Az utakat szorongásig ellepte a kíváncsi sokaság. Sok helyen lehetett látni a zöld-fehér perzsa zászlót, közepén a sárga oroszlánnal. Az indóházat is így díszítették.


Budapestre hét óra és néhány perckor érkezett meg a vonat. Az indóház villamos lámpái nyüzsgő és fényes képet világítottak itt meg. A katonaság zászló-meghajtással tisztelgett, a zenekar a perzsa himnuszt játszotta, mely útközben az utcán többször is felharsant. A sah vonatának érkeztét hatalmas éljen fogadta, a mit a sah a kocsi ajtajában fejbólintásokkal fogadott. József Ágost főherceg sietett elébe s a király nevében köszöntötte. A sah mindkét kezét elébe nyújtotta.

Nerimán Kán, a bécsi követ bemutatott a sahnak egy polgári öltözetű férfiút is, Vámbéry Ármin egyetemi tanárt, a híres keleti utazót. A sah perzsa nyelven nyájasan szólt a tudóshoz, s meghívta másnapra magához.

A szállodába megérkezve, nem sokára nyugalomba tért a sah. A másnapra megállapított terv sok változást szenvedett, a mi különben gyakran megesik máskor is, mert a sah az utazási

renden sokat szokott változtatni; vesebajban szenvedett, a mi meg is látszott fáradt külsején és arcán.

Szeptember 25-ikén az egész délelőttöt lakásán töltötte, s fogadta Széll miniszterelnököt és a tudós Vámbéryt, a kit fölkért, mondaná meg, hogy azért nem tehet látogatásokat, mert ő gyönge beteges ember. Délután három órakor sétakocsikázásra indult s bejárta a város nagy részét. A Ferencz József-hídon ment át Budára s a Lánchídon tért vissza. Az Andrássy-út elején egy szegény ember előtört a közönség soraiból, kérvényt akart átadni a sahnak. A rendőrök azonnal elfogták;  de a sah megtudván, hogy mi történt, kérte az elfogott szabadon bocsátását.

A sah ezután félórát a lóversenyen töltött, honnan a fogadóba tért vissza. Itt hat órakor fényes ebédre gyűltek a meghívott előkelőségek. A sah nem iszik se bort, se pezsgőt, de azért nem hiányoztak a felköszöntők. A sah perzsa nyelven – melyet a tolmács franciára fordított, - a következőket mondta:
*Ürítem poharamat fenkölt barátomnak, Ő Felségének, Ausztria császárának egészségére, a kinek vendégszeretete környezett úgy Bécsben, mint itt is, a melyre mindig hálásan fogok visszaemlékezni. Ferencz József császár és király Ő Felsége sokáig éljen!*


Mikor az utolsó éljen is elhangzott, József Ágost főherceg francia nyelven így válaszolt: * Ő

Felsége itt létével nagyon megtisztelt bennünket és nagyon örülünk, hogy Ő Felsége jól érzi magát körünkben. Legyen szabad remélnünk, hogy a sah Ő Felsége, ha -- a mint kilátásba van helyezve – rövid idő múlva visszatér ide, ismét jó benyomásokat fog itt szerezni. Musaffer-ed-Din sah-in-sah (királyok királya) Ő Felsége sokáig éljen!* Lelkes éljenzés hangzott ismét.

Ebéd alatt a sah nagy élvezettel hallgatta a cigánybanda zenéjét. Az ebédről operaszínházba ment a sah. A királyi páholyban a sah és József Ágost főherceg együtt ültek, s velük volt a tolmács is. A közönség megéljenezte a sahot. Az utcákon is mindig szívesen köszöntötték.

Napközben a sah számos rendjelt osztatott ki. Széll miniszterelnök a legnagyobb perzsa rendjelt kapta. Szeptember 26-ikán a sah a Margitszigetet látogatta meg; este a Park-klubban József Ágost főherceg ebédjén jelent meg, majd szeptember 27-ikén délben utazott el Konstantinápolyba a szultán látogatására. Innen azonban október 7-ikén ismét visszatért Budapestre, hol két napot töltvén, Oroszországon keresztül majd haza Perzsiába.
forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése