2017. 11. 27.

Böszörményi Gyula: Bitó ​és borostyán (Ambrózy báró esetei 3,5)

Író: Böszörményi Gyula
Cím: Bitó ​és borostyán
Sorozat: Ambrózy báró esetei 3,5.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 196 oldal
Fülszöveg:A hölgyé a terep!
1900. december 10., este. A Keleti indóházból útra kel az 502-es Budapest–Predeal–Bukarest vonalon közlekedő éjszakai járat, hálókocsijában a híres magánzó detektív, Ambrózy báró tanítványával, Hangay Mili kisasszonnyal, akit szigorú mestere épp száműzetésre ítélt a székesfővárosból. A fényűző, első osztályú kocsikban csupa előkelő, jómódú, kiváló modorú hölgy és úr utazik, akik legrémesebb álmaikban sem gondolnák, hogy mire megérkeznek, az egész Monarchiában csak úgy emlegetik majd az 502-es járatot, mint „a fagyos éjszakában száguldó véres szerelvényt”.
Az új Ambrózy-történet az Ármány és kézfogó című regény idejében játszódik, és Hangay Mili kisasszony első önállóan felderített bűnügyét meséli el.


" Ilyenek a jó detektívek – mosolyodott el Ambrózy báró, tőle szokatlan melegséggel pillantva rám. – Mili kisasszony pedig, bármily bosszantó teremtés is néha, immár végképp bebizonyította, hogy a legjobbak közül való."

Mint sokan mások, mi is már a sorozat igazi folytatására vártunk, tudtuk azért élvezni ezt a novellát is?
P: Szeretem ezt a sorozatot és valami nagy zagyvaság kellene ahhoz, hogy ne szeressem az újabb részeket. Már kaptunk egy novellát, ami megmutatta, hogy kis adagban is lehet élvezni Ambrózy báró eseteit, úgyhogy most izgatottan is vártam ezt a történetet. A kettőt összehasonlítva még jobban is tetszett, mint a másik, főleg azért, mert itt több szerepet kapott Mili.
I: Nem csalódtam ebben a "részben" sem, Gyula Úr furmányos gondolatmenete itt is magával ragadott. Végre Mili is megmutatta milyen nyomozó tanonc is ő. Persze itt se olyan egyszerűek a dolgok mint az elsőre gondolná az ember, van miért izgulni, egyet értően bólogatni, álmélkodni, és elismerően tapsolni a végén.

"Ambrózy bárónak újra sikerült egyetlen gondolatmenettel előbb porig aláznia, majd az egekbe emelnie, nekem pedig fogalmam sem volt róla, hogy az összecsókdosást és a szemkivájást mely sorrendben hajtsam végre rajta."

Ebben a történetben végre igazán tündökölhetett Mili, megmutathatta, mit tanult eddig. Szurkoltunk, hogy mások is meglássák, milyen tehetséges nyomozó?
P: Igen, itt végre Mili sziporkázott, megmutathatta, hogy mit tanult eddig morc bárója oldalán. És ami még jobb, hogy Richárd ezt hagyta is neki. :) Nem is Miliről lenne szó, ha egy
Mili (forrás)
hétköznapi vonatútból is gyilkossági ügy nem lenne. Már rég nem jön zavarba egy holttest látványától, helyette egyből elkezd járni az agya, keresi az árulkodó nyomokat. Azzal azért még akadnak gondok, hogy ő csak egy fiatal lány, tekintélye még nincs elég, de egy kis noszogatással engedik neki, hogy keresse a rejtély megoldását és milyen jól teszik, hogy bizalmat szavaznak neki.

I: Én, már az eddigi köttetek során is elismeréssel adóztam Mili nyomozói tehetsége iránt. Bizonyította, már többször is, hogy jó megfigyelő, és nagyon makacs személyiség. Nem lehet olyan könnyen lerázni, és a Báró mellett, már a gyomra is kellő képen megerősödött egy hulla szemlevételezéséhez. Ezek a tulajdonságok fontosak egy nyomozó életében. Ha lehet ezt mondani, büszke vagyok Richárdra, hogy képes volt kicsit a háttérbe vonulni, és szertelen tanítványának átengedni a stafétát. Biztos vizsgáztatta is egyben Milit, de én úgy gondolom ez tőle is nagy lépés volt, mert szeret ő a középpontban lenni, és elméje nagyságát egy picit fényezni. Mili bebizonyította, mindenki számára, hogy a kalap és a haj alatt ész is található. Mindenkit ámulatba ejtett, a tetteseket, pedig szépen sorjában buktatta le.

"– Igazán remek példány – mondtam dühösen. – Ez a nagy, fekete vasszörnyeteg az elején, ami szikrákat, fekete füstöt és fehér gőzt köpköd, egészen olyan, mint a maga gonosz szíve, Richárd."

Az ügy maga, hogyan tetszett?
P: Ennek az újabb izgalmas rejtélynek is nagyon jó volt a felépítése. A bevezető fejezet ellenére se voltam az utolsó pillanatig biztos abban, hogy tényleg van köze a vonatos incidenshez, annyira más irányban haladtak a dolgok. Résen kellett lenni, hogy ha össze akartuk rakni a kirakós darabjait. És azt is szerettem benne, hogy elég sok új és érdekes szereplőt ismertünk meg az utazás során.
I: Még ebben a kevés oldalszámban is sikerült Gyula Úrnak egy nagyon jó kis bűntényt
Ambrózy Báró (forrás)
megalkotnia,
amit kicsit se lehet egyszerűnek mondani. Volt itt minden, vonat, gyilkosság, csalárdság, női fortély, ármány, lopás, és gyilkosság. Ezekből a hozzávalókból kaptunk egy izgalmas történetet. Milinek nem sikerül kijátszania a Bárót, és sajnos el kell hagynia hőn szeretett városát, Pestet. Száműzetésének célja Marosvásárhely. Ahogy gondolhatjuk Mili esetében nem indul zökkenő mentesen az út, és akkor még hol van az utazás vége. Nem sokáig szomorkodhat az ő Morc Bárója "árulása" miatt, egy igaz bűntény veszi kezdetét, aminek megoldása, és felgöngyölítse csak rá vár. Mili próbál a legjobb tudása szerint helyt állni, és magyarázatot találni a furcsa eseményekre, és megoldani a  halál esetek ügyét is. Szerencsére vannak utasok, akik segítenek neki ebben a rejtélyben nyomokra búkani. Sok új szereplőt ismertünk meg ebben a történetben. Egyik kedvencem Bali Mihály volt, örültem, hogy együtt utazott Milivel. Az ő foglalkozását nem mondhatom hétköznapinak, izgalmas volt ennek a mesterségnek a megismerése. De a többiek is mindannyian  nagyon jó kis színfoltjai voltak ennek a remek történetnek. A vonat csak gördül a síneken Milinek pedig versenyt kell futnia az idővel, hogy minden egyes szálat elvarrhasson az út végéig. Engem ismét rabul ejtettek, emelem kalapom Mili kisasszony, és Gyula úr előtt is. Köszönöm nekik a felejtethetetlen élményt.

"Kérem, Milike, mutasson fel egy ilyet, és én máris átengedem kegyedet.
– Az bajos lesz – sóhajtottam –, mivel az én igazolványom egy 189 centiméter magas, hullámos hajú, szakálltalan, ám hercig bajuszt viselő, gesztenyebarna szemű férfú, kinek különös ismertetőjegye, hogy hölgytársaságban sokszor göcsörtös, durva tölgyfabunkóvá változik.
Mivel a két jelenlévő úr néma hökkenettel bámult rám, mint akik nem értik, kiről beszélek, sietve hozzátettem:
– A neve Ambrózy Richárd báró, a hírneves magánzó detektív, aki azonban sajnálatos mód épp nincs nálam, így felmutatni sem tudom."

Na de most már tényleg jöjjön a negyedik rész, ugye? :D
P: Bár még nem a várva várt negyedik részt kaptuk meg, de ez a kötet most nagyon jól esett.
Bali Mihály (forrás)
Ez most tökéletesen teljesítette feladatát, azzal, hogy enyhítette a szomorú várakozást, ezzel az újabb dózissal képes vagyok átvészelni az utolsó rész megjelenéséig lévő időt. :D
I: Már mindenki lázban ég, a nem sokára megjelenő befejező rész miatt. A molyon egyre több teória üti fel a fejét, arra vonatkozóan mire is számíthatunk majd ebben a részben. Az emberi képzelet határtalan, és akármennyire is szeretnénk megfejteni ezt a rejtélyt úgy érzem sose fogunk igazán rá jönni. Kérem szépen én nem merek semmit sem mondani, úgy is Gyula Úron múlik itt minden. Biztos vagyok benne lesz itt ami még nem volt! Sírunk, és nevettünk, és fej vakarva állunk majd az események folyama előtt. Amibe kicsit beleszédülünk, de a végén, repülősó nélkül is magunkhoz térünk majd. Egy szó mint száz, én már nagyon várom a negyedik részt!

"A jó nyomozó elsődleges és legfőbb tulajdonsága az olthatatlan kíváncsiság, mely őt a teljes igazság felderítésére sarkallja. Tekinthető ez áldásnak, avagy átoknak, nem tudom, de akik közelebbről ismernek, azok tisztában vannak vele, hogy a helyes válaszok utáni kutatás nekem bizony a véremben van."

Kedvenc jelenetem:
P: Természetesen az igazság pillanata. :)
I: 
Mili feltárja az ügy menetét.
Kedvenc szereplőm: 
P: Mili az örök kedvenc.
I:
Mili, Ambrózy báró, Bali Mihály
Kinek ajánlom: 
P: A sorozat rajongóin kívül is érdemes a krimi rajongóknak elolvasni ezt a rövid történetet.
I:
Akik olvasták az előző részeket semmiképen ne hagyják ki ezt se.
Értékelésem: 
P: Ez a novella nálam is 5 borostyánt érdemelt ki.
I: 
Mili kisasszony megérdemli az 5 széklábat.

Érdekesség: A borostyán egy fontos eleme ennek a rejtélynek, ezért kerestük róla pár érdekességet.

Mondák:
A borostyán eredetét, származását nagyon sokáig lengték körül különböző mítoszok, és
mondák. A történetek egy része még ma is ismeretes:

Az ókori görögök például Phaeton mítoszában hittek. E szerint egyszer Phaeton ellopta apja Napfény Szekerét és azt az égbe hajtotta. Azonban elveszítette uralmát a szekér felett, ami leesett és felégette Afrika földjét és az ott élő embereket. Ez haragra gerjesztette Zeuszt, és villáma megölte Phaetont Az ifjú teste az Eridan folyóba esett, ahol nővérei, a Heliadák találták meg. Annyira sírtak testvérük halála után, hogy a feldühödött Zeusz fává változtatta őket. Megkövült könnyeiknek tartották a borostyánt.


A lengyel legenda így hangzik:
Egyszer volt egy gyönyörű hercegnő, akit Jurata-nak és egy csodálatos borostyánpalotában élt. Nagyon magányos és szomorú volt. Egy napon azonban találkozott egy szegény, ám jóképű halásszal. Egymásba szerettek.
Amikor a Tengerek Királya felfedezte vonzalmukat, feldühödött. Vihart kavart és megölte a halászt. Aztán a hercegnőt is megölte és lerombolta a palotát, melynek apró darabjai a tenger mélyére hullottak. Viharok idején a Balti-tenger borostyán-darabokat szór a partra, hogy emlékeztessen bennünket e pár nagy szerelmére és a Tengerek Királyának féktelen hatalmára.

Babonák és hagyományok:

- Az ókori Görögországban a borostyánt füstölőként használták. Úgy gondolták, hogy a borostyán füstje ellazítja a testet, frissíti az elmét, erősíti az immunrendszert és megváltoztatja a levegő ionszerkezetét.

- A szlávok szerint a borostyán szerencsét hoz.

-A borostyánt a szüzesség ellenőrzésére is használták a múltban. Kétes esetben a lánynak borostyán főzetet kellett innia. Azt gondolták, hogy egy lány, aki elveszítette szüzességét, a folyadék elfogyasztása után azonnal vizelni kezd.

- Ha egy férfi első ajándéka egy nőnek borostyánból készült, hamarosan összeházasodnak.

-A XVII. században a szlávok azt tartották a halottakról, hogy „elmentek borostyánt bányászni”.

- A lengyelek gyógyszerként használták a borostyánt. A fekete borostyán különösen értékes volt, mert azt képzelték, hogy elűzi az ördögöt, véd a feketemágiától és a kígyóktól. Arra is
használták, hogy megátkozzák az ellenséget.

- A XIX. században az emberek még mindig hittek abban, hogy a borostyán használható a

reuma, a láz, a hisztéria vagy görcsök kezelésére. Egy angol orvos, Benet, borostyánt írt fel tuberkulózisra.

- A kínaiak már a középkorban tudták, hogy a borostyán az ősi fenyők gyantájából keletkezik, és az olykor bennük talált rovarokról írásaikban külön megemlékeztek. A borostyán mindig igen kedvelt volt, a kínai igények kielégítése végett főként Burmából (Myangmar) és Közép-Ázsiából importáltak borostyánt nagyobb mennyiségben. Kínában a bátorságot szimbolizálja, neve (hupo) egybecseng a "tigrislélek" (hu po) szóéval, a tigris pedig főként bátorságáért méltányolt vadállat. A korai időkben úgy vélték, hogy a halott tigrisek lelke jelenik meg borostyánként a földön.
forrás



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése