Jay Crownover: Az ​utcák királya

Író: Jay Crownover
Cím: Az utcák királya 
Sorozat: Welcome to the Point 2. 
Kiadó: Harlequin
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 368 oldal
Fülszöveg:

Egy ​sötét, alvilági királyságban az uralkodó nem ismerhet félelmet, csak így tarthatja irányítása alatt az utcákat és a rajtuk élősködő, könyörtelen bűnözőket. Race Hartman elég jó családba született, elég intelligens, és eléggé kiábrándult a saját világából ahhoz, hogy az utcák királya legyen. Az olyan helyeken, mint a Point, mindig felüti a fejét a bűnözés, és mindig is lesznek züllött alakok, de aki föléjük tud kerekedni, az gátat szabhat a pusztításnak. Race-nek van egy terve, de kérdés, hogy meg tudja-e akadályozni a teljes pusztulást úgy, hogy saját magát nem teszi tönkre? Brysen Carter sosem állhatta a legjobb barátnője bátyját, mert túl sármos, túl megnyerő a modora, és túl könnyen behálóz bárkit. Óriási kísértés egy ilyen férfi aranyfényű ragyogásában sütkérezni, de Brysen tudja, hogy Race olyan, akár a Nap: ha túl közel kerül hozzá, jó eséllyel a vesztébe rohan. Mikor fenyegető üzeneteket kap, majd valaki az életére tör egy parkolóban, az egyetlen ember, akire számíthat, pontosan az a férfi, akit nem engedhet közel magához. Néha a vakmerőség az egyetlen esélyünk az életben maradásra. Vajon Brysen hagyhatja, hogy Race megmentse az életét, ha ennek az az ára, hogy feladja érte önmagát?

„Akadnak férfiak, akiket lehetetlen nem észrevenni.” 

Jay Crownover nevével én is, mint sokan mások a Rule könyv kapcsán ismerkedtem meg. Újdonságként hatott rám akkor a new adult műfaj és a jellemzői, és nagyon megszerettem a regényt. Emellett Jay stílusa is megfogott, hozzánk szól, mai stílusban és nagyon szereti ő is

a rosszfiúkat. Főhősei általában nem makulátlan lovagok, hanem sötét titkuk, múltbeli vagy akár mostani hibái vannak. Nem tagadom, nekem is gyengéim az ilyen pasik a könyvekben, így szívesen olvasok újabb regényt tőle. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a Welcome to the Point sorozat érkezik, hiszen talán erről hallottam a legtöbb jót és a Tetovált srác elolvasása után már én is értem, miért. Bax a környék nehézfiúja, mindenki féli nevét, majd találkozik a törékenynek tűnő Dovie-val, aki nem hunyászkodik meg, szembe mer szállni vele. Izgalmas nyomozásba kezdenek, aminek a végére egymásban is megtalálják azt, amit nem is kerestek. 

„- Nekem úgy tűnik, hogy ha még egy csinos lány is bejön a képbe, akkor lesz egy veszélyes fickónak csak igazán oka arra, hogy veszélyes legyen.”

Brysen

Bax és Dovie életében Race volt a közös pont, aki szépfiús kinézete ellenére igazi kemény pasi, aki a Point-ban is képes túlélni. Ő került most a középpontba, Dovie legjobb barátnőjével, Brysen-nel. Race lett a környék királya, amire a cím is utal, eddig se hiányolta a nők társaságát, de veszélyes hírneve miatt még inkább tapadnak rá a csajok, akiket persze nem vesz komolyan, de társaságként alkalomadtán örül nekik. Brysen-re is egyből felfigyel, de tudja azt is, hogy a gazdag környékről származó és jó nevelést kapott 💋 lánnyal nincs egy súlycsoportban, így inkább csak messziről csodálja. Persze ő se immunis Race vonzerejére, de őt is eleinte inkább az esze vezeti és tudja, hogy nem lehet közös jövőjük, távol kell tartania magát tőle. A történet fő vonalát ez adta, hogyan próbálnak ellenállni a közöttük pattogó szikráknak és mi következik, miután teret engednek a vágynak. Ezen kívül Brysen-t egy titokzatos idegen zaklatja, ami a nyomozást és az izgalmi faktort biztosította. Ez a rész kevésbé tetszett most, mint a Tetovált srácban, pedig egészen jól alakította a dolgokat az Írónő, de valahogy még se volt számomra az igazi, kicsit egyszerűbbre sikerült.

„- Örülök, hogy nem vagy egészen tökéletes, Race. Már így is épp elég nehéz elviselnem ennyi tökéletességet. De a tudat, hogy vannak hibáid, csak emberibbé tesz a szememben.”

Race

Brysen és Race együtt olyanok, mint a gimi királyi párja, mindketten címlapra valók. Csak nekik nem volt olyan egyszerű életük, mint a modellek többségének, ők megdolgoznak a túlélésért. Race volt az előző kötet nagy talánya. Szó nélkül eltűnt, látszólag átverve legjobb barátját, és húgát is mintha védelem nélkül hagyta volna. Most már tudjuk, hogy mindennek oka volt, szándékosan alakította így a szálakat, és végül elérte célját, a Point királya lett. Ez a cím sok felelősséggel, bosszúsággal és legfőképp veszéllyel jár. Ezért se keres komoly kapcsolatot, mert nem akar szándékosan veszélybe sodorni senkit, de mindenkinek szüksége van egy szerető társra, aki mellette áll. Nagyon szimpatikus volt ez a srác, nem egy üresfejű szépfiúnak formázta meg Jay, hanem egy sokkal talpraesettebb, éles eszű mondhatni gazfickónak. Hamar beletanul a szerepébe, okkal tartanak tőle a környéken, de nem veszti el emberi oldalát, legfőbb célja, hogy jobb hellyé tegye a Point-ot.  

„Race Hartman mosolyát be kellett volna tiltani, mert olyan veszélyes volt, akár egy atomfegyver.” 

A főszereplő páros másik tagja kevésbé nyert meg magának. A közöttük lévő kémia

ugyanolyan jól működött, mint Bax és Dovie között, ha nem még jobban. Ezt szerettem legjobban ez egész könyvben. Brysen viszont nem volt annyira belevaló hősnő, mint vártam. Nem kell a külső alapján ítélkezni, nem üresfejű cicababa, keményen küzd a családjáért, húgáért, ezt becsülöm benne. Az is tetszik, hogy próbál gondolkodni, nem csak a vágy hajtja. De mégis hiányzik valami plusz belőle. Dovie már eddig is tökösebb volt, és ő bizonyítja be még inkább, hogy nem kell félteni a Point-ban, nem Brysen. 💋 Lenne, mit ellessen a húgától, aki fiatal kora ellenére megmutatja, milyen reálisan látja a világot. :D 

„A rossz dolgok megtörténnek, mi csupán annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk kezelni a bajt, amikor bekövetkezik.” 

Titus most csak rövid időre bukkant fel, de ahogy nézem, nem lehet majd unalmas az ő

könyve se, érdekes párt talált neki az Írónő. És megismerkedtünk még olyan szereplőkkel, akikről szívesen olvasnék, úgyhogy a sorozat továbbra is érdekesen alakul, biztos, hogy szeretném még folytatni. A történet, ahogy írtam, lehet is kicsit izgalmasabb, de ha a kémia más párosoknál is ilyen jól fog működni, nem lesz semmi gond a könyvekkel. Úgyhogy nem mondhatok mást, tudom ajánlani ezeket a regényeket is mindenkinek. :) 

„Ő testesítette meg a férfit, akit a Point poklának tüze edzett.”

Kedvenc jelenetem: Amikor Brysen először megy fel Race lakására. 
Kedvenc szereplőm: Race, Karsen, Dovie 
Hasonló könyv: Legyek kézenfekvő és írjam a Marked Men sorozatot? :D 
Értékelésem: Kicsit izgalmasabb cselekménnyel kaphatott volna többet, de végül 4 lefoglalt autót kap.

Érdekesség: Karina Halle Írónő faggatta az alkotót, ezt az interjút hoztam nektek. És szeretnék is borítókat mutatni, mert nagy öröm számomra, hogy a miénk igazán kiemelkedő a felhozatalban. :)

Az első az eredeti borító, és a pasi nagyon nem tetszik rajta. :S Lentebb olvasható az interjúban is, mennyire figyel Jay arra, hogy hasonlítsanak a borítómodellek a szereplőkre, de Race modelleknek beillő kinézete meg se közelíti ezt a srácot. A második a németeké, kivételesen nem olyan szörnyű, de nem találták el igazán. A következő az egyik spanyol verzió, nem rossz az elrendezés, de annyira nem is illik a könyvhöz. A franciáké kicsit egyszerű, de a jobbak közé sorolom. Az olaszok, mintha másik történethez választottak volna, ég és föld a külső és a belső. Az utolsó előtti szintén egy spanyol, a franciákéhoz hasonlít. És végül a miénk, szerintem látszik, hogy kiemelkedik, még a pasi is sokkal inkább Race-re hasonlít, mint a többin. :)

Miért váltottál a Marked Men sorozatról a kísérteties, romantikus, szenvedős Point sorozatra?

A rosszfiúk kliséje miatt. Mindenhol ott vannak. Ők uralják a romantikát és kezdett frusztrálni, hogy minden tetovált pasi megkapja ezt a bélyeget. Egyfajta igazságot akartam szolgálni… Akartam egy pasit, aki rossz és nem egy romantikus karikatúrája annak, hogy milyennek kéne egy rosszfiúnak lennie. Mindig szerettem a sztenderdek határát súrolni és így jött ez az antihős ötlet, átléptem a határt, a nyers valóságot hagytam meg, szépítés nélkül. És mivel bűntettek és erőszak nem lehet áldozatok és következmények nélkül, máris előállt a teljes szereplőgárda, akikről mesélhetek. 

Melyik a kedvenc saját könyved és miért? (na jó, tudom, hogy ez nem túl igazságos kérdés, ezért kettőt választhatsz) 
Ez tényleg nehéz. Mindig azt hiszem, hogy amit éppen írok a legjobb, mert annyira a szereplőkkel élek. De Asa a Marked men sorozatból tovább kísért, mint általában szoktak, és nem vagyok abban biztos, hogy ez azért van, mert ő lenne a kedvenc, vagy a története érintett mélyen. Öt könyvön keresztül figyeltem őt, ahogy lassan elfogadja, hogy ő is megérdemli a szerelmet… mélyen kapcsolódunk, a déli zenész és én. Imádtam a Point könyveket is megírni. Olyan, mintha egy film közepén lennék, nézem a káoszt és az őrült történéseket, ezért a Tetovált srác is különleges helyet foglal el a szívemben, és őszintén, Bax a legszexisebb. Őrülten meg akarom érinteni azt a csillag tetoválást az arcán! 

Beszéljünk a borítóidról. Először is, minden pasi a borítókon, gyönyörű – van róluk valami mondanivalód? Ki a kedvenced közülük?

Szeretek részt venni a kiválasztásban. Volt néhány eset, amikor nem volt 100%-os a

választás, de nagyrészt stimmelt, de fontos, hogy hasonlítsanak azokra, akik a könyvben vannak. Vicces lehet, de tényleg nagyon nehéz megtalálni a tökéletes pasit. A modelleknek olyan időbeosztásuk van, amihez szinte lehetetlen igazodni, sokszor a portfólió kicsit csalóka, néha könnyebb meglévő készletből válogatni, és amikor rátalálsz a megfelelőre, kiderül, hogy már egy milliószor használták más könyveken… tehát igen, kemény munka. Szerencsére a kiadóm támogat ebben és mindig figyel a véleményemre. Most éppen Asa és Rowdy a kedvencem. Szeretem, hogy Rowdy az egyetlen, akinek valódi tetoválásai vannak és nem photoshop-pal kellett megrajzolni, és akkor nézzük… Steve Boyd, az Asa borítómodellje, igazán gyönyörű férfi. Épp Titus-t keresem az Igazság bajnokára, és nagyon jó lesz. 

Egyértelműen tehetséged van ahhoz, hogy eszes, érdekes szereplőket alkoss, akiknek valamilyen hiába is van – valódi embereket. Milyen műfajban írnál, amiben eddig nem tetted? 
Szeretem a bizonytalan romantikusokat, még jobban, mint a hagyományosakat, mint Kristen Ashley. Szeretnék hozzád hasonlóan műfajokat váltogatni, romantika, horror majd valami sötétebb… annyira jó! Szeretem a meglepő dolgokat, ami felébreszti az olvasókat. Nem számít a műfaj, de a cél ez.Forrás