Író: Tillie
Cole
Cím: Raphael
Sorozat: Deadly Virtues 1.
Megjelenés: 2019.06.17.
Fülszöveg:
Cím: Raphael
Sorozat: Deadly Virtues 1.
Megjelenés: 2019.06.17.
Fülszöveg:
Bukott
angyalok. Gyilkosok testvérisége, akiket a természetük késztet az ölésre. De
vezetőjük, Gabriel, segítségével a Bukottak megtanulták, hogyan használják ezt
arra, hogy megszabadítsák a világot azoktól, akik nélkül jobb lenne.
Raphael számára a szex és a halál
összefonódik. Ahol az egyik, ott a másik. Vágygyilkos, áldozatait egy angyal
arcával és bűnre teremtett testtel csábítja el.
És Raphael-t a bűn élteti.
Legújabb küldetése Boston titkos
szexklubjának szadista alvilágába viszi, ahol szembe kell néznie a legnagyobb
fantáziájának megtestesülésével.
Maria minden, amiről álmodott, a gyilkosság,
amire mindig is vágyott. Nem a célpontja. És nem tudja, hogyan álljon ellen
neki. De túl erős a kísértés…
De nem csak Raphael-nek van küldetése. Maria
nem egészen olyan, mint amilyennek látszik. A nő lassan kezd megkérdőjelezni
mindent, amit hitt – a gonoszról, a helyről, amit az otthonának nevez és a
gyönyörű bűnösről, akinek az elpusztítására küldték.
A sírbolt
kanyargós lépcsőjén Gabriel gregorián énekének hangja sodródott fel. Raphael
végigsimította ujjhegyeit a szürke kőfalakon. A kinti tóból becsorgó víz miatt
nyirkos volt a bőre alatt. Erdőzöld moha ragadt a repedésekbe és törésekbe,
elárulva ezzel a kastély korát.
Minden
lépéssel, ahogy a gyertyafényekkel megszakított sötétségbe olvadt, Raphael
szíve egyre hevesebben dobogott. A zsinór, ami mindig a jobb mutatóujján ült,
annyira szoros volt, hogy érezte ujjbegyein pulzusának lüktetését. Az ütemre
összpontosított, ahogy a hús körül újra és újra és újra megfeszül a zsinór. A
mellkasában öröm tüze lobbant és az ereibe haladt tovább a feszülés, a
fojtogatás, a hedonista fulladások száma miatt. A vér és az élet megtagadása
volt, amelyet az ujjainak kell túlélnie – mégis létezniük kell. Raphael ajka
vigyorra húzódtak. Tudta, hogy az ujjbegyei elkékülnek, kiéhezve a működéshez
szükséges tápanyagra. Örömében felszisszent, amikor a tűz, amit a vízió okozott,
a farkához vándorolt. Raphael-t nem érdekelte, ha a testvérei meghallják hangos
nyögését. Saját magukkal vannak elfoglalva, saját izgalmukkal a lehetőségtől,
hogy meghalhatnak – de sose törődtek vele.
![]() |
Forrás |
Raphael
érezte Michael erős légzését maga mögött, megerősítve gondolatát. Tudta, hogy
Michael a nyaka körül lévő fiolányi vért simogatja, miközben majdnem beleélvez
bőr nadrágjába a gondolattól, hogy fogai a vénájába mélyednek és kiszívják a
vért. Gabriel azt mondta, Michael-nek vér fétise van. Mindegyikük gondjára volt
egy kifejezése.
Semmi baj nem
volt velük.
Gabriel csak
nem értette milyenek ők és milyennek kellene lenniük. A hat Bukott, akik nem olyanok,
mint Gabriel. Szerettek gyilkolni. Szükségük volt rá, mint a lélegzésre. Nem
volt szokatlan számukra. Vér és hús és fájdalom sírása, amit saját kezükkel
okoznak. Nem taszította őket, inkább elégedettségükre szolgált.
Egyszerűen
ezek voltak ők.
A testvérek
közül Raphael állt a legközelebb Michael-hez. De jelenleg minden testvére
teljesen egyedül volt. A Kinyilatkoztatási ceremónia a legnagyobb önzőséget
hozta ki belőlük.
Az esély,
hogy halált hozzanak lefoglalta őket.
Irányított
őket.
És Raphael nem
tudta volna máshogy.
Raphael farka
egyre jobban keményedett farmerjében csupán a gondolattól, hogy elveszi valaki
utolsó lélegzetét. Kézfejének szélét ágyékához nyomta, ahogy a vér odaáradt, de
a fájdalmas gyönyör robbanása, ami a gerincén felkúszott, csak még hangosabb
nyögésre késztette. A gumigyűrű, amit mindig pénisze körül hordott, belemélyedt
a húsba és szorítani kezdte, a gumi küzdött a merevedéssel. A BDSM eszközt
fájdalom okozására tervezték. És jól működött; fájdalmas volt. De Raphael nem
büntetésként gondolt a fájdalomra. A fájdalomért élt. Minél nagyobb fájdalmat
élt át, annál nagyobb volt a gyönyör. Sütkérezett a farkát szorító érzésben,
élvezte, ahogy erekciója megfeszül, miközben próbál kitörni a gumi rabságából.
![]() |
Forrás |
Raphael
elvesztette az egyensúlyát, háta a nedves falnak csapódott. Alig vette észre,
hogy felsője egyre vizesebb lesz, miközben a szeme lecsukódott. Csak a gyűrű folyamatos
fojtogatására tudott koncentrálni. Keze ökölbe szorult, ahogy a függőséget
okozó tűz elárasztotta a testét.
Végül még
fantáziaképek is felvillantak elméjében, fokozva az extázist. Tehetetlen volt.
Akkor se tudta volna megállítani, ha megpróbálja. De miért is tenné? Ez
ösztönözte arra, hogy minden nap kikeljen az ágyból és lélegezzen. Amit évek óta
várt, és amire még egész életében várni fog. Raphael légzése nehézkessé vált,
ahogy elképzelte a jelenetet – a királyi méretű ágyat, a vörös rózsaszirmokat,
amik a tiszta fehér egyiptomi ágytakarót borítják. És őt, az egyetlent, ahogy a
hátán fekve kínálkozik fel neki, maga a megtestesült kísértés. Arca kipirult
lenne, ajka cseresznye vörös. A bőre annyira lágy, hibátlan, szeme ragyogó és
Raphael-re tapadna, mintha senki más nem létezne a világon. Az övé lenne, és a
férfi is az övé. Senki más nem létezne. Ő birtokolná egyedül és minden nap megkaphatná.
Raphal tudta,
hogy pupillái kitágulnak zárt helyen – szemei furcsa arany-barna színűek, ami
megkülönbözteti a mindenki mástól. Ez a legerősebb eszköze, ezzel csábítja
áldozatait - jelentéktelen nők, akiket üldöz egy ideig, elcsábít, azt tettetve,
hogy ő az, akire vágynak… mielőtt megfosztja őket az életüktől, keményen
megbassza őket, ahogy a halál begyűjti a lelküket, felszabadítva haldokló
testükből, miközben utolsó szívverésüket és lélegzetüket érzi a keze alatt.
Raphael szeme
kinyílt, amikor a templom harangjának visszhangját hallotta meg az alagsorban –
Gabriel jele a Kinyilatkoztatásra. Ahogy megtette az utolsó lépéseket, a szoros
gumigyűrű előváladékot préselt ki farkából a nadrágjába. A szexuális
fojtogatásért élt. Annyira szüksége volt rá, mint a levegővételre.
Raphael
ráeszmélt, hogy késésben van. Átszaladt a sírbolt széles fa ajtaján. Testvérei
már köpenyben voltak, súlyos csuklyák fedték fejüket és csendesen várták az
érkezését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése