Író: Leylah Attar
Cím: A serengeti köde
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 416 oldal
Fülszöveg:
„- Te elérted, hogy ismét megnyíljak, Rodel, pedig nem volt hozzá jogod. A fenébe is! Nem volt hozzá jogod.”
Jack gyásza mélyebb, ha lehet így fogalmazni, magát hibáztatja lánya elvesztéséért. Épp új célra volt szüksége az életben, ugye?
„Azt gondoltam, hogy az érintése az egyetlen gyógyír szédült, forró vágyaimra, de ahogy feküdtem ott, ölelő karjaiba zárva, hirtelen egy másik világban találtam magam. Ott, ahol a lelkek egyesülnek, egy testetlen, anyagtalan szabad világban. Tudtam, hogy ha ezentúl a szerelemre gondolok, mindig fel fog idéződni bennem egy arc, egy név, egy hang. És hallani fogom a szívverést egy sátorból Afrika vadonjában.”
A könyv kiemelkedő szereplője még, Jack nagymamája. Ritkán találkozhatunk ennyire belevaló, erős asszonnyal. Feldobta a történet?
I: Goma volt az aki nem hagyta, hogy Jack önpusztító életet éljen. Ha kellett megmosta unokája fejét, mindig ott volt, amikor szükség volt rá. Egy igazán színes egyéniség aki teljes
mértékben beleillett ebbe a történetbe. Kell egy összetartó erő, Goma volt itt a ragasztó, aki segített a két fiatalnak, nem riadt meg attól sem ha pisztolyt kellett a kezében tartania.
P: Annyira élveztem a jelenlétét. Sok mindent tapasztalt már, megedzette az élet. Számos veszteségen van már túl, de mindig ott volt neki Jack, aki miatt erősnek kellett lennie, és most a legújabb helyzetben is támasza unokájának. Hiába beszélünk felnőtt férfiról, ráfér néha egy kis „anyai” szigor, gatyába kell rázni, fel kell nyitni a szemét, és Goma ennek mesetere.
I: Gyönyörű gondolatokat, és érzelmeket kaptam ettől a történettől. Mindenképpen megérdemli az 5 gumikacsát.
P: Nyár óta nem olvastam ilyen típusú csodaszép romantikus regényt és remek választás volt az új év kezdéséhez. *-* 5 sárga lufi jár neki.
A Tanzánia északi részén helyezkedik el Afrika első Nemzeti Parkja, ami az egyik legnagyobb és valószínűleg az egyik legismertebbnek számít. 1981 óta az UNESCO világörökség része. Keletről és délről a Ngorongoro kráter és az Eyasi-tó, nyugatról a Viktória-tó, északról pedig a Masai fennsíkot határoló hegyek zárják közre. Az elnevezés a maszáj nyelvből ered, jelentése „végtelen föld”, ami nem tűnik túlzásnak a több mint 15.000 km2 területével. A gyarmatosításig az őslakosok harmóniában éltek a természettel és az állatvilággal, de a fehér bőrű telepesek érkezése után jelentősen csökkent a vadállomány. Megóvásukra jött létre a park a maszáj törzs területén 1929-ben. Számos növényevő és ragadozó állatnak ad otthont a rezervátum, 500 madár és legalább 70 emlős faj fellelhető itt, köztük gnúknak, gazelláknak, zebráknak, kafferbivalyoknak és oroszlánoknak. Az odalátogatók előszeretettel próbálják elkapni a hatalmas csordák vándorlása az esős és száraz időszak váltakozása miatt. Bent többnyire autóval vagy busszal lehet közlekedni, de az utóbbi időben egyre népszerűbbé válnak a síkság feletti repülős vagy hőlégballonos utak. A turisták mindig abban reménykednek, hogy láthatják az „Öt nagy” (kafferbivaly, oroszlán, leopárd, orrszarvú, elefánt) mindegyikét, amit Jack és Rodel is emleget a történetben. A magyar érdeklődők Kittenberger Kálmán vadászkalandjaiból és Bernhard Grizmek német zoológus munkásságán keresztül ismerhettek meg többet a Serengeti életéből.
Cím: A serengeti köde
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 416 oldal
Fülszöveg:
Egyszer Afrikában megcsókoltam egy királyt…
„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”
Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.
Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.
Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.
De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…
„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni.”
A Serengeti köde című regény egy nőknek szóló szerelmi történet, valós események hatására született. Bizonyos részletei – például egy gyermek halála – felkavarhatják az érzelmeket. Különösen érzékeny olvasóknak nem ajánlott!
A Serengeti köde… Igen titokzatos címet kapott ez a regény. Alig vártuk, hogy rájöjjünk miért pont erre esett a választás?
„Jack lassan darabokra hullott, mint amikor a falak tégláról téglára leomlanak, és a házat, amiben eddig élt, elsodorta volna egy földcsuszamlás. Kiszakadt belőle a sírás. A szenvedése elárulta, hogy a tagadás fázisban tart, és egy kezeletlen, nyílt seb tátong a lelkén.”
Annyira érdekes, milyen könnyen összefonódik két idegen sorsa. Jack és Rodel is elvesztett egy szeretett személyt, a közös kaland segít nekik feldolgozni a gyászt?
„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét.”
Főhősnőnk úgy érzi, végre révbe ért, amikor megkapja húgáról a szomorú hírt. Mindent hátra hagyva utazik az idegen országba, hogy megértse, mit szeretett Mo Afrikában. Jó döntést hozott?
„Így történt, hogy egy régi, piros pajtában, a Kilimandzsáró lábánál felfedeztem azt a tünékeny csodát, amiről addig csak a nagy szerelmes regényekben olvastam. Az újonnan megtalált boldogság szárnyat bontott pillangóként repdesett körülöttem, és a szívembe költözött. Visszafojtott lélegzettel, mozdulatlanul figyeltem, félve, hogy elszáll, és akkor örökre elveszítem.”
Amikor Kelet-Afrika egyik bevásárlóközpontjában bomba robban, az ezt követő események egymás útjába sodornak két idegent, amire egyikük sem számított.
Tanzániában Jack Warden, az elvált kávéültetvényes elveszíti egyetlen lányát. Egy óceánnal arrébb, egy angliai kisvárosban Rodel Emerson elveszíti egyetlen testvérét.
Egy férfi és egy nő, akiknek a sorsuk egy tragikus délutánon összefonódik, egy rendkívüli küldetés nyomába erednek. Átszelik a Serengeti végtelen síkságát, hogy útba ejtve három állomást, megmentsenek három gyermeket – akik többet érnek holtan, mint élve.
De ha az eléjük kerülő akadályokat le is győzik, még egy kihívással szembe kell nézniük. Túlélhetnek-e vajon egy újabb veszteséget? Lemondjanak-e egy eleve kudarcra ítélt szerelemről? Egy szerelemről, amit ha elengednek, szertefoszlik, akár a Serengeti köde a napfényben…
„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni.”
A Serengeti köde című regény egy nőknek szóló szerelmi történet, valós események hatására született. Bizonyos részletei – például egy gyermek halála – felkavarhatják az érzelmeket. Különösen érzékeny olvasóknak nem ajánlott!
„Hiszen amikor elvesztesz valakit, akit szeretsz, az nem ér véget azzal, hogy nincs többé, vagy hogy eltemetik, vagy a neve a sírkőre kerül. Újra és újra elveszted, mindennap, apró történésekben, amik letaglóznak.”
A Serengeti köde… Igen titokzatos címet kapott ez a regény. Alig vártuk, hogy rájöjjünk miért pont erre esett a választás?
I: Igazán elgondolkodtató címet kapott a könyv, a Serengeti szó beazonosítása nem okoz senkinek sem problémát úgy gondolom, így már csak a köd szó volt, amelyet rejtély fedett. Afrikában játszódó történetet már nagyon régen olvastam, izgalmakkal telve vártam, hogy visszatérhessek erre az ősi tájra. Sokszor választok olyan könyvet az olvasásaim során, amelyben a szereplőknek valamivel meg kell küzdeniük. Tegyük fel legyen az önmagukkal,
vagy a múltjukban történt titkokkal, "szellemekkel" kell felvenniük a harcot. Itt a gyász kapja a hangsúlyt. Sosem könnyű egy szeretett személy elvesztése, ezt mindenki másképpen dolgozza fel. Jack és Rodel is másképpen éli meg az eseményeket. Még valamelyikük teljesen magába temetkezik, addig van aki szeretne befejezni egy feladatott amiről kiderül, hogy nagyon fontos volt az elhunyt számára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire erős érzelmeket fog közvetíteni a könyv, csodálatos gondolatokat, érzéseket jelenített meg az Írónő. Az biztos, hogy egyik legmeghatározóbb olvasmánnyá vált számomra a tavalyi év során.
P: Számomra nagyon különleges élmény volt a Papírhattyú. Már önmagában a borítóba is szerelmes lettem, de olvasás után kiderült, hogy kedvencet is avattam. Igaz a Serengeti köde teljesen más stílusúnak látszott, mégse gondoltam, hogy mellélőnék ezzel a regénynél, hiszen sokkal szívesebben vásárol az ember olyan alkotótól, akit már ismer, és aki már bizonyított. Nagyon tetszenek a címválasztásai, a Papírhattyúnál is azon agyaltam, hogy mi köze lehet egy „romantikus” történethez. Itt is annyit könnyű kikövetkeztetni fülszöveg nélkül is, hogy ez bizony egy Afrikában játszódó történet lesz, de így egyben, hogy a Serengeti köde, sokkal misztikusabb. Mi tagadás, vártam, hogy kiderüljön.
![]() |
forrás |
P: Számomra nagyon különleges élmény volt a Papírhattyú. Már önmagában a borítóba is szerelmes lettem, de olvasás után kiderült, hogy kedvencet is avattam. Igaz a Serengeti köde teljesen más stílusúnak látszott, mégse gondoltam, hogy mellélőnék ezzel a regénynél, hiszen sokkal szívesebben vásárol az ember olyan alkotótól, akit már ismer, és aki már bizonyított. Nagyon tetszenek a címválasztásai, a Papírhattyúnál is azon agyaltam, hogy mi köze lehet egy „romantikus” történethez. Itt is annyit könnyű kikövetkeztetni fülszöveg nélkül is, hogy ez bizony egy Afrikában játszódó történet lesz, de így egyben, hogy a Serengeti köde, sokkal misztikusabb. Mi tagadás, vártam, hogy kiderüljön.
„Jack lassan darabokra hullott, mint amikor a falak tégláról téglára leomlanak, és a házat, amiben eddig élt, elsodorta volna egy földcsuszamlás. Kiszakadt belőle a sírás. A szenvedése elárulta, hogy a tagadás fázisban tart, és egy kezeletlen, nyílt seb tátong a lelkén.”
Annyira érdekes, milyen könnyen összefonódik két idegen sorsa. Jack és Rodel is elvesztett egy szeretett személyt, a közös kaland segít nekik feldolgozni a gyászt?
I: Egy gyönyörű szerelem megszületésének lehettem a tanúja, amely a legnagyobb fájdalom közepette fogant. Engem teljesen elvarázsolt a kettőjük kapcsolatának alakulása. Adott egy
nő és egy férfi, akiket óriási vesztesség ért. Két sérült fél találkozása, akiket kontinensek választottak el, ám egy tragédia egymás útjába sodorta őket. Nem vágytak arra, hogy megtalálják a boldogságot, de az átéltek egyre inkább egymás felé sodorta őket. Egy közös feladatba kezdenek, amely mind a kettőjükre hatással lesz. A táj, az érzések, egyszerűen benne lüktet a levegőben a varázslat, hihetetlen a mai modern emberi szemmel látni azt, hogy vannak még olyan eldugott helyek, ahol az ősi hiedelmeknek még mindig teret adnak, ezzel olyan szörnyű cselekedeteket visznek véghez amelyekre rámutatott az Írónő Jack és Rodel szemén keresztül. A szívem sajdult belé, hogy mi emberek mennyire gyarló lények tudunk lenni. Ez mellett mégis szívet melengető volt kettőjük története, még ha kissé álom szerű is, én akkor is hittem benne. Az élet kiszámíthatatlan, sohasem tudhatjuk hova sodor minket, milyen személyekkel köti össze az utunkat a földi létünk során. Úgy gondolom meg kell ismernünk az ehhez hasonló történeteket, egy ilyen párost, akik megmutatják, hogy mindenkinek van esélye egy második lehetőségre, egy olyan szerelemre, amely kontinenseket szelt át, hogy gyógyírt jelentsen az összetört szívnek. Gyönyörű tájakon jártam, nagyon izgalmas volt felfedezni a maszájok és állatok által lakott Serengetit. Amely szépsége mellett a vadságot is magában hordozza. Nagy kedvencem, amikor nem indul gördülékenyen egy kapcsolat, de szépen lassan átalakul, ez ellen nem tudnak harcolni. Náluk is így indult, de a későbbiek során átalakult, már ők se tudják titkolni, hogy valami igen is összeköti őket. Leginkább az érzelmek átadása, leírása az amely kettőjüket olyan erősé tette
számomra. Örülök, hogy az Írónő megalkotta ezt a könyvet, hogy a KMK pedig elhozta nekünk.
P: Imádom az olyan könyveket, amik ennyire érzelmesek, és ennyi csodálatos gondolat bújik meg az oldalakon. A gyásszal foglalkozó történetet különösen szépek szoktak lenni, könnyen megérintik az olyan olvasókat, akik szintén vesztették már el szerettüket. Nagyon tetszett a romantikusszál, ahol közeledik egymáshoz a két felnőtt, akik épp a saját fájdalmukkal küzdenek. De nagyon örülök, hogy nem ez volt a leginkább központi elem, a közös küldetésüket még inkább élveztem. Igazán különleges volt az afrikai környezet, az erős, szerethető szereplők, annyira könnyű az ilyen könyvekkel haladni. Alig várod, hogy az újabb fejezethez érj és elérkezz a végére. Ah, és az epilógus, az koronázta meg az egészet. Máskor is szívesen olvassa az ember, ahogy például megszeretett szereplői évekkel később is boldogok, de most különösen tökéletes volt ez a pár plusz oldal a végére. *-*
![]() |
Rodel (forrás) |
![]() |
forrás |
P: Imádom az olyan könyveket, amik ennyire érzelmesek, és ennyi csodálatos gondolat bújik meg az oldalakon. A gyásszal foglalkozó történetet különösen szépek szoktak lenni, könnyen megérintik az olyan olvasókat, akik szintén vesztették már el szerettüket. Nagyon tetszett a romantikusszál, ahol közeledik egymáshoz a két felnőtt, akik épp a saját fájdalmukkal küzdenek. De nagyon örülök, hogy nem ez volt a leginkább központi elem, a közös küldetésüket még inkább élveztem. Igazán különleges volt az afrikai környezet, az erős, szerethető szereplők, annyira könnyű az ilyen könyvekkel haladni. Alig várod, hogy az újabb fejezethez érj és elérkezz a végére. Ah, és az epilógus, az koronázta meg az egészet. Máskor is szívesen olvassa az ember, ahogy például megszeretett szereplői évekkel később is boldogok, de most különösen tökéletes volt ez a pár plusz oldal a végére. *-*
„Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét.”
Főhősnőnk úgy érzi, végre révbe ért, amikor megkapja húgáról a szomorú hírt. Mindent hátra hagyva utazik az idegen országba, hogy megértse, mit szeretett Mo Afrikában. Jó döntést hozott?
I: Ro-val nagyon könnyen tudtam azonosulni, egy igazi könyvmoly, aki abba a csapdába esett, hogy a lapokon megismert férfi karakterek sokkal izgalmasabbnak tűntek, mint a való
életben lévők. Ez miatt még nem talált rá az igaz szerelem. Az élete átlagosnak mondható, van egy testvére Mo, aki teljes mértékben az ellentéte, ő meg meri élni az álmait, nem elégszik meg egy átlag ember életével, kalandokban vesz rész, nagyon spontán. Mo elvesztésének híre felforgatja hősnőnk eddigi életét. Testvére után ered, ennek a veszteségnek köszönhetően Ro maga is megváltozik. Mo félbe hagyott egy feladatott, amely fontos volt a lány számára. Hősnőnk pedig kezébe veszi azt a három papírfecnit, ezzel egy olyan küldetésben lesz része, amely teljes mértékben felforgatja az életét. Szerintem Ro-nak szüksége volt erre az útra, hogy kilépjen a csigaházából, új dolgokat tapasztaljon, éljen át, ezzel megtalálja önmagát.
![]() |
Jack (forrás) |
P: Idegen számomra az érzés, hogy a gyász miatt a saját életemben is gyökeres változást hozzak, de mindannyian mások vagyunk. Biztos van, akinek erre van szüksége a lezáráshoz. Rodel kezdetben csak húga holmiját szeretné összeszedni, de az ott töltött napok alatt mintha közelebb érezné magához Mo-t és nem szeretne elszakadni onnan. Hirtelen ötlettől vezérelve követi a lány célkitűzését és ezzel igazi kalandokba keveredik. Érdekes volt, hogy az élete épp révbe ért, szereti a munkáját, megszerezte saját otthonát és mégis hátrahagyja ezeket, hogy Afrikába utazzon. Végül pedig rájön, mennyit mulasztott az életében, annyival többet tapasztalhat még. Az biztos, hogy nem szabad nemet mondani a lehetőségekre. Személyiségét tekintve hétköznapi nő, akivel bármelyik olvasó könnyen tud azonosulni és ezt szerettem benne.
„- Te elérted, hogy ismét megnyíljak, Rodel, pedig nem volt hozzá jogod. A fenébe is! Nem volt hozzá jogod.”
Jack gyásza mélyebb, ha lehet így fogalmazni, magát hibáztatja lánya elvesztéséért. Épp új célra volt szüksége az életben, ugye?
I: Jack-et óriási veszteség érte. Egy gyermek elvesztése szörnyű, főleg ha magadat hibáztatod, a sötétség teljes mértékben eluralkodik ez miatt a lelkeden. Megtudtam érteni a cselekedetei miértjét, nagyon fájt érte a szívem. Örülök, hogy megjelent az életében Ro, aki
először idegesítette, majd a későbbiek során segített neki túllépni a múlt fájdalmán. Egy újabb könyves álompasi, akiért megdobognak a női szívek. Nem volt könnyű a helyzetük, de megmutatták, hogy a szerelemért érdemes kockázatot vállalni, ha megtaláljuk a másik felünket, nem szabad elszalasztani a lehetőséget.
![]() |
forrás |
P: Az ő szála igazán szívszaggató volt. :’( Szülőként szörnyű eltemetni a saját gyerekedet idős korban is, de egy ilyen apró, élettel teli lány elvesztése még inkább összetörne bárkit. Rövid időt tölthettünk Lily-vel, mégis azonnal a szívembe zártam. Színt visz családja mindennapjai. Jack-nek épp arra volt szüksége, hogy valaki kirángassa a letargiából, hiszen az élet nem áll meg, haladni kell tovább, de hatalmas erőre van ehhez szükség. Esetleg új célokra, amit Rodel nyújt a férfinak. Külön a jelleméről nem is érdemes beszélni, hiszen minden romantikus könyvben olyan pasikkal találkozhatunk, akikre vágyhatunk és Jack se tér el ettől. Ízig-vérig férfi, aki mellett nőnek érezheti magát Rodel.
„Azt gondoltam, hogy az érintése az egyetlen gyógyír szédült, forró vágyaimra, de ahogy feküdtem ott, ölelő karjaiba zárva, hirtelen egy másik világban találtam magam. Ott, ahol a lelkek egyesülnek, egy testetlen, anyagtalan szabad világban. Tudtam, hogy ha ezentúl a szerelemre gondolok, mindig fel fog idéződni bennem egy arc, egy név, egy hang. És hallani fogom a szívverést egy sátorból Afrika vadonjában.”
A könyv kiemelkedő szereplője még, Jack nagymamája. Ritkán találkozhatunk ennyire belevaló, erős asszonnyal. Feldobta a történet?
I: Goma volt az aki nem hagyta, hogy Jack önpusztító életet éljen. Ha kellett megmosta unokája fejét, mindig ott volt, amikor szükség volt rá. Egy igazán színes egyéniség aki teljes
![]() |
forrás |
P: Annyira élveztem a jelenlétét. Sok mindent tapasztalt már, megedzette az élet. Számos veszteségen van már túl, de mindig ott volt neki Jack, aki miatt erősnek kellett lennie, és most a legújabb helyzetben is támasza unokájának. Hiába beszélünk felnőtt férfiról, ráfér néha egy kis „anyai” szigor, gatyába kell rázni, fel kell nyitni a szemét, és Goma ennek mesetere.
„Ilyen az, amikor elcsatangolsz, és valahol a homok és a csillagpor között felleled egy darabka önmagad valaki másban.”
Kedvenc jelenetem:
I: Amikor Jack megjelenik Rodel ajtajában.
I: Amikor Jack megjelenik Rodel ajtajában.
P: A legeslegutolsó jelenet az epilógusban.
Kedvenc szereplőm:
I: Jack, Rodal, Goma
P: Goma, Lily
Kinek ajánlom:
I: Azoknak akik szeretik amikor egy romantikus történet nem csupa cukormázzal meghintett rózsaszín tészta. Sokkal inkább keserű, fájdalmas, de mégis magában hordozza a második lehetőség ígéretét.
Hasonló könyv:
P: Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozatához hasonlítanám.
Értékelésem:P: Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozatához hasonlítanám.
I: Gyönyörű gondolatokat, és érzelmeket kaptam ettől a történettől. Mindenképpen megérdemli az 5 gumikacsát.
P: Nyár óta nem olvastam ilyen típusú csodaszép romantikus regényt és remek választás volt az új év kezdéséhez. *-* 5 sárga lufi jár neki.
Érdekesség: Készült egy videó, a könyv hangulatát megragadva. Ezen kívül a történet Afrikában játszódik és címből is látható, hogy a Serengeti Nemzeti Park is fontos helyszín, erről olvashattok kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése