2020. 01. 23.

Vi Keeland, Penelope Ward: Szívtipró ​pilóta

Író: Vi Keelans, Penelope Ward
Cím: Szívtipró pilóta 
Kiadó: Könyvmolyképző 
Kiadás éve: 2019.
Terjedelem: 328 oldal
Fülszöveg: 
Pénz ​vagy szerelem? Melyiket válasszuk?
Az olvasó fejben talán azonnal megválaszolja a kérdést, gondolván: ez pofonegyszerű.
Számomra viszont nem az. Említettem, hogy egy csomó pénzről van szó? Rengeteg pénzről!
El kell utaznom valahová, hogy ezt átgondoljam. Hirtelen ötlettől vezérelve útnak indultam, de amikor a repülőtér várótermében összefutottam a szexi Carterrel, a dolgok más irányt vettek. Túlfűtött beszélgetésbe elegyedtünk, aztán ő elhúzott. Azt hittem, többé nem találkozunk. A sors azonban másként rendelte.
Meglepetés! Carter veszélyes pasi, és folyton ide-oda repül. Mágnesként vonzottuk egymást, de tudtam, hogy a dolog csak átmeneti lehet. Főleg, amikor meghallottam az előéletéről szóló pletykákat. De rákattantam a pasira, és semmi más nem számított. Tartottam tőle, hogy ebből óriási pofára esés lesz, mert valahogy a lelkem mélyén mégis arra vágytam, hogy én legyek az, aki megzabolázza ezt a szívtipró pilótát.
A legkevesebb, amit elmondhatok, hogy valóban a hetedik mennyországba repített.
De egyszer minden jó dolog véget ér, nem igaz? Csakhogy a mi kalandunk olyan véget ért, amire egyáltalán nem számítottam.


„– Néha azoktól a dolgoktól kell leginkább megszabadulnunk, amikhez a legjobban ragaszkodunk.”

A Nagyképű öltönyös magasra tette a mércét és fel is csigázott. Alig vártuk, hogy újabb közös regényt olvashassunk az írópárostól?
P: A tavalyi évem nagy kedvence volt az a regény, ha az összes eddig olvasott Vi Keeland és Penelope Ward könyvet nézem, gondolkodás nélkül legjobbnak mondanám. A közös munkákat is mindig érdeklődve figyelem. Benne van a lehetőség, hogy két alkotó a saját erősségeit adja át az új regénybe, és kettőjük legjobb formájából még jobb születhet. A
forrás
Nagyképű öltönyösnél nem is maga a történet volt annyira lehengerlő, inkább a szereplők voltak számomra igazán kiemelkedőek.  Bár teljesen nem lehet őket lemásolni, mégis abban reménykedtem, hogy hasonló dinamikus párost ismerhetek meg, akiknek már a párbeszédein is jót lehet derülni. Hatalmas elvárásaim voltak, nem tagadom.
 

I: Remek kikapcsolódást nyújtott a Nagyképű öltönyös. Külön külön is remekelnek az Írónők, de együtt is megmutatták, hogy mire is képesek. Amikor kicsit kikapcsolódásra vágyom, valami aranyos, romantikus történetet szeretek elővenni, úgy gondolom, ők pont illenek ehhez a kritériumhoz. A Szívtipró pilóta fülszövege is egy érdekes szituációt tárt elém. Adott egy nagy dilemmában lévő lány, aki találkozik a szexi pilóta sráccal. A levegő azonnal forrni kezd köztük. Egy hirtelen döntés, pedig közös úton indítja el őket, amely mind a kettőjükre hatással lesz, a szálak ez miatt még jobban összekuszálódnak. Szerelem, vagy pénz? Ez itt a nagy kérdés. :) Nagy lelkesedéssel álltam neki, reméltem ismét jót fogok szórakozni a szerzőpáros ezen története kapcsán is.  

„Ha nem kötődsz senkihez, akkor nem is bánthat meg senki.” 

Nem lövünk le semmilyen poént, ha eláruljuk, a címszereplő, Carter, pilótaként dolgozik. :D Illik a Cocky Bastard „sorozatba”?
P: Nem lóg ki a sorból az biztos. Az írónők szinte sablonként használják az öntelt, magabiztos, kissé rohadék pasikat főhősként. Természetesen mindenki igazi álompasi, minden nő csorgatja utánuk a nyálát. Nincs is ezzel baj, Isten ilyen külsővel áldotta meg őket, ám ők szeretik ezt kihasználni. Tisztában vannak azzal, milyen hatást váltanak ki a nőkből, és szívesen töltik idejüket a gyengébbik nem társaságában. Carter szintén egy igen
Carter (forrás)
sármos pasi, még ha kicsit lökött is, de kiderül, hogy helyén van a szíve. Tehát minden a helyén volt, egyszerűen még se tudott megérinteni. Azért aranyos apróság volt benne, hogy minden helyzetre volt egy odaillő Beatlis dala.

I: Kaptunk egy újabb alfahímet, de sajnos akármennyire is szerettem volna Carter-t a könyves álom pasijaim között köszönteni, valahogy még se tudott belépni a klubba. Pedig tényleg minden hozzávalót adtak neki az Írónők, amelyből a végén egy remek kis férfi kerekedet volna ki, de valahogy az én gyomromnak ez most túl töményre sikeredett. Ügyeletes szívtipró, a nőket csak a kielégülésre használja, a múltjának van egy fájó pontja, szexi, vicces, állandóan a bugyidat szeretné lebeszélni rólad, amikor kell kedves, és együtt érző. Akkor mégis mi a problémám vele? Nem fogom tudni értelmesen megfogalmazni, csak annyit tudok mondani, hogy ez így együtt sok volt nekem. Nem az a kép volt előttem, hogy bárcsak élőben is léteznél kedves Carter, bárcsak rám találnál. Inkább csak forgattam a szemeimet az újabb csábosnak gondolt beszólásaitól, sőt néhány tettétől is. A sorozatba szerintem ő is bele illik, mert tényleg egy vicces nőcsábászt szeretek volna megalkotni az ő képében is. Úgy gondolom sokaknak be is fog jönni, sajnos én most a kivételek táborát erősítem. 

 Van, mikor egy perc az életünk 
…és ennél több nem jut.” 

Mitől volt izgalmas a történet? 
P: Kendall és Carter a repülőtér várójában találkoznak, és rövid ismeretségük után máris őrült kalandba kezdenek. Sok furcsa és tulajdonképpen érthetetlen döntések sora tartja őket egymás mellett, de ettől egyre közelebb kerülnek egymáshoz és szép fokozatosan (na jó elég gyorsan :D) kialakul bennük a kötődés és a szerelem. Az izgalmas helyszíneket élveztem, sőt talán ezt szerettem legjobban a könyvben.  Kifejezetten tetszett, hogy a nagy titkok
forrás
lelepleződését nem a végére tartogatta az író páros, hanem mást találtak a végén lévő nagy bonyodalom felvezetésére.
 
I: Az alap ötlet tetszett. Egy kétségbeesett lány találkozik egy repülőtér várójában a szívtipró pilótával. A vonzalom az első pillanatban fellobban köztük. Egy hirtelen ötlettől vezérelve közös útra lépnek, megkezdődik kettőjük utazása, országokat, kultúrákat szelnek át. Közben sok vicces, romantikus pillanatnak lehetünk a tanúi. Még se tudtak teljes mértékben meggyőzni, szeretem, amikor a szereplők között azonnal megmutatkozik a vonzalom, de nekem itt egy kicsit tényleg hihetetlen volt, hogy Kendall ennyire rá merte bízni magát egy vadidegenre. Tetszett, hogy a fájó pontok hamar kiderültek a történet során, a végére is becsempésztek még egy buktatót az Írónők. Szép tájakra kalauzoltak el minket, amelyért jár a plusz pont. Azt majdnem el is felejtettem, képzeljétek, Beatles dalokkal lehet összekapcsolni egyes eseményeket a történet során, ami ismét adott egy kis egyediséget neki. De a többi, mint felejthető, sablonos volt. Sajnos ez most engem nem talált meg igazán, azért persze nem adom fel, még mindig örömmel fogok olvasni a szerző párostól, de a Szívtipró pilóta nem fog a kedvenceim közé tartozni.  

– Sehol máshol nem lennék szívesebben, mint melletted, akárhová vezessen is a sors veled.” 

Kendall utazásának érdekes motivációja van, megértettük dilemmáját? 
P: Ő szinte semleges volt számomra, nem sok dolgot mutatott, amitől izgalmasabb karakter lett. Utazásának célja mondható érdekesnek vagy egyedinek, de ettől nem ő lett érdekes,
Kendall (forrás)
hanem a háttérsztorija. Bár belegondolva, tudnak ennél jobbat is az írónők, kissé felszínes szereplővé
tették ezt a lányt. Olvasás közben ennyire nem is tűnt fel, csak ahogy utólag gondolkodtam rajta, akkor eszméltem rá. Haladva a lapokkal azért hajtott a kíváncsiság, hogy vajon mi történik még és csak a befejezés után ülepedtek le a dolgok, akkor tisztult ki bennem a kép.
I: Kendall-lal egyáltalán nem tudtam azonosulni, nem is értem, hogy tudott dilemmázni egy ilyen dolgon. Persze mindenki másképpen él meg egyes helyzeteket, a neveltetése miatt elhiszem, hogy neki ezen el kellett gondolkodnia. Pont ez miatt se tudtam magamhoz közel érezni, mert teljesen másképpen gondolkodott, mint én. Carter ezen a téren jó fej volt, mert ő megértette a problémáját, szeretett volna neki egy kis kikapcsolódást nyújtani. Az már más kérdés, hogy ettől még inkább összezavarta szegény lányt. Úgy gondolom fejlődött valamennyit a történet során, de még ezek után is semleges maradt számomra.  

– Mindketten zakkantak vagyunk. Lehet, hogy ez a dolog lényege. Talán egy kicsit önmagunkat látjuk egymásban. Két elcseszett rész, ami együtt csodás egészet alkot. Külön csődtömegek, de együtt… sikertörténet.” 

Nem kell mindenképp összehasonlítgatni a két megismert regényt, de melyik tetszett jobban?
P: Persze nem lehet minden annyira jó, mint a Nagyképű öltönyös, de legalább megközelíthettük volna. Az olvasást mindenképp élveztem, hamar végeztem vele, és teljesen kikapcsolt ez a regény is, de nem ez az írópáros legjobb alkotása. Nem volt közel se
forrás
ugyanolyan lehengerlő élmény, pedig reméltem hasonló jó történetet találok. A szereplők szerintem azok, akik most nem tudtak maximálisan meggyőzni, legalábbis nem emelkedtek ki a tömegből. Tudnak ők ennél jobbat.
 
I: Sajnos a Szívtipró pilótát úgy látszik nem nekem írták. A Nagyképű öltönyös az elejétől kezdve fent tudta tartani az érdeklődésemet. Soraya és Graham tényleg összeillő páros volt, annyira jól működtek együtt. Elejétől kezdve vicces volt, aranyos, a pikáns részeket is kellő mértékben tartalmazta, a bonyodalom pedig kellő feszültséget szült, volt miért izgulni. 

Szárnyad már rég megvan, most ideje megtanulnod repülni.”

Kedvenc jelenetem:
P: Azok a pillanatok, amikor azon izgulnak, hogy a másik is együtt utazik-e velük.
I: Bingo est.
Kedvenc szereplőm: 
P: Maria Rosa
I: Nem lett igazán senki sem a kedvencem.
Hasonló könyv:
P: A Négyszáz nap szabadságban is szépséges tájakra utaznak szereplőink.
Kinek ajánlom:
I: Ha szereted azokat a pasikat akik képesek lebeszélni még a bugyit is rólad, akkor úgy gondolom adhatsz neki egy esélyt.  
Értékelésem: 
P: Molyon még 4 Beatles számot adtam neki, de ennyi idő elteltével be kell látnom, hogy nem érdemel többet 3,5 számnál.
I: Sajnálom, hogy nem tudtam barátságot kötni Carter-rel és Kendall-al, tőlem most csak 3,5 börtönt kapnak. 
Érdekesség: Hoztunk pár érdekességet a pilóta létről. :)


A légitársaságok pilótáinak van a világon legjobb kilátása a munkahelyükről. Jelentős felelősség van rajtuk, és nagy követelményeket is támasztanak az irányukba: a légitársaságok több ezer órányi repülési időt kérnek, mielőtt egyáltalán meginterjúztatnak valakit. És még akkor is előbb csak segédpilóta lehet valakit, hosszú az út a pilóta léthez. Ahhoz, hogy kicsit jobban a dolgok mélyére lássunk, három pilótát faggattunk a munkájukról. 
Ingyen repülhetnek – csak nem akarnak. 
Nem kapnak a pilóták se jobb juttatásokat, mint a többi légitársaságnál dolgozó. Hiába utazhatnak ingyen, meg kell várniuk, hogy készenlétben lesznek-e, és a legtöbb pilóta nem mer bizonytalanra alapozni nyaralásnál. „Túl kiszámíthatatlan,” mondta Patrick Smith segédpilóta.
Nem lehet olvasni a pilótafülkében. 
Eric Auxier, kapitány már két évtizedes tapasztalattal rendelkezik, és azt mondta a legtöbb légitársaság tiltja bármilyen figyelemelterelő bekerülését a fülkébe: nincsenek magazinok, könyvek, zene, kötögetés. „Egymással beszélgethetünk,” mondja. „Csak ez engedélyezett.”
Nem lehet szunyókálni sem. Technikailag.
„De ez nem jelenti azt, hogy nem fordul elő néha,” mondja Tim, egy nagy légitársaság
Forrás
pilótája. „Jelenleg a szabályok ezt hivatalosan nem engedik meg, de az alvásvizsgálatot bizonyítják, hogy rövid szundítások, különösen rövid utaknál, jótékony hatással vannak az ébrenlétre. Sajnos, az FAA ezt írásban nem teszi lehetővé.” A kimerült pilóták elkerülés érdekében egy útmutató született a minimális pihenőidőkről és a maximális munkaidőkről – általában ez nem lehet több heti 30 óránál.

Engedik, hogy körülnézz.
Mielőtt a repülőgép ajtói bezárulnak, sok pilóta örömmel megmutatja az ideges utasoknak és gyerekeknek a pilótafülkét. „Az emberek ezt szívesen fogadják. És a pilóták 90 %-a csinálja ezt.”

Van pótülés a pilótafülkében.
A pilótafülkében van egy úgynevezett „jump seat”, ami kinyitható és az ellenőröknek vagy oktatóknak biztosít helyet utazás során. „Ha ők nem használják épp, akkor egy képesített pilóta is ráülhet,” mondja Auxier. De azért ezt, ha nem muszáj nem használják, mert elég kényelmetlen.

Nincsenek egész folyosók a repülő alján.
Wesley Snipes és Harrison Ford megtévesztette a közönséget azzal, hogy hatalmas raktár, kisállatok és egy boksz meccsnek elegendő hely van a repülői alsó szintjein. „Apróbb alkóvok vannak a kabinok vagy a pilótafülke alatt, de ezek inkább szekrényméretűek.”
 
Az ingázás pokoli.
Elméletileg egy pilóta bárhol élhet az országban, hiszen bármikor felszállhat egy járatra, ami a központba viszi. De az ingázás több napot is kitesz egy hónapban, és elég fárasztó is. „Ha a repülő megtelt fizető utasokkal, akkor az alkalmazottak egyszerűen lemaradnak,” mondja Tim. „Néha egy nappal hamarabb el kell indulnod, mielőtt munkába állnál. Az ingázás mindig szívás.” (Tim is közelebb költözött a központhoz, autóval jár be dolgozni.)

A pisilés fájdalmas lehet.
Smith szerint, a vesekő gyakori probléma a pilótáknál. Nincs kellő hidratálás és a szeptember 11. miatt a szabályok szigorúbbak lettek a mosdóhasználatra vonatkozóan. „Körülményes is az egész folyamat, sokszor inkább tartogatjuk.”

Forrás
A másodpilóták nem segítők.
A filmekkel ellentétben a másodpilóták nem valamiféle alárendelt tanulók, akik a kapitány utasításaira várnak. „A másodpilóta is teljesen képzett pilóta,” mondja Auxier. „Bármikor átvehetné a pilóta helyét. Csak a szolgálati időtől függ.” Nehezményezi is, amikor csak egy pilótáról beszélnek a sajtóban. „Általában váltjuk egymást. Ha egyikük Londonba repül, a másik vissza New York-ba. Két pilóta van.”

Az automata pilóta nem jelenti azt, hogy nincs szükség pilótára.
Még egy mókás gondolat, csak beülnek a kabinba és az automata végzi helyettük a dolgát. „A gép nem repül magától, mint egy csúcstechnológiai szerkezet,” mondta Smith. „Vannak útvonalváltozások, kommunikációs problémák, navigációs kérdések, nyomon kell követni az üzemanyag szintet. Mindig van valami feladat. Lehet, hogy nincs olyan gyakran a kezünk a kormányon, mint évekkel ezelőtt, de még mindig mi irányítunk.”

Az egyenruha tiszteletet érdemel. (külföldön)
„Az egyenruhában lévő pilóták nagyobb tiszteletet kapnak, külföldön, mint Amerikában,” mondja Smith. „Kulturális szempontból nem tudom, mi ennek az oka. Egyes helyeken talán nem ennyire magától értetődő a repülés. Nyugat-Afrikában a kisgyerekek odaszaladnak hozzád. A legénység minden tagja kapitánynak nevez. Tisztelegnek neked.”

Tényleg szeretnek leszállni.
A repülés sok részét számítógép is irányít, de a leszálláshoz emberi kéz kell. „Ehhez minden képességünkre szükség van,” mondja Auxier. „Ebből jön az elvégzett munkáért járó elégedettség.”
Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése