2015. 09. 07.

Alexandra Bracken: Sötét elmék

Író: Alexandra Bracken
Cím: Sötét elmék
Sorozat: Sötét elmék
Kiadó:
  Maxim
Kiadás éve:
2014.
Terjedelem:
 464. oldal

Fülszöveg:

Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket.
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.



"Ne rettegj! - súgta - Ne hagyd, hogy lássák, mennyire félsz."


Kicsit talán eltérőnek tűnik általános ízlésünkhöz ez a könyv, miért figyeltünk fel rá mégis? 
P: Szeretem a kiadó könyveit, tehát mindig nyitott vagyok az új megjelenéseikre. Most is molyon győzött meg egy értékelés, ezért csaptam le rá, amikor akciós volt, de a fülszövege is meggyőzött, hiszen imádom azokat a történeteket, ahol különleges képességek bukkannak fel. Ritkábban olvasok disztópiákat, de eddig nagyobb részt nem okoztak csalódást, úgyhogy mindenképp érdemelt egy esélyt ez is.
I: Én nem idegenkedek a disztópiás történetektől. Már egy párat olvastam, és azok igazán tetszettek. Szeretem a Maxim kiadó könyveit, eddig amit olvastam tőlük mindegyik jó volt. Így nem volt kérdéses, hogy ezt is be kell szereznem.

A disztópiák mindig érdekes témákat boncolgatnak, ebben a világban mi különlegesség és ez mennyire tetszik?
P: Egy betegség ütötte fel a fejét a világban, ami kizárólag a tizenéves gyerekeket fertőzi meg. Ennek következtében különleges képességeket is kapnak, amelyektől mindenki fél. Ezért gyűjti a kormány össze ezeket a fiatalokat, és igyekszik a társadalomtól elzártan táborokban elszállásolni őket. Vannak akik tárgyakat mozgatnak, vannak akik mások akaratát tudják befolyásolni, de olyanok is, akik „egyszerűen” különösen magas intelligenciával születtek. Durva ez a felvetés, hogy már ilyen fiatalon gondot jelenthetnek a világnak és szörnyű, hogy már 8-10 évesen el kell szakadniuk otthonról, olyan okok miatt, amiről nem is tehetnek. Aki túl szeretné ezt élni, meg kell tanulnia gyorsan alkalmazkodni. Nem találkoztam még szerintem ilyen történettel, úgyhogy nekem nagyon tetszett.
I:
  Érdekes alapötletnek tartom, hogy gyermekeket állított az írónő a középpontba. Ők a "szenvedő alanyok" ebben a történetben.  Egy különös betegség támadja meg őket, amitől a felnőttek félnek. Így megkezdődik az összeszedésük. Gyűjtő táborokat alakítanak ki, ahova "rehabilitáció" nevén viszik őket. Vannak akik önként átadják gyerekeiket, mert meg szeretnének szabadulni tőlük. Vannak akik ellenállnak, és még így is kitartanak mellettük, és elbújtatják őket. De a PSZI elől nehéz elmenekülni.  Ezekben a táborokban külön csoportokra bontják őket képességük szerint. Vannak a kékek akik telekinézissel bírnak, a zöldeknek nagyon magas az intelligenciájuk,  a sárgák az elektromosságot uralják, a pirosak a tűzet, és a narancsvörösek pedig az emberek  érzéseire, emlékeire , és a tudatára tudnak hatni. Nagyon tetszett, ahogy az Írónő kialakította ezt a világot, érdekes volt a csoportok besorolásáról olvasni.


Sokat változik a történet során, de mégis milyen hősnő Ruby?
P: Ő is nagyon fiatalon csöppent a táborba, de már akkor tudta, hogyan titkoljon el dolgokat, ha nem akar bajt magának. Idővel még erősebb, még kitartóbb lesz, igazi különleges túlélő. Kezdetben idegenkedtem tőle, mert félénk, háttérbe húzódó oldalát láthattuk, de a könyv végére kibontakozott és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyit fog még később változni.
I:
Szerintem Ruby nagyon is életszerűen reagálta le a vele történteket. Egy riadt lány, aki magát okolja szüleivel történtekért. El se tudom képzelni milyen szörnyű lehetett ezt megélnie. Igazi túlélőként viselkedik, meghúzódik, és nem tereli magára a figyelmet. Nagy titkokat rejt magába, amik megváltoztatnák a táborbeli  életét. A kinti világban az elején még félénk, de egyre jobban előtérbe kerül bátrabb énje is. Nagyon empatikus, és szerethető karakter,
aki mindent megtenne új barátaiért. A végén pedig bebizonyítja milyen erős jellem, minden fájdalom ellenére egy nagyon nehéz döntést hozott meg. Nekem nagyon szimpatikus volt, és közel éreztem magamhoz. Ha Ruby helyzetébe képzelem magam, én se csináltam volna semmit se másként.

Többféle helyszínen játszódik a cselekmény, ebből következhet, hogy elég mozgalmas is. Valóban így van?
P: A könyv elején nem gondoltam, hogy ilyen hamar megváltozik a „helyszín”, azt hittem tovább leszünk a táborban, de így sokkal jobb volt, mert mozgalmasabb lett a cselekmény. A sok titkos szervezet, mind érdekes pontja a történetnek, újra és újra csavartak egyet, amin mindig meglepődtem.
I:
Reméltem, hogy több helyszínt is megismerhetünk a történetben. Örülök, hogy tényleg így alakult. A táborok világát is jó volt megismerni, de nekem jobban tetszettek a kinti részek, és Szökött kölyök menedékhelyén történt események. Tényleg nem unatkozhatunk egy pillanatra se , mert mindig történt velük valami félelmetes, de közben voltak nagyon megható, és mosolyra fakasztó pillanatok is.

Rubyn kívül mások is főbb szerephez jutnak a könyvben, róluk mit gondoltok?
P: A csapat a többi tagjára is kíváncsi lennék, hogy pontosan miket kellett átélniük, hiszen körülöttük még titkok keringenek, de természetesen mindnyájukat megszerettem. Liam-nek le kell még győznie a kényszert, hogy mindenért magát hibáztassa, azt leszámítva remek vezető. Jól fogalmazta meg, hogy Dagi rendkívül hűséges barát, ha valakit már a bizalmába fogad. Zu pedig tündéri kislány, az ő múltját szeretném leginkább megismerni.
I:
Zu és Liam már az elején nagyon szimpatikusak voltak nekem. Zu olyan aranyos volt, a gumikesztyűjével, és némaságával együtt.  Teljesen megértem, hogy a fiúk és Ruby is miért szerették annyira ezt a pici lányt. Liam-nak nem csak Ruby-t de engem is sikerült kicsit magába bolondítania.  Szerintem nagyon jó vezető, jól összetartotta ezt a kis csapatott. Igazi túlélő, aki próbálja a legjobbat kihozni egyes helyzetekből.  Dagitől egy ideig idegenkedtem, nem volt szimpatikus. De ahogy őt is kezdtem jobban megismerni már más szemmel kezdtem rá nézni.

Ha választani lehetne milyen „színű” lennél?
P: Huh, ez nehéz kérdés. A narancsvörösök képessége az egyik legerősebb, de azt hiszem, nem vágyok arra, hogy ekkora befolyással legyek másokra. Talán a kékeké tetszik legjobban, hogy tárgyakat tudnak mozgatni.
I:
Ezt jól át kell gondolnom :) A tűztől a mai napig félek, így vörös biztos nem lennék. Egy kicsit beletekintenék milyen lenne narancsvörösnek lenni. De úgy gondolom, hogy  a kékek képességét érzem magamhoz a legközelebb. Szívesen mozgatnék tárgyakat :)


Mi a véleményetek Szökött Kölyökről?

P: Igazán meglepődtem, amikor kiderült kit is rejt ez az álnév, nem gondoltam rá. Az érzéseim viszont vegyesek róla. Valóban sokaknak segít, de egyáltalán nem szent. Mint szereplő tetszett, mert nem volt kiszámítható, de mint ember, könnyű kritizálni. Ha a folytatásban is feltűnik még, biztos újra fel tudja kavarni az állóvizet.
I:
Nagyon kíváncsi voltam kit is takarhat ez a név. Meglepődtem amikor kiderült, hogy ki is

ő valójában. Kétes érzésekkel álltam ezek után hozzá, valahogy éreztem, hogy valami lappang körülötte. Ruby-val való közös részek addig tetszettek, amíg újakat tudtunk meg a lány képességéről. De utána valahogy megváltozott a hozzáállásom, és elkezdtem nagyon nem kedvelni őt.


Mit szóltok a végén történtekhez?
P: Igazi függővég, teljesen próbára teszi a türelmemet. Minden szereplőnk sorsa teljesen kérdéses lett, így nagyon izgulok már értük.
I: Hát engem sokkolt az biztos. Sose gondoltam volna, hogy kis csapatunkkal ilyenek történhetnek. Sírtam, és nem akartam hinni a szememnek!! De minden elismerésem az Írónője, hogy ilyen erős függő véget alkotott meg nekünk.


 Buta kérdés lehet, de várjátok a folytatást? :D
P:
Elég függővéges a lezárás, úgyhogy természetesen azonnal folytatni szeretném. Ahogy már fentebb is írtam, nagyon érdekel, hogy Ruby milyen irányban változik tovább és persze az is, hogy az éppen kialakulóban lévő kapcsolata Liam-el hogyan alakul.
I:
Nagyon várom, mert a történtek után tudnom kell, hogy mi lesz szereplőink sorsa!!!! Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz Ruby-val ezek után. Na és Liam?? Meg persze a többiek sorsa is nagyon érdekkel.


Kedvenc jelenetem:
 
P: Ruby és Zu "vásárlása"
I:  Ruby és Liam közös jelenetei mind nagy kedvencem volt :)
Kedvenc szereplőm:

P: Ruby

I: Az egész csapat a kedvencem volt, de ha konkrétan ki kéne valakit emelnem, akkor Ruby és Liam lenne az :)
Kinek ajánlom:
 
P: Vérbeli disztópia, úgyhogy aki szereti a műfajt, annak nem lehet ez a könyv se csalódás. 
I: Disztópia rajongóknak feltétlenül. Aki szeretnek új világképet megismerni,  és szeretik a különleges képességeket. Meg azoknak is akik szeretik, ha a sok fájdalom, és szörnyűség után egy kis romantikát is kap egy történetbe. 
Értékelésem:
P: Igaz picit még fejlődhet a történet, de megelőlegezem neki az 5 táborlakó
I: Az elején 4,5 Black Betty adtam volna, de a vége miatt meg érdemli a maximális 5 Black Betty-t!! 
Érdekesség:
- Az Írónő oldalán láttuk, hogy 21th Century Fox  már meg vette  a filmes jogokat. Chad Hodge írja a forgatókönyvet. Imdb szerint 2016-ban lesz a film, de ez fals információ, mert még nem kezdődött el a színészek válogatása. Pontosabbat még nem lehet tudni.

- A könyvben sok figyelmet kap a zene is. Sok dalcímmel találkozhatunk a történet során. Az írónő oldalán a zenék listáját is megtalálhatjátok. Mi a Black Betty-ben halott zenék listáját hoztuk el nektek. tovább a zenékhez

- A történetben megemlítenek pár könyv címet. Amik Dagi tulajdonát képezik, és nem is tud tőlük megválni.  Egyből felkeltették az érdeklődésünket, így úgy gondoltuk megosztjuk veletek is ezeknek a könyveknek az ismertetőjét.


Író: Richard Adams
Cím: Gesztenye, a honalapító
Kiadó:  Partvonal
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem:  416. oldal
Fülszöveg: Vakarcs a legapróbb az egész nyúltanyán, de titokzatos képesség szorult beléje: tévedhetetlenül megérzi a jövőt. Íme, most is rátör a látnokok emésztő nyugtalansága, tudja, hogy a tanyát közeli végveszély fenyegeti. De ki hallgat a prófétára a maga hazájában? Mindössze egy tucatnyi társa kerekedik föl vele együtt a nyúltermészettel igazán ellenkező vándorútra, hogy száz veszéllyel dacolva új lakóhelyet találjanak. És amikor itt már biztonságban érezhetnék magukat, csak akkor törnek rájuk a még nagyobb veszedelmek, akkor várnak rájuk a még nyaktörőbb kalandok. Aki Gesztenye, Vakarcs, Bósás és a többi hős tapsifüles történetét végigizgulta, kétszer is meggondolja majd, hogy nyúlszívűnek nevezze a gyáva embert.

Az angol író világsikert aratott – negyven nyelven, több mint tízmillió példányban megjelent – állatregénye úgy teszi a történetet emberközelivé, úgy bont ki fontos emberi tulajdonságokat belőle, hogy közben apró hősei hiteles állatok maradnak, nálunk is meghittebb értői és érzői a természetnek. És ha a szerző emberi szót ad a szájukba, csak arra figyelmeztet minket, hogy minden élő a testvérünk, ám egyedül mi, emberek menthetjük meg a végpusztulástól ezt a természetet, mindnyájunk közös otthonát.
Véleményünk:
A legtöbbet említett könyv, amiből idézeteket is olvashatunk. Szerintünk nagyon is illik Ruby-ék történetéhez. Indie már meg is rendelte magának a könyvet, így biztos erről is olvashattok majd bővebben a blogon.

Író: Carson McCullers
Cím: Magányos vadász a szív
Kiadó:  Európa
Kiadás éve: 2010.
Terjedelem:  436. oldal

Fülszöveg:

Carson McCullers 1917-ben született, és 1967-ben halt meg. Még csak huszonhárom éves volt, amikor ezzel a regényével berobbant az amerikai irodalomba. John Singer, a süketnéma ötvös szintén süketnéma barátjával él békésen, elégedetten, egészen addig, míg barátját kórházba nem szállítják. Ekkor föladja a közösen bérelt lakást, és áthurcolkodik Kellyékhez, egy szobába, heti öt dollárért. Vacsorázni a szomszédos New York Caféba jár, Biff Brannonhoz. És McCullers máris összeszedte főszereplőit egy csokorba: Singer; Kellyék tizenhárom éves lánya, Mick; Biff, a kávéház-tulajdonos; Jake Blount, az agitátor, aki szintén Biffnél eszik (és főleg iszik), hitelbe; és Benedict Copeland, a néger orvos, aki egész népét szeretné felemelni, de lánya szakácsnő Kellyéknél. Mick Kelly soha nincsen egyedül. Napközben öccseire vigyáz, éjjel két nővérével osztozik egy szobán. Ha békére vágyik, a nyári éjszakában kóborol, és azt keresi, hol hallgatnak rádión komolyzenét. A zene nyitja belső szobáját, amiben nemcsak egyedül lehet, de híres zeneszerzőnek vagy előadónak is láthatja magát.
Biff Brannon feleségével vezeti a kávéházat, és igazából csak rendet szeretne maga körül. Legalább a másfél évtizede gyűjtögetett újságokat rendszerezné: világpolitika, helyi ügyek, egyéb – ilyen feliratú kartotékokról álmodozik éjszakánként, míg az állandóan nyitva tartó kávéházban várja a vendégeket. Jake Blount javítani akar az emberek életén. Szeretné öntudatra ébreszteni őket, vagy csak saját értékük tudatára, de a gyapotmalmok munkásai csak munkát akarnak, napi három étkezést, és egy lyukat, ahol álomra hajthatják a fejüket. Az egyetlen sztrájk, ami valaha kitört, csúfos kudarcba fulladt, és hiába Jake elszántsága, senki sem akar még egyszer megpróbálkozni vele.
Benedict Mady Copeland a jó diagnoszta kíváncsiságával figyeli magát. Noha egész fekete népét szeretné előbbre vinni, tudást és életvezetési tanácsokat adva mindenkinek az orvosi ellátás mellé, még saját gyermekeivel is kudarcot vallott. A mérce, az elvárás túlságosan magas volt, felesége hazavitte a kicsiket saját apjához, ahol szeretetben, elfogadva nőttek, de tudatlanul. Copeland doktor gondos feljegyzéseket vezet tbc-je lassú, folyamatos elhatalmasodásáról – annyi feladata lenne, és olyan rövid az idő.
Mind a négyen Singerrel osztják meg álmaikat, vágyaikat, mert a néma mindegyiküket türelmesen meghallgatja, szívesen vendégül látja egyszerű, tiszta, rendes kis szobájában. Eközben egyetlen gondolat élteti: mennyi idő van még addig, míg sor kerülhet féléves látogatására kórházban fekvő barátjánál.
McCullers eredetileg A néma címet adta a könyvnek, ami megfelelően bizonytalan is lett volna: ki a néma? Singer, a főszereplő? A déli kisváros lakói? Vagy egész Amerika? Miért nem teljesülhetnek a legegyszerűbb emberi vágyak sem a szabadság honában? És a boldogtalan főhősök mögött fenyegetően emelkedik a második világháború közeledő árnya.


Író: E. M. Forster
Cím: Szellem a házban
Kiadó:  Lazi
Kiadás éve: 2003.
Terjedelem:  354. oldal
Fülszöveg:

A már életében klasszikusnak számító angol írónak ez volt a negyedik, a kritikusok szerint a legjobb regénye. Ismét életre kel az Edward-kori Anglia. A történet középpontjában két család áll. Egyrészt a dúsgazdag Wilcoxék: Henry, a hűvösen charme-os vállalkozó, és beteges felesége, Ruth. Másrészről a művelt, érzékeny Schlegel kisasszonyok, akik intellektuális lelkivilágukat a londoni teaszalonokban élik. A két életforma között és alatt Leonard Bast, a Helen Schlegel védőszárnyai alá került fiatal hivatalnok tengődik, a kisember, aki a kultúra világába vágyakozik, de akit a wilcoxi könyörtelenség és a schlegeli könyörület egymással versengve tesz tönkre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése