2015. 09. 21.

John Green: Alaska nyomában

Író: John Green
Cím: Alaska nyomában
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 296. oldal
Fülszöveg:
Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak
A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.
John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

„Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből.”

Véleményem:
A fülszövege nagyon megfogott, és arra ösztönzött, hogy minél előbb megtudjam milyen események várnak rám. A borítójának a színe nagyon tetszik, a kaszás már annyira nem. Igaz így illeszkedik a többi itthon megjelent könyvéhez, de nekem most a külföldön kiadott borítók jobban tetszenek. 

Meg kell mondanom őszintén, még most se tudom igazán, hogy állok ezzel a történettel. Az első könyvem John Green-től a Csillagaikban a hiba volt. Az biztos, az Írónak van egy egyedi stílusa,  amihez az elején annál a könyvnél is hozzá kellet szoknom. De ott meg tudott ezzel fogni, Hazel és Augustus történetében. Itt nem éreztem azt, hogy ez teljes mértékben megtörtént volna. Az olvasása közben nagyon sokat gondolkodtam, és végig kísért valami megmagyarázhatatlan érzés. Ez miatt nem is tudtam magam átadni teljesen Miles és a többi szereplő "út keresésének". Egyiküket se sikerült igazán közel éreznem magamhoz.


A történetet  az Író, egy meghatározó esemény köré építette fel. Először elmeséli, hogy ez az esemény előtt mi történt. 
Itt ismerjük meg Miles-t, aki később a Pufi becenevet kapja. Azt meg kell említenem, hogy Miles egy sovány magas srác akinek 
Miles "Pufi"
alkatához érdekesen jött ez a név választás :) Bár szerintem pont a kifgurázás miatt kaphatta, a poén miatt. Jelleméről azt mondhatom, hogy egy visszahúzódó, csöndes fiú, akinek eddig nem igazán voltak barátai. Szeretne kilépni az egyhangú hétköznapokból, új életre vágyik, és közben szeretné megtalálni a "Nagy Talányt". Ez egy részlet Francois Rabelais utolsó halála előtti mondatából. Ezek után ki is derül, hogy mi volt Miles hobbija :) Gyűjtötte a híres emberek haláluk előtti utolsó mondatait. Igazán egyedinek gondolom ezt az érdeklődési kört, de közben nagyon izgalmas is. Én még sose gondolkodtam el ezen, és meg is döbbentem, hogy ezeket valaki feljegyzi.
A "Nagy Talány" megtalálása új sulival kezdődik, az Alabamai Culver Creek előkészítőjével. Szerintem izgalmasabb intézményt nem is választhatott volna. Miután betette ide a lábát, többet nem is kellet unatkoznia. Mindig történik vele valami, ami lehet szomorú, vagy

örömteli pillanat. Új tapasztalatokat szerez az élet különböző területein.  Szerencsére nem lesz többet magányos sem, mert sikerül barátságot kötnie a szobatársával Chip-pel vagyis az Ezredessel, aki igazán érdekes figura. Minden tréfára kapható, minden buliban, szívatásban benne van. Legnagyobb elve, mint ahogy a suliban ez az egy íratlan szabály is egyben, hogy nem köpjük be a másikat semmilyen ügy kapcsán. Nagyon tetszett ez az elhivatottsága. Neki is megvan a saját érdekes hobbija. A földrajzi helyek, nevek tanulása, memorizálása. A szuper becenév is tőle származik :) Két  teljesen különböző személyiség, akik nagyon jó barátra találnak egymásban.
Az Ezredes által ismerjük meg kis csapatunk újabb tagjait is. Takumi-t a japán fiút, akit én nagyon bírtam, és sokszor sikerült megnevettetnie. Lara-t, akit jó lett volna kicsit jobban is megismerni, sajnáltam, hogy nem jutott több szerephez. Szerintem igazán illet volna Miles-hoz.

Itt van Alaska is, aki nagy és színes egyéniség, ezer fokon pörög, minden buliban benne van, közben egy igazi könyvmoly is. Szép lány, aki az egyik pillanatban odáig
van a pasijáért, a másik pillanatban pedig már mással flörtöl. Mindezek ellenére nagyon szomorú, bizonytalan és elkeseredett, akit jobban érdekel a halál mint az élet.  Sokszor idegesített a személyisége, mert egy igazi hisztérika volt számomra. De mégis volt benne valami ami miatt, nem tudtál róla megfeledkezni, és magába szippantott a személyisége. Végig éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Önpusztító életvitele sem tetszett, hangulat
Alaska
ingadozásait se tudtam mindig követni. Az biztos, hogy nem egy unalmas karakter. Általa, és miatta igazán sok dolog történt a cselekmények folyamán.  Miles sem tud ellen állni a vonzerejének, és egyre gyakrabban tölti ki gondolatait. Szerintem nem illetek össze, Alaska személyisége túl nagy falat volt Miles-nak. Teljesen megérthető, ha egy ilyen lányba mindenki belezúg egy kicsit, és mindenki szeretne a közelében lenni.
Kis csapatunk tagjai, szerintem nagyon is összeillettek. Érdekes volt, nyomon követni mindennapjaikat, és kapcsolatuk alakulásait.
Nem voltam koleszos sose, de halottam dolgokat sulis éveim alatt. Itt is bepillantás kaphatunk ebbe a "világba". Nekem kicsit furcsa volt, hogy ennyire fiatalon menekülnek a problémák elől az alkoholba. Mert jó igenis buliból is lehet inni, de ők már nem csak azért tették. Ez egy menekülési út volt, amit előszeretettel használtak. Miles jelleme is egyre nagyobb változásokon megy át. Egyre több mindent sikerül megtapasztalnia barátai segítségével, az első szál cigi, az első berúgás, és intimebb helyzeteket is megél :) Szerintem kicsit ő is túlzásba vitte a dolgokat. Megérthető, hiszen kereste önmagát, de én nem tudtam minden döntését jó szemmel nézni.


Meg kell még említenem a Sast is, aki a felügyelő tanár szerepét tölti be. Szigorú szabályai vannak, amiket minden úgy próbál kikerülni, megszegni ahogy csak tudja. Sokat vidultam amikor "ellene" találtak ki valami csínyt. De ezek nem csak rá specializálódtak, hanem a hétköznapi harcosokra is (olyan srácok, aki csak hétköznap vannak a suliban, a hétvégére haza utaznak gazdag szüleikhez), egymás szívatását is nyomon követhetjük. Igazán izgalmas balhékat tudtak kitalálni :)

Eljön az utolsó az előtti nap estéje, amikor olyan dolgok történek, amik a továbbiakban mindenkire nagy hatással lesznek. Ezek után minden megváltozik, és elérkezik az események utáni időszak, az Azután. Ami tényleg
felforgatta a minden napokat. Sikerült engem is meglepnie az Írónak. Agyam leghátsó zugában megfordult egy ilyen gondolat is az események alakulásával kapcsolatban, de még se mertem elképzelni, hogy ilyen csavart visz bele Green. Ezután kezdődik a nyomozás, és a megválaszolatlan kérdések kutatása. Bebizonyosodott az amit Alaska-ról végig gondoltam. Titkai és a múltja nem ereszti el a lányt, és ezek a jövőjére is hatással vannak.

A történet folyamán, sok filozofikus kérdést kapunk. Amiket John Green szépen beleépített a történetbe. Nagyon fontos kérdéseket tesz fel az életről, a halálról, és a vallásról is. Amiken én is sokat gondolkodtam az olvasása közben. Miles-nak és barátainak fel kell dolgoznia a történteket. Újra egymásra, és önmagukra is kell találniuk. Teljes mértékben megértettem őket, és szurkoltam nekik, hogy túl tudják tenni magukat az eseményeken. Az élet állít elénk buktatókat, sajnos nem mindig a jót tapasztaljuk meg. Akár mennyire is fáj, túl kell lépnünk lassan a fájdalmakon :(  A vége nagyon megható volt, igazán szép emléket állítottak fel!

Méltó lezárást kaptunk. John Green ránk bízta, hogy mi melyik elénk állított történést hisszük és  fogadjuk el.

Az azutáni eseményekről nem meséltem nektek annyit, mert nem szeretem volna spoiler-es lenni.
Most, hogy a gondolataim végére értem, úgy érzem sikerült eldöntenem mit is váltott ki belőlem a könyv. Tényleg nagyon elgondolkodtató, és nem mindennapi az egész. Hiába vannak olyan részek amiket, nem tudtam teljes mértékben átélni az egészet, mégis hatással volt rám. Megkedveltem ezeket a szereplőket, ha a szívembe nem is tudtak teljesen eljutni, az biztos, hogy a gondolataimba beférkőztek. Örülök, hogy el olvastam. Szeretnék még több Green által írt történettel megismerkedni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen további kérdéseket alkot meg, és milyen válaszokat kapok rá.


Kedvenc jelenetem:
Takumi a róka :)
Kedvenc szereplőm: Nem lett igazán egyik szereplő se a kedvencem

Kinek ajánlom:
John Green rajongóknak, és akik szeretnének egy elgondolkodtató történetet megismerni.
Értékelésem: 4 szál cigit adok rá :)
Érdekesség: Az Író oldaláról hoztam pár kérdést.


Tényleg ismered azoknak az embereknek az utolsó szavait?
Igen. Egyfajta megszállottja vagyok az utolsó szavaknak. (Sokan a kedvenceim közül be se kerültek a könyvbe. ) Megnézheted, hogy itt szavalom az kedvenc utolsó szavaimat és utána minden amerikai elnökét is.


Mikor írtad az első tervezetet, mely jelenetek írásáért izgultál legjobban? Melyiket írtad először?

Olyan sokáig írtam ezt a könyvet, és rengeteg vázlat volt a teljes regény és az önálló 40 oldalas rész között és nagyon nehéz visszaemlékezni a folyamatra. A tornatermi jelenetet nagyon korán, valószínűleg 2001-ben írtam. Írtam pár későbbi jelenetet, ahol Ezredes és Miles videojátékozik, de ezeket is korábban. Az  a rész, ahol az Ezredes és Miles találkozik, többé-kevésbé megtartotta az eredeti formáját. A Barn Éjjel is. És az is, ahol Lara és Miles nézik a BradyBunch-t. Azt hiszem azok voltak az első jelenetek. Nagyon szórakoztató volt megírni a Barn Éjjelt.


Miért választotta Alaska magának ezt a nevet?

Az ötlet akkor jött, amikor a Tenenbaum, a házi átok filmet néztem, ami ajánlott egy Velvet Underground számot Stephanie Says címmel, amiben az hallható: „Nem fél a haláltól/Az emberek Alaska-nak hívják” Szeretem az Alas-ka nevet, mert erőteljes, titokzatos és távoli, az országunk része, de mégis mitologikus része, olyan formában, mint ahogy Alaszka mitologikus az osztálytársainak. A tényleges jelentése miatt is szeretem. Gyakran úgy fordítják „ami megtöri a tenger ellen állásást”, és úgy gondolom Alaska így érzi magát. Úgy érzi a tenger ellene van, újra és újra, minden zűrzavarral, izgalommal és fájdalommal.


Melyik a kedvenc részed az Alaska nyomában könyvben?

Nem biztos, hogy van kedvenc részem. ( Az egy dolog, hogy nagyon régen írtam, és nem olvastam a megjelenés óta, tehát ha teljesen őszinte vagyok, sok mindenre nem emlékszem). Azt hiszem büszke vagyok a végének az irányára,hogy nem mindig reménytelen a helyzet, mert sose vagyunk reménytelenül megtörtek; ez sok embernek jelent ez valamit.


Mit mondanál egy olyan lánynak, mint Alaska?

Segítőkész vagy és szeretnek, megbocsátottak mindent, és nem vagy egyedül.


Mit gondolsz, mi történt Alaska-val? Tudom, hogy nem mondtad ki a könyvben, de mi a TE véleményed?

Tudtam, amikor elkezdtem a könyvet, hogy mi sose leszünk Kék Citrusban vele azon az éjjel, és még ötletem sincs, hogy mi történhetett Alaska-val – ami azt jelenti, hogy nincs véleményem. Igazán remélem, hogy az olvasásotok, ugyanolyan legitim, mint az írásom. (Az is lehet, hogy te jobban olvastad a könyvet, mint én. ) Tudom, hogy ez nem egy teljes válasz, de ez az egyetlen válasz, amivel szolgálhatok. Őszintén szólva, azt akarom, hogy kísértsenek a megválaszolatlan kérdések.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése