Író: Tiffany Reisz
Cím: Az angyal
Kiadó: Egmont
Kiadás éve: 2013
Terjedelem: 472 oldal
Fülszöveg:
Egyetlen menekülőszó sem védheti meg a szívet.
A hírhedt erotikus regények szerzője, a profi domina, Nora Sutherlin valami olyasmit tesz, ami egyáltalán nem vall rá: bujkál, mégpedig luxuskörülmények között. Házigazdája, a vagyonos és gátlástalan Griffin Fiske boldog, hogy vendégül láthatja Norát vidéki birtokán, különösen pedig annak örül, hogy megismerheti Nora társát, a fiatal, tapasztalatlan és angyali szépségű Michaelt.
Nora pártfogoltja titokzatos, de nem annyira, mint Søren, a nő egykori és mindenkori szeretője. Vajon lelepleződik ez az izgalmas, lelki és testi sebekkel tarkított viszony? Ki az a nő, aki folyton Søren körül legyeskedik? És miért nyomoz a pap után? Milyen titkokat leplez Michael? Vajon fiatalsága elég csábító lesz-e ahhoz, hogy Nora ne térjen vissza régi szeretőjéhez? Legyőzi-e a fájdalmat a szerelem?
„A gyönyör és a fájdalom
egymás érintése nélkül táncolt körbe benne.”
![]() |
Griffin Fiske |
Az első fantasztikus rész után,
hatalmas örömmel vetettem bele magam a folytatásba. Az angyal is ugyanolyan jó
volt, mint A szirén, de azért az egy hajszálnyival jobban tetszett. Nora élete,
életvitele még mindig lenyűgöző. Ennyi esemény nem is fér egy fiatal nő
életébe, illetve itt olvasható, hogy mégis. :) Most úgy éreztem, hogy kicsit háttérbe szorult, hiszen még a sebeit nyalogatta,
de nem hazudtolta meg magát, mert igyekezett így is az élet napos oldalát
keresni és nem magába zuhanni.
„– Nem fogod megbánni,
Michael. A tinta nem a bőrödbe megy bele. Hanem a lelkedbe. Megváltoztat. És ez
jó értelemben fog megváltoztatni téged.”
Michael Dimir |
A második részben Griffin Fiske
magánélete kerül előtérbe, vele rövid időre már a Szirén könyvben is
találkozhattunk. Igazi nagyszájú, szókimondó pasi, aki mindig mindent megkap, amit
kinéz magának, vagy akit megkíván. Emiatt könnyen lehetne ellenszenves, de
jobban megismerve láthatjuk, hogy hatalmas szíve van, szükség esetén
készségesen használja jóra is a vagyonát, és rendkívül szórakoztató a stílusa. Különböző
okok miatt Nora kénytelen a fiatal milliárdosnál tölteni a nyarat, egyik
pártfogoltjával, Michael-el. A fiú nem találja a helyét a világban, szégyelli,
hogy mikre vágyik, milyen gondolatok férkőznek folyton az eszébe. Szerencsére
megismerkedik olyanokkal, akik tudnak neki segíteni. Soren és Nora felkarolják
és megtanítják neki, hogyan fogadja el önmagát. Számomra teljesen meglepő
szerelem bontakozott ki ebben a kötetben. Általában türelmetlen típus vagyok,
de itt még a hosszaz vágyakozós, „meg se merem szólítani” időszak is tetszett,
mert úgy éreztem, ez is még jobban mélyíti az egymás iránti érzéseket. A
Szirénhez képest, itt kicsit hiányoltam az erotikus jeleneteket, nem bántam
volna többet. Viszont ennek a szálnak a lezárása, nagyon jól sikerült, örültem
a pár boldogságának, remélem, hogy később is felbukkannak még.
„– Michael, Eleanor
kétségtelenül a legszebb nő, aki valaha élt és élni fog. Ha egy éjszakai vihart
nővé tudnál változtatni, akkor nagyjából lehetne fogalmad arról, hogy milyen a
külseje.”
![]() |
Nora Sutherlin |
A másik fele szintén nagy
meglepetésként ért, de nem azért mert egyértelműen ez tetszett jobban. Itt egyre
jobban megismerhetjük kedvencünket, Sorent. Botránygyanús tevékenysége miatt
egy szemfüles újságírónő felfigyel rá és nyomozni kezd utána. Sajnos Suzanne,
mint szereplő egyáltalán nem fogott meg, sőt idegesített. Miatta még az 5
csillag is megingott kicsit. Ötletes, hogy a nyomozáson keresztül ismerjük meg
egyre jobban Soren múltját. A nő, személyes sérelmei miatt, nem akarta
büntetlenül hagyni, ha egy pap, sejtése szerint, „nem megfelelően” bánik
híveivel. Ezt meg is tudtam érteni, de az újságírók se szentek. Amit ők is
megtesznek egy-egy sztoriért, az sokszor ugyanúgy elítélendő. És ami a
legfontosabb, hogy általánosítani sose szabad. Hiába voltak rossz élményei, nem
lehet abból kiindulni, hogy akkor már mindenki más is ilyen. Attól, hogy egy
ember elkövet valami nagy bűnt (jó lehet, hogy nem egyet :P ), akkor se
törvényszerű, hogy mindenki más is ugyanolyan.
„– Azért élek, hogy
szolgáljak.”

Kedvenc jelenetem: Megint nehéz dönteni, de talán Soren és Suzenne egyik találkozása a paplakban.
Kedvenc szereplőm: Ezen itt se változtatnék, mindenkit imádok. :D
Kinek ajánlom: Ezt nem is kell külön ajánlani. Szerintem, aki elkezdte a sorozatot, az már beleszeretett és szívesen folyatja. :)
Értékelésem: Nem meglepő, hogy ugyanúgy 5 szárnyat ér ez a könyv is.
Kedvenc szereplőm: Ezen itt se változtatnék, mindenkit imádok. :D
Kinek ajánlom: Ezt nem is kell külön ajánlani. Szerintem, aki elkezdte a sorozatot, az már beleszeretett és szívesen folyatja. :)
Értékelésem: Nem meglepő, hogy ugyanúgy 5 szárnyat ér ez a könyv is.
Érdekesség: az írónőről
Az írónő honlapján nézelődtem most is, és a Gyakran Ismételt Kérdések részből fordítottam nektek rá vonatkozó kérdéseket, hogy jobban megismerjétek.
Hol élsz?
Portlandben (Oregon állam)
Úgy hallottam, hogy apáca voltál.
Nem. Egy konzervatív déli iskolába jártam, de otthagytam az írás miatt. Az alábbi linken lehet olvasni az utazásomról, ahogy az iskolától az erotikus regényíró pályáig elértem.
Azt is hallottam, hogy domina is voltál.
Még több hazugság! Csak meglátogattam egy dominát, erről is olvashatsz a linken.
Szoktál válaszolni a privát e-mail-ekre?
Igen, bár sokszor ez akár 3 hónapig is eltarthat. Mindegyikre válaszolok, kivéve amiben meztelenség van (azaz ne küldj magadról vagy másról meztelen képet, van úgyis internetem).
Hogy néz ki az írási folyamatod?
Nem írok minden nap. Ne hallgass azokra, akik szerint minden egyes nap kellene írni. Néha vegyél ki egy hét szünetet az olvasásra. Vagy egy hét szabadságot, hogy Miami-ba utazz, leülj a partra és újabb ötletekről álmodozz. Ez így rendben van. De amikor írok, akkor megszállottként.
9-10 között ébresztő és reggeli
10-12 között tweet-elés és üzenetekre válaszolás
1 órakor ebéd
2-6 között írás - Mióta Portlandba költöztem egy parkban írok, közel az otthonomhoz, egy csendes, meditációs környezetben. Nincs Wifi, ezért rengeteget tudok haladni. Korábban 6000 szót is írtam 3 óra alatt. Van valami varázslatos abban, hogy nincs internet kapcsolat, így akár egy 110.000 szavas vázlattal is elkészülök 6 hét alatt. Aztán odaadom ezt 4-6 előolvasónak és változtatok a visszajelzéseik alapján. A végleges regény tervezetet a szerkesztőmnek küldöm. Fél évvel később visszaadja a javaslataival együtt. Ez alapján és az újabb ötleteim alapján ismét változtatok. A különbség pl a Szent végső tervezete és a kinyomtatandó regény között kb 40%. Nico eredetileg nem szerepelt a lezárásban, még a kerettörténetben sem. Az első tervezet 136.000 szó volt a legvégső 118.000. Minden könyv masszív változtatásokon esik át, amíg nem érzem valaminek a hiányát.
Az írás sokkal több puszta gépelésnél. A történet nem tökéletes állapotában van a fejedben. Nem diktálják a magasból (bár sokszor így érzem, és azokon a ritka, gyönyörű napokon az írás jobb bármilyen drognál). Mélyre kell ásni, mint a dinoszaurusz csontokhoz. Kifekteted a csontokat és akkor, de csakis akkor tudod, hogy milyen fajta ez a dinoszaurusz. Ezután kapod meg a vezérfonalat és a ragasztót, amivel összeállíthatod a csontvázat, hogy valami csodálatos szülessen. Minden 10.000 szóból, amit megírok, talán 5.000 kerül nyomtatásba. Rengeteget törlök. Folyamatosan átírom őket. Nem veszek semmit készpénznek egészen a papírra nyomásig. Kitöröltem a kedvenc fejezetemet A királyból, mert nem illett a következőhöz. C'est la guarre, mondaná Kingsley. Az új verzió jobb lesz, mint a régi. Az öregek mondják: "A jó ellensége a legjobb". Igen, lehet egy jó jeleneted. De ha hajlandó vagy újragondolni, törölni és újraírni, lesz egy még jobb.
Évekkel ezelőtt megkérdeztem a kedvenc professzoromat az alma mater-em központi épületében, gondolt-e egy bizonyos diákra, hogy író lesz. A tanárom (Dr. Mark Lucas) azt mondta, igen, gondolta, hogy sokat fognak fejlődni. Ez jelez egy igazi írót, hogy nem nem ragaszkodik foggal körömmel a saját szavaihoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése