Cím: A lélek legsötétje
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 408 oldal
Fülszöveg:
Catherine élvezi a londoni szinglik gondtalan életét, mígnem az egyik éjszakai szórakozóhelyen megismerkedik Lee-vel. A férfi jó vágású, karizmatikus és titokzatos – elvarázsolja Catherine-t és a lány barátnőit is. Amikor azonban kiderül, hogy Lee valójában kiszámíthatatlan, manipulatív és erőszakos, már késő: Catherine egyedül marad a kétségbeejtő helyzetben, és senki sem hisz neki. Miközben fokozatosan tárul fel előtte Lee sötét oldala, egyre jobban belegabalyodik a lelki terror és a szexuális kiszolgáltatottság sűrű hálójába. Vajon van-e kiút, el lehet-e menekülni a férfi elől, aki mindenre képes, csak hogy birtokolja vágyainak tárgyát…
Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…
Megindító, ahogy végigkövethetjük egy fiatal nő tehetetlen vergődését, miközben vele együtt rettegünk. A rendőrségi elemzőként dolgozó szerző olyan hitelesen és valósághűen ábrázolja a családon belüli erőszakot és az ennek nyomán fellépő pszichés zavarokat, hogy szinte az olvasót is megbénítja a kilátástalanság érzése…
„Hosszú ideje nem néztem
egyetlen idegen szemébe se.”

„Egyfelől
azt kívántam, bárcsak találna helyettem valaki mást, másfelől viszont
reméltem, hogy nem talál – a másik lány érdekében.”
![]() |
Catherine (forrás) |
„Emlékezni akartam rá, milyen szabadnak lenni.”
![]() |
Lee (forrás) |
„Már nem arról volt szó,
hogy le kellett lépnem.
Rohannom kellett.
Menekülnöm.”
Rohannom kellett.
Menekülnöm.”
![]() |
Stuart (forrás) |
„Amikor hozzám ért, mégis
mindent éreztem. Mintha új bőrt kaptam volna.”

Kedvenc jelenetem: huh ez most nehéz, mert durva jelenetekkel volt tele, de talán az első Stuart csókot szerettem legjobban
Kedvenc szereplőm: bámulatos Catherine ereje, egyértelműen ő a kedvenc
Kinek ajánlom: ha nem félsz a durvább jelenetektől, amik megérinthetik a lelket is és szeretnéd megismerni egy olyan nő életét, akinek volt ereje kilépni egy brutális kapcsolatból
Értékelésem: idén biztos a kedvenceim között szerepel, úgyhogy 5 ajtó csukódásnál nem kaphat kevesebbet
Érdekesség: interjú
A könyvet nagyon súlyos témákkal foglalkozik, mint a
családon belüli bántalmazás és a lelki betegségek, különösen a PTSD és az OCD.
Mennyit kellett kutatnod ebben a témában, és mekkora részben fikció ez a
történet a háttérkutatáson kívül?
Úgy gondolom, hogy a kutatás nagyon fontos. Nem tudja más ennyire tönkre tenni a történetet, mint néhány kirívó pontatlanság vagy képtelenség, és úgy hiszem, hogy ha valamiről írsz, valós embereknek az egész világon, egy olyan állapotról, amivel ők nap, mint nap találkoznak, az a legkevesebb íróként, hogy elfogadható képet fessek arról, amin keresztül mennek. Bármit olvastam, szeretek tanulni belőle, és olvasóként arra számítok, még ha fikciót is olvasok, hogy hihetően legyen tálalva. A Lélek legsötétjében, miután befejeztem az első tervet, hosszasan beszéltem egy közeli barátommal, aki pszichológus – el tudta magyarázni, hogy mi történhetett, amikor Cathy segítséget kér az állapota miatt, és ő javasolt pár nagyszerű könyvet, amelyek segítettek átérezni, hogy milyen OCD-vel (kényszerbetegséggel) élni. Még fontosabb, hogy rámutatott, az írásmód, ahogy Cathy tüneteit vázolom, PTSD lehetőségét is magukban hordozzák, ezek további kutatásokhoz vezettek.
Úgy gondolom, hogy a kutatás nagyon fontos. Nem tudja más ennyire tönkre tenni a történetet, mint néhány kirívó pontatlanság vagy képtelenség, és úgy hiszem, hogy ha valamiről írsz, valós embereknek az egész világon, egy olyan állapotról, amivel ők nap, mint nap találkoznak, az a legkevesebb íróként, hogy elfogadható képet fessek arról, amin keresztül mennek. Bármit olvastam, szeretek tanulni belőle, és olvasóként arra számítok, még ha fikciót is olvasok, hogy hihetően legyen tálalva. A Lélek legsötétjében, miután befejeztem az első tervet, hosszasan beszéltem egy közeli barátommal, aki pszichológus – el tudta magyarázni, hogy mi történhetett, amikor Cathy segítséget kér az állapota miatt, és ő javasolt pár nagyszerű könyvet, amelyek segítettek átérezni, hogy milyen OCD-vel (kényszerbetegséggel) élni. Még fontosabb, hogy rámutatott, az írásmód, ahogy Cathy tüneteit vázolom, PTSD lehetőségét is magukban hordozzák, ezek további kutatásokhoz vezettek.
Van pár
szexuális erőszakot tartalmazó jelenet a Lélek legsötétjében, amik igazán
félelmetesek. Meglepődtél vagy féltél valaha attól, hogy milyen sötét helyekre
tudod taszítani a szereplőidet?
Ijesztő volt néhány jelenetet megírni, ezért remélem, hogy átjön az érzés az olvasóknak is. Minél több időt töltöttem a traumát szenvedett Catherine-el, annál jobban fel tudtam építeni ezeket a jeleneteket, mi is történt pontosan vele, és mennyire rossz ez. Mire odaértem, nagyon nehézzé vált az írás, nem csak azért, mert nagyon nehéz volt a megismert karaktereket a sötét, szörnyű helyekre terelni, hanem azért is, mert tisztában voltam azzal, hogy valós emberekkel is megtörténik ez, nap, mint nap. Tehát igen, nehéz volt, de ez így van rendjén.
Ijesztő volt néhány jelenetet megírni, ezért remélem, hogy átjön az érzés az olvasóknak is. Minél több időt töltöttem a traumát szenvedett Catherine-el, annál jobban fel tudtam építeni ezeket a jeleneteket, mi is történt pontosan vele, és mennyire rossz ez. Mire odaértem, nagyon nehézzé vált az írás, nem csak azért, mert nagyon nehéz volt a megismert karaktereket a sötét, szörnyű helyekre terelni, hanem azért is, mert tisztában voltam azzal, hogy valós emberekkel is megtörténik ez, nap, mint nap. Tehát igen, nehéz volt, de ez így van rendjén.
Az egyik legijesztőbb dolog a könyvben, hogy nagyon meggyőző
képet mutat arról, milyen könnyen csapdába lehet esni egy kapcsolatban; kezdetben,
Lee igazán tökéletes pasinak tűnik. Kutatások során sok erőszakos esetet
megvizsgáltál, ezek alapján van bármilyen figyelmeztető jel, amiről úgy
gondolod, vigyázzanak vele a nők egy kapcsolat kezdésekor?
Az irányító viselkedést könnyű észrevenni más kapcsolatában, de nagyon nehéz meglátni a sajátban, mert érzelmek is szerepet játszanak ott. Ezért gondolom, hogy a közeli barátoknak és a családnak nagy felelőssége van, és ezért szokták elszakítani az olyan emberektől, akik vigyáznak rád, megszabja, kit láthatsz és mikor, ez egy elég nagy figyelmeztető jel egy potenciális bántalmazó kapcsolatban. A bántalmazó azt, hogy szüksége van rád, a szerelme jeleként festi fel számodra, azt is, hogy a barátaid nem törődnek veled igazán – és ha egyszer már erre fókuszálsz, akkor végül te szigeteled el magad.
Amilyen nehéz, azt hiszem a legjobb védelem az ilyen kapcsolat ellen, az annak a képessége, hogy objektívek maradjunk – ha ez egy baráttal történik, milyen tanácsot adnánk neki: törődjön bele vagy szálljon ki? Őszintének lenni önmagunkkal nagyon fontos – de nagyon nehéz, amikor érzelmek is részt vesznek a dologban.
Érthetően, Cathy-nek egy rakás félelme van, amik pestisként rátelepszenek a napi rutinjára. Az egyik dolog, amit elég hasznosnak talál, hogy rangsorolja ezeket a legfenyegetőbbtől a legkevésbé zavaróig. Ha meg kellene nevezned a legnagyobb félelmedet, mi lenne az?
A legnagyobb félelmem valószínűleg az, mint a legtöbb embernek – történik valami a szeretteimmel. Az idő legnagyobb részében, tudatos erőfeszítéseket kell tennem, hogy ne féljek. A félelem mindent feleslegesen megnehezít az életben. Amikor várandós voltam a fiammal, sokat olvastam arról, hogy a félelem csökkenti a fájdalomküszöböt és ezért igazán igyekeztem, hogy ne féljek a szüléstől. Igaz, szerencsém volt és minden jól ment, de közel 24 órás folyamatoson estem át, Advil-nál erősebb fájdalomcsillapító nélkül.
Az egyik kedvenc könyvem Susan Jeffrey Feel the Fear and Do It Anyway műve, amit először a 20-as éveim elején olvastam. Megtanított sok mindenre arról, hogy még a legalapvetőbb félelemtől is el lehet veszíteni az irányítást, nem tudunk megbirkózni egy helyzettel. Ha egyszer felismered ezt és mérlegeled mi reálisan mi fog történni, minden könnyebb lesz.
Korábban saját thriller-t írtál, nagy rajongója vagy a műfajnak? Van olyan író, akit kifejezetten csodálsz?
Azóta vagyok rajongója a műfajnak, hogy először olvastam Agatha Christie-t tinédzser koromban. Szeretem a rendőrségi folyamatot, ahogy dolgoznak az ügyön, bár néhányukat nagyon nehéz olvasni, mert nagyon irreálisak. Egy kivétel erre John Harvey – a könyvei briliánsak, nagyon autentikusak. Nagy rajongója vagyok Rut Rendell-nek, Nicci French-nek és Mo Hayder-nek, mindegyiküknek másért: Rendel zseniálisan fűzi össze a lezavaróbb szálait az emberi pszichének; French elbeszélő szerkezetet tár fel minden könyvében, ettől mindig érdekes és friss az olvasmány; ás Hayder nem fél attól, hogy kezelje az erőszakot, ami gyakran mocskos, komor és fájdalmas – még akkor is, ha ettől kicsit kényelmetlen az olvasás.
(forrás)Az irányító viselkedést könnyű észrevenni más kapcsolatában, de nagyon nehéz meglátni a sajátban, mert érzelmek is szerepet játszanak ott. Ezért gondolom, hogy a közeli barátoknak és a családnak nagy felelőssége van, és ezért szokták elszakítani az olyan emberektől, akik vigyáznak rád, megszabja, kit láthatsz és mikor, ez egy elég nagy figyelmeztető jel egy potenciális bántalmazó kapcsolatban. A bántalmazó azt, hogy szüksége van rád, a szerelme jeleként festi fel számodra, azt is, hogy a barátaid nem törődnek veled igazán – és ha egyszer már erre fókuszálsz, akkor végül te szigeteled el magad.
Amilyen nehéz, azt hiszem a legjobb védelem az ilyen kapcsolat ellen, az annak a képessége, hogy objektívek maradjunk – ha ez egy baráttal történik, milyen tanácsot adnánk neki: törődjön bele vagy szálljon ki? Őszintének lenni önmagunkkal nagyon fontos – de nagyon nehéz, amikor érzelmek is részt vesznek a dologban.
Érthetően, Cathy-nek egy rakás félelme van, amik pestisként rátelepszenek a napi rutinjára. Az egyik dolog, amit elég hasznosnak talál, hogy rangsorolja ezeket a legfenyegetőbbtől a legkevésbé zavaróig. Ha meg kellene nevezned a legnagyobb félelmedet, mi lenne az?
A legnagyobb félelmem valószínűleg az, mint a legtöbb embernek – történik valami a szeretteimmel. Az idő legnagyobb részében, tudatos erőfeszítéseket kell tennem, hogy ne féljek. A félelem mindent feleslegesen megnehezít az életben. Amikor várandós voltam a fiammal, sokat olvastam arról, hogy a félelem csökkenti a fájdalomküszöböt és ezért igazán igyekeztem, hogy ne féljek a szüléstől. Igaz, szerencsém volt és minden jól ment, de közel 24 órás folyamatoson estem át, Advil-nál erősebb fájdalomcsillapító nélkül.
Az egyik kedvenc könyvem Susan Jeffrey Feel the Fear and Do It Anyway műve, amit először a 20-as éveim elején olvastam. Megtanított sok mindenre arról, hogy még a legalapvetőbb félelemtől is el lehet veszíteni az irányítást, nem tudunk megbirkózni egy helyzettel. Ha egyszer felismered ezt és mérlegeled mi reálisan mi fog történni, minden könnyebb lesz.
Korábban saját thriller-t írtál, nagy rajongója vagy a műfajnak? Van olyan író, akit kifejezetten csodálsz?
Azóta vagyok rajongója a műfajnak, hogy először olvastam Agatha Christie-t tinédzser koromban. Szeretem a rendőrségi folyamatot, ahogy dolgoznak az ügyön, bár néhányukat nagyon nehéz olvasni, mert nagyon irreálisak. Egy kivétel erre John Harvey – a könyvei briliánsak, nagyon autentikusak. Nagy rajongója vagyok Rut Rendell-nek, Nicci French-nek és Mo Hayder-nek, mindegyiküknek másért: Rendel zseniálisan fűzi össze a lezavaróbb szálait az emberi pszichének; French elbeszélő szerkezetet tár fel minden könyvében, ettől mindig érdekes és friss az olvasmány; ás Hayder nem fél attól, hogy kezelje az erőszakot, ami gyakran mocskos, komor és fájdalmas – még akkor is, ha ettől kicsit kényelmetlen az olvasás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése