
Cím: Éjkorona
Sorozat: Üvegtrón 2.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 494 oldal
Fülszöveg:
Celaena
könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl
a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget
vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket
és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani,
akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül
is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?
"Soha nem lesz megbocsátás, sem felejtés."
Az első rész elolvasása után, megértettem miért is szeretik annyira sokan a sorozatot. Engem is elkapott a láz, és alig vártam, hogy sort kerítsek a folytatásra. Kíváncsi voltam, mivé növi ki magát a második rész. Egy erős folytatást ismerhetek majd meg, vagy pedig nem sikerül neki megüti az első rész mércéjét. A borító felett megint nem tudok elmenni szó nélkül, javuló tendenciát mutat az elsőhöz képest, de még mindig nem tudtam teljesen megbarátkozni vele.
Az Üvegtrón befejezése után eltelt pár hónap. Celaena-val egy küldetés során találkozunk újra. Itt már a király bajnokaként el látja a rá bízott feladatokat, amik nem fednek mást, mint az uralkodó ellen szövetkezők kiiktatását. Eddig utalásokból tudtuk meg, milyen híres
bérgyilkos is ő, de ezt ebben a részben már tapasztalhatjuk is. Lenyűgözött Celaena ezen oldala, kemény volt, és egyben nagyon veszélyes is.
Egyes részeknél szinte éreztem a hideg futkosását a hátamon, annyira átérezhető volt, a szenvedélye és a könyörtelensége a harcai közepette. De nem kell megijednie senkinek sem, mert nem üt visszájára a dolog. Emellett megmarad önmagának, nem hódol be a királynak.
Taktikázik, és a maga módján oldja meg a rá bízott gyilkosságokat. Örültem, hogy kitartott elhatározása mellett, és tényleg csak akkor ölt, amikor nem volt rá más lehetősége. Veszélyes, amit titokban művel, mivel nem csak saját magát, hanem kapitányunkat Chaolt is veszélybe sodorhatja tetteivel, ez miatt nagyon óvatosan intézi ügyeit. A múltjában egyszer már oda adta a szívét Sam-nek, akivel nem teljesedhetett be szerelmük. Dorian-nal való "kalandjának", már az első részben érezhetően vége szakadt. Nem is gondoltam, hogy újra szárba szökkenne köztük valami a barátságon kívül. Azért sajnáltam a herceget, mert túl hamar vett más fordulatot a kapcsolatuk. Megértettem, és sajnáltam is egyszerre őt. Ha bele gondolok a helyzetébe, én is értetlenül álltam volna a dolgok előtt, és nagyon bántott volna az elidegenedés. Nagyon rossz érzés, amikor az emberrel akaratlanul is "játszadoznak", ezért nem is csoda, ha megbántva érezte magát. Tudtuk róla, hogy nemesebb szívvel áldotta meg a sors, mint édesapját. Bízom benne, hogy átveszi majd a trónt,mivel érezhető rajta, hogy jól fogja végezni a népe feletti uralmat. Ezek mellett egy új oldalát is megismerhetjük, ami egy nem várt fordulatot visz a történetbe.
Itt van a mi kapitányunk is, akit már az előző részben is kedveltem. A szerelmi szál kapcsán is neki drukkoltam. Kívánságom megvalósult, mert a két fiatal nem tudta titkolni sokáig egymást iránti érzelmeiket. A közös részeik, nagyon élvezhetőek voltak. A barátság lassan átalakul, és elmélyed közöttük.
Az olvasásaim által, már képet kaphattatok róla, hogy nagyon
szeretem a romantika megjelenését a cselekmény során. Jó persze, nem mindenhol ez a fontos, és tudom úgy is élvezni a történetet, ha nem játszik szerepet benne. Itt az Írónő lehetővé tette ezt, amivel nálam nagy plusz pontot érdemelt. Nem csak a bérgyilkost, hanem az érző szívű nőt is megismertük Celaena-ban. Chaol-t is új oldalát mutatta meg nekünk, aminek én kifejezetten örültem. Először csak a kedves kis gesztusokat, és az egymásra jobban oda figyelést tapasztaltuk. Később egyre jobban közeledtek a másikhoz, és számíthatunk a beteljesülésre :) Próbáltak küzdeni, de nem tudtak ellene tenni, és szenvedély győzedelmeskedett felettük. Sokat nevetem rajtuk, tényleg olyanok voltak mint amit egy nagyon szerelmes pártol várnánk. A mindig
egymásra gondolás, az édes révület, és könnyed a pásztorórák :)
"Ha rád nézek – suttogta – nem vágyok másra, csak arra, hogy megérintselek."
A szülinapi meglepetés volt a kedvenc részem, nagyon szépre sikerült, itt még jobban megkedveltem Chaol-t. Ezzel vett le az Írónő a lábamról , mert megadta a romantika szép, és élvezetes formáját számomra. A boldog pillanatok mellet megkaptunk a fájdalmat is kapcsolatuk során. Vérzett a szívem, és legszívesebben sírtam volna a történetük alakulása során :( Nagyon szeretném, ha boldogan élhetnének együtt, amíg meg nem halnak.
A lány múltjából is egyre több mindenre derül fény. Egyik "áldozata" is innen lép elő, Archer Finnt aki nem mást mint egy férfi prostituált. Közös múltjuk miatt Celaena próbálja megmenteni Archer-t, és alkut köt vele. Ez a férfi új fordulatot vitt a történetbe.
Nem csak Celaena-t, hanem engem is
sikerült megvezetnie. Van erre egy mondás, nem mindenki az, aminek látszik. De
nem csak ő az egyetlen új szereplőnk, meg kell említenem Mort-ot az ajtókopogtatót.
Eszméletlen kis figura volt, a humora fenomenális, és a beszólásai felett se
lehet mosoly nélkül elmenni. Régi szerepelőink is sok meglepetést okoztak számomra. Kaptunk egy szeletett a király gondolatmenetéből is, amiből tényleg kiderült, mennyire is sötét a lelke, minden egyes darabkájáig.
"A legjobb hazugságok mindig tartalmaznak némi igazságot."
A varázs világ eddig szunnyadt, de ebben a részben egyre jobban megmutatta magát. A boszorkányoktól kezdve, sok furcsasággal, és rémisztő teremtményekkel találkoztam. Hihetetlen mikkel nem tudja színesíteni a világát az Írónő. Mindig történt valami, nem mondhatom azt, hogy unatkoztam volna az olvasása során. Hol boldog pillanatokat éltem át, valamikor pedig féltem, és viszolyogtam. Rejtélyek egymás hegyén, amiknek felderítése se hagyott nyugtalanul. Szerintem Sarah J. Maas nagyon ért ahhoz, hogy egyik ámulatból a másikba ejtsen minket. Nem gondoltam, volna, hogy ennyire erős folytatásban lesz részem. Sikerült neki túl szárnyalni az Üvegtrónt, nálam legalább is biztosan. A végén ismét csak kapkodtam a fejemet, nagyon mozgalmasra sikerült. A sok utalásból már sejtettem Celaena titkát, de mégis úgy tudta tálalni az Írónő, hogy érjen közben újabb meglepetés is.
Összességében annyit mondhatok, hogy ez a rész levett a lábamról, mindent megkaptam benne, amit elvártam ettől a folytatástól, sőt még annál többet is. Örülök, hogy szereplőink is fejlődnek a történet során, remélem ez a következő részben is így marad majd. A sok fájdalmat nehéz volt elviselni, sokszor szorult össze a szívem az események alakulása miatt. De én még bizakodók, hogy minden jóra fordul majd :)
Kedvenc jelenetem: A szülinapi meglepetés :)
Kedvenc szereplőm: Celaena, Chaol, Mort
Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt annak mindenképpen ajánlom a tovább olvasását.
Értékelésem: Érzelmi skálám megmozgatása miatt jár a maximális 5 rémjel.
Érdekesség: Egy interjú részlet az Írónővel :)Az első rész elolvasása után, megértettem miért is szeretik annyira sokan a sorozatot. Engem is elkapott a láz, és alig vártam, hogy sort kerítsek a folytatásra. Kíváncsi voltam, mivé növi ki magát a második rész. Egy erős folytatást ismerhetek majd meg, vagy pedig nem sikerül neki megüti az első rész mércéjét. A borító felett megint nem tudok elmenni szó nélkül, javuló tendenciát mutat az elsőhöz képest, de még mindig nem tudtam teljesen megbarátkozni vele.
Az Üvegtrón befejezése után eltelt pár hónap. Celaena-val egy küldetés során találkozunk újra. Itt már a király bajnokaként el látja a rá bízott feladatokat, amik nem fednek mást, mint az uralkodó ellen szövetkezők kiiktatását. Eddig utalásokból tudtuk meg, milyen híres
![]() |
Celaena (forrás) |
Egyes részeknél szinte éreztem a hideg futkosását a hátamon, annyira átérezhető volt, a szenvedélye és a könyörtelensége a harcai közepette. De nem kell megijednie senkinek sem, mert nem üt visszájára a dolog. Emellett megmarad önmagának, nem hódol be a királynak.
Taktikázik, és a maga módján oldja meg a rá bízott gyilkosságokat. Örültem, hogy kitartott elhatározása mellett, és tényleg csak akkor ölt, amikor nem volt rá más lehetősége. Veszélyes, amit titokban művel, mivel nem csak saját magát, hanem kapitányunkat Chaolt is veszélybe sodorhatja tetteivel, ez miatt nagyon óvatosan intézi ügyeit. A múltjában egyszer már oda adta a szívét Sam-nek, akivel nem teljesedhetett be szerelmük. Dorian-nal való "kalandjának", már az első részben érezhetően vége szakadt. Nem is gondoltam, hogy újra szárba szökkenne köztük valami a barátságon kívül. Azért sajnáltam a herceget, mert túl hamar vett más fordulatot a kapcsolatuk. Megértettem, és sajnáltam is egyszerre őt. Ha bele gondolok a helyzetébe, én is értetlenül álltam volna a dolgok előtt, és nagyon bántott volna az elidegenedés. Nagyon rossz érzés, amikor az emberrel akaratlanul is "játszadoznak", ezért nem is csoda, ha megbántva érezte magát. Tudtuk róla, hogy nemesebb szívvel áldotta meg a sors, mint édesapját. Bízom benne, hogy átveszi majd a trónt,mivel érezhető rajta, hogy jól fogja végezni a népe feletti uralmat. Ezek mellett egy új oldalát is megismerhetjük, ami egy nem várt fordulatot visz a történetbe.
"Egyes dolgokat a fülével, másokat a szívével hall az
ember."
Itt van a mi kapitányunk is, akit már az előző részben is kedveltem. A szerelmi szál kapcsán is neki drukkoltam. Kívánságom megvalósult, mert a két fiatal nem tudta titkolni sokáig egymást iránti érzelmeiket. A közös részeik, nagyon élvezhetőek voltak. A barátság lassan átalakul, és elmélyed közöttük.
Az olvasásaim által, már képet kaphattatok róla, hogy nagyon
![]() |
Dorian (forrás) |
"Ha rád nézek – suttogta – nem vágyok másra, csak arra, hogy megérintselek."
A szülinapi meglepetés volt a kedvenc részem, nagyon szépre sikerült, itt még jobban megkedveltem Chaol-t. Ezzel vett le az Írónő a lábamról , mert megadta a romantika szép, és élvezetes formáját számomra. A boldog pillanatok mellet megkaptunk a fájdalmat is kapcsolatuk során. Vérzett a szívem, és legszívesebben sírtam volna a történetük alakulása során :( Nagyon szeretném, ha boldogan élhetnének együtt, amíg meg nem halnak.
A lány múltjából is egyre több mindenre derül fény. Egyik "áldozata" is innen lép elő, Archer Finnt aki nem mást mint egy férfi prostituált. Közös múltjuk miatt Celaena próbálja megmenteni Archer-t, és alkut köt vele. Ez a férfi új fordulatot vitt a történetbe.
![]() |
Chaol (forrás) |
"A legjobb hazugságok mindig tartalmaznak némi igazságot."
A varázs világ eddig szunnyadt, de ebben a részben egyre jobban megmutatta magát. A boszorkányoktól kezdve, sok furcsasággal, és rémisztő teremtményekkel találkoztam. Hihetetlen mikkel nem tudja színesíteni a világát az Írónő. Mindig történt valami, nem mondhatom azt, hogy unatkoztam volna az olvasása során. Hol boldog pillanatokat éltem át, valamikor pedig féltem, és viszolyogtam. Rejtélyek egymás hegyén, amiknek felderítése se hagyott nyugtalanul. Szerintem Sarah J. Maas nagyon ért ahhoz, hogy egyik ámulatból a másikba ejtsen minket. Nem gondoltam, volna, hogy ennyire erős folytatásban lesz részem. Sikerült neki túl szárnyalni az Üvegtrónt, nálam legalább is biztosan. A végén ismét csak kapkodtam a fejemet, nagyon mozgalmasra sikerült. A sok utalásból már sejtettem Celaena titkát, de mégis úgy tudta tálalni az Írónő, hogy érjen közben újabb meglepetés is.
Összességében annyit mondhatok, hogy ez a rész levett a lábamról, mindent megkaptam benne, amit elvártam ettől a folytatástól, sőt még annál többet is. Örülök, hogy szereplőink is fejlődnek a történet során, remélem ez a következő részben is így marad majd. A sok fájdalmat nehéz volt elviselni, sokszor szorult össze a szívem az események alakulása miatt. De én még bizakodók, hogy minden jóra fordul majd :)
Kedvenc szereplőm: Celaena, Chaol, Mort
Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt annak mindenképpen ajánlom a tovább olvasását.
Értékelésem: Érzelmi skálám megmozgatása miatt jár a maximális 5 rémjel.
Azoknak, akik még nem olvasták az Üvegtrón sorozatot, tudnál kicsit beszélni róla?
![]() |
forrás |
Mi inspirálta Celaena Sardothien, a hősnőd, karakterét?
Celaena csak úgy besétált egyszer
csak a fejembe, amikor a sorozat ötlete megszületett. Bár úgy hiszem, hogy a
Buffy, a vámpirok réme, a Kill Bill, Han Solo és a Disney hercegnők iránti
szeretetem végeredménye, és a vágyam megtestesítője, hogy olyan könyvet
írjak/olvassak, ahol a hősnő minden szórakoztató dolgot csinál, amit a fiúk is
szoktak: fenekek szétrúgása, szörnyek megölése, világmegmentés.
Már korábban kifejtetted, hogy Celaena – miközben erős és tehetséges karakter – egyfajta „erkölcsi szürke zónába” tartozó szereplő. Ki tudnád ezt jobban fejteni?
Már korábban kifejtetted, hogy Celaena – miközben erős és tehetséges karakter – egyfajta „erkölcsi szürke zónába” tartozó szereplő. Ki tudnád ezt jobban fejteni?
Nos, ő egy orgyilkos. Pénzért öl
emberek – és néha még élvezi is. Tudja, hogyan kínozzon embereket – és néha ezt
is élvezi. De emellett imád olvasni, és rajong a zenéért és a művészetért, és
végül is az ő olyan dolgokat szeret, amik megtartják az emberségességét – az
összes borzalmas tréninggel szemben, amin gyerekként esett át és minden szörnyű
dologgal szemben, amiket felnőttként csinált. Szóval, ő egy képzett gyilkos, de
van szíve és erkölcsi kódexe – amit néha kicsavar, hogy azt csinálja, amit akar
(néha pusztító következményekkel jár). Az állandó harca a benne lévő sötétség
és az emberség között teszi őt ennyire szórakoztatóvá (és érdekessé) még
számomra az író számára is.
Melyik Üvegtrónbeli karaktert szereted a legjobban? Melyik különbözik tőled legjobban?
Úgy érzem, Fürgét, a kutyát
szeretem legjobban, mert mindig bacon-t eszik. Én csak enni akarok és aludni és
a hasamat dörzsölni. Ezen kívül Dorian és én rokon lelkek vagyunk, mert
mindketten szeretjük a könyveket, a zenét és a finom dolgokat.
Azt hiszem Chaol áll tőlem legtávolabb. Ő a legkomolyabb, és elég merev, amilyen én nem vagyok. Ő a legfurcsább.
Celaena és én hasonlítunk pár tulajdonságban, de ő sokkal bátrabb. Én gerinctelen gyáva vagyok. Ha az „Éhezők viadalában” lennék, én halnék meg először. Vannak közös szenvedélyeink – mint a zene, az ételek és a színház – de lénye elég más.
Azt hiszem Chaol áll tőlem legtávolabb. Ő a legkomolyabb, és elég merev, amilyen én nem vagyok. Ő a legfurcsább.
Celaena és én hasonlítunk pár tulajdonságban, de ő sokkal bátrabb. Én gerinctelen gyáva vagyok. Ha az „Éhezők viadalában” lennék, én halnék meg először. Vannak közös szenvedélyeink – mint a zene, az ételek és a színház – de lénye elég más.
Forrás 1 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése