
Cím: The Shadow Throne – Az Árnytrón
Sorozat: Hatalom-trilógia 3.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 340 oldal
Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A
háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat.
És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója,
elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király
tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba
fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?
"Most felemeltem az érmét, hogy jól láthassa.
– Tévedett, parancsnok. Bármilyen láncokat tesz rám, én mindig, mindig meg fogok tőlük szabadulni. Nem veszem meg a szabadságomat, mivel az sosem volt a magáé. Egyszerűen csak visszaveszem, magamért és az országomért."
Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?
"Most felemeltem az érmét, hogy jól láthassa.
– Tévedett, parancsnok. Bármilyen láncokat tesz rám, én mindig, mindig meg fogok tőlük szabadulni. Nem veszem meg a szabadságomat, mivel az sosem volt a magáé. Egyszerűen csak visszaveszem, magamért és az országomért."
Lezárult a trilógia, ha egyben kellene, röviden jellemezni
mit mondanánk?
P: Én nagyon örülök, hogy mind a három rész meg tudta tartani ugyanazt a színvonalat. Ritka az olyan sorozat, ahol nincs egy-egy gyengébb kötet, az ilyen egyenletes pedig még ritkább. Jaron utazása, kalandja a királlyá váláshoz nagyon nehéz, rögös az út, de minden
helyzetben remekül helyt áll. A három rész, egyben alkot egy történetet, de
külön-külön is izgalmas a cselekmény, akár külön is teljes élményt tudnak
nyújtani.
I: A Hatalom trilógia egy nagyon érdekes történetet mutat
be. Az első részben megismerkedtünk egy árva fiúval, akit hazugságok árán
akartak a trónra ültetni. Végig követjük az igazság lelepleződését, és ennek a
fiúnak a felemelkedését. Az utcagyerekből, hogyan válik egy ország méltó
királyává. Egy roppant pörgős történet, ami minden egyes részben új oldalát
mutatja meg. Mindig történik benne valami, ezért sose unatkozhatunk. Csaták,
árulások, cselszövések, lehetetlenek hitt küldetések szövik apró hálójukat a történetek
során, amelyek a későbbiek folyamán kiadnak egy olyan magába szippantó történetet,
aminek minden egyes részét szeretni fogja az olvasó.
A háború küszöbén jártunk a Hamis Herceg végén, itt már benne voltunk a sűrűjében. Elnyerte tetszésünket a cselekmény alakulása?
P: Különösen tetszett, hogy nem egy végső nagy ütközetet kaptunk, hanem több kisebb csata is beleszövődött a cselekménybe. Ezzel maradt végig izgalmas a könyv és egészen feszített a tempó. Azt már tudtuk, hogy a küszöbön a veszély, a szomszédos országok könnyű célpontot látnak Carthia-ban, hiszen egy ilyen fiatal király biztosan nem is tud megfelelően
irányítani, összefogni a népét. A csata több fronton is zajlott
és értelemszerűen Jaron se tud egyszerre mindenhol jelen lenni, ezért van
szükség a barátaira, akikben teljesen megbízik, velük is számol a tervei
megalkotásában. Annyira már ismerjük viszont, hogy nem tud nyugton maradni,
amikor ilyen éles helyzet alakult ki, próbál mindenhol segítséget nyújtani.
Több fronton is vívja a háborút és mindenhol az események sűrűjében van. A
könyv végén újra visszatérünk a kezdő helyszínre, tökéletesen keretezi a
trilógiát. Ott zárul a cselekmény, ahol minden elkezdődött.
I: Teljesen lekötött végig a történet. Nagyon vártam a befejező részt, mert sok megválaszolatlan kérdés maradt bennem a második kötet vége után. Tudtam így is szeretni, hogy az előző részekben nem kapott hangsúlyt a szerelmi szál, csak épp egy leheletnyit mutatkozott meg benne. A lelkem mélyén még is reménykedtem, hogy megjelenik majd a végén. Nem csalódtam az Írónőben, pont úgy szőtte bele az eseményekbe, hogy ezzel még inkább fokozza a történések alakulást. Semmi kivetni valót nem tudok benne találni. A harci jelenetek megint nagyon jól sikerültek. Több csatát követünk végig, és ezek adták ki a végső nagy háborút. Mondhatom azt, hogy megint az orromnál fogva vezetett Jaron, és az Írónő is. Szinte az egész történet alatt volt bennem félelem, szereplőink sorsáért, és a végkimenetelért is izgulhattam. Jaron újra bebizonyítja, hogy méltó utódja a trónnak, és mindent megtesz hazájáért. Sok fájdalomban volt részünk vele együtt, de nem tört meg a végsőkig hitt győzelmében. A végén pedig csak kapkodtam a fejemet :)
Egy zárókötet mindig sok meglepetést, fordulatot tartogat. A szereplők vagy a velük történt események is tudtak újdonságot hozni?
P: Igazából engem sorban, mindenki meg tudott lepni. Jaron tervét nem tudtam igazán kiokoskodni, hiába ismerem már, hogy ilyen rizikós ötletekkel áll elő, mindig reménykedek, hogy most mégse kockáztat ekkorát. Imogen kalandjának alakulására se számítottam, többszörösen meglepett. Először nagyon sajnáltam az eseményeket, és amikor már kezdtem elfogadni, akkor újra leesett az állam. Jaron barátai, Mott, Tobias, Roden és Amarinda is sokkal nagyobb szerepet játszottam most az események alakulásában és nem szeretnék
mindenkit egyesével kiemelni, de tényleg mindenkivel történt
olyan, amire nem számítottam. Nagyon jó volt, hogy mindenki ilyet szerves
részét képezte a csatának és mindenki szükség volt, hogy ha meg akarták nyerni
a háborút. Örülök, hogy az első részben szereplő három árva, ilyen szoros
barátságot tudott kialakítani, hiába különböző a hátterük. Jaron tökéletesen
látja, hogy kinek mi az erőssége, miben jobbak nála, és nem túl büszke ahhoz,
hogy segítséget kérjen akkor, amikor kell. Ebben a részben Tobias és Roden is nagy fejlődésen esik át, ők is felnőnek a rájuk szabott feladathoz.
I: Minden szereplőről tudtunk meg új dolgokat. Titkokról hullott le a lepel, és szerelmek szövődtek. Már ezek új színfoltot vittek a történetbe. Mindenki változott az események kapcsán, az első részben még szinte "gyerekként" ismertük meg Jaron-t, Roden-t, és Tobias-t, a záró részben megmutatták milyen férfiaké válnak, és milyen szerepeket fognak betölteni életük során. Roden-t az előző részek kapcsán nem igazán kedveltem meg, ebben közre játszott viselkedése is. Nem igazán mondhatom barátságosnak az elején. A későbbiekben ez megváltozott, és megismerhetem bajtársiasabb oldalát is. Neki is fel kellett nőnie a történet során. Kapitány, akinek ki kell vívnia emberi tiszteletét, másképpen nem tudja méltón vezetni őket a háborúban. Tobias kedvelhető karakter, aki nem vakmerőségével, hanem tudásával vívta ki elismerésemet. Mindig is éreztem vele kapcsolatban, hogy ő nem a harcban találja meg a hívatását. Amarinda-ban egy erős hősnőt ismerhetem meg, nagyon kíváncsi voltam milyen szerephez fog jut a végén. Királynőként gondoltam rá, de még se éreztem vele kapcsolatban, hogy Jaron mellett fog trónra kerülni. Az Írónő, nagyon jól csavarta a szálakat e tekintettben is. Itt már nem csak királyunkért, hanem a többiekért is aggódtam :) Régi szereplők is újra visszatértek, a kalózok is megjelentek a háború folyamán. Sőt az eddig általam utált Conner
is új oldalát mutatta meg. Mott-ot is nagyon megkedveltem ebben a részben, mindig ott volt Jaron oldalán. Igazi barátság szövődött kettőjük között, a hűsége pedig vitathatatlan. Eddig is sokszor találkoztunk lehetetlenek tűnő feladatokkal a trilógia folyamán, ez ebben a részben sem volt másképpen. Be kell vallanom, hogy nem is lehet ezt az alkotó elemet megunni. Nagyon részletesre sikerült minden ilyen jelenet, a kínzásoktól kezdve, az harci összecsapásokon át. A vége összekapcsolta a három részt, ott fejeződött be minden ahol az elején kezdődött.
Jaron-t se hagyjuk ki a sorból. Korábbi résznél már beszéltünk arról, hogy fel tudott e nőni a feladathoz, de itt tudott még inkább királyként viselkedni?
P: Jaron-on részről részre érezhető a fejlődés. Igaz nagyon fiatal, de folyamatosan komolyodik és érzi, mekkora súly van rajta. Tudja azt is, hogy a döntéseitől emberéletek függnek és nagyon meg kell gondolnia, miként cselekszik. A szerethető, humoros énje is megmaradt, a legváratlanabb pillanatokban, mindig elsüt egy poént és ezeken én is jókat derültem. Igazi királyhoz méltóan mindig népe mellett harcol, nem húzódik a háttérbe, így nem csoda, hogy ekkora tiszteletet tudott magának ilyen fiatalon is kivívni. Ezen meg is lepődtem, hogy tényleg ilyen népszerűvé vált az országban, mert eleinte igazán ellenségesen fogadták. De mindenki látja rajta, hogy szívén viseli a sorsukat és ezért már majdnem vakon megbíznak a királyukban. Megható volt ez a kapcsolat, ami kialakult a lezáró részre és a sorozat alatt nagyon a szívemhez is nőtt a király. :)
I: Én nagyon megkedveltem Jaront-t az előző részek folyamán is. Észjárásával, vakmerőségével, és bátorságával bebizonyította, hogy mennyire rátermett az uralkodásra. Örülök, hogy a jellegzetes Jaron féle humorból is kaptunk bőven. Az utolsó részben is hozta az elvárt szintet minden tekintettben, sőt megmutatta érzelmes oldalát is, amivel még jobban belopta magát a szívembe. Sejthettük, hogy a szerelmi szálunk érdekesen fog alakulni a második rész befejezése után. Annyira örülök, hogy egy ilyen csavarral mutatta meg nekünk az Írónő Jaron szívének "titkát". Sokszor volt, olyan érzésem, hogy túl sok mindent gördítetek hősünk elé, de betudta bizonyítani, hogy minden elveszettnek hitt ügyért meg éri harcolni, és sose szabad elcsüggedni. Az esze ismét vágott mint a penge. Nagyon örülök, hogy megismerhetem őt a történetek során. Mindig is király volt a szememben, de ebben a részben nem csak nekem bizonyította be újra, hanem megmutatta egész népének, és ellenségeinek is, hogy milyen uralkodóvá lett, és milyen válik az idők során belőle :)
Ha csak egyet lehet mondani, melyik borító tetszik legjobban, illetve melyik illik legjobban az adott történethez?
P: Én nagyon örülök, hogy mind a három rész meg tudta tartani ugyanazt a színvonalat. Ritka az olyan sorozat, ahol nincs egy-egy gyengébb kötet, az ilyen egyenletes pedig még ritkább. Jaron utazása, kalandja a királlyá váláshoz nagyon nehéz, rögös az út, de minden
![]() |
Imogen (forrás) |
"-Hallja az ajánlatomat! Megengedem, hogy kétszer felakasszon. Másodjára még csak nem is fogok nagyon ellenkezni."
A háború küszöbén jártunk a Hamis Herceg végén, itt már benne voltunk a sűrűjében. Elnyerte tetszésünket a cselekmény alakulása?
P: Különösen tetszett, hogy nem egy végső nagy ütközetet kaptunk, hanem több kisebb csata is beleszövődött a cselekménybe. Ezzel maradt végig izgalmas a könyv és egészen feszített a tempó. Azt már tudtuk, hogy a küszöbön a veszély, a szomszédos országok könnyű célpontot látnak Carthia-ban, hiszen egy ilyen fiatal király biztosan nem is tud megfelelően
![]() |
Roden (forrás) |
"Feláldozni magadat, hogy mások élhessenek a legnagyobb tett, amit az ember a szeretet nevében elkövethet."
Egy zárókötet mindig sok meglepetést, fordulatot tartogat. A szereplők vagy a velük történt események is tudtak újdonságot hozni?
P: Igazából engem sorban, mindenki meg tudott lepni. Jaron tervét nem tudtam igazán kiokoskodni, hiába ismerem már, hogy ilyen rizikós ötletekkel áll elő, mindig reménykedek, hogy most mégse kockáztat ekkorát. Imogen kalandjának alakulására se számítottam, többszörösen meglepett. Először nagyon sajnáltam az eseményeket, és amikor már kezdtem elfogadni, akkor újra leesett az állam. Jaron barátai, Mott, Tobias, Roden és Amarinda is sokkal nagyobb szerepet játszottam most az események alakulásában és nem szeretnék
![]() |
Amarinda (forrás) |
![]() |
Tobias (forrás) |
"Lehetséges lett volna, hogy valójában nem is volt itt? Hogy amit magam
előtt láttam, nem volt más, mint az ördögök legnagyobb tréfája – végső
leckéjük mindazon bűnökért, amiket elkövettem az életemben?
Ha még egyszer csak egy jót akartak röhögni rajtam, akkor ez volt a legkegyetlenebb trükk, amivel csak előállhattak."
Ha még egyszer csak egy jót akartak röhögni rajtam, akkor ez volt a legkegyetlenebb trükk, amivel csak előállhattak."
Jaron-t se hagyjuk ki a sorból. Korábbi résznél már beszéltünk arról, hogy fel tudott e nőni a feladathoz, de itt tudott még inkább királyként viselkedni?
P: Jaron-on részről részre érezhető a fejlődés. Igaz nagyon fiatal, de folyamatosan komolyodik és érzi, mekkora súly van rajta. Tudja azt is, hogy a döntéseitől emberéletek függnek és nagyon meg kell gondolnia, miként cselekszik. A szerethető, humoros énje is megmaradt, a legváratlanabb pillanatokban, mindig elsüt egy poént és ezeken én is jókat derültem. Igazi királyhoz méltóan mindig népe mellett harcol, nem húzódik a háttérbe, így nem csoda, hogy ekkora tiszteletet tudott magának ilyen fiatalon is kivívni. Ezen meg is lepődtem, hogy tényleg ilyen népszerűvé vált az országban, mert eleinte igazán ellenségesen fogadták. De mindenki látja rajta, hogy szívén viseli a sorsukat és ezért már majdnem vakon megbíznak a királyukban. Megható volt ez a kapcsolat, ami kialakult a lezáró részre és a sorozat alatt nagyon a szívemhez is nőtt a király. :)
![]() |
Jaron (forrás) |
"-Azt hittem, ha ezt elveszem öntől, akkor megfosztom nemességének még az írmagjától is - mondta. - De a mellkasában dobogó királyi szívtől nem foszthatom meg."
Ha csak egyet lehet mondani, melyik borító tetszik legjobban, illetve melyik illik legjobban az adott történethez?
P: Mindegyik egyszerű, letisztult és
megragadja a történet lényegét. Egy picivel az első borító tetszik jobban a
másik kettőnél, mert egy az egyben Jaron-t jelképezi. A második rész
viszontagságait is megjeleníti a borítón látható törött kard, ott is sokat
küzdött az országért az ifjú király. Az országot „jelentő” kulcs is jó
választás, mégis ez tetszik legkevésbé.
I: Nekem legjobban az első rész borítója tetszik. Úgy gondolom mindegyik illik a saját kötetéhez, kiemelnek egy darabot a történetből :)
"Jaron vagyok a Hatalmas. Carthya királya. Meg fogja bánni, hogy valaha is harcba szállt ellenem."
Kedvenc jelenetem:
P: A legutolsó "csata", tulajdonképpen a katarzis volt a legjobb.
I: A végén történt események.
Kedvenc szereplőm:
P: Mott és Jaron
I: Jaron, Imogen, Mott, Tobias, Roden
Kinek ajánlom:
P: Akik elolvasták az első két részt, azoknak ajánlani se kell, mert biztosan megszerették annyira a történetet, hogy befejezzék a trilógiát. :)
I: Akik olvasták az első két részt azoknak mindenképpen ajánlom a tovább olvasását, és az utolsó rész megismerését.
Értékelésem:
P: Eddig nem tudtam maximális ponttal jutalmazni a könyveket, de ez a rész már 5 garlint érdemel.
I: Ilyen események után Jaron megérdemli tőlem az 5 kötelet :)
Érdekesség: interjú a könyvről az Írónővel
![]() |
forrás |
Az Árnytrón a Hatalom trilógia harmadik kötete, és háború jött el Carthya földjére. Ellenséges országok veszik őket körül, akik teljesen tönkre akarják tenni Carthya-t, ha a fiatal Jaron Király nem tudja kitalálni, hogyan nyerje meg a háborút.
Ez a könyv az első kettőből fejlődött ki, A hamis hercegből és A szökött királyból. Körülbelül 5 hónap volt megírni és megszerkeszteni és szerintem nagyszerűen kiegészíti a sorozatot. Az olvasók biztosan lelkesek lesznek.
NAW: Mennyire fontosak a karakter nevek a könyveidben? Hogyan kapnak nevet?
Egyes nevek fontosak. A Hamis hercegben, Sage nevét azért választottam, mert angolul azt jelenti, „bölcs”. Jaron egy kisfiúnak ismertem először és annyira jó ember volt, hogy mindig azt gondoltam, hogy ha lenne király ebben az országban, akkor neki kellene annak lennie. Néhány nevet kitaláltam, mint például Amarinda vagy Roden. Mások az Utónév szótárból vagy a telefonkönyvből jöttek. Nincs varázslat a választásban – csak úgy, mint a szülők is tudják, amikor a megfelelő nevet keresik a gyereküknek, érzem, hogy mikor találom meg a megfelelő nevet a szereplőmnek.
„Nagyon nehéz volt elbúcsúzni a sorozattól, pont annyira, mint egy baráttól elköszönni” írja Nielsen egy e-mail interjúban. „ Izgatott vagyok a könyv világgal való megosztásával, de
tudom azt is, hogy ez egy keserédes pillanat, amit megosztok az olvasókkal.”
Sok olvasó, mint fiatalok és idősebbek, csatlakoztak a főhőssel, Jaron-nal, aki egy árvaházban töltötte a fiatalságát, mielőtt váratlanul Carthya trónjára emelkedett, a király, a királynő és a herceg halála után. Narrátorként Jaron megbízhatatlan, gyakran visszatart információt, mindaddig, míg meg nem magyarázza később a tervét a történetben. Ez bájának része, magyarázza Nielsen.
„Azt hiszem, ha az olvasók egyszer elkezdték megérteni, hogy Jaron hajlandó volt titkokat megtartani előlük, jobban meg fogják érteni, hogy milyen sok titkot őriz. ÉS megértik, hogy mindig van egy trükk a tarsolyában,” – írja Nielsen. „Azok, akik a többi karakter előtt kitalálták, hiszem, hogy elégedettséget éreznek, hogy milyen nagyszerű ez.”
Azonban nem csak az olvasók azok, akik meglepődtek Jaron kinyilatkoztatásain; még Nielsen-t is váratlanul érte a számos titok.
„A szökött királyban, nem számítottam arra, milyen hatással lesz a Harlowe-val (a király egyik tanácsadójával) való találkozás Jaron-ra. Mélyen érintette az a találkozás, és engem is” – mondta Nielsen.
Az Árnytrón úgy kezdődik, hogy épp a háború küszöbén áll a fiatal Jaron királysága, Carthya. Imogen, Jaron barátja, és Jaron testőre, Mott, foglyok; Carthya serege nem hisz a kapitányukban, Roden-ben, aki Jaron barátja az árvaházból; és úgy tűnik Jaron kifogyott a tervekből.
A szomszédos Avenia királya Vargan, minden meg fog tenni, hogy Jaron lemondjon a területéről. A tét magas, itt az idő, hogy Jaron előálljon a királyság megmentésének stratégiájával és megvédje a hozzá legközelebb állókat.
A trilógia utolsó könyve filmszerű, izgalmas és dinamikus. Csakúgy, mint az első két könyvben, Jaron továbbra is eltitkol információt az olvasók elől, nyitott kérdéseket hagy és lehetetlennek tűnő helyzetekbe keveredik szinte minden fejezetben.
Csavarok és fordulatok vannak, miközben mindig meglepődünk és izgulunk.
Jaron jobban megismeri a barátaival való kapcsolatait, és a trónnal való kapcsolatát is. Gyakran ellentétben vannak benne a vágyai és a trón iránti kötelessége. Egyszer egy naiv, arrogáns kölyök herceg, kockáztatja az életét a barátaiért és váratlan helyeken fedezi fel a szerelmet.
Az Árnytrón egy izgalmas lezárása a sorozatnak és biztosan megfelel az olvasóknak.
Számos csatajelenetet tartalmas, általánosságban ismerteti és nem részletezi, hogyan tudja Jaron megállítani a szenvedést, amit okozott. A nyelvezete letisztult és már a 10 éves korúaknak is érthető.
Bővebben
És még 1-1 gyönyörűséges kép a könyvekhez a végére. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése