
Cím: Fangirl
Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 448 oldal
Fülszöveg:
Cath imádja Simon Snow-t.
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?
Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…
Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.
Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.
Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.
Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.
Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról?
"A könyvekben, ha a szereplők idegen helyeken ébrednek, mindig akad egy zavart pillanat, amikor nem tudják, hol vannak.
Cathtel sosem történt ilyen; ő mindig emlékezett arra, hol aludt el."
Az Írónőnek nem ez az első nálunk is megjelent regénye. Van hasonlóság a két mű között vagy teljesen másra számítsunk?
I: Mind a kettő más történetet jelenít meg, és más hatást vált ki az olvasójából. Közösnek érzem benne az első szerelem érzetét, és átélést. Még Eleanor és Park fiatalabb korukban tapasztalják meg, addig Cath már főiskolásként találja meg az igazit. Mind a kettőben voltak családi problémák. Mindegyikben nagyon emberi, és szerethető karaktereket kaptunk. Én azt mondom aki kedveli Rainbow stílusát, az szeretni fogja ezt is :) Mind a kettő nagyon aranyos történet külön-külön, nincs rá okunk, hogy összehasonlítsuk őket.
Cathtel sosem történt ilyen; ő mindig emlékezett arra, hol aludt el."
Az Írónőnek nem ez az első nálunk is megjelent regénye. Van hasonlóság a két mű között vagy teljesen másra számítsunk?
I: Mind a kettő más történetet jelenít meg, és más hatást vált ki az olvasójából. Közösnek érzem benne az első szerelem érzetét, és átélést. Még Eleanor és Park fiatalabb korukban tapasztalják meg, addig Cath már főiskolásként találja meg az igazit. Mind a kettőben voltak családi problémák. Mindegyikben nagyon emberi, és szerethető karaktereket kaptunk. Én azt mondom aki kedveli Rainbow stílusát, az szeretni fogja ezt is :) Mind a kettő nagyon aranyos történet külön-külön, nincs rá okunk, hogy összehasonlítsuk őket.
P: A könnyed, olvasmányos stílus itt
is felfedezhető. A korosztályban sincs nagy változás, de itt már a főiskolát
kezdik főszereplőink. Meglepődtem, hogy mennyire szerettem az Eleanor és Park
könyvet, és az után már nem csodálkoztam, hogy ez is tetszett. A borítójuk
stílusa is hasonló, kis egyszerű, de mégis jól esik ránézni és tetszik, hogy
mert bátrabb színeket is használni a kiadó.
A történet és a fülszöveg összhangban volt egymással és ettől függetlenül tetszett a cselekmény?
I: A fülszöveg elég jól felvázolja nekünk mit is kapunk a történet során. Van egy iker párunk
Cath és Wren akik külső szemlélőnek hasonlónak tűnek, de ha jobban megismerjük őket rá jövünk arra, hogy sok mindenben különböznek. Wren a pörgősebb, és ő az idősebb. Cath a visszahúzódó testvér, akinek írásáért rengetegen rajonganak. Megkezdik új életüket az főiskolán. Az eddig elválaszthatatlan testvérpárosunk közti összetartás megváltozik, amikor Wren már nem akarja minden idejét Cath-el tölteni. Érdekes volt megismerni őket, mind a ketten nagyon jó karakterek :) De hozzám Cath áll közelebb. Az ő szemszögén keresztül ismerjük meg a történteket. Kapunk fájdalmat, és sok aranyos boldog pillanatot is. Engem teljesen magába szippantott a történet. Ne gondoljatok világ megváltó dolgokra, de mégis van benne valami amivel magával ragad és nem ereszt. Egyszer csak azt vettem észre, hogy bele szeretem menthetetlenül. A többi szereplő is nagyon életszerű volt. Örülök, hogy Cath talál egy ilyen különc szobatársat mint Raegan, akivel az első pillanatban nem igazán szimpatizáltak, de a végén nagyon jó barátot találtak egymásban. Kapcsolatukat Levi féle szituáció is bonyolítja kicsit :) Nem igazán voltam Fanfic olvasó, de nagyon tetszett, hogy képet kaphattam Cath szemén keresztül erről a "világról". Érdekes volt Simon-t az ő történetében megismerni. Családi problémákat is kaptunk, amit Cath próbált felnőtt módon kezelni, és mindig figyelni apukájára. Nagy hangsúlyt kap az első szerelem is. Amit én nagyon szeretem. Megismerjük,
milyen is amikor két teljesen különböző személyiségű ember kezd egymás iránt vonzódni. Milyen problémákat szül ez, és, hogy próbálják még is megoldani egymásért a dolgokat. Ezek voltak a kedvenc a csetlések botlásoktól kezdve az aranyos kis romantikus mozzanatokig. Annyit tudok még mondani, hogy engem sikerült Fangirl állapotba keríteni az Írónőnek eme könyvével :)
P: Sokszor nagyon sejtelmes a fülszöveg, vagy kicsit félrevezető is. Most egészen átadja az egész könyv hangulatát. Cath és Wren most kerül főiskolába. Régóta hármasban éltek apukájukkal, akivel emiatt még szorosabb a kapcsolatuk. A visszahúzódott ikernek nehezebb is elszakadnia tőle, valamint a megszokott életétől. Wren viszont nem is érzi ezeket a problémákat, ő csak a lehetőségeket látja az új élethelyzetben és eszerint kezeli is azt. Cath-nek nagy trauma az is, hogy nem egy szobába költöznek testvérével, hanem új szobatársakat kapnak. Teljesen őszintén, ennyi változás mást is megérinthet. Legtöbben viszont próbálnak ezen túllépni, Cath ehelyett még inkább magába fordul. Nem állíthatom, hogy a cselekmény hatalmas meglepetéseket tartogat, sőt nem is mondható igazán fordulatosnak. Kikapcsolódásnak, ennek ellenére tökéletes. Könnyed lehet vele haladni, egyszerű azonosulni Cath-tel, a gondolataival és visszarepülünk fiatalabb énünkhöz, aki biztos szintén rajongott ennyire valamiért. Nagyon jó volt végigkövetni egy, illetve két gólya első évét, azt, ahogy megbirkóznak és még a szerelem is felbukkan a történetben, így tulajdonképpen minden megvolt benne, amit szeretni szoktam egy könyvben.
Könyvmolyként nem állhat távol tőlünk Cath személyisége. De mégis mennyire tudtunk vele azonosulni?
I: Én nagyon közel éreztem magamhoz Cath-et :) Magamra ismertem benne egy kicsit. Hiszen én is ugyan olyan visszahúzódó vagyok mint ő. Tapasztaltam már én is, hogy
mennyire rémisztő, és stresszes egy új helyzetben találni magad, és a megszokott környezetből kikerülve azt se tudod fiú vagy e vagy lány. Fanfic imádatát, és az olvasásban, és a könyvekben élem meg Ő máshogy dolgozta fel az őket ért fájdalmakat. Teljesen érthető, hogy mért "menekült" Simon világába. Ott ő alakította szereplői sorsát, és ez valamilyen biztonság érzetet kölcsönzőt neki. A történet folyamán kezd nyitni az újdonságok, és a szerelem felé is. Nagyon szimpatikus volt számomra, és szívesen megismerkednék vele élőben is :)
P: Én magam is sokkal szívesebben olvasok egy-egy jó könyvet este, minthogy bulizni menjek. Teljesen átéreztem az aggályait, hiszen a főiskola mellett nem kötelező minden este belevetnünk magunkat az éjszakába. Az ekkora mértékű rajongásával viszont már nehezebben tudtam azonosulni. Mindenki átélte már milyen, ha egy történetbe, filmbe teljesen beleszeretünk és minél többet meg akarunk tudni róla. Utána olvasunk, keresgélünk a neten, szívesen nézegetünk rajongók által készített képeket. Ha saját rajongásaimra gondolok vissza, akkor a leghosszabb talán a Sailor Moon anime iránt tartott, sőt ez még picit a mai napig megvan. De sose folyt ennyire bele az életembe egy szeretett „dolog”. Cath sokkal szívesebben él Simon és Baz világában és igyekszik kizárni a külvilágot. Ez nem is igazán normális. A való életben inkább a hús-vér emberekre lehet támaszkodni. Persze „csodabogárként” nehéz barátkozni, de én biztos vagyok benne, hogy mindenki talál olyanokat, akivel hasonló az ízlésük, megértik egymást. És ez nem csak a szerelemre igaz. Barátokat is ugyanúgy lehet találni. Tehát egészen közel éreztem magamhoz Cath személyiségét, de azért sok szempontból távol is volt. Olvasni viszont mindenképp érdekes volt az ő szemén keresztül.
Megértjük Wren viselkedését? Tényleg ilyen drasztikusan kellett volna elszakadnia testvérétől?
I: Nem volt könnyű nekik, hiszen édesanyjuk elhagyta őket, és az édesapjuk is kissé labilis
személyiség. Csak egymásra számíthattak. Mind a
két lányra másképpen hatott ez a dolog,
Wren próbálja erősnek mutatni magát, és úgy tesz mint aki nem
foglalkozik igazán történtekkel.
Szerintem belülről emésztette magát, de a külvilág felé ebből nem mutatott ki
semmit sem. Ez egy idő után felőrölte a magába temetett érzelmei, és így jött
ki rajta. Próbált lázadozni, és kitörni eddig megszokott környezetéből, és
szerepéből. Talán egy kis szabadságra vágyott. Megértem tettét, de akkor se kellet volna
így kezelnie ezt az új helyzetet.
Nagyon megbántotta viselkedésével a húgát. Szerencsére a végén rá jön arra, hogy nem így kellet volna cselekednie.
P: Wren hamarabb „fel tudott nőni”, mint testvére. Ő már vágyott a változásra, az új életre. Talán a főiskolai évek alatt a legszabadabb az ember, utána már csak a munka szürke hétköznapjai lesznek. A legtöbben tényleg szeretnék maximálisan kihasználni ezeket az időket. Cath-től viszont nagyon hirtelen távolodott el. Ikrekként még közelebb állnak egymáshoz, mint más testvérek, és furcsa, hogy egyik pillanatról a másikra majdhogynem minden kommunikációt megszakított vele.
A cuki főszereplő srác se maradjon ki, meghódított minket is Levi? :)
„- Tetszel nekem itt - mondta a fiú, és
magához szorította. - Velem.”
A történet és a fülszöveg összhangban volt egymással és ettől függetlenül tetszett a cselekmény?
I: A fülszöveg elég jól felvázolja nekünk mit is kapunk a történet során. Van egy iker párunk
![]() |
forrás |
![]() |
forrás |
P: Sokszor nagyon sejtelmes a fülszöveg, vagy kicsit félrevezető is. Most egészen átadja az egész könyv hangulatát. Cath és Wren most kerül főiskolába. Régóta hármasban éltek apukájukkal, akivel emiatt még szorosabb a kapcsolatuk. A visszahúzódott ikernek nehezebb is elszakadnia tőle, valamint a megszokott életétől. Wren viszont nem is érzi ezeket a problémákat, ő csak a lehetőségeket látja az új élethelyzetben és eszerint kezeli is azt. Cath-nek nagy trauma az is, hogy nem egy szobába költöznek testvérével, hanem új szobatársakat kapnak. Teljesen őszintén, ennyi változás mást is megérinthet. Legtöbben viszont próbálnak ezen túllépni, Cath ehelyett még inkább magába fordul. Nem állíthatom, hogy a cselekmény hatalmas meglepetéseket tartogat, sőt nem is mondható igazán fordulatosnak. Kikapcsolódásnak, ennek ellenére tökéletes. Könnyed lehet vele haladni, egyszerű azonosulni Cath-tel, a gondolataival és visszarepülünk fiatalabb énünkhöz, aki biztos szintén rajongott ennyire valamiért. Nagyon jó volt végigkövetni egy, illetve két gólya első évét, azt, ahogy megbirkóznak és még a szerelem is felbukkan a történetben, így tulajdonképpen minden megvolt benne, amit szeretni szoktam egy könyvben.
„- Olvass valami mást - súgta Levi, és a
bőrt csókolta a lány füle alatt.”
Könyvmolyként nem állhat távol tőlünk Cath személyisége. De mégis mennyire tudtunk vele azonosulni?
I: Én nagyon közel éreztem magamhoz Cath-et :) Magamra ismertem benne egy kicsit. Hiszen én is ugyan olyan visszahúzódó vagyok mint ő. Tapasztaltam már én is, hogy
![]() |
Cath (forrás) |
P: Én magam is sokkal szívesebben olvasok egy-egy jó könyvet este, minthogy bulizni menjek. Teljesen átéreztem az aggályait, hiszen a főiskola mellett nem kötelező minden este belevetnünk magunkat az éjszakába. Az ekkora mértékű rajongásával viszont már nehezebben tudtam azonosulni. Mindenki átélte már milyen, ha egy történetbe, filmbe teljesen beleszeretünk és minél többet meg akarunk tudni róla. Utána olvasunk, keresgélünk a neten, szívesen nézegetünk rajongók által készített képeket. Ha saját rajongásaimra gondolok vissza, akkor a leghosszabb talán a Sailor Moon anime iránt tartott, sőt ez még picit a mai napig megvan. De sose folyt ennyire bele az életembe egy szeretett „dolog”. Cath sokkal szívesebben él Simon és Baz világában és igyekszik kizárni a külvilágot. Ez nem is igazán normális. A való életben inkább a hús-vér emberekre lehet támaszkodni. Persze „csodabogárként” nehéz barátkozni, de én biztos vagyok benne, hogy mindenki talál olyanokat, akivel hasonló az ízlésük, megértik egymást. És ez nem csak a szerelemre igaz. Barátokat is ugyanúgy lehet találni. Tehát egészen közel éreztem magamhoz Cath személyiségét, de azért sok szempontból távol is volt. Olvasni viszont mindenképp érdekes volt az ő szemén keresztül.
Megértjük Wren viselkedését? Tényleg ilyen drasztikusan kellett volna elszakadnia testvérétől?
I: Nem volt könnyű nekik, hiszen édesanyjuk elhagyta őket, és az édesapjuk is kissé labilis
![]() |
Wren (forrás) |
Nagyon megbántotta viselkedésével a húgát. Szerencsére a végén rá jön arra, hogy nem így kellet volna cselekednie.
P: Wren hamarabb „fel tudott nőni”, mint testvére. Ő már vágyott a változásra, az új életre. Talán a főiskolai évek alatt a legszabadabb az ember, utána már csak a munka szürke hétköznapjai lesznek. A legtöbben tényleg szeretnék maximálisan kihasználni ezeket az időket. Cath-től viszont nagyon hirtelen távolodott el. Ikrekként még közelebb állnak egymáshoz, mint más testvérek, és furcsa, hogy egyik pillanatról a másikra majdhogynem minden kommunikációt megszakított vele.
„- Általában én vagyok a jó fiú. Ez volt az alapja a tervnek, ahogy meg
akartalak hódítani...
- Volt terv?
- Volt...- a falhoz nyomta a fejét, és az ölébe ejtette a kezét. - Inkább remény volt. Hogy lásd, milyen rendes csávó vagyok.”
- Volt terv?
- Volt...- a falhoz nyomta a fejét, és az ölébe ejtette a kezét. - Inkább remény volt. Hogy lásd, milyen rendes csávó vagyok.”
A cuki főszereplő srác se maradjon ki, meghódított minket is Levi? :)
I: Engem teljes mértékben levett a lábamról Levi. Ő az a kedves, cuki srác aki nem a kinézetével hanem a személyiségével fog meg magának :) Olyan aranyos, de közben
védelmező, aggódó, és romantikus. Aki mindig ott volt amikor Cath-nek szüksége volt rá. Nem nézte le fanfic imádatát, hanem támogatta, és elfogadta. Jó volt egy kis kavarodás is, amiért abban a pillanatban nagyon haragudtam rá, de később engem is sikerült vissza hódítania mint hősnőnket :) Annyira szeretem benne, hogy nem sietett semmit se a kapcsolatukban, hagyta szépen lassan feloldódni Cath-et. Az összes közös részeikért oda voltam, olvadóztam, és mosolyogtam csöndesen. Szeretem a vad és szenvedélyes szerelmeket, de mindig magával ragad az első szerelem elsöprő érzése. Itt pontosan ezt éltem meg, és nagyon köszönöm az Írónőnek, hogy ennyire szerethető pasit alkotott meg Levi személyében <3
P: Levi nem a kinézetével hódít, neki igazán lehengerlő személyisége van. Jókedve, életvidám megjelenése igazán ragadós, mindenkire átragad a mosolya. Nem olyan direkt módon zajlik az udvarlás, mint a legtöbb romantikus könyvben, és ez most tetszett. Csak óvatosan közeledik Cath felé, inkább csak barátkozik vele és apró jeleket küld, hogy többnek is örülne. Nem csoda, hogy a saját világában élő lány nem is érzékeli kezdetben ezt. Emellett mindig támogatja a lányt, segít neki, amiben csak tud (és igazából ebből is érezhette volna Cath, hogy több is van a dolog hátterében :P ) és azt kell mondanom, hogy tökéletes ez a taktika. Szokták is mondani, hogy az a legideálisabb, ha a párod a legjobb barátod is. Ők a barátságukat építik fel először és utána, nem kapkodva jönnek a mélyebb érzelmek is. Nagyon aranyosak, borzasztóan szerethető párost alkotnak. :)
![]() |
Levi (forrás) |
P: Levi nem a kinézetével hódít, neki igazán lehengerlő személyisége van. Jókedve, életvidám megjelenése igazán ragadós, mindenkire átragad a mosolya. Nem olyan direkt módon zajlik az udvarlás, mint a legtöbb romantikus könyvben, és ez most tetszett. Csak óvatosan közeledik Cath felé, inkább csak barátkozik vele és apró jeleket küld, hogy többnek is örülne. Nem csoda, hogy a saját világában élő lány nem is érzékeli kezdetben ezt. Emellett mindig támogatja a lányt, segít neki, amiben csak tud (és igazából ebből is érezhette volna Cath, hogy több is van a dolog hátterében :P ) és azt kell mondanom, hogy tökéletes ez a taktika. Szokták is mondani, hogy az a legideálisabb, ha a párod a legjobb barátod is. Ők a barátságukat építik fel először és utána, nem kapkodva jönnek a mélyebb érzelmek is. Nagyon aranyosak, borzasztóan szerethető párost alkotnak. :)
Kedvenc jelenetem:
I: Szinte az egész könyv a kedvencem volt, de ha nagyon ki kéne emelnem egy részt, akkor az első csók :)
P: Nekem is az első csók volt a kedvencem, ha egyet kell kiemelni :)
Kedvenc szereplőm:
I: Levi fan <3 és Cath
P: Levi mosolygós személye :)
Kinek ajánlom:
I: Azoknak akik szeretik az aranyos, és kedves történet egy első szerelemről.
P: Aranyos történetre és kikapcsolódásra vágyóknak elsősorban, de akár főiskola előtt állóknak is, hogy lássák, mások is félnek a jövőtől, a változástól, de erőt meríthetnek ebből, hogy úgyis minden rendben lesz. :)
Értékelésem:
I: Engem teljesen levett a lábamról, így nem is tudom mást rá adni mint 5 starbucks kávét <3
P: Maximális értékeléshez nekem azért több izgalomra, több szenvedélyre van szükségem, de 4 Sinom Snow kötetet mindenképp adok rá.
I: Szinte az egész könyv a kedvencem volt, de ha nagyon ki kéne emelnem egy részt, akkor az első csók :)
P: Nekem is az első csók volt a kedvencem, ha egyet kell kiemelni :)
Kedvenc szereplőm:
I: Levi fan <3 és Cath
P: Levi mosolygós személye :)
Kinek ajánlom:
I: Azoknak akik szeretik az aranyos, és kedves történet egy első szerelemről.
P: Aranyos történetre és kikapcsolódásra vágyóknak elsősorban, de akár főiskola előtt állóknak is, hogy lássák, mások is félnek a jövőtől, a változástól, de erőt meríthetnek ebből, hogy úgyis minden rendben lesz. :)
Értékelésem:
I: Engem teljesen levett a lábamról, így nem is tudom mást rá adni mint 5 starbucks kávét <3
P: Maximális értékeléshez nekem azért több izgalomra, több szenvedélyre van szükségem, de 4 Sinom Snow kötetet mindenképp adok rá.
Érdekesség: Interjú az Írónővel.
Imádom, hogy a könyv egy halom kérdéssel foglalkozik, amivel
gólyaként
találkozhatunk– családi problémák, szerelem, egyetemi gondok. Tudnál
kicsit arról beszélni, hogyan választottad a kihívásokat, amikkel szembekerül
Cath az első évében?
Köszönöm! Mindig nehéz számomra megmagyarázni, hogy miért hoztam meg ezeket a döntéseket egy könyvben – mert ez inkább tudatalatti. Amikor írni kezdek, az agyamba pillanatképek villannak fel a fő karakterekről. Tehát már az elején tudtam, hogy Cath egy főiskolai gólya. És iker. És egy rajongó. És introvertált.
És akkor elképzeltem, milyen az a személy, akinek ilyeneken kell keresztülesnie, amikor először hagyja el otthonát…
Annyi minden történik főiskolás gólyákkal. Meghatározod magad egy új környezetben, távol a családtól és a gyermekkori barátoktól. Újra magadra találhatsz, ha akarod. Cath nem akarja, de nincs sok választása.
Ezen kívül, úgy gondolom, azért került a történet Cath gólyaévébe, mert mindig szerettem a tanévben játszódó történeteket. Mint a Holt Költők Társasága vagy a Harry Potter. Imádom, ahogy megérkeznek ősszel a szereplők, változnak az évszakok, megfagy a világ – és amikor a tavasz jön, mindenki teljesen megújul.
Miért ikrek?
Ez egy másik dolog, amit nem gondoltam át tudatosan. De azt vettem észre, hogy gyakran van olyan karakter a könyveimben, aki testvérnek vagy szülőnek néz ki. (Tulajdonképpen két hasonmás van a Fangirl-ben.) Azt hiszem, ez azért van, mert megvannak a saját problémáim a családdal és az identitással. Nagyon hasonlítok az anyukámra – úgy értem tényleg nagyon – és szerintem ez nagyon nehéz volt számomra, így felnőni. Mindig úgy éreztem, hogy azt várja el tőlem, hogy én is olyan legyek, mint ő. A könyvírás nagyszerű módja annak, hogy felfedjünk bennünk lévő dolgokat.
Inspirált valamelyik saját barátod vagy családtagod egy karakter megírásánál? Volt ennyire különböző szobatársad vagy van olyan, akivel szívesen találkoznál?
Nos, sok minden van Cath-ben belőlem. Rettegtem elhagyni az otthonomat a főiskola miatt.
Úgy döntöttem, nem
is, valójában – az egyik középiskolás barátom azt mondta, lesz a szobatársam. Cath
szociális szorongása, a változástól való félelme, a vágya, hogy fikciókba
meneküljön – mind a sajátom. És nekem is volt egy írástanárom, aki inspirált
Piper Professzor karakterénél. De a kedvenc szereplőm a könyvben (az összes
könyvemben) Levi. Ő a semmiből jött. Kihívás volt önmagamnak, olyanról írni,
aki nem hasonlít egy másik karakterre se, akiről írtam – valaki, aki
extrovertált és karizmatikus – és végül Levi-nél kötöttem ki.
Nagy rajongója voltál a Harry Potter-nek? Találtam egy kifejezetten Harry Potter fandom tábort a Snow verzió mására.
Ó, igen, hatalmas Harry Potter fan voltam. Még mindig az vagyok. Így kerültem a fan fiction-ok világába. Amikor a filmsorozatnak vége lett, az internetre akaszkodtam; nem voltam kész búcsút mondani azoknak a karaktereknek.
Mit jelent számodra a fandom?
Számomra, a fandom azt jelenti, hogy szerelembe esek valamivel és ez a szerelem az életed részévé válik. Tehát nem csak nézed a Doktor Who-t és szereted. Ez folyamatosan online megy és beszélsz róla, és alkotsz róla, és megírod a saját történetedet – vagy örülsz mindenki más alkotásának és történetének. Ezzel részese vagy egy közösségnek.
![]() |
forrás |
Köszönöm! Mindig nehéz számomra megmagyarázni, hogy miért hoztam meg ezeket a döntéseket egy könyvben – mert ez inkább tudatalatti. Amikor írni kezdek, az agyamba pillanatképek villannak fel a fő karakterekről. Tehát már az elején tudtam, hogy Cath egy főiskolai gólya. És iker. És egy rajongó. És introvertált.
És akkor elképzeltem, milyen az a személy, akinek ilyeneken kell keresztülesnie, amikor először hagyja el otthonát…
Annyi minden történik főiskolás gólyákkal. Meghatározod magad egy új környezetben, távol a családtól és a gyermekkori barátoktól. Újra magadra találhatsz, ha akarod. Cath nem akarja, de nincs sok választása.
Ezen kívül, úgy gondolom, azért került a történet Cath gólyaévébe, mert mindig szerettem a tanévben játszódó történeteket. Mint a Holt Költők Társasága vagy a Harry Potter. Imádom, ahogy megérkeznek ősszel a szereplők, változnak az évszakok, megfagy a világ – és amikor a tavasz jön, mindenki teljesen megújul.
Miért ikrek?
Ez egy másik dolog, amit nem gondoltam át tudatosan. De azt vettem észre, hogy gyakran van olyan karakter a könyveimben, aki testvérnek vagy szülőnek néz ki. (Tulajdonképpen két hasonmás van a Fangirl-ben.) Azt hiszem, ez azért van, mert megvannak a saját problémáim a családdal és az identitással. Nagyon hasonlítok az anyukámra – úgy értem tényleg nagyon – és szerintem ez nagyon nehéz volt számomra, így felnőni. Mindig úgy éreztem, hogy azt várja el tőlem, hogy én is olyan legyek, mint ő. A könyvírás nagyszerű módja annak, hogy felfedjünk bennünk lévő dolgokat.
Inspirált valamelyik saját barátod vagy családtagod egy karakter megírásánál? Volt ennyire különböző szobatársad vagy van olyan, akivel szívesen találkoznál?
Nos, sok minden van Cath-ben belőlem. Rettegtem elhagyni az otthonomat a főiskola miatt.
![]() |
forrás |
Nagy rajongója voltál a Harry Potter-nek? Találtam egy kifejezetten Harry Potter fandom tábort a Snow verzió mására.
Ó, igen, hatalmas Harry Potter fan voltam. Még mindig az vagyok. Így kerültem a fan fiction-ok világába. Amikor a filmsorozatnak vége lett, az internetre akaszkodtam; nem voltam kész búcsút mondani azoknak a karaktereknek.
Mit jelent számodra a fandom?
Számomra, a fandom azt jelenti, hogy szerelembe esek valamivel és ez a szerelem az életed részévé válik. Tehát nem csak nézed a Doktor Who-t és szereted. Ez folyamatosan online megy és beszélsz róla, és alkotsz róla, és megírod a saját történetedet – vagy örülsz mindenki más alkotásának és történetének. Ezzel részese vagy egy közösségnek.
Melyik fandom közösségben voltál a legaktívabb? Szereted a fanfiction-t? Furcsa lenne fanfiction-t látni a saját történetedből?
Mindig is rajongó életmódom volt.
Ha szeretek valamit, valószínűleg imádom is; és ha imádom, nem kaphatok belőle
eleget. Amikor fiatalabb voltam – online kor előtti fandom – megőrültem a Star
Wars-ért, a Beatles-ért, a Wham!-ért és az X-Men-ért. Még fanfiction-t is írtam
ezek egyvelegéről, bár sose hívtam azokat fanfiction-nak akkor.
Most már a BBC Sherlock rajongója vagyok. Ami azt jelenti, hogy egy csomó fanfiction-t olvastam és újra blogoltam gyönyörű fan artokat a Tumblr-en. Így veszek részt. (A saját szociális szorongásom kiterjed az internetre; nagyon ritkán csatlakozok beszélgetéshez.)
Olyan menő lenne látni egy fanfiction-t a Fangirl-ről! Már láttam pár történetet az Eleanor és Park-ról, az első ifjúsági regényemről Tumblr-en. És a fan artok ahhoz a könyvhöz észbontóak.
Most már a BBC Sherlock rajongója vagyok. Ami azt jelenti, hogy egy csomó fanfiction-t olvastam és újra blogoltam gyönyörű fan artokat a Tumblr-en. Így veszek részt. (A saját szociális szorongásom kiterjed az internetre; nagyon ritkán csatlakozok beszélgetéshez.)
Olyan menő lenne látni egy fanfiction-t a Fangirl-ről! Már láttam pár történetet az Eleanor és Park-ról, az első ifjúsági regényemről Tumblr-en. És a fan artok ahhoz a könyvhöz észbontóak.
Gondolod, fogsz még írni másik történetet Cath-ről vagy már befejezettnek érzed a történetét?
Nem, Cath-ről nem. Úgy érzem, ő már jó helyen van. (Repülj el, Cath!) De
szeretnék többet írni Simon-ról és Baz-ról, Cath fanfiction szereplőiről.
Megvan a sajátom verzióm a történetükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése