Cím: Örök kísértés
Sorozat: Sírkertek királynője 1.
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 366 oldal
Fülszöveg:
A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…
„Kilencévesen láttam először kísértetet.”
A napokban jelent meg
Amanda Stevens Sírkertek királynője sorozatnák negyedik kötete. Ennek
apropójából gondoltam, hogy írok egy összefoglalót az első részekről, hiszen
nagyon szerettem őket és nagyon szurkolok, hogy a kiadó elhozza hozzánk a
legújabb kötetet is.
„Hamar elhervad a rózsa
A földi bajoktól megszabadul
És nyugszik örök nyugalomban.”
A földi bajoktól megszabadul
És nyugszik örök nyugalomban.”
Az biztos, hogy nem
siettem el az olvasást, jóval az Örök kísértés megjelenése után fogtam vele,
mert kicsit féltem tőle, bár nem tudnám megmagyarázni miért. A sorozat meg van
fűszerezve egy kis vagy inkább jó sok paranormális jelenséggel és persze a
számomra elengedhetetlen romantikus szál se hiányzik, tehát abszolút nekem való
és olvasás után már teljesen be is látom. Az első részben megismerjük Amelia
Gray-t, a temetőrestaurátort, ám egyből kiderül az is, hogy nem egy hétköznapi
nő, hiszen másokkal ellentétben ő látja a halottak lelkét. Már kiskorában
belenevelte apja, hogyan zárja ki őket az életéből azzal, hogy nem vesz róluk
tudomást és megtanította a szükséges óvintézkedésekre. Egyáltalán nem volt
lapos a kezdőkötet, mert már most sok információt kaptunk az Írónőtől és még a
jövőre vonatkozóan is elcsepegtetett pár információ morzsát.
„Nem is sejtette, mi megy végbe bennem, milyen
csata dúl a lelkemben. Nem is sejtette, hogy bizony elrabolta a lelkem
nyugalmát.”
![]() |
Amelia (Forrás) |
„– Nem minden temető hátborzongató. Sőt. A legtöbb
csodaszép.”
Megismerve a hősnőt, nekem egyből a True Blood főszereplője Sookie jutott eszembe. Szerintem hasonló módon „mesélték” a történetet és hasonló kicsit a személyiségük is. Hamar meg is kedveltem a talpraesett restaurátort. Devlin-nel nagyon jó páros lehetnek és remélem, hogy később több időd fognak együtt tölteni. Egyedül a legvégével volt pici problémám. A kérdéseinkre rendre választ kaptunk, de nyúlfarknyi volt a lezárás. Majdhogynem összecsapottnak is mondhatnám. :( Viszont nem veszített ezzel olyan sokat a könyv értéke, hogy ne várnám a folytatást.
„Idővel minden titok borzalmas teherré válik.”
A második részt később
tudtam elkezdeni, mint terveztem, pedig tényleg vártam a folytatást és utólag
verem is a fejem a falba, mert fantasztikus történetet kaptam. Sok
megválaszolatlan kérdés maradt hátra, és ez a könyv még több rejtélyt tárt
elénk. Visszatekintve már mind a három részre, határozottan a Birodalom
sikerült legjobban.
„A harag olyan, mint a babona. Tudjuk, hogy nincs
értelme, mégis ragaszkodunk hozzá.”
Amelia-t nagyon
összezavarták Devlin iránti érzelmei, ezért környezetváltozásra vágyik. Éppen
kapóra jön az új megbízás, ami Asher Falls kicsiny városába szólítja.
Mindenkinél olvastam és én is féltem, hogy a történet kárára válik a nyomozó
hiánya, de az Írónő tökéletesen kárpótolt minket. Már az utazás során
megismerkedik Amelia Thane-nel, aki törzsgyökeres Asher Falls-i lakos, azonnal
felizzott közöttük a levegő, és hiába hiányoltam Devlin-t, majdnem teljesen meg
tudtam róla feledkezni, mert ez a férfi is magával ragadt. Restaurátorunkat úgy
tűnik, csak az ennyire titokzatos múlttal rendelkező emberek vonzzák, mert
természetesen Thane-ről is sok minden kiderül, amire nem számíthattunk. A város
legbefolyásosabb családjának a tagja és megtanulhattuk már akár könyvekből,
akár a filmekből, hogy a nagy vagyon mögött általában sok rejtegetni való is
akadhat.
„Nehéz elengedni a múlt szellemeit, ha ők nem
akarnak menni.”
![]() |
Thane (Forrás) |
„A legerősebb kötelék a vér és a föld. Mindkettő
állandó. A szerelem mulandó.”
Amelia távol az otthoni gondoktól lehetőséget kap arra, hogy magában mélyedjen, jobban megismerje magát. Ráadásként még a saját múltjának egy nagy darabjáról is lehullott a lepel. Az első részben még nem igazán volt erre utalás, vagy csak nagyon halvány és most már nagyon érdekel, hogy rendeződik-e a sorsa. Érdekes, hogy el akart menekülni a gondjai elől és itt csak újabb nehézségek kerültek az útjába és még inkább bonyolódni kezdett az élete.
„Honnan tudnád, hogy ki vagy, ha azt se tudod,
honnan jöttél”
A Prófétának úgy
kezdtem neki, hogy azt hittem ez a sorozat lezárása, hiszen trilógiának gondoltam.
Az elolvasás után kezdtem kicsit kutakodni, mert nagyon lezáratlannak éreztem
és akkor derült csak ki számomra, hogy bizony még várhatom a folytatást. A második rész után
nem tagadom, jobb történetre számítottam, de ennek ellenére ez is érdekes rész
volt.
„Valami már napok óta követett.”
Miután Amelia befejezte az Asher Falls-i temető felújítását, nem volt más választása, újra szembe kellett néznie a Charleston-ban hagyott gondjaival és természetesen újra felbukkant Devlin is. Már az első rész óta mindenki azért szurkol, hogy úgy igazán egymásra találjanak és arra számítottam, hogy ennyi várakozás után ez lesz most a könyv központi momentuma. Mondhatni, csalódnom kellett, mert most is ugyanolyan mellékszálként funkcionált, mint az első részben. A szenvedély nem tűnt el, továbbra is lángol közöttük és szerettem is a közös jeleneteiket, de határozottan többet vártam ettől a résztől.
„A mágia lehet világos és sötét. Attól függ, kiben
bízik. Figyelje a jeleket, kislány. Emlékezzen az időre!”
![]() |
John Devlin (Forrás) |
Ha a románcuk nem is, de maga Devlin a könyv középpontjába került, mert a mostani nyomozás, rejtvény hozzá kapcsolódott és emiatt szerettem igazán ezt a részt, mert ez nagyon fordulatos volt. Már az első kötetben kiderült, hogy a nyomozót árnyékként követi kislánya és felesége, Mariama szelleme. Haláluk körülményei viszont elég homályosak voltak. Most közelebbről megismertük a nőt, akik nagyon érdekes karakter, kíváncsi lettem volna egy olyan verzióra, ahol életben van, és úgy borzolja a kedélyeket. Az ügy apropója pedig az, hogy egy szellem kéri meg Amelia-t, hogy segítsen kideríteni, hogyan vesztette életét és a szálak szép lassan összeérnek. A megoldás teljesen letaglózott, a csavarra egyáltalán nem gondoltam, abszolút megvezetett az írónő.
„– Ami most vagy, az voltam én valaha – felelte. –
Ami most vagyok, az leszel te egyszer.”

„Ha egy ház képes megőrizni a korábbi lakosok
érzéseit, akkor egy hely is magába zárhatja a sikolyokat.”
Kedvenc jelenetem: Huh, három könyvből elég nehéz egy jelenetet kiragadni, úgyhogy most ezt ki is hagyom. :)
Kedvenc szereplőm: Amelia
Kinek ajánlom: Akinek hiányoznak az izgalmas paranormális sorozatok.
Értékelésem: Ha az egész sorozatot nézem, akkor 4,5 sírkövet tudok adni, de lebontva az első és a harmadik rész volt 4,5 sírköves, a második viszont megérdemelte az 5-öt is. :)
Író: Amanda Stevens
Cím: The Visitor
Cím: The Visitor
Sorozat: Sírkertek Királynője 4.
Műfaj: paranormális
Megjelenés: 2016.03.29.
Megjelenés: 2016.03.29.
Fülszöveg:
A nevem Amelia Gray. Én vagyok a
Sírkertek Királynője.
Elhagyatott és elhanyagolt temetők
restaurálása a szakmám, de kezdem azt hinni, hogy az igazi hivatásom a halottak
rejtélyeinek megfejtése. A legenda szerint a Kroll temető egy kirakó, amit még
senki se volt képes megoldani. Több, mint fél évszázada, a választ rejtve van,
csupán furcsa feliratok és bonyolult metszetek láthatóak. Ennek az apró
rejtélynek a feltárása szörnyű árat követelhet.
Évekkel Ezra Kroll tanítványainak
tömeges halála után, a lelkük nyugtalan a hazugságok miatt, csapdába estek a
Kroll temetőben, várják, hogy kiszabadítsa őket valaki, aki elég erős és okos,
hogy megoldja a rejtélyt. Valamiért, én ebbe a temetőbe kerültem az élők és
hallottak miatt. Minden nyom, amit követtem, közelebb visz egy váratlan
gyilkoshoz és a sorshoz, ami veszélyezteti józan eszemet, és a jövőmet
szerelmemmel, John Devlinnel.
Író: Amanda Stevens
Cím: The Sinner
Cím: The Sinner
Sorozat: Sírkertek Királynője 5.
Műfaj: paranormális
Megjelenés: 2016.09.27.
Megjelenés: 2016.09.27.
Fülszöveg:
Egy élő szellem
vagyok, egy vándor, aki keresi a célját és a helyét az életben…
Temető restaurálás a
szakmám, de halott látó is vagyok, elhunyt emberek halálának ügyében szoktam
nyomozni. Ha megoldom a rejtélyeket, akkor hagynak békén.
Azért jöttem a Seven
Gates Temetőbe, hogy meggyógyítsam összetört szívemet, de nehezen találom a
békét… a szellemek itt se hagynak egyedül. Amikor egy fiatal nő testét fedezik
fel bezárva egy sírba, én már tudom, hogy ezért kellett ide jönnöm. Csak én
leplezhetem le a gyilkost. Meg akarok bízni a kirendelt nyomozóban, aki
ugyanolyan halott látó, mint én. De hogy bízzak meg bárkiben, ha a
természetfeletti erők minden gondolatomat manipulálják? Amikor a valóság mindig
változik? És amikor az egyetlen ember, akiről azt hittem, hogy megbízhatok
benne, ördögi idegenné változik?
Mindig
ott láttam Amelia-t, ahol most van vagy más irányban is gondolkodtál korábban?

Van egy rész a
Visitor-ban, ami összegzi a harcát:
„… ahogy Apó egyre több titkára derült fény,
kezdtem gyanakodni, hogy az örökségem több annál, hogy szellemeket látok. Halva
születtem egy halott anyából. A nagymamám visszahúzott a másvilágról, azzal,
hogy levágta az arcomon lévő fátylat és levegőt erőltetett a fejletlen tüdőmbe,
és most néha úgy érzem, egyik világhoz se tartozom. Élő szellem vagyok, egy
vándor, aki keresi a célját és a helyét az életben. De minden új felfedezés,
minden megszegett szabály közelebb visz a hivatásomhoz.”
Van számunkra valamilyen új és érdekes temetői tényed?

Rájöttem, hogy a viktoriánus korban előszeretettel hasonlították a halált az alváshoz és a pihenéshez, hogy enyhítsék annak valóságát. Amelia így beszél róla:
„… vidéki temetőket eredetileg úgy tervezték, mint a parkokat, ahol a családok összegyűlhetnek a gyerekekkel. Piknikre készülhettek és egész nap pihenhettek és csodálhatták a szobrokat. Ilyen környezetben az alváshoz hasonlítva a fiatalok is jobban be tudták fogadni a dolgot. És, természetesen, a gyászoló szülőknek is könnyebb arra gondolni, hogy az alvás után a feltámadást jön.”
Van kedvenc sírköved?
Az előbb említett a kedvencem a Magnolia Temetőben, mindenképp érdemes meglátogatni, ha valaki Charleston közelében jár. A szobrok és a mauzóleumok lélegzetelállítóan gyönyörűek. Bár, Charleston-ban még mindig az Unitárius Temető.
Kedvenc temetőhöz kapcsolódó dolgod?
A labirintusok régen kiemelkedően jellemzőek voltak a temetők bejáratánál és Amelia is rábukkan egyre a Visitor-ban. A legendák szerint, az útvesztő megakadályozza a nyughatatlan lelkeket, hogy elhagyják a temetőt, mert ők csak egyenes vonalban tudnak haladni. Japánban küszöböket helyeznek el a temetőkben, mert a szellemek nem tudják átlépni azokat.
Kérlek, mesélj kicsit a Visitor-ról…
Sok minden történik ebben a könyvben, de szerintem a fülszöveg foglalja leginkább össze. * ez fentebb olvasható *
Forrás
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése