2016. 04. 20.

Karen Marie Moning - Kérdezz-felelek 2016 április

Kérdezz-felelek 2016 április

Milyen árat fizetnél azokért a dolgokért, amiket akarsz?
Ezt írtam 2004-ben a falamra, anélkül, hogy össze tudtam volna kapcsolni a Fever sorozattal.
Még valamit írtam alá.

Mi történik a katonákkal, amikor vége a háborúnak és hazamennek?
Testi és lelki sebeket hordoznak, PTSD kiváltó dolgokat – kapnak vajon boldog befejezést? Vagy egyre távolabb kerülnek a normális élet látszatától? Akarnak egyáltalán normális életet? Képesek rá?
Amikor befejeztem az Új nap virradot, már hét éve írtam a Fever sorozatot és leírtam a Vége szót, megálltam, amikor még csak itt álltam:



Ott ültem, az utolsó lapra bámultam, és azt kérdeztem magamtól, mit akarok. Emellett a válás óta, amikor a házasságom széthullott a sorozat miatt – mert munka mániás vagyok – félretettem a fájdalmat és újra az írásba vetettem magam. Lehet, hogy megbukott a házasságom, de a rajongók szemében nem bukhatok el és a munkában se.
Kényszeríteni akartam a sorozat befejezését. El akartam sétálni. Újrakezdést akartam az életben és az írásban is. De ahogy az első sorozat beszivárgott az életembe, a második is ezt tette. A Múzsa ragaszkodott hozzá, hogy még nem vagyok kész. Túl sok kérdés maradt. Senkit se hagytam a megfelelő helyen. Írtam egy boldog grillezős jelenetet miután Barrons megmentette Mac-et, amibe a többieket is belevonhattam volna.
Azonban, nem voltam ezzel megbékélve.
Szeretem a Harry Potter sorozatot. Erősen arra gondoltam, amikor a második sorozat történeti ívén agyaltam. Azt kérdeztem magamtól, hogy olvasóként mit akarnék, ha Rowling úgy döntene, hogy felveszi a fonalat, ott ahol abbahagyta?
Az a válasz egyértelmű volt: tudni akarnám, hogy mi történt a háború után, amikor hazamennek. Mindig van egy másik háború. Mélyebb érzelmeket akarnék, mint a korábban látottak. Meg akartam őket alaposabban ismerni, nem megtört katonaként.

De az Új nap virrad végén így hagytam a szereplőimet:

1. Mac azért jött Dublin-ba, hogy levadássza a gonoszt. A sorozat végére, legyőzte az egyik alakját és felfedezte, hogy ő magában hordozza a legnagyobb gonoszt, egy tiszta pszichopata hatalmas erőt. Az Új nap virrad végén Barrons megmentette. A saját tudatába kényszerítette, hogy bezárja a Könyvet. De Barrons nem lesz mindig ott – nem is akarná – és Mac ott maradt kiszolgáltatva az érzéseit, tudva, hogy nem mentette meg önmagát, mélyen gyanítja, hogy nem is tudta volna. Nem jó így hagyni egy nőt, hogy bizonytalan önmagában. Sosa hagyhattuk volna ott.

2. Dani, kedves Dani végül kijutott a ketrecből, abba a világba, amiről mindig is álmodott: barátok, biztonságos hely, kalandok, a szerelem lehetősége. De a sötét titka (az egyik) kiderül az első részben. Megölte Alina-t és most Mac megtudta. (Mikor néz szembe a másik titkával?) Mindenképp úgy kellett írnom, hogy Mac reakciója valószerű legyen; kettészakad a megbocsátás és az árulás érzése között minden alkalommal, amikor próbálja szeretni nővére gyilkosát – az enyhítő körülmények ellenére. Meg tudsz bocsátani egy csalfa szeretőnek, de a következményei felbukkannak minden intim pillanatban vagy veszekedés közben. Dani története még csak most kezdődik és elválaszthatatlanul összefonódik Mac-ével.

3. Cruce. Wow. Egy egyszerű gazember volt az elején és a végére kettő lett. Ez eléggé elcseszett.

4. A Kilencek. Mostanáig semmi se fenyegette a létezésüket. Most ott van K’Vruck. Meghalhatnak. (És az Iced után két fenyegetés van és a második sokkal fenyegetőbb.) Hogyan változtatja ez meg őket? Újabb emberekre lenne szükségük? Vajon feszélyezteti ez évmilliók óta tartó életüket? Ryodan mindig alkalmazkodik a túlélés érdekében. A Kilencek túlélik a fejlődést. Szerettem volna látni a csavarokat és a foglalatokat. Az evolúció, az átalakulás lenyűgöz.

5. Apropó Kilencek – milyen lehet évezredek óta pár nélkül élni? Egykor emberek voltak. Barrons-nak volt egy párja, aki a napot, a holdat és a csillagokat jelentette neki. Nem olyanok, mint a Tündérek. Éreznek. Szörnyű lehet nézni, hogy akiket szeretsz sorra halnak meg. Ők erős, Alfák, szenvedélyes hímek, de ellentétben jó barátom, J. R. Ward FTT sorozatával, nekik nincs kizárólagos párjuk. Vajon próbálkoznak? Vagy teljesen kizárják a szerelmet az életükből? És ha nem lesznek többé szerelmesek, miben különböznek a jeges, pusztító Tündérektől, akik a szenvedély miatt keresik az embereket?

6. Ryodan: abban a tudatban maradtam, hogy nála csak a jéghegy csúcsát látjuk. Látni akartam a víz alatti részt is. Ő az az ember, aki annak szentelte az életét, hogy együtt tartsa a családját. Az ember, aki Dublin-ba követte a testvérét – ahogy korábban is követte máshova, hogy találjanak olyan helyet, ahol megmenthetik Barrons fiát. Ryodan szeret. Barrons is. A Kilencek összes tagja is. Mindig is tudtam ezt, de az első öt könyvben Mac-re összpontosítottunk, és nem mélyedtünk el a Kilencek nézőpontjában, esély se volt rájönni erre.

7. Apropó Barrons, az egész létezése azóta, hogy megátkozták őket – és ez büntetést jelent – annak szentelte az életét, hogy megmentse a fiát. Nem is volt élete. Évezredek óta megszállottak törekedett arra, hogy megállítsa fia fájdalmát. De ahogy Mac is veszteséget érzett, amikor a Mester meghalt, a bosszúéhség és a bánat összekötötte őket, Barrons-nak életében először fel kellett tennie a kérdést, hogy mit is akar a továbbiakban. Meg kell határoznia a létezését, úgy mind korábban soha. Mellette még egy nő is van, aki szintén hosszú életű, aki iránt szenvedélyes érzéseket táplál. Minden szereplő a sorozatban összetett, hús-vér ember a fejemben. Éberen fekszem éjjel, azon töprengve, hogy vajon boldogok-e? Megérdemlik egyáltalán? Mit jelent számukra a boldogság?

8. Christian MacKeltar azzá vált, aki ellen kiképezték. Éppen az Unseelie herceggé válás közepén hagytam.

9. Az apátság kész káosz, megfelelő irányítás nélkül. A sidhe-látók között fejetlenség van és nincs igazi vezető a láthatáron.

Minden egy nagy káosz. Természetesen itt nem lehet vége. Nincs rá mód, hogy elsétáljak. Hosszú idő után felsóhajtottam és gépelni kezdtem.

GE… MOST

A válásom négy hónappal az Új nap virrad megjelenése után fejeződött be. Elköltöztem, pár hónapra béreltem egy helyet és annak szenteltem a nyarat, hogy eldöntsem merre tart az életem és mi lesz a következő lépés.
Annak ellenére, hogy milyen erősen próbált rávenni a Múzsa, hogy folytassam Mc és Barrons történetét, mégis kellett egy kis szünet.
Amíg próbáltam az életemre koncentrálni, eldöntöttem, hogy Dani történetére fogok figyelni: több rejtély, mint korábban, szerelem vagy bonyolult érzelmek nélkül, mert nem voltam olyan hangulatban, hogy arról írjak. Ezért nagyon szerettem megírni az Iced könyvet. Egy szabad, szórakoztató hely volt és jól kijöttem Megával.
De közben már a második könyv története is kezdett kirajzolódni, Sürgetett, hogy visszataláljak hozzá. Túl sok kimondatlan dolog, túl sok befejezetlen esemény. És amíg az Iced kötetet írtam, körvonalazódni kezdett a „Jada” dolog, ami segíteni fogja Mac visszatérését. A múzsámnak végig igaza volt, de én ragaszkodtam egy másik irányhoz.
Ez nem jelenti azt, hogy megbántam az Iced megírását. A 3 kedvenc könyvem között van. Minden könyvre büszke vagyok, amit írtam, akkor ez volt a legjobb. Megpróbáltam figyelni a múzsa kérésére, még ha nem is értettem. 
Leültem és finoman egyesítettem a két sorozatot, de akkor történt valami a magánéletemben, ami teljesen padlóra tett.

Oka van, hogy mesterlövészt alkalmaztam, 2012 fegyverviselési engedélyt kértem.

Oka van, hogy felbéreltem egy orosz edzőt, hogy Systema harcmodorra tanítson.

Oka van, hogy ez év telt el az Iced és a Burned megírása között.

Ez az a történet, amit valószínűleg sose mesélek el. Ha mégis, akkor csak kitaláció lesz.
Szükségtelen mondanom, hogy összetört. Túlságosan is. Kúsztam, amíg lábra nem tudtam állni. És amikor nem tudtam továbbra is előre haladni, visszaköltöztem Cincinnati-ba, leültem az új házam asztalához és felírtam egy idézetet a falamra, amit most már értek, csodálom, hogy a Múzsa és az életem milyen pontosan összejátszott egymással, és oda jutottam, ahova kell.
Ismerem, hogy Mac sérülékenységét, a passzivitását, és ismerem a tehetetlenséget is, a saját elméjével szembeni bizonytalanságot. Nem hagyom többé ott.
Az élet gyönyörű szimmetria.

Milyen árat fizetnél azokért a dolgokért, amiket akarsz?
Óvatosan válaszd meg azokat, amiket akarsz. Figyelj az árra is.

Mi történik a katonákkal, amikor vége a háborúnak és hazamennek?
Ha nagyon szerencsések, hazamennek a családjukhoz és a barátaikhoz, azokhoz, akik megértik, hogy már nem ugyanazok és nem is lesznek soha. Egy gyógyító és szeretetteli helyre mennek. 
Nagyon szerencsés vagyok.
A szereplőim is azok lesznek.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése