Robin LaFevers: Halandó szív

Író: Robin LaFevers
Cím: Halandó szív
Sorozat: A halál szépséges szolgálólányai 3.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem:  454oldal
Fülszöveg:

OKOS, ERŐS ÉS MINDENRE ELSZÁNT

Annith izgatottan várja, hogy küldetést kapjon, hogy ő is Mortain istenség szolgálóleánya lehessen. Csendben figyeli, ahogyan különleges képességű novíciatársnői elhagyják a kolostort, és küldetésre indulnak a világba, hogy beteljesítsék a Halál istenének komor, végzetes utasításait. Türelmesen vár, hogy mikor kerül rá a sor. Ám legsötétebb félelmei válnak valóra, amikor rájön, hogy az apátasszony neki nem szán feladatot, hanem azt akarja, ő legyen a zárda Látnoka, vagyis magányban és szüzességben kell leélnie hátralévő életét a kolostor kőméhébe zárva. Annith ezt elmondhatatlan árulásnak tekinti, hisz egész életében arra készült, hogy orgyilkos lehessen. Ezért saját kezébe veszi sorsát. Ebben segítik a hellequinek, a megváltásra vágyó elátkozott lelkek, valamint a nőket és ártatlanokat védelmező Arduinna istennő papnői is. Annith megszökik a kolostorból, a breton udvarba megy, ahol Anne hercegnő és hívei éppen a francia invázió elleni stratégiáról tanácskoznak. 

A kolostor meggondolhatta magát, de ez nem jelenti azt, hogy ő belenyugszik.

A sorozat lezárásában LaFevers mesterien illeszti helyükre a kirakós darabjait. Lenyűgöző könyv, melyben az ész és a szív harcolnak egymással. Ez a tökéletes befejezés.

„– Nem értelek. Néha nem is tudom, hogy távol akarsz tartani magadtól, vagy azt akarod, hogy a tiéd legyek. 
– Mindkettőt akarom – súgja, és közelebbről érzem a testéből áradó meleget.”

Elérkeztünk Robin LaFevers a Halál szépséges szolgálólányai trilógia zárókötetéhez, ahol

végre Annith kerül a középpontba. Nem mindig emelem ki külön a borítót, de itt nem tudok továbbra elmenni mellette. Az első résznél mér idegenkedtem tőle, mostanra kezdem elfogadni, mert tagadhatatlanul illik a történethez. De áll még az az állításom, hogy ha csak ez alapján kellene választanom, nem venném le a polcról egyik kötetet se. :D Az Írónő stílusa ennek ellenére nagyon jó, aki elkezdi a sorozatot, szerintem nem tudja félbehagyni. A meglepő fordulatok mellett, tetszettek a lányok mesterségének leírásai, még többet is olvastam volna róluk. Változatos a szereplőgárda, ugyanannyi szerethető és gyűlölt karakterrel ismerkedhettünk meg, volt kiért izgulni és meg voltak a hibáztatható személyek is.

„- Te felborítanád a Halál rendjét, természetét azért, hogy együtt lehessünk?”

„Fölém hajol, ajkát gyengéden ajkamhoz érinti; csókunkat ezernyi édes csók súlya feszíti, amelyeket talán sosem csókolhatunk el.”

Anntih (Forrás)

Már kivégeztem a három részt, de azóta se olvastam ilyen régen játszódó történetet és nagyon tetszik ez a középkori világ, nem is értem miért nem kerestem hasonlókat. :)Borzasztóan boldog voltam, mert újra előtérbe került a mitológiai vonal, többet szerepeltek a különböző istenségek és jobban megismertük a történetüket. Másik nagy örömöm az első két főszereplő gyakori jelenléte volt, mert szeretem, ha újra találkozhatok azokkal, akiket már egyszer megszerettem. Annith, Ismae és Sybella már a kolostorban is szoros barátságot alakított ki egymással, így nem meglepő, hogy most is láthattuk őket.

 „A te halandó szíved úgy lobog, mint a gyertyaláng, én pedig olyan vagyok, mint azok a szerencsétlen fekete éjjeli pillék, amelyeket áldozati ajándékként szoktál adni nekem; tehetetlen vagyok, képtelen vagyok ellenállni a vonzerőnek.”

Balthazaar (Forrás)

Az előző részekből tudhattuk, hogy Annith az a novícia, aki kaphatná a következő küldetést, ám most láthatjuk, hogy mennyire szenved már a bezártságtól és valamiért őt hiába vár a feladatra. Ő a legtalpraesettebb, legügyesebb, legokosabb lány a kolostorban és már tehernek éli meg az ottani életet. Szeretné képességeihez mérten legjobban szolgálni az ő istenségét. Kétségbeesésében megszökik a helyről, ami otthonának tartott és rendkívül érdekes kalandokba keveredik. Akaratlanul csatlakozik a hellequin csapathoz, ahol megismeri „A” férfit. Balthazaar az eddigi legtitokzatosabb szereplő és tényleg teljesen leesett az állam, amikor kiderült róla az igazság. Annith és ő annyira tökéletes párt alkotnak, nagyon örülök, hogy sikerül egymásra találniuk. Itt említenék meg egy részletet, amit egy molyos értékelésben ragadta meg a figyelmemet (Nem értek teljesen egyet vele, mert nálam Rémlovag nem előzte meg Duval-t, de mégis annyira találó ez a pár mondat, hogy látnotok kell:

„Az első résznél azt gondoltam, Duval a legtökéletesebb férfi a világon! A második kötetben azt, hogy Rémlovag hatalmas szíve még ezt a tökéletességet is felül képes múlni. Most pedig azt, hogy mindig is Balthazaar volt Az Igazi. :)))))”

(Forrás)

A könyvek egyik fő szála az országot fenyegető háborús helyzet, ami egyre súlyosabb. A fiatal Annith is kiveszi a részét a csatából, barátnőivel együtt. Nagyon fontos szerepet szánt neki az Írónő, és hiába ismertük, hogy mennyire talpraesett, mégis izgultam, hogy ő is olyan

szerencsésen megoldja a feladatot, mint korábban barátnői. És legvégül, meg kell említenem, hogy nagyon tetszett az is, hogy az ő múltjáról milyen titkok derültek ki. Már Sybella is teljesen meglepett, de az Írónő bármikor meg tud minket lepni. Nagyon szomorú vagyok, hogy vége lett a sorozatnak, mert ilyen remek könyveket bármikor szívesen olvasnék még, de egy szavam se lehet, mert tökéletes lezárást kapott a trilógia. Mindenki élete elrendeződött, méghozzá az ízlésemnek megfelelően. :D

„És ami a legfontosabb: megtanítom őket szeretni, mert végső soron, mint bebizonyosodott, a szerelem mindenek közül a legnagyobb hatású fegyver. Erősebb, mint a Halál.”

Kedvenc jelenetem: Amikor Annith és Balthazaar először nyílik meg igazán egymásnak.
Kedvenc szereplőm: Annith és Balthazaar (mily meglepő :D)
Kinek ajánlom: Húgommal hadakozok egy ideje, hogy olvassa a sorozatot, de nem jutott tovább az első fejezeteknél, pedig tényleg remek az egész sorozat. Aki izgalmas politikai játszmákkal fűszerezett történelmi romantikust keres, annak remek választás.
Értékelésem: 5 cseppet érdemel ez a rész is Mortain könnyeiből.

Érdekesség: Most is számos interjút találtam nektek a zárókötet kapcsán, ebből szemezgettem nektek.

Mennyire maradtál közel a 15. századi Bretagne történelméhez, és mennyi kutatást végeztél a könyvekhez?

Igazán érdekes, hogy a történelemkönyvek 90%-a valóság. Bretagne trónját valóban egy 12 éves lány örökölte, akinek az apja tényleg fél tucat különböző államnak ígérte a kezét politikai szívességek miatt. Nagyon ravasz volt és semmit se foglalt írásba; csak szóban egyeztek meg. Tehát amikor váratlanul meghalt egy gazdag hercegséget hagyott örökségül, de mindenki be akarta hajtani a követeléseket. Ezért a hercegnőnek össze kellett hívnia a tanácsot, hogy eldöntsék, kik adják a legjobb ajánlatot, ki védené meg őket Franciaországtól stb. Valóban elhatározta, hogy megtartják Bretagne függetlenségét. Nem sok 12 éves lány tudná ezt kezelni, hiszen nagy rajta a nyomás.

Amikor megtudtam, hogy ez valós dolog, azt mondtam ez a környezet az, ahova a történetet szeretném helyezni. Igazi, valóságos hősnő volt. A tanácstagoktól sok rágalmazást kapott, el is árulták, őket közvetlenül a történelemből vettem. Bár sokat egyszerűsítettem is, hogy ne legyen túl bonyolult a dolog.

A központi fantasy eleme a Halál szépséges szolgálólányainak, hogy egy kilenc tagból álló Bretagne-i istenséget már a kereszténységet is elfogadott, mint múltbeli szentek, akik még nagyon is aktívak. Ezek az istenségek, mint például Szt. Mortain tényleg részei a Bretagne-i mitológiának?
Igen és nem is. Bretagne arról ismert, hogy közel 500 szentet tisztelt, közöttük voltak keresztények is. Nagyon liberálisak a szentté avatással kapcsolatban. És sok szentet a kelta mitológiából emeltek át, mert Bretagne úgy tartja, kelta gyökerekkel rendelkezik. Tehát például Szent Arduinna, a kelta Arduinna mintájára született és Szent Mer az én verziómban a tenger istene.
A másik ok, amiért Bretagne-t választottam, hogy nagyon élénk népi alakjuk volt a halál megtestesítésére, akit Ankou-nak hívtak, csont kosarak társaságában ábrázolták és megjelent a küszöbön, ha eljött a halál ideje. Tehát azt mondtam, wow, ez az alak sokkal tovább élt a képzeletükben, mint bármi manapság, ezért éreztem megfelelőnek. Tehát vannak olyanok, akiket átemeltem és vannak akiket teljesen én ruháztam fel.

A Vadászatra is volt egy változatot, amit Hellequin vadászatnak hívtál. Ez is Bretagne-i?

Valójában ennek inkább középkori francia alapja van. A vadászat sok európai kultúrában megjelent, ezért arra gondoltam, miért ne? Voltak írásos beszámolók papoktól, akik látták és elátkozottak lelkekre vadásznak, de mindenesetre nagyon érdekes volt. Tökéletesen illett a világomhoz.

Ismae a Gyilkos kegyelem hősnője, Sybella a Sötét diadal főhőse és most Annith a Halandó szívben, mind erős és szerethető karakterek, bár mindannyiuknak sötét titkaik vannak. Hogy tudtad fenntartani az egyensúlyt, hogy az olvasók is tudjanak kapcsolódni hozzájuk, szimpatizáljanak velük, miközben mindhárman elég ijesztőek is?

Ó, látod, ez vicces, mert szerintem nem ijesztőek. Nos, oké, talán Sybella az, de csak azért mert az őrület határán állt és a kétségbeesés útján indult el. Csak a húgai iránti szeretete tartotta ezen a világon és a tudat, hogy ha elmenne, senki se vigyázna rájuk. Ez tulajdonképpen a dolog kulcsa, hogy a karaktere empatikus – jogosan érzi magát kétségbeesetten és ezért ilyen halálos, az olvasóknak meg kell érteni az okot és szimpatizálni fognak, ha megértik az okot.

Ismae-val is hasonló a mechanizmus; azt hiszem az olvasók ismerik a múltját, értik miért veszi olyan szívesen a feladatát és miért ilyen lelkes. Meg akarja óvni a bántalmazottakat és olyan erő gyűlik benne, amivel számolni kell – ki ne értené ezt meg?

Annith esetében, szerintem az volt a trükk, hogy meg kellett mutatni, hogy egy olyan halálos szereplőnek, mint ő, erős morális értékítélete is van és érzékeli a jó és a rossz közötti különbséget.

A másik fontos tényező az volt, hogy a félelmetes, vad része a karakternek csak egyike a sok arcának és leggyakrabban, elrejti ezt, ahogy már megtanulta. Tehát, szerintem fontos a szereplők háttértörténete és hogy mi motiválja őket a cselekedeteiknél. Ha az okkal együtt tudunk érezni – vagy ha már részben is – akkor már nem számít mennyire félelmetes.

Ismae és Sybella mindketten megtalálják a boldogságot a könyvükben olyan ember mellett, aki megérdemli őket, de Annith, aki e legemberibbnek tűnik közülük, Balthazaar-ba szeret bele, akiről hamar kiderül, hogy határozottan több embernél és ő maga is elátkozott. Tényleg van közös jövőjük?

Igen, határozottan van közös jövőjük, de egyikőjüknek sem olyan egyszerű, mint Ismae-nak és Sybella-nak volt. Lépésről lépésre kell megküzdeniük önmagukkal is. Ez részben azért van, mert Annith még mindig küzd a saját érzéseivel, és úgy érzi valami eredendően rossz van benne. Megkönnyebbülés találni valakit, aki átkozott és vonzó is. Valahogy ettől lesz kevésbé visszataszító és ez segít kisebbnek látni a saját hibáit. Megváltoztatja őt és a világát, olyan módon, amire egy ember nem lenne képes. És persze íróként szeretnék a karaktereidet nehéz döntésekre kényszeríteni és olyan helyzetbe hozni őket, amik megváltoztatják az életüket. Legalábbis én ezt akarom.

A Halandó szív egy lezárása a sorozatnak vagy számíthatunk még több kalandra?

Van rá esély. A történet középpontjában Bretagne Hercegnője áll, akinek eléggé meg van kötve a keze. Vele még sok érdekes dolog történik a jövőben, de hogy ez elég lenne egy újabb könyvnek, abban nem vagyok biztos. De sok része van még Bretagne történetének, amit még fel lehet fedezni. Minél többet írok, annál többet gondolkozok azon, hogy ezek a lányok miként kötnek ki a kolostorban, és mi történik velük ott és a körülmények, hogy formálják őket. Tudjuk milyen volt a kolostor Ismae, Sybella és Annith idején, de milyen lehetett 100 vagy 150 évvel azelőtt?

Tehát van sok ötlet, amivel játszhatok és fogok is. Arra is gondoltam, hogy írok egy könyvet arról, amikor Mortain szentté vált, de akkor 1000 évvel kell visszamenni. Ez kicsit megnehezíti a valószerűséget. Érdekes lenne, de még rá kell jönni, hogyan lehet jól megvalósítani.

Forrás

Amikor kitaláltad a sztorit, eredetileg is úgy akartad, hogy minden könyv másról szól ugyanazt a cselekményt folytatva? És ez volt az eredeti sorrend vagy már változott?

Körülbelül 20 oldal után a Gyilkos kegyelemben, már tudtam, hogy meg akarom a három lány történetét írni. Annyira izgatott a puszta lehetősége, hogy kik kerülnek kolostorban – milyenek ők és a körülményeik, milyen sors vezette őket oda, és miként formálja a személyiségüket.

És igen, az egyéni eseményeik természete miatt, egyértelmű volt a sorrend a kezdetek óta.

Mindhárom könyvet nézve, melyik jelenet volt a kedvenced? Spoilermentesen természetes.

Jujj! Minden kedvenc jelentem spoiler-es – mert természetüknél fogva azok a legintenzívebbek, és azokat a legjobb megírni. De talán azt kell mondanom, hogy Sybella és Rémlovag, Annith és Balthazaar vagy Ismae és Duval közös jelenete nagyszerű volt. Imádok erős nők és férfiak közötti interakcióról írni, a férfiak méltóak hozzájuk, de érdemes ellenfelek is.

Forrás