Cím: Embraec - Elhívás
Sorozat: Violet Eden krónikák 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 392 oldal
Fülszöveg:
Violet nem vágyik másra, csak hogy Lincolnnal lehessen. De a fiú olyan súlyos titkot rejteget, amely bármikor szétszakíthatja őket. És persze ott van Phoenix is. A lenyűgöző és kifürkészhetetlen srác, aki azonban mindig a lány mellett áll.
A világosság és a sötétség örök küzdelmének csapdájában vergődve – ahol az angyalok bosszúra szomjaznak, és az emberek hősként harcolnak – Violetnek el kell döntenie, mekkora áldozatot hajlandó hozni. És kiben bízhat…
A rossz döntés nem csupán az életébe kerülhet, hanem a végzetébe is.
"Higgy a hihetetlenben – mert az nem fog várni rád."
"Ha az ember igazán akar valamit, meg is találja a módját."
"Ha az ember igazán akar valamit, meg is találja a módját."
Anno a HWM magazinban láttam egy remek értékelést, figyelemfelhívást a sorozatról
és nagyon megmaradt bennem, hogy szeretném olvasni ezt a könyvet. Hatalmas meglepetésemre pár hónap múlva kiderült, hogy magyarul is megjelenik és még a borítót is megtartották, sőt a legszebbet tartották meg, így azonnal megvettem. :) Kicsit mégis később kezdtem elolvasni, mert megijesztettek a százalékok. :( Utólag nem is értem, hogy miért alacsony, mert szerintem jobb annál ez a kötet. Már most leszögezem, hogy nem tökéletes, de nagyon érdekes világot álmodott meg az Írónő, láthatóan nem is húzta el a végtelenségig a sorozatot, hiszen 5 részes és már lezárt és Goodreads-en nézve az értékeket, egyre jobbak lesznek a történetek. :)
"Mindig azok a legédesebb csókok, amelyek meglepetésként érnek minket."
![]() |
Violet (Forrás) |
"Az érzés az emberiség fő erőssége… és egyben gyengesége is."
![]() |
Phoenix (Forrás) |
Ahogy
írtam, tetszett a könyv, mégis a negatívumokról írnék először. Violet lehetett
volna egy kicsit eredetibb hősnő. A története, a képességei izgalmas folytatást
ígérnek, de most nem tudtam teljesen egyetérteni a döntéseivel. 17 évesen nem
felnőtt, nem feltétlenül tud ésszerű döntéseket hozni, de a duzzogása Lincoln
felé, szerintem teljesen fölösleges volt, vagy ha nem is fölösleges, az ok nem
volt „helyes”. Ez nagyon nagyon bosszantott olvasás közben, mert ezt az egyet
egyáltalán nem éreztem életszerűnek. Bár azonnal ellent is kell magamnak
mondani, mert tapasztaltam már ilyen magam körül, de akkor is, ez így nem jó.
:D Amikor már össze tudta magát szedni, és bátran belevágta magát a
kihívásokba, ott már nem volt gond, csakis ez a fölösleges duzzogás…
"Tudod jól, hogy amikor utállak, csak azért van, mert olyan szenvedéllyel szeretlek, amely kizökkenti helyéről a lelkemet. /Julie DeLespinasse/"
![]() |
Lincoln (Forrás) |
De
ennyit a rosszról, jöjjön a jó. :) Legjobban az érzések, az érzelmek leírását
szerettem. A szereplők származásuk miatt fokozottan érzékelnek mindent és ezek
nagyon szépen megjelentek előttünk. A grigorik erősebbek, jobb az ellenálló
képességük és szülőjüktől függően egyes érzékeik (hallás, látás, szaglás…) még
fejlettebb. Ezekkel kapcsolatban nagyon szép részleteket kaptunk. A két srác is
a szívemhez nőtt, Phoenix titokzatossága lekötötte a gondolataimat, szerencsére
már ebben a részben lelepleződik az igazság vele kapcsolatban, de hogy ez
miként befolyásolja a jövőt az még nagyon érdekes lehet. Lincoln a biztos pont
Violet életében és jók voltak a pillanatok, amikor ő is megszegi a szabályokat,
mert nem tud parancsolni az érzelmeinek. Az ő akadályaik is elég komolyak,
kíváncsi vagyok, hogy milyen megoldást lehet találni, ha az ő boldogságuk felé
haladunk később.
"...amikor leugrottam a szikláról, azzal a szomorú tudattal, hogy bármi történjék is, lényem egy része kétségkívül meghal azon a napon."
Kedvenc jelenetem: Violet képességével kapcsolatos leírások.
Kedvenc szereplőm: Egyelőre Phoenix.Kinek ajánlom: Az angyalos könyvek szerelmeseinek nem szabad kihagyniuk.
Értékelésem: Tetszett ez az angyalos világ, engem meggyőzött, Violet kiléte és képességei még sok meglepetést tartogatnak, ezért 4 zöld almát adok a könyvre.
Érdekesség: Elsősorban a borítókba szerettem bele, ezért gyorsan meg is mutatom nektek egyben, mind az 5 részt, utána pedig interjúkból szemezgettem nektek.
Pár szó a borítókról:
A koncepció az volt, hogy minden rész más színt kapjon. Az első egy világosabb árnyalatát kapta a lilának, de a második könyv színe már mélyebb és sötétebb, de a történet is.
Nagyon szép a címeket körülvevő füstös hatás is. Ez még szebb az Embrace „R”-jében és az Entice „N”-jében, ahol a betű vonala füstcsíkká növi ki magát.
Az első részben, különös minták jelennek meg Violet karján, még ezek is megjelennek a borítókon. És már egyből ki lehet szúrni a tényt, hogy a sorozat angyalokról szól, így nem árul zsákba macskát.
Mutasd be 20 vagy
kevesebb szóval a Violet Eden Krónikákat.
A
sors sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Minden lépés egy választás. A
következményen pedig gyakran szívszorítóak.
Ha főcímdala lenne a
sorozatnak, mi lenne az?
Hmm..
van pár. Mindig is imádtam a Florence and Tha Machine-tól a Hardest of Hearts
számot és illene ide.
Melyik a kedvenc
köteted a sorozatban?
Minden
imádom, mert együtt működnek jól, és tapasztaljuk, hogy a sorozat előrehaladtával
a szereplők is fejlődnek. Ez a történet mindig is arról szólt, hogy Violet azzá
válik, amit sose hitt volna még az Elhívás elején. Az Entice-ben egyre
intenzívebbek a dolgok és az Emblaze-ben még inkább, ezért jó szórakozás volt
megírni egy érdekes fejezetet Phoenix szemszögéből. Az Endless-ről pedig
elmondhatom, hogy a legintenzívebb könyv, amit valaha írtam és nagyon sokat
sírtam írás közben.
Honnan jött a
sorozat ötlete?
Szerintem elég sok módon talált rám ez a gondolat. Abban az időben sokat olvastam. De
Szerintem elég sok módon talált rám ez a gondolat. Abban az időben sokat olvastam. De
nem terveztem, hogy könyvet írok. Nem is tudom mi ütött aznap belém, de egyik befejeztem egy könyvet és ahelyett, hogy újat kezdtem volna, kinyitottam a laptopomat és leírtam Violet és Lincoln nevét. Ez volt a sorozat kezdete. Ez néha különös, mert élénken emlékszem arra, hogy leültem a reggelimmel és a laptopommal egy asztalhoz. De nem gondoltam volna, hogy az a nap ennyire megváltoztatja az életemet.
Amikor az Elhívás,
az első könyv a sorozatban, megjelent, hogy reagáltál arra, hogy a könyvedet a
polcokon látod?
Nevetségesen
sok gyermeki izgalom járt át és elsöprő büszkeséget éreztem a teljesítményemre.
Sose álmodtam írói karrierről, de egyszer ráeszméltem, hogy ezt akarom életem hátralévő
részében. Nagyon különleges volt először látni a polcokon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése