2017. 02. 24.

Leylah Attar: The Paper Swan - Papírhattyú

Író: Leylah Attar
Cím: Papírhattyú
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 376 oldal
Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

 

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.


„A feketének nincsenek árnyalatai.”

„- Ne játssz skorpiókkal, ha nem akarod, hogy megmarjanak.”

Az ilyen gyönyörű borítók már önmagában meggyőznek minket, de rázós címkét is kapott. Mit várunk egy ilyen könyvtől/történettől?
I: Emlékszem egyszer ki is raktam a blog facebook oldalára ennek a könyvnek a borítóját. Már akkor nagyon megtetszett a könyv. Pár hónap múlva jött a nagy meglepetés, a KMK
kiadja. Nagyon örültem a hírnek, és már alig vártam, hogy a polcomon tudhassam. Engem sokszor meggyőz a szép külső,  főleg ha még jó címkét is kap. Az eddig általam olvasott rázós könyvek mind kedvenccé váltak, ezek tudatában még jobban vágytam rá. Egy sötét szerelmi történetet vártam, amit úgy gondolom megkaptam. A múlt sebei beárnyékolják ezt a könyvet, sok fájdalmat éltünk át szereplőinkkel együtt, de még a legszörnyűbb események között is ott rejtőzik a boldogság. 
P: Bizony, már a borító is elég meggyőző lett volna, de a fülszöveg miatt is kíváncsi voltam. Eddig csak pozitív élményeim voltak a kiadó Rázós könyveivel és azt vártam, hogy ez is nagyon megérintsen. Érzelmi hullámvasútra számítottam, ahol egyszer nevetek, máskor sírok a szereplőkkel. Egyáltalán nem okozott csalódást, mert mindezt át is éltem. Tele volt fájdalommal, de a szeretet is folyamatosan ott lappangott a sorok között és szurkolhattunk, és érdekelt, hogy vajon elég erős-e ahhoz, hogy a bosszún is felülkerekedjen.

„Aki nem állja, ne akarjon adni.”

„- Mindig is szerettelek. Akkor is, amikor gyűlöltelek.”

Egy szokásos Stockholm szindrómának tűnő történetet sejtet a kezdés, vagy mégse erre kell számítanunk?

I: Az első pár fejezet után kialakult egy kép a fejemben. Úgy gondoltam megfejtettem a leendő bonyodalmat a történetben. Nem kellett sokat várni, mert maga az Írónő, is elárulja
Skye (Forrás)
ezt nekünk. Ezek után jöttek a meglepetések, és újabb fordulatot vett az egész. Skye nem mindennapi helyzetbe találja magát, elrabolják, és meg akarják ölni. Engem megfogott a lány története, és ahogy az Írónő elmesélte az elrablásakor történt eseményeket, és az utána történteket is. Nem tudom lennék-e olyan bátor, hogy szembe szálljak el rablómmal, bár gondolom anik, és az adrenalin sok mindre képes. Ahogy képet kapunk Skye múltjáról, egyre több mindent értünk meg vele együtt, és nem tudok rá rossz szemmel nézni érzelmei miatt. Egy gyönyörűen megírt szerelmi történet ez, aminek több árnyoldala, és fájdalma van mint egy átlagos szerelemnek.

P: Elkezdtem olvasni a könyvet és már az első lapok után volt egy elképzelt történet a fejemben, mint mindig. Örültem magamban, hogy a fő csavarra máris rájöttem, de aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy ez hamar ki is derül, mert ennek így kell lennie. És az is hamar kiderül, hogy teljesen más irányba haladnak az események. Láthatjuk, hogy egy elkényeztetett lány is össze tudja magát szedni szorult helyzetben és azt is, hogy a bosszúszomj mire képes. Valóban számíthatunk nem „helyénvaló” érzelmekre, de senki se ijedjen meg, ez nem egy sablonos történet! :)

„- Mi vagyunk a homok, amit még nem mosott el az óceán.”

„- Miért érzem úgy, hogy ebben a pillanatban csak mi ketten vagyunk az egész világon?
- Mert ebben a pillanatban csak mi ketten vagyunk az egész világon.”


Skye-ról hamar kiderül, hogy egy elkényeztetett lány, akinek mindene megvan. Megmutatja nekünk más oldalát is?
I:
Skye-t először Apuci kicsi lányának gondoltam, de hamar bebizonyította több rejlik benne,
Damian (Forrás)
mint egy cipő és boltkóros lány. Nem adja fel a harcot, és próbál szembeszállni elrablójával. Végig követjük, hogy fejlődik Skye a történet során, és milyen érzelmeket él meg. A sok fájdalom mellett szebbnél szebb romantikus, és tiszta érzelmeket is kapunk. De a bosszú, és a konokság összetöri, és meggyötri az embert. Skye-nak is rá kell jönni a múlt túl nagy befolyással van másokra, és idő kell ahhoz, hogy felejtésbe merüljenek. Legjobban az idősebb Skye-t szeretem meg, aki nem adja fel, új álmokat épít.

P: Jól szórakoztam az első fejezeteken, ahol olvashattuk milyen gondolatok cikáznak a fejében röviddel az elrablása után. Ahhoz képest, hogy eddig mindent megkapott az életben, igazán gyakorlatiasan viselkedik, és nem esik teljesen kétségbe. Máris terveket sző a meneküléshez. Megismerjük egészen kislány korától kezdve és érett nőként is. Látjuk milyen hosszú utat járt be és mennyi mindenen kell keresztüljutnia. Eleinte nem teljesen szimpatizáltam vele, de jobban megismerve, közelebb került hozzám.


„Mert, ha szeretünk valakit, mindig ott van bennünk, és a legsötétebb pillanatokban is rátalálhatunk a világosságra.”

„A szeretet nem halhat meg.”

Damian múltját is megismerhettük, sok meglepetést tartogatott számunkra. Megszerettük?
I:
Nagyon nem volt szimpatikus nekem az elején. Nem tudtam elképzelni miért tesz valaki ilyet másokkal. Ahogy haladtam a történetben, és megismertem az ő szemszögét is, már nem haragudtam rá annyira. De nekem mégis borzalmas dolgok voltak amiket tett. A bosszú
átvette fölötte a hatalmat, és nagyon nehezen tudott tőle szabadulni. Sok mindent kell átélnie ahhoz, azzá a férfivé váljon aki megérdemli a békét, és a családot.
P:  Ha a két főszereplő közül kell választanom, kicsit Damian-t szerettem meg jobban. Persze nem egyből kedveltem meg én se, hiszen mégiscsak emberrabló. :D Viszont miután megismertük az ő történetét, már máshogy viszonyultam hozzá. Nem tudom megérteni, hogyan lehet ennyire ragaszkodni a bosszúhoz, de a motivációja érthető. Nehéz az ő életéből kitörni és elérni valamit az életben, de mindent megtesz azért, hogy neki sikerüljön. Az érzelmes oldalát szerettem legjobban, ez nem meglepő, hiszen a romantikus könyveket is az ilyen pasik miatt olvasom, de legjobban a könyv utolsó részében szerettem, ahol már évekkel később láthatjuk, hogy a két szereplőnk, hol tart az életben. A Papírhattyús rész, a lezárás, nagyon megható volt.

„- Akár igen mondasz, akár nemet, mindig te leszel nekem az örökkévalóság.”

„Nem mindig akkor kapjuk meg a kincset, ha kitartunk valami mellett. Néha akkor történik meg a varázslat, ha elengedjük, amit kell.”

A könyv hosszú időszakot ölel fel, végig élveztük az eseményeket? Volt esetleg kedvenc időszakunk?
I:
Több évtizedet mesél el nekünk az Írónő, részesei vagyunk a jelenek, a múltnak, és a jövőnek. A legjobban az tetszett benne, hogy mind a két fél szemszögéből megismerjük

mindegyik időszakot. Nekem a kedvenc időszakom a múlt volt. Sok fájdalmas pillanatot éltem meg szereplőinkkel, és ez segített abban, hogy megértsem mért is váltak ilyenné.
P:
Nagyon tetszett, hogy hosszabb időszakot ölelt fel a könyv és nem egy szempillantás alatt változtak meg a dolgok, mert egy ilyen folyamathoz idő kell. A váltott szemszög is fontos volt, így értettünk meg mindent igazán és érdekes volt, hogy nem fejezetenként változott, hanem részenként. Ha kedvencet kellene választani, akkor azt hiszem, az utolsót mondanám. Addigra már mindkét szereplő megváltozott, és új színben látják a világot. Ott dől el végleg, hogy megkapják-e a boldog befejezést vagy sem.


„Homok, szikla, víz és ég vagyunk, hajók horgonyai és vitorlák a szélben. Mi vagyunk az utazás egy helyre, ami más lesz, ahányszor csak álmodunk, elbukunk, mosolygunk vagy sírunk. Ragyogó, szikrázó, tökéletlen csillagok vagyunk.”

Kedvenc jelenetem:
I: A papírhattyú útra bocsátása.
P: A legeslegutolsó.
Kedvenc szereplőm: 
I: Mama Lu, Sierra
P: Sierra
Kinek ajánlom: 
I: Akik szeretik a sötétebb szerelmi történeteket. Amikor a múlt árnyékot vett a jelenre, de a jövőben próbálja ezt helyrehozni.
P: Akik nem félnek, a kicsit megrázóbb történetektől, azoknak ajánlanám, főleg, hogy a rázós részeket ellensúlyozzák az érzelmek is. :)
Értékelésem:
I: Nekem nagyon tetszett, és szeretek ilyen történeteket olvasni, ezért nem is tudok neki kevesebbet adni mint 5 hajó.
P: Ez egy csodálatos történet, minden részletét imádtam, úgy ahogy volt és az ilyenek hagynak mélyebb nyomot bennem, ezért 5 kagylót érdemel a könyv. :)
Érdekesség: Az írónőt mások is faggatták a regényről, interjú részlettel készültünk. :)

Jellemezd öt vagy kevesebb szóban a Papírhattyút.

Intenzív, rögös, sötét, világos és reményteli.

Melyik jelenetet volt a legnehezebb megírni?
Az egyik legnehezebb a beavatási szertartás volt. Ha olvastad a könyvet tudod, miről beszélek. Mitől volt olyan nehéz. Ahogy írtam elsöprő igazságtalanságot éreztem, mert túl sokszor történik ez meg a valóságban is.

Ki a kedvenc szereplőd, akiről eddig írtál és miért?
Ez egy nehéz kérdés, mert mindannyian különlegesek valamiért. De talán Troy-t
választanám az 53 Letter For My Lover-ből. Sok dolog olvad benne össze: jóképűség, hűség, játékosság, tartózkodás, karizmatikusság és bizalom. De ezen kívül a szerelme igazán nyers és maradandó, lerombol minden akadályt. Alfa és béta egyszerre, egybecsomagolva.

Miért érezted fontosnak, hogy kihangsúlyozd a Papírhattyúról, hogy „ez nem egy szerelemi történet”? Nem akartad elijeszteni a lehetséges olvasókat?
Ez eredetileg nem volt a fülszövegben, de kérdéseket kaptam az olvasóktól. Szerintem van az a rész, hogy: „… az egyetlen kiút számára, az egyik szeretett férfi halálát jelenti.” Ezért eldöntöttem, hogy tisztázom. Így nem gondoltak háromszögre és tényleg nincs is benne, így nincs meglepetés ilyen szempontból az olvasóknak.

Villámkérdések:
Mi a kedvenc szabad?
Hallani vagy mondani? Mert nagy különbség van… haha.
Melyik szót szereted legkevésbé?
Nem tudom. [Can’t.]
Mi lelkesít fel?
A jó humor. Nem tudok nem kedvelni valakit, aki megnevettet.
Milyen hangot vagy zajt szeretsz?
A mély morgást, amit a férfiak adnak ki, ha meg vannak elégedve valamivel, amit csinálsz. Bocsi, azt hiszem, a hálószobában járok.
És mit utálsz?
A horkolást, főleg, amikor inkább morgásnak kellene lennie (ld. előző kérdés).
Kedvenc szitokszavad?
Elég szigorú családban nőttem fel. Egészen a közelmúltig nem tudtam leírni az F betűs szót, nemhogy kimondani. Most már állandóan a fejemben van. És a nyelvem szerint ez a kedvenc, tehát néha használom is.
Milyen más munkát próbálnál ki szívesen?
Főállásban az egészségügyben dolgozom. És mielőtt írni kezdtem, újszülött fotózással foglalkoztam szabadidőmben. Szerintem elég sok mindent kipróbáltam már, talán csak az étel vagy utazás kritikus szakmát.
És melyik szakma nem illene hozzád?
Elefánt ürülék összegyűjtése az állatkertben.
Mit olvasol most?
Éppen a Coastal Living Magazine-t. Átsegít a téli időszakon.
Mit ajánlanál az olvasóidnak olvasásra?
Elfújta a szél, Tövismadarak, A bronzlovas, A nyugalom tengere, a Szürke 50 árnyalata, vagy bármi Anais Nin, Pablo Neruda, Kahlil Gibran, Maya Angelou, Stephen King és Agatha Christie tollából.
Mi inspirál téged?
Azok az emberek, akik találnak okot a boldogságra, nem számítanak a körülmények.
Mi a kedvenc időtöltésed?
Az alvás. Nagyon hiányzik…
Mi a kedvenc filmed?
Egy? Az E.T-t kell mondanom. Egy szívet melengető történet a barátság, az ártatlanság, az összetartozás és a különbségek elfogadásának varázsáról. Elgondolkodtat, megnevettet és megsirat. És bónuszként: megnézheted a gyerekekkel.
Kedvenc ruhadarabod?
Egy túlméretezett pasmina, amit a férjem hozott egy tengerjáróról. Alábújok, amikor olvasok vagy TV-t nézek; párnaként használom a repülőn; jól jön, ha hűl a levegő; árnyékol, ha nagyon süt a nap. És akár el is tudok bújni mögötte, ha szeretném kizárni a világot.
Kedvenc fagyid?
Ananász chilli sorbet. Istenem. Meghalok érte!
Mit szeretsz gyűjteni?
Kártyákat, noteszeket, leveleket a családomtól, barátokat és olvasókat.
Mi van nálad állandóan?
Az órám. Nélküle könnyen elvesztem az időérzékem.
Melyik városban vesznél el órákra, hogy felfedezd?
Barcelona. Csorog a nyálam, amikor képeket nézek róla. Egy nap majd…
Mivel tudnál meglepni minket?
Nem tudom megérinteni a lábujjaimat. Nos, kivéve, ha térdre ereszkedek.
És végül, ki a kedvenc Star Wars szereplőd?
Yoda. Csikizni akarom, amíg fel nem nevet.

Jellemezd magad három szóval.
Kíváncsi, folyamatosan fejlődő.

Honnan jött a Papírhattyú ötlete? A helyszíneket/szereplőket valós hely vagy személy ihlette?
Szeretem játszani az ördög ügyvédjét. Tudatosan vagy tudat alatt, érzékeljük körülöttünk lévő dolgokat – akár jó, akár rossz – magunkba szívjuk a kultúrát a barátainkon, a társainkon és a családon keresztül. Az első regényem, az 53 Letters For My Lover, egy olyan nőről szólt, akinek viszonya van. A Papírhattyú egy emberrablásról/gyilkosságról szól. Nincs jó vagy rossz módja, hogyan érezzük a szereplőkkel kapcsolatban. Ez inkább a tapasztalatról szól, a saját pszichéd feltárása, megtanuld, hogy ki vagy, hol vannak a határaid, mit tudsz elfogadni és mit nem. Sok kartellel kapcsolatos szereplőt és helyszínt valós cikkek inspiráltak, amiket keresés közben találtam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése