Cím: Feltámadás
Sorozat: Nemzedékek trilógia 1.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 360 oldal
Fülszöveg:
Scott Sigler, New York Times bestseller író egy lehengerlően izgalmas trilógiával jelentkezik Az éhezők viadala, A beavatott és Az útvesztő hagyományában. Fiatalok csoportja ébred egy titokzatos, zárt térben, mit sem tudva arról, hogyan kerültek oda. Nem emlékeznek arra, kicsodák, csak arra, hogy születésnapjuk van. Kiszabadulva egy folyosóra jutnak, amelyben egy régen dúlt háború maradványaira bukkannak, és amely látszólag a végtelenbe tart… és egy félelmet nem ismerő fiatal lánynak kell az élükre állnia, hogy válaszokat és kiutat találjon.
„Ne olvass kritikákat. Ne olvass blogokat. Még a karakterek nevének se nézz utána. Hálás leszel érte.” – Myke Cole, a Shadow Ops sorozat szerzője
Scott Sigler, New York Times bestseller író egy lehengerlően izgalmas trilógiával jelentkezik Az éhezők viadala, A beavatott és Az útvesztő hagyományában. Fiatalok csoportja ébred egy titokzatos, zárt térben, mit sem tudva arról, hogyan kerültek oda. Nem emlékeznek arra, kicsodák, csak arra, hogy születésnapjuk van. Kiszabadulva egy folyosóra jutnak, amelyben egy régen dúlt háború maradványaira bukkannak, és amely látszólag a végtelenbe tart… és egy félelmet nem ismerő fiatal lánynak kell az élükre állnia, hogy válaszokat és kiutat találjon.
„Ne olvass kritikákat. Ne olvass blogokat. Még a karakterek nevének se nézz utána. Hálás leszel érte.” – Myke Cole, a Shadow Ops sorozat szerzője
„Egyre csak nézem O' Malley-t. Haja hihetetlenül selymes.
Szája enyhén nyitva, telt ajkai minden lélegzetvételébe beleremegnek. Amikor először láttam Spingate mosolyát, azt hittem, semmi nem lehet szebb annál.
Tévedtem.”
Már a fülszöveg is korábbi remek trilógiákat emleget. Sok hasonlóságot
fedeztünk fel más könyvekkel vagy igenis tudott újdonsággal szolgálni a
könyv?
P: Nem tagadhatom, találtam hasonlóságot, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Lehet, hogy én nem olvastam még sok ilyen típusú könyvet, de én nem éreztem ismétlésnek. Hasonló elemek vannak, de tudtam élvezni ez a történetet, sok újdonságot is kaptam. Sokszor nem is értem ezeket a hasonlításokat. Például romantikus műfajban hányszor olvastuk már ugyanazt a történetet, mégis keressük az újabb és újabb könyveket és kis változtatással is szívesen olvassuk, ha szeretjük a műfajt és az olyan típusú könyveket.
I: Az éhezők viadalát és a beavatott olvastam, az útvesztőt nem. Voltak közös elemek, de még se tudnám azt rá mondani, hogy annyira hasonlítana rájuk. Egy igazán érdekes, és egy jó nagy csavarral megírt történet. Ami fent tudta tartani az érdeklődésem.
Szája enyhén nyitva, telt ajkai minden lélegzetvételébe beleremegnek. Amikor először láttam Spingate mosolyát, azt hittem, semmi nem lehet szebb annál.
Tévedtem.”
![]() |
Em (Forrás) |
P: Nem tagadhatom, találtam hasonlóságot, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Lehet, hogy én nem olvastam még sok ilyen típusú könyvet, de én nem éreztem ismétlésnek. Hasonló elemek vannak, de tudtam élvezni ez a történetet, sok újdonságot is kaptam. Sokszor nem is értem ezeket a hasonlításokat. Például romantikus műfajban hányszor olvastuk már ugyanazt a történetet, mégis keressük az újabb és újabb könyveket és kis változtatással is szívesen olvassuk, ha szeretjük a műfajt és az olyan típusú könyveket.
I: Az éhezők viadalát és a beavatott olvastam, az útvesztőt nem. Voltak közös elemek, de még se tudnám azt rá mondani, hogy annyira hasonlítana rájuk. Egy igazán érdekes, és egy jó nagy csavarral megírt történet. Ami fent tudta tartani az érdeklődésem.
![]() |
Bishop (Forrás) |
P: Félek, hogy én teljesen leblokkolnék és pánikba esnék. Hogy képes lennél-e utána összeszedni magamat? Hm, az jó kérdés, de remélem. Azért az itt külön érdekesség, hogy a szereplők a látszattól eltérően, tizenkét évesek. Annyira emlékeznek, hogy aznap van a tizenkettedik születésnapjuk, majd felébrednek egy koporsóban. Ennyi idősen, azért furcsa lehet döntéseket hozni a túlélésért, de a szükség végül is, bárkit rákényszeríthet bármire.
„-Hogy ki vagyok? Egy isten a sitten.”
P: Az elején éreztem nagyon úgy, hogy az Útvesztő könyvben vagyok, de itt sokkal jobban tetszett, hogy a gyerekkel együtt fedezzük fel ezt az új, ismeretlen helyszínt és együtt agyalunk, hogy mi történhetett. Érdekes volt figyelni, ahogy kialakul közöttük a hierarchia és
hogy viselik a helyzetet. Mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat, de mindenki hasznos tud lenni a csoportban, hiszen mindenki máshoz ért. Voltak váratlan fordulatok és feszült helyzetek is. Először még egy kisebb szobában ébrednek fel, majd egyre bővül a világ, amit felfedeznek. Sok szörnyűséget is látunk velük, amit nehéz feldolgozni.
I: Em, és társaival együtt fedezzük fel az ismeretlent. A kis csapat az út folyamán egyre jobban összekovácsolódik, és megtalálja a helyét a "rangsorban", és feladatát. Nagyon izgalmasak voltak ezek a részek, ahogy haladtak előre, és keresték a kiutat. Mindig egy újabb helyet ismertünk meg velük együtt, amiben vagy veszélyek, vagy a túléléshez szükséges dolgok vártak rájuk. Em-nek nem volt könnyű a helyzete, egy ilyen csoport vezetése nem könnyű, és igen határozott embert kíván. Próbálja a tőle telhető legjobb módon végezni a vezető szerepét, de még néha saját magában se elég biztos.
Az Író többször is kérte olvasóit, hogy óvakodjanak a spoiler-ezéstől, úgyhogy nem is szeretnénk konkrétumokat elárulni, de tetszett eddig az, amennyit megtudtunk a helyzetről?
![]() |
O'Mally (Forrás) |
P: Engem meglepett a „poén”, bár amennyire be volt harangozva, hogy senki se spoiler-ezzen, sokkal nagyobb durranásra számítottam, de meglepni meg tudott. Ez is fakadhat abból, hogy kevés hasonló könyvet olvastam, de azt hiszem nem is volt igazán infó morzsa, ami erre utalhatott. Leleplezve a fő titkot, még jobban tetszik a helyzet és kíváncsi vagyok, hogy sikerül e kiverekedni belőle, és ha igen, hogyan tovább. Sok a kérdés, ami miatt még érdemes olvasni a folytatást.
I: Sok minden megfordult a fejemben, a történet kapcsán. Em-ékkel együtt fedeztem fel én is a terepet, és velük jártam be ezt a világot. A nagy csavar engem is meglepett, erre nem gondoltam. Nem csak magával a hellyel, és a ködös emlékkel kell megküzdeniük, ennél sokkal rosszabb is vár rájuk. Kíváncsi vagyok ezek után mi lesz a gyerekekkel, és mi vár rájuk még.
„Ha megfutamodsz, ellenséged űzni fog. Öld meg az ellenséged, és végleg szabad lehetsz!”
Sok-sok változatos szereplővel haladunk előre az úton. Róluk is mondanánk még valamit?
P: Nagyon tetszett, hogy ilyen sok szereplőt ismertünk meg. A főszereplő, akaratlanul kerül a kis csapat élére és kellett neki idő, hogy elfogadja a vezető szerepét. Onnan lett még érdekesebb a dolog, amikor még többen csatlakoztak hozzánk és összeütköztek a célok. Egyik kedvencem O’Mally volt, aki azonnal Em mellé állt, elhatározta, hogy feltétel nélkül
támogatja és kitartott végig mellette. Végignézhettük, ahogy a lány is igyekszik felnőni a feladathoz, a felelősséghez. Rögös az útja a könyv végéig és persze még közel sincs vége. Talán legjobban én ezt szerettem a könyvben, hogy láthatjuk, hogy mennyire máshogy kezelik a gyerekek a helyzetet. Van, aki egyből belátja, hogy össze kell fogni a siker érdekében, de sokan inkább a hatalomra vágynak és nem hajlandóak fejet hajtani a köz akaratának.
I: Többen is kapnak mondhatni kulcsfontosságú szerepet. Itt volt ugye főszereplőnk Em, aki a vezető lesz ebben a csoportban. Mint minden vezető mellé kellenek olyan társak, akik támogatják őt. Ilyen volt Spingate, akire nagyon bízott Em-ben. Ő és Gaston a tudományhoz értetek. O'Mally volt a támasz, és akiben megbíztak a csoport többi tagjai is. Bishop, aki a harcban vette ki igazán a részét. Nagyon érdekes volt végig követni a kapcsolatok alakulását, és hogy mennyire összetud kovácsolódni ennyi ismeretlen ember. Persze semmi sem tökéletes, hiszen a lázadok mindenhol ott vannak.
Kedvenc jelenetem:
P: Amikor Em megtud végre mindent.
I: Kiderül a titok.
Kedvenc szereplőm:
P: O'Mally
I: Nem kedveltem meg igazán senkit se
Kinek ajánlom:
P: A rejtélyeket, izgalmas nyomozásokat kedvelőknek.
I: Azoknak, akik szeretik a disztópia műfaját.
Értékelésem:
P: Nekem ez tetszett, nagyon is izgalmas kezdés volt, úgyhogy 4,5 kört adok rá.
I: Egy igazán jó kezdőd kötetet ismerhetem meg tőlem 4 koporsót kap.

Érdekesség: Szeretjük a magyar borítót is, de azért mindenképp szeretnénk megmutatni nektek a külföldi borítókat is, mert szerintünk igazán különlegesek és interjú részletet is kerestünk.
Úgy hangzik ez a regény több nagyon valós emberi félelemmel játszik (élve eltemetés, hátrahagyni valakit meghalni stb…) saját félelmeid is megjelennek a könyvben, vagy ha vannak, akik mik azok?

Érdekesség: Szeretjük a magyar borítót is, de azért mindenképp szeretnénk megmutatni nektek a külföldi borítókat is, mert szerintünk igazán különlegesek és interjú részletet is kerestünk.
Térjünk egyből a lényegre, tudnád tíz vagy kevesebb szóban jellemezni a Feltámadást?
A Legyek Ura találkozik a Fűrésszel.
Korábban inkább felnőtt regényeket írtál, a mostani regényeden igazítottál a más korosztály miatt?
Mennyiségben igen, minőségben, nem. Vannak a Feltámadásban is olyan jelenetek, amelyeket összerezzen az olvasó. A tény, hogy ez egy ifjúsági regény, és ezért sokkoló is lehet ez. Tehát fennáll a kérdés, hogy „miért”, de úgy gondolom, hogy majd a történet megérteti. Lassan bontakozik ki a könyv, ahol a szereplők küzdenek a valóság feldolgozásával. Vannak veszteségek és magányos pillanatok. Az ilyen érzelmek szörnyűségei kerülnek a középpontba. Egyszer próbálják irányítani a helyzetet, egyszer harcolni kezdenek, ezek őrületes dolgok. Szerintem a Feltámadás is megtartja a fő gondolatomat: ha vérre szomjazol, megkapod.

Láttam elsorvadni a nagypapámat Alzheimer kórban. Még tini voltam, amikor történt. Szörnyű volt nézni, hogy nem ismeri fel egy idő után azokat, akiket szeret. A saját lányára se emlékezett. Az a szakasz drasztikusan megváltoztatta az életszemléletemet – a hardware-e még jól működött, de a software végérvényesen elromlott. Amikor a vége felé kezdtem arra is rájönni, hogy ez örökletes lehet, félelemmel töltött el, hogy milyen lenne, ha én is átélném ezt. Mélyen elástam azt az érzelmet a Feltámadásban. A szereplőink tinik, de minden tekintetben olyanok, mint a nagypapám – a pokolban vergődnek emlékfoszlányokkal, amelyből nincs elég, hogy visszatérjenek az igazi emlékek.
Mi a következő?
A következő az Alight, a Feltámadás folytatása. Nem igazán lehet bővebben beszélni erről, hiszen, aki nem olvasta az első részt, akkor azoknak spoiler-es lenne. Annyit elmondhatok, hogy azok a szereplők, akik túlélték a Feltámadást, még magasabb szintre kerülnek. A dolgok eldurvulnak.
Villámkérdések:
1-től 10-es skálán mennyire ijesztő a könyved?
Szerintem a Feltámadás 6-os. Vannak hátborzongató pillanatok, de senkinek nem lesz tőle rémálma. Nos, legalábbis nem sok. A Feltámadás más szempontból ijesztő. Az emberek alapvető természete, ami a génekbe van kódolva – ha már túl vagyunk a szexizmuson és a rasszizmuson, mi lesz az új indok, hogy utálják egymást?
Ha a könyved egyik szereplője lennél, túlélnéd?
Azt hiszem, igen.
Kedvenc horror filmed?
Az Alien a legjobb horror film. Igazi mestermű.
Harc vagy halál?
Harc. Mindig. És a mottóm: „Ha elfutsz, vadászni fognak rád – öld meg az ellenséged és örökre szabad leszel.”
Csokit vagy csalunk?
Csalás!!
Forrás
Forrás
Köszönjük a Recenziós példányt a Gabo Kiadónak :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése