2018. 10. 15.

Abbi Glines: A sorsom

Író: Abbi Glines
Cím: A sorsom
Sorozat: Existence trilógia 2.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 288 oldal
Fülszöveg: 
Pagan Moore számára semmi sem egyszerű. Lelkeket lát, és a pasija, Dank maga a Halál. Miután szerelmét megmentette attól, hogy az örökkévalóságig a Pokolban ragadjon, azt hitte, a dolgok visszatérnek a normális kerékvágásba. De tévedett.
A női szívek megdobbantója, az iskolai hátvéd, Leif Montgomery eltűnt. Amíg a város beleőrül az aggodalomba, Pagan más okokból lesz idegroncs. Úgy tűnik, hogy Leif nem egy átlagos tinédzser, még csak nem is ember. Neki nincsen lelke.
Dank már a kezdetektől tudta Leif titkát, de nem kezdett el aggódni egyetlen lelketlen teremtmény miatt. Azonban most tudatosul benne, hogy mekkora hibát követett el.
Pagan lelkét már születésekor megjelölték, kielégítve ezzel egy olyan sötét erőt, amit a Halál meg sem közelít. Dank tudja, Pagan lelkének megmentése nem lesz könnyű, de a lány az övé, azt pedig már bebizonyították, hogy akár meg is tagadja a Mennyet azért, hogy vele maradhasson. Így, ha most a Pokol akar belőle egy darabot, nem jelenthet problémát…


„Egy életet nem lehet ingyen megmenteni. Egy életnek egy élet az ára. Megmentettem az életed, és ezzel megvettem a lelked. Az enyém lett azon a napon, amikor megmentettelek. Azóta vagyok a közeledben.”

Javult esetleg ez a borító az elsőhöz képest? 
I: Eddig se volt a szívem csücske ez a sorozat, itt ebben a részben sem sikerült megkedveltetnie magát velem. A borító szerintem nagyon ronda, nem is értem miért ezt
Forrás
használta hozzá a kiadó. :(  Ránézek és elfog valami rossz érzés, a rajta lévő karakterek pedig nekem nagyon unszimpatikusak. Az egész körítés furcsa, még ha tudom is mit jelképez a történetben a "temető". Egy szó mint száz,  Pagan és Dank története nem nekem íródót.
P: Dank mintha egy hangyányival normálisabb lenne a borítón, őt most jobban el tudom fogadni. De Pagan… Nagyon dögös, nagyon csábos feje lenne, ő egy nagyon kemény csajszi, de ez nem jött össze. És miért is félmeztelenek? Magyarázza már el ezt valaki? Oké, említi a könyv, hogy volt már közöttük ez meg az, de azért ez nem egy felnőtt erotikus regény, ami indokolná ezt a ledér „öltözetet”. Nem, egyszerűen nem lehet megbarátkozni ezzel se. :S

„A következő életedben a lelked közel lesz anyukád lelkéhez, mindazok lelkéhez, akiket szeretsz. A lelkek mindegyik életükben kötődnek a szeretteikhez. Te magad nem fogsz emlékezni erre az életre, a lelked viszont emlékezni fog az összes lélekre, akit szeretsz.”

Első nagy kalandjuk után hihetnénk azt, hogy Pagan és Dank boldogan élhet, amíg meg nem halnak. Vagy mégse? 
I: Az első rész befejezése kérdéseket hagyott maga után Leif kilétével kapcsolatban, amelyre szerencsére itt meg is kapjuk a válaszokat a későbbiek során. Szerelmeseink élik a mindennapjaikat, Dank továbbra is teljesíti a halálként a feladatát, Pagan pedig suliba jár. Leif eltűnése egyre furább eseményeket idéz elő, ez mellett még Pagan valóságszerű álmai sem hagyják nyugodni a kedélyeket. Több kérdésre is keresik a választ, e mellett a
Pagan (Forrás)
kapcsolatuk is kap pár próbatételt. Egy újabb világba is betekintést kapunk, amely felborítja az események folyamatát. Dank-nek nagy köröket kell megtennie a végső megoldás kitalálásáig. Volt itt minden kérem szépen, de a tetszésemet sajnos így sem nyerte el.

P: Az első részt elolvasva még bizakodva vártam a folytatást, de csalódnom kellett. :S Igazából már a Végzetem is lehetett volna egy nagyjából lezárt regény, de nem, jött még folytatás. A történet legelején egy nagy titokról hull le a lepel a lány múltjának kapcsán, így megpiszkáltuk kicsit az álló vizet. Többet láthattunk a kicsi Paggy Ann-ből és Leif hátterét is megismerjük. Szép lassan haladnak a dolgok, de ne várjon senki hatalmas csavarokat, legalábbis annyira nem voltak kiszámíthatatlanok. A lezárás picit összecsapott volt, mindig hangsúlyozom, hogy ha már van egy csatajelenet, vagy ahhoz hasonló, azt ne intézzük már el pár oldalban. Ha más nem, legalább ott fejtsük 🌲 ki normálisan a dolgokat.

„Szerettem volna megölelni az asszonyt, hogy enyhítsem a fájdalmát, de nem tehettem. A Halálnak nem az a feladata, hogy vigaszt nyújtson.”

A két főszereplő kapcsolatát mennyire szerettük a könyvben?
I: Nekem megint kicsit sziruposak voltak, még a bonyodalom ellenére sem tudtam megkedvelni ezt a párost. Mind a kettőjük részéről ott vannak azok a hatalmas érzelmek egymás iránt, de ez mellett a zöld szemű szörny is ott lakozik mindkettőjük szívében. Apró félreértések akkora zűrzavart tudtak néha köztük okozni, hogy az már nekem fájt. Ez mellett
Dank (Forrás)
én még mindig nem értettem, hogy lehet Pagan az a lány, aki elcsavarta a halál fejét. Én nem látok benne semmi potenciált ezzel kapcsolatban. Dank néha már túl papucs volt, a nagyságát ez eléggé elnyomta számomra. Szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni ebből az egészből. Túl sok mindent szeretett volna belecsempészni az Írónő, volt ahol pedig üres vágányokba botlottam, ennek a kettősségét inkább valamilyen egységgé kellett volna kovácsolni. Egyedüli pozitívum ismét a dalszövegek voltak, ez az egy jó pontot volt benne.
P: Pagant most se tudtam megszeretni, olyan semmilyen leányzó. Dank is inkább idegesített a túlzott féltékenységével, túlféltésével. És igazából együtt se alkottak szerethetőbb elegyet. Nem tagadom, voltak azért aranyos pillanataik, a dalszövegek is romantikusak. Még se voltak képesek megdobogtatni a szívemet. Pedig lehetett volna ebből jobb dolgot is kihozni, itt van a Halál, akitől azért mindenki fél, és egészen meglepő módon talál egy lányt, aki megdobogtatja a szívét és miatta kicsit emberibb is lesz.

„Nedvességet éreztem a szememben és pislogtam, megzavart a különös érzés. Egy kis vízcsepp gördült le az arcomon. A sötétségbe bámultam, miközben elámulva öleltem magamhoz Pagant. A Halál könnyet hullatott.”

Leif is fontos tényező ebben a részben, máshogy látjuk őt az első rész óta?
I: Hozzám most egyik fiú sem került közel. Még az első részben valamennyire kedveltem Leif-et, addigra itt vesztett a varázsából. Az Írónő az ő személyében is egy különleges srácot
Leif (Forrás)
teremtett meg, elsőre ránézésre átlagosnak tűnt, a suli ügyeletes sztárja, de ha jobban megismerjük kiderül, hogy neki is vannak titkai. Ami egyszerre okozott újdonságot, de közben fejcsapkodást is nálam. Nem akartam hinni a szememnek, nem értettem miért keveri meg a dolgokat egy újabb misztikus szállal Abbi. Leif nem adja fel a harcot szerelméért, minden követ megmozgat annak érdekében, hogy bebizonyítsa Pagan-nek, hogy őket egymásnak teremtették, ennek elérése érdekében nem riad vissza semmitől sem. Persze Dank-el nehéz felvenni a versenyt, de azért sikerül így is borsot törnie a halál orra alá, kis széthúzást szítani szerelmeseink között. Ám ezek ellenére se tudta bevenni a gyomrom ezt az egészet. :(

P: Az egész könyvben, legjobban a Leif szál tetszett, talán emiatt volt értelme számomra ennek a résznek. A srác háttere sokkal érdekesebb, mint amit az első rész sugallt. Nem mondott le szerelméről, és továbbra is harcol Pagan szívéért. Szomorú, de szinte annak drukkoltam, hogy inkább mellette kössön ki főhősnőnk. Ebben az új megvilágításban számomra messze ő lett most a favorit. Az ő novellájára még akár kíváncsi is lennék, de csak nagyon feltételesen. :D

„Azok, akiknek van lelke, azért feledkeznek el Leifről, mert a lelkük sosem kötődött egymáshoz. Nem lehet olyasmihez kötődni, ami nem is létezik.”

Egy rész még hátra van, várjuk, hogy olvashassuk?
I: Szívem szerint nem olvasnám el az utolsó részt, saját indításból biztos nem is fogom. A
Forrás
fülszövege alapján újra bonyolódnak a dolgok Pagan és Dank háza táján. Vajon meddig képes még bonyolítani a történetet az Írónő? A válasz megismerése még váratni fog magára. Talán egyszer felkerül egy újabb TBR Jar listára. :) De szerintem egy ideig mind a ketten jegeljük a sorozatot.

P: A hosszas inkább kínlódás után én simán lezártnak tekinteném a sorozatot, de nem… van még egy rész, de nem tudom, mit lehet még ott alkotni. Egészen őszintén, azt már nem valószínű, hogy el fogom olvasni. Nem vágyom egy újabb értelmetlen csavarra, boldogabb vagyok így, hogy ezt tekintem lezárásnak.

„Neki köszönhetően viszont megismertem az érzelmeket. Megismertem a fájdalmat, a veszteség érzését, és ettől sokkal nehezebb lett a feladatom.”

Kedvenc jelenetem:
I: Nem volt ilyen.
P: Amikor Pagan leesik a fáról.
Kedvenc szereplőm: 
I:  Talán Gee
P: Leif, Gee
Kinek ajánlom: 
I: Nem tudom jó szível ajánlani senkinek sem, de ha már belekezdtél a sorozatba úgy mint mi, próbálj meg adni neki egy esélyt. Ha pedig neked tetszett az első rész, akkor szerintem a másodikat is értékelni fogod.
Hasonló könyv: 
P: Csak nagyon halovány emlékeim vannak a Pokoli báléjszakák könyvről, de valamiért akkor volt hasonló érzés bennem, mint az olvasás közben. 
Értékelésem: 
I: Az első részt 3,5 re értékeltem, csodálkozom milyen jó szívű voltam. :) Nem érzem, hogy most megérdemelni, így csak 3 voodoo-t kap tőlem.
P: Akármennyire szeretnék, 3 brossnál nem tudok többet adni.

Érdekesség: Aprócska borítószemlét hoztunk a sorozat részeihez, lássátok miről maradtunk le :D Pluszban van egy rövidke kiegészítő kötet is tartozik a sorozathoz. És egy egy kedvcsináló videónk is van hozzá. 

Két kiadásban jelent meg a sorozat angol nyelven is. A sötétebb borítók az "eredetiek", tagadhatatlanul nagyon mutatósak. A Halál szeme szinte világít, odavonzza az ember tekintetét, de ezen még Pagan is sokkal kedvesebb lány benyomását kelti.

Cím: Leif
Sorozat: Existence trilógia 2,5.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 94 oldal
Fülszöveg: 
"Az enyém volt. Birtokoltam a lelkét... amíg a Halál el nem rabolta a szívét."
Ez egy novella az Existence trilógiához. Leif szemszögéből láthatjuk itt a sorozat első két részét.  



Bár ez még az első részhez kapcsolódik egészen konkrétan, de nézzétek meg ezt is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése