Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 464 oldal
Fülszöveg:
A férfi mindent megpróbál kézben tartani – a politikai életet, az
üzleteit –, de legfőképp gyönyörű feleségét, Szófiát, akik ő és a
bátyja, a talán még nála is veszélyesebb Zsolt, valamint a Tamássy
család sötét titkai megmásíthatatlanul átformálnak.
Pusztító szenvedélyek örvénylenek hármuk között. A fiatal nő olyan
tapasztalatokat szerez a két férfi fizikai és érzelmi fogságában, melyek
a szexualitás, a fájdalom és megalázottság legmélyebb bugyraiba vetik
alá.
Szófia azonban nem adja meg magát, és veleszületett küzdőképességével
megpróbálja a Tamássy testvérektől tanultakat a visszájára fordítani.
Vajon képes lesz felvenni a harcot a testvérekkel?
Egyáltalán túléli?
Egyáltalán túléli?
Értékelés a korábbi részről: 1
„Ha az ember
sokszor falba ütközik, előbb-utóbb megtanul átmászni rajta, vagy ledönti, mert
ilyen a természetünk.”
„– Ó, hát persze, szeretnéd játszani a varázslót, de ezek rám már nem hatnak, immunis lettem a bűvöletedre.
– Ugyan már! A köztünk szikrázó szenvedélyt nem lehet lehűteni, te is tudod. Barátkozz meg a végzeteddel. Én vagyok a te karmád.
Milyen igaz, de persze a kötelező visszabeszélés a véremben volt.
– Inkább egy kísértet vagy, aki folyton a frászt hozza rám.”
határvonal választja el.”
„– Szemét vagy – mondtam vigyorogva.
– Tudom, és bevallom, élvezem.
– Tudom, és én meg ezt utálom.
– Remekül kiegészítjük egymást.”
„Hozzáléptem, és kigomboltam az ingét. Végig simogattam a mellkasát, óvatos, finom mozdulatokkal. Lágyan érintettem. Nagyon kívánatos férfi volt, néha arra gondoltam, ez a Jóisten büntetése. A lehengerlő stílusa mellett az ideálisan férfias külleme miatt sem volt könnyű Áronnak nemet mondani, noha néha átváltozott őrjöngő vadállattá, de most csak a jelen volt.”
A végére tartogatta a legizgalmasabbat az írónő. Áronnal kapcsolatba
kimondásra került valami, amit eddig csak sejteni lehetett, és ettől szinte
máshogy kezdtem ránézni. Mégis a legutolsó jelenet szólt a legnagyobbat.
Leesett az állam. Közeledve a lezáráshoz azon agyaltam, hogy miért lesz még egy
rész, hiszen nagyon úgy látszott, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell.
Viszont be kell látnom, hogy van még Szofinak mesélni valója. És szinte félek,
hogy mit tartogat még az utolsó kötet.
„Tanulság? Uraim, soha ne becsüljenek alá egy nőt, mert a maga megalázott, dühös valójában hurrikánként söpör majd végig az életükön, mint trópusi ciklon mindent magával sodorva és nem marad semmijük…”
Igazán durva történetet álmodott meg neki az írónő, bár
szomorú, hogy nagyrészt nem is
megálmodni kellett, hanem a valóságból lehetett meríteni hozzá ihletet. Olvastam már több rázós történetet, de ez különösen szóimondó, és nem leplez semmit. Az Amíg kinyílik a szemünk során láthattuk Szofi, hogyan keveredik a Tamássy család hálójába és a kezdeti boldog időszak után milyen szörnyűségeket kell átélnie férje oldalán. Nem unatkozhattam, volt ott minden. Egy kis rózsaszín köd, később brutális erőszak, szexuális játékok, drog, szökés és végül bukás. Szofi csak elképesztő akarat erejének köszönheti, hogy nem tört teljesen össze, de akkor még nem is tudhattam, hogy a java még hátra van.
megálmodni kellett, hanem a valóságból lehetett meríteni hozzá ihletet. Olvastam már több rázós történetet, de ez különösen szóimondó, és nem leplez semmit. Az Amíg kinyílik a szemünk során láthattuk Szofi, hogyan keveredik a Tamássy család hálójába és a kezdeti boldog időszak után milyen szörnyűségeket kell átélnie férje oldalán. Nem unatkozhattam, volt ott minden. Egy kis rózsaszín köd, később brutális erőszak, szexuális játékok, drog, szökés és végül bukás. Szofi csak elképesztő akarat erejének köszönheti, hogy nem tört teljesen össze, de akkor még nem is tudhattam, hogy a java még hátra van.
„– Ó, hát persze, szeretnéd játszani a varázslót, de ezek rám már nem hatnak, immunis lettem a bűvöletedre.
– Ugyan már! A köztünk szikrázó szenvedélyt nem lehet lehűteni, te is tudod. Barátkozz meg a végzeteddel. Én vagyok a te karmád.
Milyen igaz, de persze a kötelező visszabeszélés a véremben volt.
– Inkább egy kísértet vagy, aki folyton a frászt hozza rám.”
Szofi (Forrás) |
Miután sikeresen megszökött Szofi Budapestről, az első rész
mégis úgy zárult, hogy visszatért kisfiával Áronhoz, és kezdődött minden
elölről. Itt is elég sok eseménynek lehettem szemtanúja. Főhősnőnk sose akar
igazán beletörődni sorsába, mindig keresi a kiskapukat, de folyamatosan szorul
a hurok a nyaka körül. Akárhányszor azt hittem, nem jöhet ennél durvább, az
események rácáfoltak erre. Szofi szép lassan adagolja a dolgokat, és újra és
újra megdöbbentett Áronék viselkedése. Apró hibák most is voltak a könyvben. Néha nem éreztem egy-egy mondatot odaillőnek, még ha hülyén is hangzik ez. De
önmagában a történet és a benne lévő fordulatok nagyon tetszettek. Nem csak negatív, pozitív értelemben is képesek voltak meglepni az események.
„Gyűlölve szerettem őt, és mint
tudjuk, a két érzelmet csak egy vékony
![]() |
Áron (Forrás) |
Sablonos lehet ezt leírni, de tényleg szörnyű, miken kellett
Szofinak átmennie, és hatalmas csoda, hogy még képes harcolni. Tetszett, ahogy
többször is olvastam, hogy egy tigris lakozik benne, aki szükség esetén
felülkerekedik és a padlóról is összeszedi a lányt. Talán leginkább azt
nehezményezem most vele kapcsolatban, hogy túl sok helyzetben férfi segítségre
szorul Szofi. Érthető, hogy külső kéz is kell megoldani a problémákat, egyedül
képtelenség lenne megcsinálni, de mégis örültem volna, ha láthatom, hogy
egyedül is képes rá. Főleg, hogy többször azt bizonyítja milyen erős nő, de a
legtöbb esetben mégis egy férfi pártfogására van szüksége.
„– Szemét vagy – mondtam vigyorogva.
– Tudom, és bevallom, élvezem.
– Tudom, és én meg ezt utálom.
– Remekül kiegészítjük egymást.”
Az előző értékelésnél nem is írtam igazán a fiúkról, mert
annyira bosszantott
kegyetlenségük, hogy szót se érdemelnének. Áron és Zsolt
számára a világ egy nagy játszótér. Úgy gondolják kapcsolataik és pénzük
segítségével bármit megtehetnek és a szomorú valóság az, hogy tulajdonképpen ez
így is van. A nők a játékszereik, feleségeik csak csinos trófeák, akik
mellettük tündökölhetnek a különböző eseményeken, a hálószobában pedig előtör
belőlük a vadállat. Élvezik, ha uralkodhatnak másokon. Nem kívánom senkinek, hogy
ilyen emberek útjába kerüljön. Ahogy a lentebbi idézetben olvasható is, igazi
kegyetlenség, hogy csak a külsőt nézve ilyen gyönyörű testtel „áldotta” meg
őket az Isten. Még ez is megkönnyíti a dolgaikat.
![]() |
Forrás |
„Hozzáléptem, és kigomboltam az ingét. Végig simogattam a mellkasát, óvatos, finom mozdulatokkal. Lágyan érintettem. Nagyon kívánatos férfi volt, néha arra gondoltam, ez a Jóisten büntetése. A lehengerlő stílusa mellett az ideálisan férfias külleme miatt sem volt könnyű Áronnak nemet mondani, noha néha átváltozott őrjöngő vadállattá, de most csak a jelen volt.”
![]() |
Forrás |
„Tanulság? Uraim, soha ne becsüljenek alá egy nőt, mert a maga megalázott, dühös valójában hurrikánként söpör majd végig az életükön, mint trópusi ciklon mindent magával sodorva és nem marad semmijük…”
Kedvenc jelenetem: Egy ilyen kegyetlen történetben lehet kedvencet választani?
Kedvenc szereplőm: Szofi, bár nála is gondolkodóba estem.
Hasonló könyv: A Fogoly a sötétben jutott róla eszembe, bár még az is szinte vidám történet ehhez képest.
Értékelésem: Az apró hibák miatt 4,5 gyémántot tudok adni erre a részre.
Érdekesség: Több helyen faggatták az Írónőt alkotásáról, olvassatok ti is bele.
Hasonló könyv: A Fogoly a sötétben jutott róla eszembe, bár még az is szinte vidám történet ehhez képest.
Értékelésem: Az apró hibák miatt 4,5 gyémántot tudok adni erre a részre.
Érdekesség: Több helyen faggatták az Írónőt alkotásáról, olvassatok ti is bele.
M.K: Mi motivált arra, hogy írni kezdj?
M.S: A személyiségem. Kikívánkoznak belőlem gondolatok, történetek. Szeretek az emberek lelkébe látni és meglesni mi az, ami érdekli őket. Az erotika például mindig is az volt, de azért ne gondolja senki, hogy a regényeim az erotika körül tobzódnak. Sok olyan mondanivalót, - ha úgy tetszik premisszát, - viszek bele, amit tudatni szeretnék.
Ezen kívül talán még az, hogy rengeteg élménnyel vagyok tele és sok ember érzi úgy, hogy el kell mesélnie nekem a történetét. Ezeket is feldolgozom.
M.K: Hogyan kezdődött az írói karriered, miképp tekintesz vissza az első időkre?
Forrás |
M.K: Mit javasolsz azoknak, akik éppen szándékoznak elkezdeni olvasni a Birtoklás-trilógiát?
M.S: Kössék fel a gatyájukat és csak, mert az első oldalakon éreznek néhány pofont az arcukon, azért még ne adják fel, és lebilincselő lesz ígérem. Aki pedig inkább Jane Austen vagy Emily Brontë csodálatos meséit kedveli, ami romantikus, vagy a tündérmeséket habos vattacukorral kitömve és még hisz a királyfiban, az az én könyveimet a kezébe se vegye! Nem neki való. Ne olvasson engem! Nem szeretnék maradandó lelki sérülést okozni, ugyanis a Birtoklás-trilógia nagyon valóságos és szókimondó, megdöbbentő és durva is. Nem jön a herceg fehér lovon, mert a hercegek manapság fehér Bentely-vel járnak és különböző szexuális aberrációkkal élnek, mert szinte mindent megkaptak, amit az átlag halandók nem. Ez kiégeti az embert és olyan helyzeteket keres, ami túlmutat az hétköznapin. És igen, létezik alvilág is, ahol az emberéletet semmibe veszik, ahol még mindig adják-veszik a nőket. Aki nem szeretne erről a világról tudomást venni, és szívesebben él bekötött szemmel, az ne olvassa a könyveimet, mert csak álmatlan éjszakái lennének. Ellenben mindenkinek ajánlom a regényeimet, aki a valóságról szeretne olvasni és ezt akarja érezni, hogy ez itt történt a szomszédban, akiket érdekel a társadalom egy százaléka, a gazdagok világa. Mindazoknak ajánlom, akik olyan abszurd történeteket akarnak olvasni, amit az élet írt. Mindig is azt mondtam, az élet a legjobb regényíró.
M.K: Melyik regényed áll leginkább közel a szívedhez? Miért?
Forrás |
Szóval ezt a realitás miatt szeretem, de van egy független történetem a Dr. Farkas bárányai című, amit meg azért imádok, mert humoros. A Trilógia után kellett a humor, de ettől eltekintve, én én vagyok, szóval a szókimondó stílus ebben sem maradt el.
M.K: Van kedvenc szereplőd? Ki az, és miért ő?
M.S: A Dr. Farkas bárányai című könyvem főszereplője, Dr. Farkas Tamás. A sikeres nagyvárosi sztárügyvéd, de közben egy ízig-vérig férfi, aki egy nagyhegyesi tanyán nevelkedett vidéken.
A Birtoklás-trilógia főszereplői azért, mert rengeteg jelenetet írtam nekik és az író hozzászokik a jelenlétükhöz. Néha úgy érzem, egyáltalán nem lepne meg, ha Áron besétálna az ajtón, vagy Szófia egy étteremben ülne, egy kalappal a fején.
Tamássy Áron azért mert változatos a személyisége és elképesztően férfias erős, karizmatikus karakter. Valódi domináns, hatalommániás hím és Radnay Szófia, mert gyenge nő létére felveszi a kesztyűt és nem utolsó sorban, mert gyönyörű.
Jaaaj, mindet imádom, én írtam őket.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése