Cím: A bronzlovas
Sorozat: A bronzlovas
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 872 oldal
Fülszöveg:
Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.
A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.
"Bármilyen hősiesen is küzdjön az ember, vannak csaták, amiket csak elveszíteni lehet."
Egy kedves molyos ismerősöm értékelését olvastam éppen a bronzlovasról, amikor is hirtelen valami ellenállhatatlan vágy kerített hatalmába, ami arra sarkalt, hogy nekem is el kell olvasnom ezt
a könyvet. A világháborús történetekkel még csak ismerkedem, de az eddigi tapasztalataim alapján azt mondhatom, tetszettek abban a korban játszódó történetek. Sokszor vagyok úgy, hogy valami másra vágyom az olvasásaim során, egy kicsit olyanra, ami kijózanít, rádöbbent arra mennyire hálás lehetek annak, hogy ebbe a korba születtem, és nem kellett megtapasztalnom azt, amit Tatjana elmesél.
![]() |
forrás |
Az első összepillantás nyomot hagy az emberben, képet alkottunk valakiről, vagy azonnal ott teremnek a szikrák, vagy semlegesen tovább siklunk. Tatjana és Alexander is egy ilyen pillantásnak köszönheti a köztük lévő kapcsolatot, amelyek a háború szörnyűségei között mégis boldogsággal töltötte el a szívüket. Tényleg elég meghatározó jelenet volt a könyvben, az ártatlanság találkozott a valósággal, mert Tatjana itt még fiatal nő volt, aki még éppen csak kilépet a gyerek cipőből, Alexander pedig egy sokat megélt katona, aki két lábbal áll a földön, most mégis a fellegekben érezte magát. Így kezdődik kettőjük kapcsolata, ettől a pillanattól fogva elválaszthatatlanul összeforrt a lelkük, de sajnos sok fájdalmas eseménynek, titoknak kell kiderülnie addig, míg ténylegesen egymáséi, lehetnek. A sok rossz közepette mindig visszagondoltam erre a pillanatra, mert ez töltött el reménnyel arra, hogy
az Írónő lehetőséget ad nekik arra, hogy tényleg egy párt alkossanak a későbbiekben.
Hirtelen jött egy nem várt fordulat. Nem vállalhatják fel a kapcsolatukat, Dása miatt, aki Tatjana nővére, így alakul ki egy szerelmi háromszög, amely végig szenvedést okoz szereplőink életében. Nem tudom, hogy jó döntést hoztak-e ezzel kapcsolatban Tatjana-ék, igaz, hogy bemutatja az Írónő mennyire fontos a család ezeknek az embereknek az életében, ezzel példát mutatva arra miért is választották a titkolózást, amit részben eltudok fogadni, de vannak ellenérzéseim is ezzel kapcsolatban. Annyi felesleges drámától szabadították volna meg magukat, de ez az én véleményem. Az biztos, hogy nem kedveltem meg Dása-t, egy önző személyiség, aki bizonygatja mennyire szerelmes, de nekem ez nagyon bűzlött, inkább a féltékenység beszélt belőle, mint a valódi érzelmek, nekem ez a meglátásom. A lányok szüleit se tudtam a szívembe fogadni, egy rossz döntés miatt olyanokat bántanak meg akiket inkább óvni kellene, nem kidobni a „farkasok” közé.
A háború egyik nap valósággá válik, Leningrád felé megindulnak a csapatok. Szörnyű volt megtapasztalni milyen is a háború résztvevőjének lenni, még ha csak a lapokon keresztül is szembesültem ezzel, hihetetlen mennyire mellbevágó volt. A tél, a dermesztő hideg, a bombák hangja, az éhezés, a halál mindennapisága egyszerűen kétségbeejtő. Az a legszörnyűbb, hogy ez nem fikció, igen is ezt átélték mások, ez megtörtént. Tatjana az, aki
átveszi a családfő szerepét, szegény lánynak nincs könnyű helyzete, hirtelen kell felnőnie, az elején még naiv, de az események során felnő a feladathoz.
Egy idő után kezdett engem is magába szippantani a keserűség, és a bánat, de szerencsére az Írónő adott egy lehetőséget arra, hogy fellélegezhessek. Lazarevo lesz a „tündérvilág” amely boldogságot tartogat az elszakított szerelmesek számára. Végre én is fellélegezhettem. Jó volt őket újra egymás mellett látni, végre felfedezhették, és szerethették egymást. Sajnos ezek a pillanatok se tartanak sokáig, újra a háború sújtotta vidéken vagyunk. A remény a jobb életre nem adja könnyen magát, rengetek fájdalom vár még Tatjana-ra és Alexander-re.
Tatjana sokat fejlődik az események során, felnő és ez meg is látszik rajta. Egy nagyon jószívű teremtés, akinek a családja a legfontosabb, szinte mindig maga elé is helyezi őket,
amit nem igazán érdemelnek meg. Sokszor meggondolatlannak tűnik, de csak a szeretett hajtja ebben a cselekedeteiben. Fájt érte a szívem, mert nem érdemelte meg, hogy ennyi szenvedést kellett átélnie. Alexander egyszerre volt édes, és keserű. Sok mindent cipel ő is a
![]() |
Tatjana (forrás) |
"Tedd föl magadnak ezt a három kérdést, Tatjána Metanova, és tudni fogod, ki vagy. Kérdezd meg magadtól: miben hiszel? Miben reménykedsz? De ami a legfontosabb: mit szeretsz?"
Hirtelen jött egy nem várt fordulat. Nem vállalhatják fel a kapcsolatukat, Dása miatt, aki Tatjana nővére, így alakul ki egy szerelmi háromszög, amely végig szenvedést okoz szereplőink életében. Nem tudom, hogy jó döntést hoztak-e ezzel kapcsolatban Tatjana-ék, igaz, hogy bemutatja az Írónő mennyire fontos a család ezeknek az embereknek az életében, ezzel példát mutatva arra miért is választották a titkolózást, amit részben eltudok fogadni, de vannak ellenérzéseim is ezzel kapcsolatban. Annyi felesleges drámától szabadították volna meg magukat, de ez az én véleményem. Az biztos, hogy nem kedveltem meg Dása-t, egy önző személyiség, aki bizonygatja mennyire szerelmes, de nekem ez nagyon bűzlött, inkább a féltékenység beszélt belőle, mint a valódi érzelmek, nekem ez a meglátásom. A lányok szüleit se tudtam a szívembe fogadni, egy rossz döntés miatt olyanokat bántanak meg akiket inkább óvni kellene, nem kidobni a „farkasok” közé.
A háború egyik nap valósággá válik, Leningrád felé megindulnak a csapatok. Szörnyű volt megtapasztalni milyen is a háború résztvevőjének lenni, még ha csak a lapokon keresztül is szembesültem ezzel, hihetetlen mennyire mellbevágó volt. A tél, a dermesztő hideg, a bombák hangja, az éhezés, a halál mindennapisága egyszerűen kétségbeejtő. Az a legszörnyűbb, hogy ez nem fikció, igen is ezt átélték mások, ez megtörtént. Tatjana az, aki
![]() |
forrás |
"Mind azt kívánjuk, hogy bárcsak ne lenne háború."
Egy idő után kezdett engem is magába szippantani a keserűség, és a bánat, de szerencsére az Írónő adott egy lehetőséget arra, hogy fellélegezhessek. Lazarevo lesz a „tündérvilág” amely boldogságot tartogat az elszakított szerelmesek számára. Végre én is fellélegezhettem. Jó volt őket újra egymás mellett látni, végre felfedezhették, és szerethették egymást. Sajnos ezek a pillanatok se tartanak sokáig, újra a háború sújtotta vidéken vagyunk. A remény a jobb életre nem adja könnyen magát, rengetek fájdalom vár még Tatjana-ra és Alexander-re.
Tatjana sokat fejlődik az események során, felnő és ez meg is látszik rajta. Egy nagyon jószívű teremtés, akinek a családja a legfontosabb, szinte mindig maga elé is helyezi őket,
![]() |
Alexander (forrás) |
vállán, egy titok, amely megnehezíti az életét, egy barátnak vélt csótány (akit én jól összetapostam volna), akinek köszönhetően még jobban meglettek kavarva a dolgok. A vége egyszerre tört össze, de közben reményt is adott.
Elismerést érdemel az Írónő, mert tényleg visszaadta ennek a szörnyű eseménynek a húsba markoló valóságát. Olyan szerelmet hozott el nekünk olvasóknak, amely reménnyel töltött el, megmutatta, hogy mennyi mindent képes valaki megtenni, azért akit szeret, sokszor esztelen döntésekre sarkal, de ilyen az élet, nem lehet kiszámítani. Sokan a hosszúságán akadnak fent, először nekem is szemet szúrt, de én szeretem a hosszabb történeteket is, így ez semmiképpen sem tartott vissza az olvasásától. Összességében meg vagyok elégedve, mert átérzem, hogy miért is szeretnek egyesek bele a történetbe, kevés dolog volt amivel nem értettem egyet. Úgy gondolom ez is egy megosztó könyv, mert valaki szeretni fogja, vannak azok akinek ez már túl sok lesz egyszerre. Mindenki maga dönti el melyik tábort erősíti, az biztos egyszer érdemes neki esélyt adni, hogy ezt kiderítsük. Remélem, már nem kell sokat várni a folytatás megjelenésére, az biztos a KMK nagyon sok rajongónak szerezne ezzel örömet.
Elismerést érdemel az Írónő, mert tényleg visszaadta ennek a szörnyű eseménynek a húsba markoló valóságát. Olyan szerelmet hozott el nekünk olvasóknak, amely reménnyel töltött el, megmutatta, hogy mennyi mindent képes valaki megtenni, azért akit szeret, sokszor esztelen döntésekre sarkal, de ilyen az élet, nem lehet kiszámítani. Sokan a hosszúságán akadnak fent, először nekem is szemet szúrt, de én szeretem a hosszabb történeteket is, így ez semmiképpen sem tartott vissza az olvasásától. Összességében meg vagyok elégedve, mert átérzem, hogy miért is szeretnek egyesek bele a történetbe, kevés dolog volt amivel nem értettem egyet. Úgy gondolom ez is egy megosztó könyv, mert valaki szeretni fogja, vannak azok akinek ez már túl sok lesz egyszerre. Mindenki maga dönti el melyik tábort erősíti, az biztos egyszer érdemes neki esélyt adni, hogy ezt kiderítsük. Remélem, már nem kell sokat várni a folytatás megjelenésére, az biztos a KMK nagyon sok rajongónak szerezne ezzel örömet.
"Az a legnagyobb vágyam az életben, hogy ne kelljen lemondanom rólad."
Kedvenc jelenetem: Tartána és Alexander első találkozása
Kedvenc szereplőm: Tatjana-t az elején vegyes érzelmekkel fogadtam, de a végére megkedveltem.
Kinek ajánlom: Valós esemény, sok fájdalom, a szerelem tollpihéje keveredik egy történetben, ha szereted ezeket az elemeket olvasd el.
Értékelésem: Látom benne, hogy miért szeretik annyira, így tőlem most 4 szerelmet kap.
Érdekesség: Egy kis interjú részletet hoztam most.
Amit legjobban szerettem a Bronzlovasban, a kiváló karakterjellemzés volt.
![]() |
forrás |
Nehéz jól megalkotni a szereplőket, mert ahhoz, hogy valóságosak legyenek, el kell képzelnem az életüket, anélkül el se lehet kezdeni a könyvet. Hajlandóak nőni az írás folyamán, és végül vagy negyvenszer visszatérek az elejére és újraírom a kialakult következetlenségeket. Csak az után látom őket teljes egészében, amikor befejezem a könyvet.
Ami a párbeszédet illeti, ha tisztán látom a jelenetet a fejemben, hallom beszélni őket és csak leírom, amit hallok. Ha nem látom a jelenetet, akkor csak a csupasz csontot írom le és később kap húst. Akárhogy is, mindig visszatérek újraírni többször is, hogy valóságosabb legyen a párbeszéd, színesebb; elveszek belőle vagy épp hozzáadok.
Kik a kedvenc íróid? Kedvenc könyveid? Melyik a legnagyobb kedvenc regényed és miért?
Ahogy a zenében a könyveknél is azokat szeretem, amik megérintenek. Inkább könyvekbe szeretek, mint alkotókba. Az Édentől keletre az egyik örök kedvencem, és bár olvastam mást is John Seinbeck-től, nem érintettek meg annyira, mint ez. Ugyanez a helyzet Henry James Egy hölgy arcképe regényével. Az egyetlen kivétel P. J. O’Rourke, nem olvastam még olyat tőle, amit ne szerettem volna. Kedvenc könyvek terén pedig… Tíz éves korom előttről: A három muskétás, Twist Olivér, Nyomorultak. Serdülőkoromból: Elfújta a szél, Carrie, Mester és Margarita. És felnőtt koromból: Édentől keletre, Egy hölgy arcképe, Szoba kilátással, Keresztény vagyok.
A Bronzlovas a negyedik regényed, és az első regényedet a Tully-t 1994-ben adták ki. Mesélj kicsit a a kiadásaid történetéről. Meddig tartott a kutatási munka?
Nem aggódom nagyon a kutatás miatt, ha csak nem halogatás miatt csinálom, mint a Bronzlovas esetében. A téma túl nagy volt. Általában alapismeretekkel rendelkezem a könyv megírásához, és szerkesztés folyamán töltöm fel a kutatásból szerzett tapasztalatokkal. De a kutatás nem maga az írás. Jegyzetek, idővonal, cselekmény felvázolásának készítése nem írás. Csak maga az írás az.
Kik a kedvenc íróid? Kedvenc könyveid? Melyik a legnagyobb kedvenc regényed és miért?
Ahogy a zenében a könyveknél is azokat szeretem, amik megérintenek. Inkább könyvekbe szeretek, mint alkotókba. Az Édentől keletre az egyik örök kedvencem, és bár olvastam mást is John Seinbeck-től, nem érintettek meg annyira, mint ez. Ugyanez a helyzet Henry James Egy hölgy arcképe regényével. Az egyetlen kivétel P. J. O’Rourke, nem olvastam még olyat tőle, amit ne szerettem volna. Kedvenc könyvek terén pedig… Tíz éves korom előttről: A három muskétás, Twist Olivér, Nyomorultak. Serdülőkoromból: Elfújta a szél, Carrie, Mester és Margarita. És felnőtt koromból: Édentől keletre, Egy hölgy arcképe, Szoba kilátással, Keresztény vagyok.
A Bronzlovas a negyedik regényed, és az első regényedet a Tully-t 1994-ben adták ki. Mesélj kicsit a a kiadásaid történetéről. Meddig tartott a kutatási munka?
Nem aggódom nagyon a kutatás miatt, ha csak nem halogatás miatt csinálom, mint a Bronzlovas esetében. A téma túl nagy volt. Általában alapismeretekkel rendelkezem a könyv megírásához, és szerkesztés folyamán töltöm fel a kutatásból szerzett tapasztalatokkal. De a kutatás nem maga az írás. Jegyzetek, idővonal, cselekmény felvázolásának készítése nem írás. Csak maga az írás az.
Minden könyvem más a befejezés idejére vonatkozóan, mert sok tényező befolyásolta. Amikor a Tully-t írtam, még szabadúszóként bérleti díjat is kellett fizetnem. Az első kézirat megírása az elejétől a végéig, nem ugyanaz, mint újra írni és szerkeszteni egy kiadónak. A Tully első verziója egy évbe telt. Hogy kiadóbarát verzióvá alakítsam, újabb egy év volt. A kiadásig még egy év telt el. A Red Leaves esetében három év kellett a kiadásig. Az Eleven Hours-nál kettő, bár ebből az első kézirat csak hat hétbe telt. A Bronzlovas négy évig tartott.
A Bronzlovasban az idő és a helyszín is (2. világháborús Oroszország) életre kel. Mennyi kutatás kellett a hitelesítéshez. Az apró részletek, mint a villamos útvonalak valóságosak voltak?
Nehezebb volt ezt a könyvet megírni, mint a többi, mert az orosz nép általánosságban és
Tania és Alexander helyzete annyira személyes volt számomra. Minél közelebbiek a részletek, annál nehezebb egy író számára. És míg a központi történet kitalált, a részleteket valósághűnek akartam megalkotni. Tehát a környezet, a háború, az ostrom, az éhezés, mind a lehetős legpontosabb volt. A Szovjetúnió való világa annyira drámai volt, nem kellett kiszínezni. Az igazság néha szinte fikciónak tűnik.
A Bronzlovas bármely eseményét saját tapasztalat ihlette?
Természetesen minden esemény olyan volt, mintha Leningrádban lenne, ahol a nagyszüleim is éltek, ahogy tudtam, hogyan élnek. A lakás részletei, az ételek, a történelmi részletek, maga a blokád, az falusi élet, minden személyes és nem kitalált.
És a szeretet utáni vágy, az első szerelem izgatottsága, intenzitása, küzdelem a helyes dolgokért, mind valós érzelem.
A Bronzlovasban az idő és a helyszín is (2. világháborús Oroszország) életre kel. Mennyi kutatás kellett a hitelesítéshez. Az apró részletek, mint a villamos útvonalak valóságosak voltak?
Nehezebb volt ezt a könyvet megírni, mint a többi, mert az orosz nép általánosságban és
![]() |
forrás |
A Bronzlovas bármely eseményét saját tapasztalat ihlette?
Természetesen minden esemény olyan volt, mintha Leningrádban lenne, ahol a nagyszüleim is éltek, ahogy tudtam, hogyan élnek. A lakás részletei, az ételek, a történelmi részletek, maga a blokád, az falusi élet, minden személyes és nem kitalált.
És a szeretet utáni vágy, az első szerelem izgatottsága, intenzitása, küzdelem a helyes dolgokért, mind valós érzelem.
Bármilyen részlet a folytatásról és az előzményekről? Sokan aggódnak Alexander-ért és Tatiana-ért. Tudsz bármit mondani?
Sok embert látok oldalakon, akik tényleg foglalkoznak a sorsukkal, de senki se foglalkozik nálam jobban velük, és a Bridge to Holy Cross megadja a válaszokat. Az előzmény, a Queen of Lake Ilmen egy rövid (250 oldalas könyv Tatiana egy kulcsfontosságú nyaráról, amikor először találkozott a gonoszsággal. Van még egy Six Day in Leningrad című kitalált emlékirat is. De nincs tervben a kiadása. Egyelőre remélem, hogy a Bronzlovas sikeres lesz, ahogy a folytatás is, és akkor egyszer megjelenhet az is.
Van néhány nagyon érzéki jelenet Tatiana és Alexander között, de habozva nevezném őket „szex jelenetnek” (inkább szerelmes jelenet), mert a történet szempontjából annyira magasra törnek az érzelmek. Miért érezted fontosnak ezeket a részeket?
Ami az Alexander és Tania közötti érzékiséget illeti, ugyanúgy kellett látnunk, mint minden mást a könyvben – ahogy szerelembe esnek, Tania zavarát, minden intim pillanatot, amiken az első részben osztoznak, és a kiszámíthatatlan halált is. Annyi halál után, hogyan jöhet hirtelen öröm, élet és boldogság? Lazareva volt az a pont az egész könyvben, ahol láthattuk milyen egyszerű a szerelmük és mennyire természetes és szenvedélyes egy ilyen bonyolult helyzetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése